A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 52. szám - Az ügyvédi rendtartás két tervezete [9. r.]

A J OG fél, tehát vagy mint fel- vagy mint alperes szerepel.17) De másrészt a per végeldöntése szempontjából nem is lényeges s nem játszik oly absolute túltengő szerepet, hogy egy érdekelt tanú félként hallgattassák ki, mert minden tanúvallomás a birói mérlegelési körbe esik s itt már igenis lehetséges, hogy e vallomás akár azon alapon, hogy a tanú erősen érdekelt, vagy a per tárgyát képező ügyben valójában mintegy: félként járt el fél vallomásaként mérlegeltessék, amivel, arra való tekintet nélkül, hogy a tanú vallomására esküt tett-e vagy sem,'») ugyanaz az eredmény Érthetetlen tehát az a gyakori SZÍVÓS ragaszkodás, melylyel tanuk félkénti kihallgatását forszírozni kívánják. Hosszas és céltalan perjogi viták elkerülése céljából, adott esetekben célszerű a kérelmet jegyzőkönyvbe venni s nyomban reá az elutasító közbeszóló végzést meghozni, amivel a kérdés be is fejeződik. Ugyanezen téves nézőpontból ered ama szintén nem ritka kérelem, amely egy föntebb vázolt érdekeltségű tanú kihallgatása után, az eskükivétel felfüggesztését s a tanúvallomással szemben saját felének eskü alatti kihallgatását kéri. Az elérni szándékolt cél itt az, hogy az eskümegitélés az érdekelt tanú s a kihallgattatni kért és esetleg kihallgatott fél között ingadozzék. Nézetünk szerint ez a kérelem feltétlenül figyelmen kivül hagyandó, illetve ha az előterjesztés jegyzőkönyvbe vétetett, feltétlenül mellőzendő s a tanú megesketése foganatosítandó. A tanú vallomására nézve ugyanis szabály szerint megesketendő. A megesketés mellőzéséről a S. T. 01. §-a casuistice intézkedik. A megesketés felfüggesztéséről a törvény nem rendelkezik. Arra az esetre, ha a per forgópontját képező ténykörülményről csak a bizonyító félnek van tudomása, precizitással intézkedik a 90. ij. "2-dik bekezdése s így annak a félnek érdekei, ki nem bir közvetlen tudomással s érdemi eskü alatti vallomást nem is tehet, perrendi veszélyben nem forognak. Pl. az egyik peres oldalon álló és az eset körülményeinek közvetlen tudomásával biró tanú,19) tegyük fel a háztulajdonos megbízásából egy üzlethelyiséget vagy lakást kiadó házmester, a másik oldalon a lakást kivevő bérlő. A házmester vallomása érdekeltségi viszonya alapján mérlegeltetni fog. A háztulajdonosnak nincs közvetlen tudomása a bérbeadás körülményeiről. Ha a például vett peres ügyben a perdöntő pont szempontjából a bérlő: a bizonyító fél ellenfele, a 96. §-ban lefektetett perrendi jogszabály javára szolgál, függetlenül attól, hogy az ellenfél egy tanuja esküt tett-e vagy sem.20) Javára szolgálna akkor példa amúgy sem áll meg. is, ha a bérleti ügyletet közbenső személy nélkül, magával a háztulajdonossal kötötte volna is meg.21) kivül más bizonyiték nincs. Viszont, ha a bérlő a bizonyító fél, vele szemben áll az érdekelt házmesteri tanúvallomás, arra való tekintet nélkül, hogy a tanú házmester már meg van esketve, a bizonyító fél amúgy is csak a 96. §. 2-ik bekezdésében körülirt ténykörülmények fennforgása mellett, lesz esetleg esküre bocsátva. Ilyenek hiányában az eskü nem fog tőle kivétetni s a tanúvallomás szolgáland az Ítélet alapjául. Az eskü kérdése tehát nem a tanú és fél közt ingadozik s a fél esküre bocsátása a tanú megesketésétől teljesen független. A per sorsára a bizonyítási anyag kialakulása mellett, a tanúvallomás esküveli erősítése különösebb behatással nincs s lényegében is a vallomás annyi súllyal bir, amennyit belső értéke kölcsönöz neki. Semminemű positiv oka sincs tehát annak, hogy valamely tanú megesketése érdekeltség alapján felfüggesztessék s perjogilag nem engedhető meg, hogy a tanúvallomás perrendileg különböző formájából kivetkőztetve, a fél eskü alatti vallomásának süvege alá csempésztessék. > Az ügyvédi rendtartás két tervezete. X (Vé8e-) A tanács ügyvédi tagja csak az lehet, ki már 20 évi ügyvédi gyakorlattal bir. (Feltétlenül helyeslendő intézkedés I). Az elöljáróság tagjai a kúriai tanácsba ki nem nevezhetők (298. §.). A Kúria zárt ülésben határoz (299. §.). A felfüggesztett vagy elmozdított, vagy a lajstromból való törlésre itélt felsőb. ügyvéd, felebbezésében a felebbezés szóbeli tárgyalását kérheti (300. §.). Ez esetben a szóbeli tárgyalásra határnap tűzetik és erre a felek megidéztetnek. Ha a vádló a kir. ügyész volt, a vádat e tárgyaláson a koronaügyész képviseli; ha a vádló a kamara ügyésze vagy magánfél volt, a vádat a bpesti kamara főügyésze képviseli. — Mi értelme legyen e megkülönböztetésnek, mely *fl S. T. 95. §. 2. és 3-ik bekezdés. '") A S. T. 91. §-a szabályozza azon eseteket, amelyekben a tanú megesketése mellőzendő s ezen esetek között az érdekeltség nem szerepe! — nyilván azért, mert ezt a biró amúgy is mérlegelni köteles, éretik el. ,9) Ki esetleg a fél megbízásából járt el. 20) Ha több, vagy érdektelen tanuk vallomásai szólanak ellene, a 21) Mint akadémikus példánál föltételeztetik, hogy a vallomásokon capitis diminutio jellegével bir: Vádoljon az egyik, vagy a másik, de mindig ugyanaz a hatóság! Vádlott személyesen védekezhetik, de képviselője csak felsőbir. ügyvéd lehet (301. §.). A vád képviselője nincsen kötve a fegy. bíróság Ítéletéhez (302. {?.). Ha a vádat elejtette, az eljárás itéletileg megszüntettetik; ha a vádat fenntartja, a Kúria nincs kötve indítványához, de nem terjeszkedhetik tul az indítványozott büntetés mértékén (303. §.). Aki nem létező tanukra hivatkozik, vagy olyanokra, kik a bizonyítandó körülményről nem tudhatnak, 300 K-ig terjedhető rendbüntetéssel sújtható (306. §.) * A kamara bíróságának Ítélete elleni fellebbezés a kamara székhelye kir. Táblájának ügyvédi tanácsa intézi el (309. §.). A táblai ügyvédi tanács tagjai: az elnök, 2 táblai biró és 2 felsőb. ügyvéd. Előbbieket a tábla 3 évre választja ; utóbbiakat az igazságügyminiszter 3 évre nevezi ki oly ügyvédekből, kik sem a kamara elöljáróságának, sem bíróságának nem tagjai (310. §.). (Újból a miniszter! Hol marad a kamarának oly féltékenyen őrzött autonómiája?) A felebbezést zárt ülésben intézi el (311 §.). Kamara előljárósági, kamara bírósági, fegyelmi bírósági tanácsok, Ítéletek és határozatok, — kúriai és táblai vegyes tanácsok — tehát 5 különféle fórum: alapjában véve mégis csak alárendeltebb jelentőségű és horderejű ügyekben — ki ne találná ezt túlsóknak és a mindennapi szükségleten messze túlmenőnek ? Ha az elöljáróság és a fegyelmi bíróság ítélkeznek, akkor (miként ezt már egyszer kifejtettük) — szükségtelen a külön kamarai bíróság. Ennek teendőit esetről esetre az elöljáróság által saját kebeléből, vagy kamaratagok bevonásával kiküldött tanács végezheti. Ha a Kiína vegyes tanácsa határoz, szükségtelen a táblai közbeeső fórum. Ide van utalva a T. 191. §-ában említett: az ügyvéd és felei közt felmerült viták és peres kérdések másodfokú ellátása. De ha az előljárósági, sokkal csekélyebb jelentőségű ügyek elintézése, másodfokulag a Kúria elé kerül, — akkor nincs elfogadható ok : a kamarai bírósági ügyeket e fórum elől elvonni. Nem kell a forumokat és competentiákat szükség nélkül szaporítani. Úgyis bizonyosnak látszik, hogy a létező szabályoknak szigorú és személyre való tekintet nélkül való alkalmazása mellett, a kamarai hatóságok elé kerülendő ügyek száma nagy mérvben fog apadni, — ami az eddigi tulenyhe gyakorlat mellett nem volt elérhető. Kész örömmel fogadjuk ellenben a két tervezetben egyformán provideált kúriai vegyes vagy ügyvédi tanácsot. Az igazság és méltányosság régi követelményének lesz ezen intézmény által elég téve és az ügyvédvilág felfogása közvetlenül érvényesítve ott, ahol az eddig teljesen ki volt zárva. A Kúria kisebb tanácsa eddig ridegen elzárkózott az ügyvédi kar kívánalmaitól és sok-sok, önérzetünket mélyen sértő határozatot csak azért hozott, mert helyzetünket és jogos aspirációinkat nem ismerte. Ez most majd máskép lesz, mert saját képviselőink ülnek ott, akik igazainkat kellően megvédhetik. Ennek egyik garanciája az, hogy csak a legtekintélyesebb, legtapasztaltabb ügyvédek jutnak majd e tanácsba. Vájjon helyes volt-e azonban ezek kiszemelését a lg. miniszterre bizni, erre a feleletet már föntebb megadtuk. Mi, a magunk részéről nem látjuk szívesen, hogy a kamara az ily fontos jogot a kezéből kiadja. Mindkét tervezet hallgat arról, vájjon ezen ügyvédi bíráskodás a nobile officium jellegével bir-e, vagy külön díjazással jár? Az ügyvédi kar annyira tul van terhelve ingyenes munkával és képviselettel, hogy nem volna méltányos ezen ujabb terhet is minden ellenérték nélkül vállaira rakni. A bpesti kamara főügyészének egy, a koronaügyészszel részben coordinált szerepe jut a kúriai szóbeli tárgyalásoknál — ő ugy, mint amaz, a jogegység- őre lesz, ami annál könynyebb, mert ő képviseli az összes kamarákat fegyelmi ügyeikben. Nagy munka, de egyúttal dicső feladat vár reá. Ha aggodalmat szül a kam. főügyésznek az a hatalma, hogy a Kúria bíráskodása elől elvonhatja az ügyeket, — ugy az Ind. szerint elég a büntető eljárásra és Ítélkezésre utalni, ahol a kir. ügyész hasonló joggal van felruházva. VIII. Nagy tervezetének XI. fejezete : a joggyakornokok felelősségéről és a XII. fejezetben foglalt átmeneti intézkedések nem szolgáltatnak anyagot különös észrevételekre. Ellenben Páliaknak még néhány fejezete hivja fel figyelmünket. Ilyen elsősorban a zugirászatról szóló XIV. fejezet, mely erélyesen iparkodik ezen testünkön rágódó fekélyt kipusztítani, — ami azonban minden törekvése dacára, fájdalom, szintén a megvalósithatlan kívánalmak sorába tartozik. Sok a