A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 4. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban [3. r.]

ló számításait és mellőzte a kir. törvényszék a kir. ítélőtáblának 1,883/900 sz. feloldó végzése folytán meghallgatott S.M., Gy. R. és H. M. szakértőknek a kötvényben foglalt, nyilván téves méretek alapulvétele mellett előterjesztett véleményét. S. G. szakértő véleménve szerint a tiszta sás széna406 m. mázsa és 40 kilogramm, a sással vegyes gyepszéna pedig 280 métermázsa és 90 kilogr. volt a tüzeset alkalmával, tető és fenekére avulás cimén 10° ,'<> vonandó le. Minthogy a széna esak értéke részéig volt biztosítva, alperes csakis 304 m.-mázsa és 60 kilogr. sás és 210 m. mázsa 07' •> kilogramm vegyes széna értékét tartozik megfizetni. A széna értékérc nézve a kir. törvényszék elfogadta F. K. a helvi viszonyokkal ismerős szakértő véleményét, mely szerint a tüzeset alkalmával 1897. ápril. 30-án Kólyon a középminőségü sás széna métermázsája 1 frt. •— 2 kor., a vegyes szénáé pedig 1 frt. 50 kr— 3 korona volt. Ez alapon az elégett sás széna 3/4 részének értéke 304 frt. 8d kr., a vegyes szénáé 816 frt 1 kr., összesen 620 frf 81 kr. volt. Ebből levonandó tető és fenékre avulás cimén 62 írt8 kr., marad 558 frt. 73 kr. vagvis 1,117 K. 46 f. Ennyi felperesnek alperes által megtérítendő tűzkára. Ebben az összegben alperest marasztalni kellett, míg az ezt meghaladó összegre felperest keresetével cl kellett utasítani, mert a kárösszeg bizonyítása a keresk. trv. 470. £-a értelmében felperest terhelte, felperes azonban a megállapított kárnál nagyobb kárt nem bizonyított. Kamatot a kir. törvényszék csak a kereset indítása napjától itélt meg felperesnek, mert alperes kártérítési kötelezettsége csak a perben állapíttatván meg, a kereset megindításáig alperes késedelemben nem volt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. június 14-én 1,134 V. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét azzal a változtatással, hogy a megítélt tőke után alperes kamatot 1898. évi március hó 30. napjától kezdve köteles fizetni, helybenhagyja. Indokok: A kamatfizetés kezdőpontjára vonatkozó alább indokolt változtatással a kir. ítélőtábla indokai alapján és azért hagyta helyben az elsőbiróság ítéletét, mert abból a körülményből, hogy alperes kiküldött kárbecslője által a 4' alatti becslés és 5',. alatti zárjegyzőkönyv szerint a felperes leégett szénakazalainak méreteit ölekből átszámított méretekben vetette számításba és arra, hogy ezek a feltüntetett méretek helyesek, kárbecslőjét tanúképpen is kihallgattatni kérte; továbbá abból a körülményből, hogy felperesnek a kárbecslő által ily módon megállapított kárt E'/. alatti levelében fel is ajánlotta, nyilvánváló, hogy az A-/, alatti kötvénybe a kazlak méretei ölek helyett méterekben csak tollhibából írattak és hogv alperes ezzel a tollhibával nem akarl felperesnek, aki 27- alatti ajánlatában ölekben számított, uj ajánlatot tenni; alperes tehát saját tollhibáját a felperek hátrányára fel nem számithatja és pedig annyival kevésbbé, mert a biztosítási dijak megállapításánál a biztosított tárgyak közelebbi meghatározásául szolgáló méretek nem játszanak szerepet, hanem a dijak a biztositási összegek után állapittatnak meg és így alaptalan alperesnek az a felebbezési panasza is, hogy az által, hogy az ajánlatban ölekben megadott méreteket minden átszámítás nélkül méterekben irta be a kötvénybe, felperestől kevesebb dijat szedett, mintha a méreteket ölekben vette volna számításba és mert a 38,001/90] sz. jegyzőkönyvben foganatosított szakértői bizonyítás eredménye, amely nem a kir. ítélőtábla 1.883/900 v. sz. feloldó végzése értelmében a már meghallgatott S. (helyesen) S. G. szakértő meghallgatásával foganatosíttatott, a kár összegének megállapításánál még akkor sem volna irányadóul elfogadható, ha a kötvénybe becsúszott tollhiba alapján a leégett kazlak méretei ölek helyett méterekben volnának számithatók, hanem a kir. ítélőtábla feloldó végzésének megfelelő szakértői bizonyítás foganatosítása céljából az ítélet újból fel volna oldandó, erre azonban a kir. Ítélőtábla fennebb elfoglalt jogi álláspontjánál fogva szükség nincsen. A kamatfizetés kezdőpontjául 1898. évi március 30. napja állapíttatott meg, mert az K. alatt csatolt büntető bírósági végzés szerint ezen a napon a felperes ellen alperes panaszára lefolytatott bünvizsgálat megszüntettetett és igy az általános biztositási feltételek 12. >}"a szerint ez a nap tekinthető a kár kifizetésére vonatkozó esedékesség napjának. A m. kir. Kúria (190;"). évi december hó 15-én l>265. I'. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Tekintve, hogy folyamodók az előzetes letartóztatást es vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt, melyet nem ők követtek el, vagyis ártatlanul szenvedtek; hogy tehát a B. P. 576. §-ának 1-ső pontjában meghatározott feltétel a jelen esetben fenn forog; tekintve végül, hogy a B. P. 577. §-ában felsorolt kizáró okok egyike sem forog fenn ; a kártalanítás iránti igénynek helyt adni kellett. A m. kir. Kúria (1905. december 14-én 2,108. sz. alatt) D. M. és B. 1. bácskulai lakosnak az ellenük rablás büntette miatti ügyében következő végzést hozott: A kártalanítás iránti igénynek hely adatik és az összes iratok a kártalanítás összegének megállapítása végett az igazságügyi miniszter úrhoz áttétetnek. Indokok: A Sz. 1. és neje szül. Sz. 1. bácskulai lakosok kárára 1902. évi november hó 26-án elkövetett rablás büntette miatt megindított nyomozás folyamán megállapittatott, hogy három ismeretlen egyén az emiitett napon este 7 óra után, mikor a nevezett sértettek már ágyban feküdtek, a ház tűzfalának kibontása utján a padlásra és innen a konyhán át a szobába hatolva, a tettesek a 70 éves Sz. í.-t az ágyról lehúzták és ütlegelni kezdték; miközben valamelyikük pisztolyból lövést is tett. Az udvarra kimenekülő Sz. l.-nét a tettesek egyike torkon ragadva és ütlegelve, a szobába visszavonszolta, s ezzel az alkalommal ismét lőtt; ezután a tettesek a sértetteket megsérelmezésükkel járt bántalmazás és agyonlövéssel való fenyegetés mellett a pénz kiadására hivták fel, mire Sz. I.-nétól megtudva, hogy a pénzt tartalmazó ládának a kulcsa a férje párnája alá rejtett mellény zsebében van, a kulcsot onnan megkerítették és a ládából kivett 1,100 K. készpénzt és egy tajtékpipát magukkai vive, az ajtót kívülről bezárva, a lakásból távoztak. Az ekként tárgyilag igazolt és súlyos testi sértéssel párosult rablás elkövetésének gyanúja 1). M. és B. 1. bácskulai lakosok ellen irányult, kik a csendőrség által 1902. évi november hó 29-én őrizet alá vétetvén, november hó 30-án előzetes letartóztatásba helyeztettek és kik ellen a törvényszék vizsgálóbirája az 1902. évi december hó 3-án 4,700. szám alatt hozott végzésével a Btk. -i44. §-a alá eső rablás büntette miatt a vizsgálatot és a vizsgálati fogságot is elrendelte abból az indokból, mert Sz. [.-né sértett a terheltekkel való szembesítéskor azokban felismerni vélte a rablásban részt vett két tettest, mert továbbá D. .M.-nál a házkutatás alkalmával egy pisztoly találtatott, melyből látszólag a közelmúltban lövés történt, s mert az utóbb nevezett terhelt a birtokában volt 12 K 80 f. pénznek holszerzését hitelérdemlően igazolni nem tudta. D. M. és B. 1. a terhükre rótt cselekmény elkövetését határozottan tagadták; s minthogy az általuk megnevezett, a vizsgálat alatt kihallgatott tanuk vallomásaival megállapittatott, mikép terheltek a rablás elkövetése idejében annak szinhélyéről távol voltak, a kir. ügyész a vádat velük szemben elejtette, minek következtében I). M. és B. L 1902. évi december 10-án szabadon bocsáttattak, az ellenük megindított bűnvádi eljárás pedig, miután a vád képviseletét a sértettek nem vették át: a zombori kir. törvényszék vizsgálóbirájának 1902. évi december hó 30-án 4,960. szám alatt kelt végzésével jogerősen megszüntettetett. Utóbb azonban az eljárás tárgyát képező rablás tetteseit B. M., Sz. M. és B. L, személyében kipuhatolni és kézrekeriteni sikerült, kik a rablás elkövetését be is ismerték és a zombori kir. törvényszék mint esküdtbíróság által 1903. évi június hó 17-én 1,901. sz. alatt hozott ítélettel a Sz. [. és neje, született Sz. I. kárára elkövetett, fenntebbiekben jelzett, a Btk. 344. §-a és 349. §. 2. pontja alá eső rablás büntette miatt el is Ítéltettek ; mely ítélet, minthogy a közbevetett semmiségi panaszok a kir. Kúriának 1903. évi október hó 29-én 8,804. sz. alatt kelt végzésével részint vissza, részint pedig elutasittattak, jogerőssé vált. D. M. B. í. a zombori kir. törvényszéknél 1903. évi június hó 23-án 2,135. sz. alatt beadott kérvényükben a fennebbiek szerint 1902. évi november hó 29-e óta ugyanazon év december hó 16-áig kiálloü előzetes letartóztatásért és vizsgálati fogságért a B. P. 570. §-a alapján kártalanítást kérnek. Tekintve, hogy D. M. és B. I. a Sz. I. és neje szül. Sz. [. kárára elkövetett rablás bűntettének gyanújából tartóztatták le, mely bűntett elkövetése miatt utóbb R. M., Sz. M., B. L. mint tettesek kézrekerültek és elitéltettek : tekintve, hogy folyamodók ezek szerint az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt, melyet nem ők követték el, vagyis ártatlanul szenvedték; hogy tehát a B. P. 570. i;-ának 1-ső pontjában meghatározott feltétel a jelen esetben fenn forog; tekintve végül, hogy a B. P. 577. i;-ának felsorolt kizáró okok egyike sem forog fenn : a kártalanítás iránti igénynek helyt adni és az összes iratokat a kártalanítás összegének megállapítása végett a B. P. 587. teában foglalt rendelkezésnek megfelelően az igazságügyi miniszter űrhöz áttenni kellett. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az 1874- évi XXXIV. t.-c. 5. igának 5. bekezdése értelmében joggyakorlati időnek csak azon idő számíttatik be, amelyet a jelölt kizárólag a joggyakorlaton eltölt. Ezen törvényes rendelkezés betartását szigortian ellenőrizni a kamara egyik feladatat képezvén, minden bejegyzés alkalmával megköveteli a bejegyzendő ügyvédjelölt főnökétől, hogy ez tanúsítsa, hogy a bejegyzendő jelölt egész idejét a szokásos irodai órák alatt kizárólag a joggyakorlatnak szenteli. Tekintve, hogy folyamodó ezen nyilatkozat kiállítását megtagadta, tekintve továbbá, hogy fenti számú beadványábán megerősíti azt a köztudomású tényt, hogy a bejegyeztetni kért jelölt Bpesten építőmesteri ipart folytat, mindezen okokból a kérelem elutasítása indokolt. A budapesti ügyvédi kamara (1905. feb. 3-án 232/1905. sz. a.) E. Sándor dr., ügyvédjelöltnek a joggyakorlati idő bejegyzése iránti ügyében, következő végzést hozott .'• A bpesti ügyvédi kamara Sz. Sándor dr., ügyvéd urat azon kérelmével, hogy E. Sándor dr., ügyvédjelöltet a lajstromba bejegyezze, elutasítja. Indokok: Az, 1874. évi XXXIV t-e. 5. íj-ának 5. bekezdése értelmében joggyakorlati időnek csak azon idő számíttatik be.