A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

14 A JOG birosag jogszerűen következtette azt, hogy alperes a foglalásnál nem járt el jóhiszemüleg. Az 1881. évi LX. t.-c. 98. §-a, a S. E. 109-átol eltérő különleges intézkedést igényperekben, a tulajdoni igény megállapítása esetén a foglaltató hitelező javára csak arra az esetre állapit meg, ha foglaláskor a fen forgó körülményekből jóhiszemüleg vélelmezhette, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai. IA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1905. december hó ö. G. 627/1905.) A felebbezési biróság megállapítván azt, hogy alperes a törvénytelen gyermek anyjával a fogamzási időszakban közösült, a közösülés megtörténtének megállapítása után a nemzésképtelenség bizonyitás tárgyává már nem tehető. (A m. kir Kúna felülvizsgálati tanácsa: 1905. december 2. I. G. 339/1905. sz.) A felek a közöttük létesült szerződés feltételeit szabadon állapíthatják meg, és B haszonbérbeadó érvényesen kikötheti, j hogy a haszonbérlet lejártával, meghatározott faju vetés, az j átvettnél nagyobb mennyiségben adassék vissza, annálfogva nyilvánvaló, hogy felperesnek a szerződési kikötés alapján tekintet nélkül arra, hogy ők hány hold rozsvetést vettek át, a haszonbérlet lejártával alperesnek 50 hold rozsvetést köteleztettek visszaadni, mihez képest felperesek azért, mert a visszaadott rozsvetés, az átvettnek holdszám szerinti mennyiségét túlhaladja, megtérítést jogszerűen nem követelhetnek. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy ha a haszonbérlő, a haszonbérlet tárgyán levő épületeken és egyéb müveken a haszonbérbe adó kifejezett hozzájárulása nélkül változtatást eszközöl, azt a haszonbérlet lejártával az előbbi állapotba visszahelyezni és ennek költségét viselni köteles. (A m. kir. Kúria fe[űlvizsg. tanácsa 1905. december (i. G. 315/906. pojg. sz) Jogszabály ugyan, hogy a szerződés írásba foglalása előtt létre jött szóbeli megállapodások, a mennyiben az Írásbeli szerxődés tartalmával ellenkeznek, kötelezettséget meg nem állapítanak. Ámde a közjegyzői okiratban arra nézve, hogy felperes az ingatlanok haszonélvezetéről ellenszolgáltatás nélkül mond le, nyílt kijelentés nem foglaltatik, amiből jogilag következik, hogy a felperestől vitatott szóbeli megállapodás az írásbeli szerződés tartalmával ellentétben nem áll. (A m. kir. Kúria polg. leiül vizsg. tanácsa : 1905. december 7. 1. G 297,1905. polg. sz.) Jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek tartási dijának követelhetése az anya igényét képezvén, az anya, amint azt gyámhatósági jóváhagyás nélkül perrel érvényesítheti, épp ugy arról gyámhatósági jóváhagyás nélkül le is mondhat, és ily lemondás esetében a tartási igényt a maga személyében többé sikeresen nem érvényesítheti. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa : 1905 december 7. 1. G. 29, ,1905. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A részvénykibocsátás semmisségét nem szünteti meg azon körülmény, hogy az trj részvények tényleg csak az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése után adattak ki. A szegedi kir. törvényszék (1908. június 25. 7,248/1903.). Az <E. részvénytársaság* által 1893. december 15-én 751—760., továbbá 902—916. számok alatt kiállított részvény semmisnek kimondatik és azoknak a részvényeknek az elsőrendű alperes részére való visszaadása ellenében alperesek arra köteleztetnek, hogy felperesnek 5,000 K. tökét megfizessenek. indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy a részvénytársaságot állítólag 250 darab egyenkint 100 frt névértékű részvény kibocsátása mellett 25,000 frt alaptökével alapították, a társaság részvényesei azonban a 25,000 frt alaptőkét tényleg be nem hzették. Ezt a színleges alaptőkét a részvénytársaság 1898 december 15-én tartott közgyűlésen 500 darab egyenkint 100 frt névértékű ujabb részvény kibocsátásával 75,000 frtra felemelte, ugyanekkor azonban kimondta azt is, hogy az alaptőkét a 75,000 frtról is további 250 darab 100 frt névértékű részvény kibocsátásával 100,000 frtra felemeli, de ez utolsó 250 részvény csak az igazgatóság idevonatkozó határozata után bocsátandó forgalomba. A 75,000 frt alaptőke azonban épp oly kevéssé fizettetett be, mint a korábbi 25,000 frt. Alperesek azért kérik felperest keresetével elutasítani, mert tagadják a felperes által az alaptőke be nem fizetésére vonatkozóan felhozottakat, és mert az utolsó 25.000 frtnyi részvény tényleges kibocsátása felperes szerint is csak 1894 március havában történt, akkor pedig az 1893 december 31-én a részvénytőkéből még hátralékos 4,089 frt. 7 kr. már be volt fizetve. A kereset alapjául felhozott okra való tekintettel elsősorban az döntendő el, hogy a megsemmisíttetni kért részvények kibocsátásának idejéül mely időpont tekintendő; az-e, amidőn a közgyűlés az alaptőkének e részvények összegével való felemelését elhatározta; avagy az az időpont-e, amidőn a részvények az aláíróknak tényleg kiadattak. A kereskedelmi törvény 179. §-ának abból az intézkedéséből, amely szerint az alaptőke felemelése azok közzé a tárgyak közé tartozik, amelyek felett minden esetben a közgyűlés határrz, ez elé tartozik annak vizsgálata is, hogy az alaptőke felemelésének (ujabb részvények kibocsátásának) feltételei fennforognak-e r Ebből pedig, valamint a 162. §-nak abból a rendelkezésébői. hogy a részvénytársaság az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése előtt uj részvényeket ki nem bocsáthat, nyilvánvaló, hogy már az alaptőkét felemelő közgyűlési határozat meghozatalakor az eddigi alaptőke teljes befizetésének mint a felemelés törvényes feltételének fenn kell torognia hoü-v tehát a felemelt alaptőkérc vonatkozó részvények érvényessége kérdésében e részvények kibocsátásának idejéül az az időpont tekintendő, amikor a közgyűlés az alaptőkének ezekkel a részvényekkel való felemelését elhatározta. Elsőrendű alperes cégiratainak tanúsága szerint ez a részvénytársaság az alaptőkének 75 0 0 frtról 100,000 frtra való felemeleset mar az 1893 december 15-iki közgyűlésen elhatározta; és bár akkor a vonatkozó 250 darab részvény egyelőre az igazgatóságnál visszatartatni rendeltetett; bár továbbá az igazgatóság e részvények kibocsátását csak 1894 szeptember 27-én jelentette be a kir. torvényszéknek, a kir. törvényszék pedig az alaptőkének 75,000 frtról 100,000 frtra történt felemelését csak 1894 december 0-án 21,287 '94. k. sz. alatti végzésével rendelte a cégjegyzékbe bevezetni: azért a fentebb kifejtettek szerint a per elbírálásánál mégis az a döntő, hogy 1893 december 15-én, amikor a közgyűlés az alaptőkének 75,000 frtról 100,000 frtra való felemelését is kimondta, a 75,000 frtny i alaptőke bc volt-c már fizetve ? A meghallgatott szakértőknek egyhangú véleménye szerint a 75,000 frt alaptőkéből még 1893 december 31-én is 4,089 frt 7 kr. nem volt befizetve, amennyiben ezt az összegei B. K. csak az 1894. év folyamán fizette be. Ez alapon tehát megállapította a kir. törvényszék, hogy az elsőrendű alperes által 1893 december 15-én kibocsátott 250 darab ujabb részvény a 75,000 frtnyi alaptőke teljes betízetése előtt bocsáttatott ki. Minthogy pedig a kereskedelmi törvény 162. §-a szerint az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése előtt kibocsátott uj részvények semmisek s azok kibocsátói minden a kibocsátásból eredhető kárért egész vagyonukkal felelősek, ezért a felperes által a 75,000 frton felüli alaptőkére vonatkozóan kibocsátottak közül megszerzett részvényeket semmisnek kimondani és elsőrendű alperesnek, ugy a társaságot alkotott és a részvényeket kibocsátó G, Seb. stb.-nek egyetemleges kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. A szegedi királyi tábla (1903. december 10. 4,303/903). Az elsőbiróság Ítélete helyben hagyatik. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének az első- és hatodrendü alperesek irányában rendelkező része indokai alapján és azért, mert az elsőrendű alperes kérvényében az 1893 december 15-én tartott közgyűlési jegyzőkönyv bemutatása mellett bejelentette, hogy a 25,000 frtról 75,( 00 frtra felemelt alaptőke a kérvényhez csatolt társasági könyvkivonaf első tétele szerint teljesen be van fizetve s hogy ujabb 250 darab részvényt bocsát ki és ezzel az alaptőkét 100,000 frtra felemeli ; s mert akkor, amikor ez az ujabb 250 darab részvényt, amelyek közül való a kereseti 25 darab részvény, 1893 december 15-én ezzel a kelettel kibocsájtatott, a befize'tettként bejelentett 75,0000 frt alaptőke még teljesen befizetve nem volt. A m. kir. Kúria (1905 nov. 30. 921 904. sz). A kir. tábla ítélete indokainál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert az 1893 december 15-én tartott rendkívüli közgyűlés határozván el az alaptőke felemelését, a felemelt alaptőkének megfelelő részvények ugyané naptól keltezve bocsáttattak ki, és igy az a körülmény, hogy a legutóbb kibocsátott 250 darab részvény értékesítése idején a 75,000 frt alaptőke állítólag már teljesen be volt fizetve, nem szünteti meg az igazgatósági tagoknak kártérítési felelősségét, mivel az alaptőke teljes befizetése előtt kibocsátott részvények már eredetileg semmisek voltak. A biztosítási dijak megállapításánál a biztosított tárgyak közelebbi meghatározásául szolgáló méretek nem játszanak szerepet, hanem a dijak a biztosítási összegek után állapittatnak meg. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1904. évi február hó 19-én 97,069 V. sz. a.) Balogh Sándor dr. ügyvéd által képviselt H. Adolf felperesnek, Rosenbéfg Gyula dr. ügyvéd által képviselt <:Hazai általános biztosító társaság> alperes ellen, 825 frt. vagyis 1650 kor. tőke s jár. iránti ügyében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 1,117 K. 46 f. tőkét, ez után 1898. szept. 5-től számítandó 5«/0 kamatot és 300 K. 30 f. aránylagos perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Felperest keresetének 1,117 K. 46 f-t meghaladó egyéb részével eiutasitja. Indokok: A kir. Kúria 1,087/903. sz. Ítéletével alperes kártéritési kötelezettségét megállapítván, jelen ítélet tárgya csak az. hogy mennyi felperesnek alperes által megtérítendő tűzkára. Az elégett szénamennyiség kiszámításánál a kazlak méreteire vonatkozólag a kir. törvényszék a 47. a. zárjegyzőkönyv kiegészítését képező <becslés> méreteit fogadta el, mert alperes viszonválaszában beismerte, hogy a tűzkárt felvevő S. Gusztáv, ki a «becslést> kiállította, alkalmazottja és a becslés méreteinek és adatainak valóságára S. G. tanukénti kihallgatását kérte. Nem jöhet figyelembe, hogy a kötvényben a kazlak méretei sokkal kisebbeknek vannak feltüntetve, mert az ajánlatot megtekintve, nyilvánvaló, hogy a kötvénybe tévedésből kerültek a kisebb méretek, mert az ajánlatban a kazlak méretei ölekben, a kötvényben pedig megfelelő átszámítás nélkül, tehát tévedésből ugyanannyi méterben vannak megjelölve. Ez okból a széna mennyiségére nézve a kir. törvényszék a feiek megegyezésével kirendelt és meghallgatott S. O. véleményét fogadta el, mert ez a szakértő a «becslés>-ben foglalt helyes méretekre alapította