A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Szavatosság gyógyszerek hatásáért

40 A JOG De hány biró van, aki tagadja, hogy a mai kormány alkotmányos volna és mégis lelkiismeretesen intézi a reá bízott ügyeket, sőt az alkotmám ellenes, törvénytelen kormány rendeleteit (administrativ uton) végrehajtja és a törvénytelen kormány ellenjegyzése mellett, az előléptetést elfogadja. —r>-En magam is eskettem meg Írnokot, akit a törvénytelen ^1^51nem az) 'gazs«*gügyminiszter kinevezett és még eddig e%y *W^ÍV)S ügyvéd sem vetette a szememre e nagy bűnömet. Hbgy mikor szűnik meg teljesen az alkotmányos kormányzat, azt eldönteni képtelenség, nem is lehet, de nem is bízzák a bíróra. Különben A Jog-hwa ezt a kérdést nem így kellett volna felvetni. így a kérdés nem alapos, sőt tökéletlen'. Ha pedig valaki — mert a gyanúsítás korában élünk engem «felkinálkozással- vádol, — nyugodt lelkiismerettel jelentem ki, hogy én nem szorultam az igazságügyi kormány protekciójára és nem is hiszem, hogy ezen az áron bárkit is előnyben részesítenek. Én a nyugdíj előtornácában állok ' Ne forgassuk a szemeinket mi birák — nem illik az mihozzánk. Az augurok — ismerik egymást.' Lengyel Imre, kir. ítélőtáblai biró. 1 lajduszoboszló. II. E lapok f. é. 4. számában a fent irt cím alatt azt a kérdést tette fel egy járásbiró, hogy <hozhat.nak-e a birák ítéletet akkor, ha ő apostoli kir. felsége jónak látná az alkotmányos kormányzat teljes mellőzésével, akár polgári minisztérium, akár katonai du tatura által végeztetni hazánk kormányzását r Véleményem e kérdésre az, hogy nemcsak hozhatnak, de kötelesek is hozni, mert közjogunk alapvető tétele az, hogy hazánkban minden közfunctio s így az igazságszolgáltatásnak is ős eredeti fonása a magyar szent korona, — amelyből kifolyó igazságszolgáltatást a magyar kir. birák már akkor gyakoroltak, midőn még nemzeti királyaink uralkodtak, — ugy hogy mi az ítélethozatalt csak helytelen nomenclatura szerint gyakoroljuk ő felsége a király nevében, tulajdonképpen pedig <a magyar szent korona» nevében szolgáltatjuk az igazságot, amely szent koronának a király csak képviselője, de a jogforrás a magyar szent korona és helyesebb is lenne az Ítéleteket ennek nevében hozni, mert az hívebben kifejezné az egyes esetekre törvényt hozó birák helyzetét az államszervezetben. Természetesen egészen más kérdés és más elbírálás alá esik, hogy az esetleg behozandó idegen jogszabályokat kötelesek lennénk-e alkalmazni : Egy tszéki l>i>- . VegyesekCsaládi idyll. Peres felek 1904. év nyarán Rákos-Csabán nyaraltak, hol alperes több izben annyira részeg volt, hogy haza kellett őt vinni, maga lábán sem bírt megállni, majd pedig az egész család sirva menekült előle. Megállapittatolt, hogy alperes józan állapotában felperessel folyton veszekedett, részeg állapotában pedig felperest mindenféle gyalázó szavakkal illette, — leggyakrabban kurvának nevezte; megállapítást nyert az is, hogy alperes a nyaralás helyén nyílt utcán cigánylányokkal huzakodott s felperest arra kényszeritette, hogy a cigányleányok a peres felek lakására mehessenek, de ez még sem történt meg; majd, hogy alperes a cigányok közt járt és a házat betetvezte; megállapittatott, hogy alperes felperest a lakásból 2 :í izb :n éjnek idején kizárta s ebből az okból felperes az éjszakát idegen szomszédok közt töltötte ; megállapittatott az is, hogy felperes az alperesnek első házasságából származó gyermekinél jól bánt s ezeket szeretettel gondozta; és hogy peres felek 1(.M>4. évi augusztus első felében rákos-csabai nyaralásukból budapesti lakásukra költöztek, ahonnan alperes 1904. évi augusztus hó 25-ik napján eltávozott és azóta külön él. Ezekből a megállapított tényekből a felebbezési bíróság helyesen vezette le azt a jogi következtetést, hogy a házas élet megbontása az alperes magaviseletére vezetendő vissza. Az, hogy felperes az egyik gyermeket, mivel szavalni nem akart, fészerbe zárta, nem eshetik beszámítás alá; az pedig, hogy az egyik gyerek tetves volt, szemben azzal a fenti ténymegállapítással, mely szerint a házat az alperes tetvezte be, a felperes terhére nem tudható be. (A magy. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 190"). évi december hó 30. I. G. 482/po4g. 1905. sz.) Az átmeneti kamatok adómentessége. A m. kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának december 31-én hitelesített döntvénye a következő határozatot tartalmazza: A nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek merlegében teherként bentfoglalt átmeneti kamatok az adóztatás alkalmával a számadási év üzleteredményébe nem tudandók be. A határozat indokolásában többek közt a következőket hozza föl: A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletekadójáról szóló 1870. évi XXIV. t.-c. 3. §-a értelmében a pénzintézetek megadóztatásánál adóköteles jövedelműi az adóévet megHÜM iittzytKniíuuxio előző három évi üzletet edméii) átlaga szolgál. Az évi üzleteredmények pedig akként állapíttatnak meg, hogy a nyers jövedelemből a törvényben emlitetl lételek levonatnak. Adóalapul tehát nem minden bevétel, hanem a nyers jövedelemből meghatározott üzleteredmény tekintendő. A feltett kérdés eldöntésénél ennélfogva csak azt kell megállapítani, hogy a pénzintézeteknél valamely számadási év folyamán a következő évekre előrefizetett (átmeneti) kamatok, mely évnek (éveknek) veendők jövedelméül. Pénzügyi törvényeink e tekintetben kifejezett rendelkezést nem foglalnak ugyan magukban s az 1875: XXIV. t.-c. 4. §-ában taxatíve felsorolt s az évi nyersjövedelemből levonandó tételek között az átmeneti kamatok felemlítve egyáltalában nincsenek, de mivel pénzügyi törvényeink is a megfelelő három évi üzleteredmény átlagát, tehát meghatározott évi jövedelmeket rendelnek alapul venni s az előre beszedett átmeneti kamatok, amelyeknél még bizonytalan, hogy mennyiben avagy egyáltalán növelni fogják-e az üzleteredményt, annak az évnek, amelyben befolynak, jövedelméül nem tekinthetők, az előre beszedett kamatokra nézve a pénzügyi törvények okszerű alkalmazása is amellett szól, hogy azok csak azon számadási év üzleteredményének megállapításánál vehetők figyelembe, amelyre vonatkoznak. Kétségtelenné teszi ezt a felfogást a kérdés eldöntésére befolyással biró jogrendünk s jelesül kereskedelmi törvényünknek e tekintetben irányt adó rendelkezése. A kereskedelmi jog szerint, amely világosan rendelkezik a tekintetben, hogy az intézkedései alá tartozó pénzintézetek jövedelméül mi tekintendő, az átmeneti kamatok a számadás' év jövedelmét nem képezik. Minthogy tehát az átmeneti kamatok az előadottak szerint nem a számadási évnek, hanem annak az évnek képezik a jövedelmét, amelyre azokat előre fizettek, ki kellett mondani, hogy a mérlegben foglalt átmeneti kamatok az adóztatás alkalmával a számadási év üzleteredményéhez nem számithatók. A közigazgatási bíróságnak ezen döntvénye a ] énzintézetekre nézve éppen most a mérlegkészítés idejében kiváló fontosságú, mert most már a döntvény figyelembevételével lehet azt összeállitani. Eddig ugyanis vitás volt, hogy az átmeneti kamatok adóztatás szempontjából a folyó év terhére esnek-e, vagy a mérlegben leüttessenek-e, mig most a közigazgalási bíróság döntvénye után a vitás kérdés a kereskedelmi törvény szellemében el van intézve. A vasúti műhelyben történt balesetért a vasút csak annyiban felelős, amennyiben a baleset a vasút vétkességében leli okat. A magy. kir. államvasutak egyik műhelyében az előmunkás vasúti sínek hajlitása és fürészelése közben azt az 50—60 kg. suhu vastömböt, mely a fürészre helyezett sinvas lenyomására a sinvasra volt helyezve, onnan levette, hogy félre tegye. A nagy sulyu tömb azonban véletlenül kiesett kezéből, ráesett az előmu A kás ballábának hüvelykujjára és azt megsértette. Az előmunkás e balesetéit kártérítést kért, amit a vasút megtagadván, az előmunkás pert indított a vasút ellen. Az elsőbiróság meg is ítélte a kártérítést azon az alapon, hogy a vasút köteles mindazon intézkedéseket megtenni, melyek a balesetek elhárítására szolgálnak. Ezt a jelen esetben kétségtelenül elmulasztotta, mert különben nem éri baleset az előmunkást. miért is kártérités-köteles. A vasút felebbezett s a budapesti kir. ítélőtábla 1905 október 19-ikén kelt II. G. 111 sz. ítéletével az elsőbiróság ítéletét hatályon kívül helyezve, felperest elutasította. Indokok : A munkaadó az ipari munkást ért balesetért csak abban az esetben felelős, ha a munkaközben ért baleset az ö vétkességében, az óvintézkedések megtételének részéről való elmulasztásban, vagy alkalmazottjai megválasztása s alkalmazása körüli köteles gondossága elhanyagolásában leli okát, vagy ha az iparüzem állandó vagy rendkívüli veszélylyel jár, amely esetben az iparmíí előállításával kapcsolatos veszély indokoltá teszi, hogy az abból eredhető és nem az illető munkásnak, kit a baleset ért. saját vétkességéből származó balesetek által okozott vagyoni kár megtérítésére szolgáló összeg a termelési költségekhez számittassék, s ez alapon a munkaadó a veszélyes munkából eredő balesetekért vagyonjogilag felelőssé tétessék. Az adott esetben azonban ezeknek a feltételeknek egyike sem forog fenn. A felebbezési bíróság által megállapított tényállás ugyanis az. hogy a baleset akként történt, hogy a munkás a vastömböt véletlenül elejtette, ami bármely emberi munkánál felmerülhet, s felmerülhetősége, az esélyek kiszámíthatatlanságánál fogva előzetes intézkedésekkel ki sem zárható s amelyért éppen azért egy harmadik felelőssé nem tehető. Vitás elvi kérdés. A kir. Kúria polgári szakosztályai 1 ÍM Mi. évi február hó 9-ik napján (pénteken) d. e. In órakor teljes ülést tartanak, melynek tárgya : megvitatása és eldöntése a budapesti kir. ítélőtábla 8. számú és a pécsi kir. Ítélőtábla 3. számú polgári teljes ülési döntvényeiben észlelt elvi ellentétesség folytán a következő polgár-jogi vitás elvi kérdésnek: «tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű követelések iránti perekben a S. E. 117. §. ő. pontja alapján végrehajthatnak kimondott Ítélet, vagy az 1881 évi LÍX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében a végr. törv. 42. í?-a alkalmazást nyerhet-e avagv nem ? Előadó: Mezey Albert, a kir. Kúria birája.