A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - A peres felek eskü alatti kihallgatása [2. r.]

380 A JOG Elösmeri ugyanis, hogy az aláírási iven levő névaláírás tőle származik, de azt veti ellen, hogy a könyvkereskedői cég megrendeléseket gyűjtő ügynökei az aláírás alkalmával megtévesztették őt. Az ügynökök ugyanis a náluk szokásos irreális bőbeszédüséggel és agyonbeszéléssel, miután ismételten kijelentette, hogy eszeágában sincs a kinált müvet megrendelni, — arra kérték, hogy irja föl egy papírlapra legalább a cimét, hogy esetleg talán más alkalommal hozhassanak vagy küldhessenek neki valami más könyvet. A rendszerint vidéki, kevésbé művelt s jóhiszemű ember, gyanútlanul irja alá a tiszta papírlapot, melyről csak a pöre tárgyalása alkalmával tudja meg, hogy az rendelőjegy volt. Az ügynökök ugyanis a rendelőivet négyrét összehajtották, ugy hogy a felső nyomtatott szöveg teljesen láthatatlan volt. Sok esetben — ha a névfölirásnak tanúi is voltak — alperes vállalkozik allegátája bizonyítására s a tanuk vallomása alapján a megtévesztési tény, mint perdöntő momentum, valószínűleg megállapítást nyer. Azonban a furfangos ügynök, vagy ügynökök (rendszerint ketten, hogy egymásnak tanúskodhassanak) mégis többnyire kettesben, hármasban <intézik el» az ilyet. Felperes vállalkozik tehát annak bizonyítására, hogy alperes igenis tudta, hogy könyvet rendel, hogy az ügynökök neki bőségesen és kimerítően megmagyarázták, hogy miről van szó, a (többnyire nagyobb formájú) rendelőlap a fél előtt teljesen ki volt terítve s alperesnek látnia kellett az aláírási rubrikákat megelőző rendelőszöveget s azt el is olvasta, vagy fölolvasták neki, szóval alperesben meg volt a minden jogügylet lényeges alkatrészét képező ügyletkötési szándék. (Animus contrahendi.) Kéri ezen ténykörülményekre vonatkozólag az eljárt ügynökök tanukénti kihallgatását. A bíróság a tényállás tisztázása végett elrendeli az eljárt ügynök vagy ügynökök tanukénti kihallgatását s az ügynökök valla' nak, mint a karikacsapás: hogy mindent lelkiismeretesen megmagyaráztak alperesnek, s hogy az határozottan megrendelni kívánta peresített művet vagy tárgyat. Ezen részletügyleti perek azonban rendesen nem sporadikusan, hanem olyan bíróságoknál és illetve referenseknél, ahol vannak, rendszerint tömegesen lépnek fel. Az ügynök-tanuk is többnyire ugyanazok az ügynökök. A bíróság tehát rendszerint már ösmeri őket s tudja, vallomásukat mennyire taksálja. Azaz szomorú tapasztalatok alapján legtöbbnyire semmire. A tényállás ezenképpen nem lévén tehát a reális ténybeli valóság alapján tisztázva, a bíróság, hogy az ügyben tisztán láthasson, kénytelen elrendelni hivatalból (a S. T. 95. §-a alapján) alperes eskü alatti kihallgatását s akár a megtévesztési allegátát bizonyító fél vallomását támogató s a 64. §. szerint mérlegelt ténykörülmények alapján (az alperes kereseti és vagyoni viszonyaival s a rendelő fél műveltségi viszonyaival rendszerint arányban nem álló mű megrendelésének evidens szükségtelensége, az a köztudomású tény, hogy a könyvrendeléseket gyűjtő ügynökök nem járnak el ama körültekintő gondossággal és nyíltsággal, mely egy kétoldalú jogügylet létesítéséhez szükséges,) — mint a bizonyító félét a 96. §. 2-ik bekezdése alapján, vagy mint a helyesen és szabályosan létrejött ügylet fennforgását bizonyító felperes ellenfelét — az általános perrendi elv alapján : vallomására megesketi.14) A példában tehát adva volt felperes részéről egy «okirat» és 1 vagy 2 tanú arra, hogy az «okirat» s az ezen alapuló megrendelés szabályszerűen jött létre s a rendesen jogtudatlan és személyesen védekező alperes részén csak saját esküvel erősitettt vallomása áll. S mégis alperes szükségkép, a hivatását itt legfőbbi mértékben teljesítő 64. §. alapján pernyertes lesz: az anyagil igazság az eskü alatti kihallgatás alapkövén érvényre emelkedik. Itt még, amint fentebb az esküre bocsátás kérdésének során már érintettük, egy jogilag a bizonyítási teher szempontjából érdekes eset is állhat be. Eredetileg ugyanis, a fentebb tárgyalt akadémikus esetben, a megtévesztési allegáta tekintetében alperes lett volna bizonyító fél. Tehát, ha az eljárás elején a megtévesztés bizonyítására saját eskü alatti kihallgatását kéri, perjogilag felperessel szemben hátrányos helyzetbe kerül s ha egyoldalú állítása valószinüsitő támpontok híjával van, vagy védekezése a rosszhiszeműség ismérveit tünteti fel, mint a megtévesztést mivel sem bizonyító fél: az érvényesnek vélelmezett jogügylet fennforgása mellett marasztal") Az ügyletet tényleg effektuáló fölperes (cégtag) kihallgatási alperes ily természetű ügyeknél csaknem sohasem kérelmezi, am természetes is, mert maga a cég a rendelés körülményeiről közvetlenü nem tud s arról csak a rendelést beküldő ügynökök utján értesül. A 62. §-ban körülirt köztudomás alkalmazása kétségtelenül a legkörültekintőbb gondosságot igényli, annál is inkább, mert a köztudomású tény is csak ugy vehető birói figyelembe, ha arra a tárgyalás folyamán hivatkozás történt. Vitatható kérdés, hogy hivatalos tudomásnak nevezhető-e az adott példánál az, hogy a bíróság előtt egyes névszerint ösmert ügvnökök ügyletszerzö «fogás»módja, más előtte folyt peres ügyekből — ép azon módon, mint azt az előtte tárgyaló alperes épen előadja : már előfordult. Vitatható ez annál is inkább, mert p. o. ha egy ügyvéd alperesi minőségben esetlegesen több egyazon módon megtévesztett egyént (egy egyszerre megrohant gépgyári műhely alkalmazottai, vasúti fütőházi gépészek, levélhordók) képvisel, erre a körülményre a tárgyalás folyamán bizton hivatkozni is fog. tatni fog. De ha esetlegesen vannak mellette, szóló valószínűségek, esküre bocsáttatását kiviheti. Mint bizonyító fél ellenfelének helyzete természetesen könnyebb. Alperes ügyvéd általi nem képviseltetése esetében teljesen az eljáró bíró kezébe van letéve az a feladat, hogy a per irányításával s az ügydöntő eskü alatti kihallgatás bevonásával az alaki vagy anyagi igazságot juttassa érvényre. Hogy a legszebb birói feladat mindenkor, a folyton fluctuáló joggyakorlat bármely irányzata mellett is : a valódi anyagi igazságot szolgálni s az emberi és birói lehetőség szerint megközeiiteni: kétséget nem szenved. Az eskü alatti kihallgatásnak, mint ily hatalmas bizonyitéki eszköznek, természetesen árnyoldalai is vannak. A tendencia az ellenfelet a bíróság elé állítani bizonyos adott esetekben, mintegy kierőszakolásává vállhatik jogtalan követeléseknek és nem ritkán a zsarolás ismérveit rejti magában. Vannak olyan személyek, helyzetek, hogy az alperes az összegre való tekintettel, vagy egyéb okból, nem tartja a perösszeggel arányban állónak azt a fáradságot, esetleg izgalmat, amelviyel egy bíróság előtti eskü alatti kihallgatás kétségkívül jár — és inkább fizet. Az ilyen pereknél az alperesi tagadással szemben rögtön jelentkezik a felperesi kérelem: kérem alperes eskü alatti kihallgatását. Anélkül, hogy felperes addig is bármit bizonyított vagy valószínűsített volna. Nagyon is distingválnia kell tehát a bírónak, mielőtt az eskü alatti kihallgatást elrendelné és adott esetben, ha t. i. már megtörtént eskü alatti kihallgatás után az esküre bocsátott fél az esküt letenni nem hajlandó, fölöttébb óvatosan kell kezelnie a 99-ik §-t. Ha a megítélt eskü le nem tétele de lege lata a sommás eljárásban pervesztési hatálylyal céloztatott volna felruháztatni, a törvényhozó bizonnyal: ugy is szövegezte volna s az eskü le nem tétel consequentiájának levonása elé nem állította volna a 64. §-t. Az indokolatlan eskü alatti kihallgatás mellőzésének jogosságát hathatósan támogatja a Kúriának következő érvelése: «olyan kötelező bizonyítási szabály nincs, mely szerint a bíróság, ha az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítást alkalmazni tartoznék, minthogy az eskü alatti kihallgatás a bizonyításnak egyik megengedett módját képezi, ha azt valamelyik fél megajánlotta. A S. E. 64. és 95. §-ának kötelező rendelkezése szerint a bíróság jogi méltatás alá köteles venni azt, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazásának van-e helye és ha ezt mellőzendőnek találta, az erre vonatkozó okok az ítéletben tüzetesen előadandók>. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1906. évi jan. hó 5. I. G. 374. polg. 1905. sz.) * Az eskü alatti kihallgatás egyes alfajait: a kár vagy elmaradt haszon mennyisége iránt eskü alatti kihallgatást, felfedező eskü alatti kihallgatást : a S. T. 97. §-a szabályozza, technikai részét pedig a 98. §.15) és a S. Ü. Sz. 54. és 55. §§-ai.«) Precíz eljárási utasitásokat tartalmaznak ezek a bíróra nézve s a per vitelének nem szellemi, hanem tisztán foganatositási módját írják körül. Szellemi értelemben vett pervezetési szempontból nem fontosak. * * * Szólanunk kell itt még néhány szót egy elharapódzott téves perrendi tanról, mellyel a sommás tárgyalások során csaknem naponta találkozunk. Nem is éppen fiatalabb ügyvédek és jelöltek gyakorta terjesztik elő azon kérelmet, hogy ezt vagy amazt a tanút, aki a konkrét peres ügyben kétségkívül bizonyos erősebb fokú érdekeltséggel bir (akár mint üzletvezető, vagy az ügyletet megkötött ügynök), a bíróság félként hallgassa ki. Ez a kérelem merőben perrendellenes, tehát nem teljesíthető, mert félként csak az hallgatható ki, aki a keresetben mint K) 1893 : XVIII. t.-c. 98. §. A felek kikérdezésére és esetleges szembesítésére nézve a 85. §. 1. és 2. pontja és a 88. és 89. §-ok alkalmazandók. A fél előzetes figyelmeztetésére és megesketésére nézve az 1868 : LIV. t.-c. 200. és 204. §-aiban a tanukra nézve fölállított szabályok alkalmazandók. A 91. §-nak eseteiben a fél megesketése is mellőzendő, illetőleg mellőzhető. A fél kihallgatása fontos okokból megkeresés utján, vagy a fél lakásán kiküldött biró által is történhetik. Ilyen esetben a vallomás beérkezte után a perbíróság dönti el, hogy a kihallgatott fél esküre bocsátandó- e ? "'>) 54. §. Ha a biró a félnek eskü alatti kihallgatását elrendelte : a kihallgatás megkezdése előtt kifejezetten jelentse ki a félnek, hogy eskü alatt fogja kihallgatni s ennek, valamint az 1868: LIV. törvénycikk 200 §-ában megrendelt figyelmeztetésnek megtörténtét említse meg a ieevzokönyvben. 5 3 8' * 55. §. w AÁ k? CtÜ a,f-'í kiha"gatandó félhez hivatalból a következő általános kérdések intézendók : 1. mi a vezeték- és keresztneve, 2. hány éves, 3. minő vallású, 4. mi az állása vagy foglalkozása. felelőe^JlSnuSandó49- §' * "** alatU Vallatására is meg-