A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 5. szám - Viszásságok a gondnokság alá helyezési eljárásában

35 Ujabban azonban szakított ezen gyakorlattal és a költségek megfizetésében nemcsak a feleket, nem is az árvaszéket, vagy az árvaszéki ügyészt, hanem egy teljesen idegen személyt, a gondnokság alá helyezés megindításához szükséges bizonyítványt kiállító községet is marasztalja. A fentebb emiitett ügyben a törvényszék Ítéletének erre vonatkozó része a következő: «Felpereseket keresetükkel elutasítja s az orvosszakértőnek diját 12 koronában, ügygondnokét pedig 10 koronában állapítván meg, ezeknek 15 nap alatt különbeni régrehajtás terhe alatti megfizetésére Békéscsaba községet és felpereseket egyetemlegesen kötelezi.» A kir ítélőtábla és a kir. Kúria helybenhagyja ezzel a két soros indokolással, «mert pervesztes felperesek a költség viselésére a 3,263/881. L M. rendelet 35. §-a értelmében helyesen köteleztettek.)) Hasztalan vitatta tehát az árvaszéki ügyész, hogy az 1877: XX. t.-c. a többször hivatkozott igazsá^ügyminiszteri rendelet és az 1885. évi VI. t.-c. intézkedései közérdekűek és Békéscsaba nagyközség nem perben álló fél, tehát sem a hivatkozott igazságügyminiszteri rendelet, sem az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a, sem az 1893: XVIII. t.-c. 110. és következő szakaszai értelmében el nem marasztalható; hasztalan fejtette ki, hogy Békéscsaba nagyközség ténykedése mindössze annyi volt, hogy csak az 1885: VI. t.-c. 4. §-a értelmében "elszegényedés esetén tartani lehet attól, hogy a község terhére válik» bizonyítványt állította ki: — egyik bíróság sem reflektált ezen állításokra. Pedig világos, hogy az igazságügyi miniszteri rendelet értelmében a község nem kötelezhető a költségek megfizetésére, mert az 52. §. értelmében az eljárás körüli költségeket «az» tartozik előlegezni, akinek kérelmére az eljárás megindittatott; az 53. §. értelmében az árvaszéki ügyész ügygondnok kérelmére megindított eljárásban nevezettek nem kötelesek a költségeket előlegezni. A rendelet tehát megkülönböztetést tesz az esetben, ha az eljárás magánfél kérelmére indíttatott meg és különbséget tesz akkor, ha az közérdekből indíttatott meg ; ugyanaz észlelhető az 55. §-ban is. Annál meglepőbb a kir. Kúria többször hivatkozott ítélete, mert a kir Kúria két héttel előbb Sebestyen Mihály tanácselnök elnöklete alatt ugyancsak teljesen analóg ügyben ellenkezőleg itélt. Az eset következő: Békéscsaba nagyközség árvaszékének ügyésze gondnokság alá helyezési keresetet indított azon okból, mert alperes gyengeelméjü: a gyulai kir. törvényszék 11,828/1904. P. sz. a. következő Ítéletet hozott: «Felperest keresetével elutasítja s B.-Csaba községét kötelezi, hogy alperesnek 12 korona perköltséget 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt megfizesse, alperesi képviselőnek dijai és költségei 12 koronában állapittatnak meg a saját fele ellenében, ügygondnokéi pedig 10 koronában, orvosszakertőé 12 koronában Békéscsaba község terhére.» Indokok: ('Felperesnek alperesi perköltségben való marasztalása elutasitásának folyománya s a szakéitői és ügygondnoki dijaknak felperes terhére való megállapítása azon alapul, mert ezek az ő indokolatlannak elbírált keresetének következményei." A nagyváradi kir. ítélőtábla 281/1905. P sz. a. következően itélt : «A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének nem neheztelt részeit nem érinti: a felebbezéssel megtámadott azt a részét, amely szerint a felmerült eljárási költségeknek és az alperesnek okozott költségeknek fizetésére Békéscsaba község köteleztetett, helybenhagyja; ellenben azt a részét, amely szerint az ügygondnok részére megállapított díjnak fizetésére Békéscsaba község köteleztetett, megváltoztatja és azügygnndnok részére megállapított díjnak felperes által leendő fizetése iránti kérelmet elutasítja. Indokok: A felmerült eljárási és az alperesnek okozott perköltségnek fizetésére a Békéscsaba községet kötelező rendelkezés az elsőbirósági itéletb. n foglalt indokok alapján és azért hagyatott helyben, mert a árvaszék az eljárásnak megindítása végett, a nevezett községnek jelentése alapján, helyette és érdekében intézkedett és az árvaszék a nevezett községnek egyik hivatalos közege és a megjelölt költségnek fizetésére a 3,263/881 I. M. E. rendelet 55. §^a alapján helyesen köteleztetett azért is, mert a kereset alaptalannak találtatván, elutasittatott. Az alperes képviseletére hivatalból kirendelt ügygondnok részére megállapított díj fizetésére a felperes kötelezhető nem volt, mert fe'peres az ügygondnok kirendelését nem kérte és az eljárás az 1877 : XX. t.-c. 28. §. b) pontjára alapíttatván, az idézett rendelet 33. § a szerint az esetben ügygondnok kirendelésének nincs helye.» ménye egymástól eltérő vagy ha 2. az orvosi véleménynek alaposságához konkrét alakban kifejezhető kétely fér, végre 3. ha az ügy kiváló fontossága a fölülvéleményezés szükségét igazolja. Mit látunk a gondnokság alá helyezési eljárásban követett gyakorlatnál? Legfelsőbb bíróságunk legutóbb is 1905. szeptember hó 20-án 1,161/1905. sz. a. hozott ítéletével a szombathelyi kir. tszék 4,586/1905. sz. a. hozott, illetve a győri kir. ítélőtábla 1,726/1905. sz. ítéleteit helybenhagyta azért, • mert a 3,263/81. sz. igazságügyminiszteri rendelet 34. §-ának értelmében a tszék belátására hagyatott, azt, kinek gondnokság alá helyezése kéretik, csak egy orvossal is megfigyeltetni; minthogy pedig a felek maguk is egy orvosszakértő kiküldetését kérték és annak személyére is megegyeztek, alperes pedig a beterjesztett vélemény ellen kifogásokat nem emelt, ennélfogva a további orvosi megvizsgálásra vagy az orvosi vélemény felülbirálatára szükség fenn nem forog» (közölve a Jog 1905. okt. 22-iki 43-ik számában). Holott világos, ha felebbezés adatott be, nem lévén a gondnoksági ítélet hivatalból felterjesztendő, ugy a beadott felebbezés mindenesetre pótolja az orvosi vélemény elleni kifogásokat. Viszont pedig az ellenkező végletre is találhatunk példát. Tudvalevő, hogy a többször hivatkozott igazságügyi rendelet 29. §. a) p. értelmében az 1877 : XX. t.-c. 28. §. a) pontja esetében az ott megjelölt rokonok és házastárs és az árvaszéki ügyész együttesen vagy külön kérelmezhetik; az 1885. évi Yl t.-c. 4. £-a értelmében az 1877 : XX. t.-c. 28. §. b) és c) pontja esetében, ha az elszegényedéstől s ennél fogva attól lehet tartani, hogy az illetékes község a tartás által való megterheltetésnek leend kitéve: az illetékes gyámhatóság utasítása folytán a gondnokság alá helyezést az árvaszéki ügyész is kérheti. Egy concret esetben az árvaszéki ügyész az 1877 : XX. t.-c. 28. ij-ának a) és b) pontja alapján azon okból, mert alperes nagyfokú süketségben és elmegyengeségben szenved, a jogosultakkal együttesen és községi orvosi bizonyítvány alapján gondnokság alá helyezést kért. A gyulai kir. tszék 3,632/905. P. sz. a. hozott ítéletével a gondnokság alá helyezési keresetet elutasította, «mert az alperes egészségi és elmeállapot megvizsgálására hivatott tszéki orvos alperest bár nagyfokú süketnek találta, állapotát mindazonáltal rendben levőnek nyilvánította és ezt maga a tárgyaló bíró alperessel való hosszabb foglalkozása után s feleleteinek s viselkedésének legalaposabb mérlegelésével teljes rendben levőnek megállapította.)) Az árvaszéki ügyész támaszkodva a községi orvosi véleményre, mely hosszabb megfigyelésen alapult, támaszkodva arra, hogy a törvényszéki orvos alperes tót anyanyelvű lévén, vele nem érintkezhetett közvetlenül és a rokonok bemondására, kiknek semmi különös érdekük ebben az esetben nem volt, továbbá, hogy itt két ellentétes egyenrangú szakértői véleményről van szó és különösen, hogy elvi döntést provocáljon, felebbezésében alperesnek ujabb orvosi megfigyelését, esetleg a két ellentétes véleménynek az igazságügyi orvosi tanács által való felülvéleményezését kérte. A nagyváradi kir. ítélőtábla azonban 1,837/1905. P. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta ((indokolása alapján és azért, mert felpereseknek kellett volna oly tényeket bizonyítani, amelyekből az alperesnek elmegyengesége megállapítható, e tekintetben azonban az A) alatti orosi bizonylaton kivül más bizonyítékot fel sem hoztak, az a bizonylat pedig a kir. törvényszéki orvos véleményével és e bíróságnak megállapításával szemben bizonyítékot nem képez.» A kir. ítélőtábla ítéletét a kir. Kúria is 1905-évi augusztus 21-dik napján 7,499/1905. P. sz. alatt hozott ítéletével helybenhagyta. Ezzel azonban mind a kir. ítélőtábla, mind a kir Kúria mind a mai napig adós maradt, vájjon két ellentétes orvosi vélemény esetén mikor van helye ujabb megfigyelésnek, esetleg egy harmadik szakértő kirendelésének vagy felülvéleményezésnek, amiéit a felebbezés tulajdonképpen használtatott. Elvégre azonban ez birói cognitio feladata ; kiemelendőnek tartom azonban, hogy felsőbb bíróságaink gondnoksági \ ügyekben egyenesen fáznak az elvi kijelentésektől. \ A gyulai kir. tszék gyakorlata a költségek tekintetében ' például ez ideig az volt, hogy amennyiben az árvaszéki ügyész által a gyámhatóság megbízása folytán támasztott kereset a felmerült ügygondnoki és orvosszakértői dijak megfizetésére irányult, a kereset elutasítása dacára a gondnokság alá helyezni kért egyént kötelezte, azzal a helyes indokolással, hogy az árvaszéki ügyész közérdekből jár el és a megfigyelés a gondnokság alá helyezni kért egyén érdekében történt. A magyar kir. Kúria 6,304/1905 P. sz. a. következőié; j itélt: Mindakét alsóbiróság ítéletének az eljárás költségeit I tárgyazó felebbezett része megváltoztattatik és a költségek a /