A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

A JOG 39 van szakszerű pályázatokra, a választmány ez elhatározásának nagy jelentőség tulajdonitható a magyar jogirodalom szempontjából. Köszönettel vette továbbá a választmány, hogy a budapesti ügyvédi kamara 400 koronával alapitó tagnak lépett be. Végül elhatározta a választmány, hogy az alapítványokról szóló tervezetet teljes ülésein megvitatás tárgyává fogja tenni. A Magyar Jogászegylet mult hó 27-iki ülésén Torok Aurél dr. egyetemi tanár tartott előadást a bűnügyi embertanról. A közérdekű tárgy és az illustris előadóra való tekintettel az egyesület teljes ülését dísztermében tartotta meg, de még ez is szűknek bizonyult a nagyszámú közönség befogadására. Jelen voltak: Wlassia Gyula, Plósz Sándor, Concha Győző, Vétsey I amás, Balogh Jenő egyetemi tanárok, Ghiczy altábornagy , A'ikl Gyula ministeri tanácsos, Vargha Ferenc 'koronaügyészhelyettes, Dévai táblabíró, Paff József, Nagy Dezső, Polliik Illés ügyvédek stb. / avrik Béla kúriai tanácselnök elnöki megnyitó beszédjével hangsúlyozta, hogy a jogászegylet nagy súlyt helyez annak a kontaktusnak a megtartására, amely a jogtudományt az egyéb és különösen a társadalomtudományhoz fűzi. A büntetőjogi segédtudományok közül különösen a criminál anthropologiával is foglalkozik és a mai előadásnak célja ez irány szakszerű bírálata. Előadó Török Aurél reámutat arra, hogy a külső és belső kapcsolatának kérdésével 300 év óta a legnagyobb elmék foglalkoztak, de csekély eredménnyel. Magunkat není vagyunk képesek megfigyelni. A lelki működések székhelye az agyvelőben, annak külső rétegén van. Lömbroso működésének fősulyát nem a lényegesre, hanem a mellékesre fektette. Büntető typus nincs, de Lömbroso érdeme, hogy a fősúlyt az emberre kell helyezni. Kell valami összeköttetésnek lenni az arckifejezés és a lelki hajlam közt, de mi ezt nem ismerjük. Lömbroso azt hiszi, hogy a lélek idomítja az arcvonásokat, melyeken nem változtathatunk. Az erkölcsi beteg rendellenes jelekkel van szerinte felruházva s ő 53 ilyen stigmát különböztet meg, mely a Penta által megvizsgált fegyenceknek csak 3%-ánál hiányzik. A legfontosabb a fülkagyló deformitása (szegélytelen fül, csücskös fül), a koponya deformitása stb. Ily stigma azonban jóformán minden emberen van és a fegyenctypus közeláll a vademberek typusához, mely pedig a legkülönbözőbb lelki tulajdonságok kifejezője lehet. Kevésbbé egyoldalú megfigyelések pedig azt mutatják, hogy az arc inkább nemzetiséget, fajt, társadalmi réteghez való tartozást tüntet fel, mint lelki indulatokat. Lömbroso tanításai tehát — habár abban az irányban, amint ö azt hangsúlyozta, positiv eredménynyel nem birtak, mégis az emberiség figyelmét a bűnösökkel való helyesebb bánásmód felé terelték. A letartóztatási intézetek reformja, a bűnösöknek munkára való szorítása volt ennek további eredménye. Nagy súlyt kell továbbá helyeznünk a prophylactikus intézkedésekre és e téren nem annyira az állami kényszerre, mint a társadalmi emberbaráti intézményekre van szükség. Lömbroso elméletével tehát ugy jár, mint az alchimisták : akik aranyat akartak találni és a porcellánt fedezték fel. Ha Lombroso-nak nem is sikerül a2 emberi test külső alakulataiból annak lelki mivoltára biztos következtetést vonni, működésének nagy haszna és óriási jelentősége abban állott, hogy a bűntettesekkel való megfelelőbb bánásmódot eredményezte. Az előadó szabad előadását, mely világos fejtegetései és szellemes fordulatai által tűnt ki, a nagyszámú közönség viharos tetszéssel fogadta. Külföld. Külföldi büntetőjogi irodalom. J. Jacintho 1 avar ós de Medeiros. « Antropológia e direito.v> Lisboa. A «Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület)) jól ismert, fáradhatatlan munkása, az anthropologia és a jogtudomány közötti viszony fejtegetésével foglalkozik fenti cimü munkájában, amelyet ez alkalommal ismertetni szándékozunk. A szerző három főszempontból tárgyalja thémáját. Kifejti az anthropologia és a jogtudomány fogalmát és jelentőségét s ennek alapján a kettő közötti kapcsolatot, a kettő együttműködésének a fontosságát s szükségességét fejtegeti. Az anthropologia — amint azt a különféle definíciók mutatják — kétféle értelemben veendő ; az egyik az embernek a természetrajzi ismeretére szorítkozik, noha némelyek az embernek kettős, u. m. erkölcsi és fisikai természetét veszik föl; a másik, amely tágasabb és generikusabb, az embert önmagában és minden nyilvánulásában tekinti, amelyet csak a tudomány tárgyává tehetünk. Az előbbi kétségtelenül rámutat azon fontosságra, amelyet némely írók az anthropologiának tulajdonítanak, a többi tudományhoz való visszonyában, — ugy tekintvén azt, minta zoológia speciális fejezetét, amelynek a kritériumával olykor nem mehetünk át a lény tanulmányozásából a lény jelenségeinek a tanulmányozására, annélkül, hogy- más tudományoknak a sphaerájába ne jussunk. Ez a biológia és a. sociologia, az utóbbi pedig az önmagában és nyilvánulásaiban tekintett ember ismerete tökéletesbbitésének a szükségességéből ered, mert a tudomány gyakorlati alkalmazásaiban helytelen lenne teljes elválasztásuk. E két, különböző sérelem között áll a tiszta anthropologia, az emberi zoológia és biológia s a társadalmi, vagy politikai anthropologia, amelynek tárgya az ember társadalmi funkciója s amely nem választja el az embert funkcióitól, sem pedig nyilvánulásait nem csoportosítja. Általánosabb értelmet adnak az anthropologiának némely irók azáltal, hogy a sociologiai jelenségeket is a természeti törvények segélyével igyekszenek megmagyarázni és elveiknek minden az anthropologiai iskola dominiumának alávetett kérdésekben való különféle alkalmazásait vizsgálják. Az anthropologia tehát általános, konkrét tudomány, amelynek tárgya az ember tanulmányozása minden megszorítás nélkül. Egyes részei az anthropologiai tudományok, amelyeket azon különféle szempont szerint neveznek, illetve határolnak el, amelyekre helyezkednünk kell, hogy az embert és nyilvánulásait tanulmányozhassuk. E szerint az anthropologiának egész terjedelme, élénksége és energiája olyan mérvű, amilyet természetes, vagy etimológiai definíciója jelöl ki. Az anthropologia fogalmának a meghatározása után a jog fogalmát fejtegeti a szerő, majd áttér az anthropologia és a jogtudomány közötti visszony ismertetésére. Az anthropologia és a jogtudomány - mondja szerzőnk — oly belső természetű visszonyban van egymással, hogy egyáltalában nem csodálkozhatunk azon, miszerint a kevésbbé analitikus vagy félig generalisáló szellemek, a két tudomány táigyának az egységességét tagadásba veszik : épp ugy nem csodálhatjuk azt sem, hogy ama belsőség a tudományoknak kölcsönös függésére vagy olyan alárendeltségére vezet bennünket, amely szerint azoknak egyike, csupán a másiknak a segélyével tökéletesbbedhetik, illetve nyerhet valódi tartalmat és alkalmazást, ami annál elengedhetetlenebb, mert belső exclusiójuk vagy heterogeneitásuk is ugyanazon alaptörvényeknek a produktuma. Ugyanilyen belső visszonyt találunk az anthropologia és a sociologia, valamint ez utóbbi és a jogtudomány között, — akár önálló tudománynak tekintjük a sociologiát, akár pedig sociologiai anthropologiáról van szó s ezen értelemben a jog alatt az anthropologiát, vagy a jogi sociologiát is érthetjük, így mindazon tudományok, amelyek az emberrel foglalkoznak, valósággal anthropologiai jellegűek; mindazonáltal azoknak a fajai és az általános anthropologia között ugyanazon különbségek észlelhetők, mint amelyek a fölosztásnak és az osztályozásnak, a fajnak és a nemnek a megkülönböztetését eredményezik. A jog nem sociologia s a sociologia részének sem tekinthető, mert sociologiai jelenségeket sem nem alkot, sem nem szabályoz s mert a saját törvényei megvalósításának a biztosítására törekszik ; éppen igy a sociologia sem azonos az anthropologiával, mert ez utóbbi, bizonyos módon a zoológia egyik részére szoritkozhatik s mellőzi a sociális jelenségeket, vagy funkciókat avagy — amint némelyek mondják — megtisztul a sociális conseqentiáktól, ellenben a jog tanulmánya -- kétségtelenül — a sociologiára támaszkodik, mint amelytől — első kézből — objektív tartalmat nyer, éppen ugy, mint ahogy a sociologia az anthropologián alapszik, mert - szorosan véve — a funkciók organismus nélkül nem működhetnek. «Meg lévén ekként határozva mindezen tudományok különös helyzete — fejezi be a szerző — valamint egymáshoz való visszonyuk és ugy tudományos integrációjuk, mint gyakorlati megvalósításukra vonatkozó helyzetük, könnyen megérthetjük ama hatalmas befolyásnak az okát, amelyet az anthropologia és a sociologia gyakoroltak és gyakorolnak folytonosan a jogra és a törvényhozásra, mint amely utóbbinak — a többinél sokkal inkább — kell praecisiroznia az emberi felelősségnek az alapját. Ezen ideák szerint a jog tanulmányozására szükséges ismeretek organisációja valódi tudományos jelleget foglal magában s a kibontakozás azon fokán, amelyen az ember tanulmányozása — ez idő szerint — áll, mindinkább kézzelfoghatóbbá teszi azon visszonyoknak a természetét, amelyeknek a meghatározását föntebb megkíséreltük*. T/iót László dr. Nyilt kérdések és feleletek. A birák és az alkotmanyválság. (Felelet). I. A felvetett kérdésre — igennel felelek. Mert az 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a világosan rendeli, hogy a biró n törvények, u torvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és itélni. Az kétségtelen, hogy mi birák, esküt teszünk az alkotmányra is.