A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

212 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes által elismert fizetések azon követelés törlesztésére teljesíttettek, amelynek fedezetére a keresetbe vett váltó a felperesek által is kiállíttatott és alperesnek átadatott. Ezzel az igy bizonyított ténynyel szemben az alperes csak ugy tarthatná vissza a keresetbe vett fedezeti váltót, ha kimutatta volna, hogy a telj esitett fizetéseket más cimen számolta és számolhatta el és hogy ezen elszámolás eredményeként a keresetbe vett váltó alapján még valami követelése fennáll. A budapesti kir. kereskedelmi törvényszék (1904. december 14-én 70,494. V. sz. a.) Boros Jakab dr. ügyvéd által képviselt Gy. J. és M. F. felpereseknek P. J. dr. ügyvéd által képviselt < Székesfővárosi kölcsönös segélyzo szövetkezet» cég alperes ellen 200 K. váltókiadása s jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek lő nap és végrehajtás terhe alatt 94 K. 90 fill. perköltséget fizessenek. Indokok : Felperesek nem tagadták, tehát a prdts. 159. §-a értelmében beismerték, hogy B. A. 1899. március 21-én négyüzletrész erejéig tagja lett alperes szövetkezetnek. Nem vitás a felek közt, hogy B. A. a 2. •/. alatti kötelezvény szerint neje készfizető kezessége mellett 1899. március 21-ik napján 200 K-t, majd utóbb 1899. június 23-án a 37. alatti kötelezvény szerint jelen perbeli felperesek készfizető kezessége mellett ujabb 200 K. kölcsönt vett fel alperes szövetkezelnél. Felperesek keresetüket arra alapították,, hogy a keresetben felsorolt fizetéstk által B. A.-nak az a 200 K.-ból álló tartozása lévén kifizetve, amelynek fedezetéül az általuk a 3'/. al. kötelezvénynyel egyidejűleg kibocsátó és forgatóként aláirt váltó adatott és kérik, hogy alperes ennek a váltónak visszaadására köteleztessék. A m. kir. Kúria feloldó végzése folytán elrendelt tárgyalás során alperes az egyenes adós által teljesített befizetések hova fordítása tekintetében a 47- a csatolt részletes kimutatás kapcsán perbeli védekezésével egyezően azt adta elő, hogy az egyenes adós 200 K.-t az 1,706. sz. betétkönyvre, azaz a megfelelő üzletrészekre fizette. Minthogy pedig felperesek a fentiek szerint beismerték, hogy az egyenes adós 4 üzletrész erejéig volt tagja a szövetkezetnek, sőt kifejezetten azt is beismerték, hogy az egyenes adósnak csak egy betétkönyve volt, a betéti könyvbe történt befizetések pedig a szövetkezeti üzletrészre történnek ; minthogy a szövetkezeti tagsági vissíony a szövetkezettel szemben fennálló adósi minőségtől a dolog temészeténél fogva különböző jogvisszony: felperesek az egyenes adós által az üzletrészre történt befizetéseknek a kölcsön törlesztésére való fordítását nem kívánhatják. De meg arra az esetre is, ha az egyenes adós által teljesített befizetés nem az üzletrészre, hanem a kölcsön törlesztésére volna fordítandó, felperesek az általuk is aláirt váltó kiadását akkor sem követelhetnék alperestől, mert jogszabály az, hogy több egyaránt lejárt követelés esetébi n, amennyiben az adós nem jelölte meg, hogy melyik követelés,'e teljesít, a hitelező a fizetést a terhesebb, jelen esetben a korábbi, azaz egyenes adós neje által készfizető kezesként jótállt tartozás kiegyenlítésére fordíthatja, már pedig felperesek maguk is beismerték, hogy B. A. az ő általuk jótállt kölcsön felvétele előtt ugyancsak alperesnél egy más 200 K.-ás kölcsönt is (elvett. De felperesek az aláírásukkal ellátott váltó kiadását akkor sem követelhetnék, ha az egyenes adós által teljesített fizetések a felperesek által jótállt kölcsön törlesztésére fordíttattak volna. Mert jóllehet alperes már az elleniratban utalt arra, hogy a kereset szerint fizetett összegekkel követeléseinek még kamatrésze sem nyert kielégítést — felperesek még a válasziratban sem vitatták azt, hogy a visszakövetelt váltóval fedezett 200 K.-t tevő kölcsönösszeg után a 37. a. kötelezvényben kötelezett kamatot, kezelési, nyomtatvány és egyéb dijakat akár az egyenes adós, akár ők kiegyenlítették volna s csak a végiratban kínáltak alperesnek főesküt arra a körülményre, hogy az egyenes adós B. A. időközök közt az esedékes kamatot meg nem fizette. Ez a főeskü azonban figyelemmel alperesnek ellenvégirati kifejezett ellenzésére és a prts. 230. §-a rendelkezésére, már mint elkésett bizonyítás nem vehető figyelembe. Minthogy pedig a hitelező a tartozás fedezetéül szolgáló váltót nem köteles visszaadni addig, amig a tartozás járulékaival együtt ki nem fizettetett és igy felperesek kereseti követelése akkor is alaptalan, ha helyes felpereseknek az az álláspontja, hogy a keresetben felsorolt fizetések által a keresetben emiitett váltóval fedezett tőketartozást kell kifizetettnek tekinteni : felpereseket keresetükkel elutasítani és mint perveszteseket a prts. 251, §-a értelmében a perköltség viselésére kellelt kötelezni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. április hó 12-én 54'.) '.105. V. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. okt. 16-án 1,002/905. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy a B. A. által 1899. június 27-én felvett 200 K. kölcsön fedezetére adott és B. A. elfogadói, Gy. J. kibocsátói, valamint M. F. forgatói aláírásával ellátott és 200 K. összegről kiállított váltót felpereseknek 15 nap és végrehajtás terhe alatt kiadja, 178 K. 50 f. per- és telebbezési költséget megfizessen ; a váltó ki nem adása esetére pedig arra kötelez, a kir. Kúria az alperest, hogy további 15 nap és végrehajtás terhe alatt 200 K. tőkét birói letétbe helyezzen. Indokok: Felperesek az alperesnek válaszilag kínait es ez által sem el nem fogadott, sem vissza nem kinált esküvel bizonyították azt, hogy az alperes által különben elismert 200 K. összegű fizetések azon követelés törlesztésére teljesíttettek, amelynek fedezetére a keresetbe vett váltó a felperesek által is kiállíttatott és alperesnek átadatott. Ezzel az igy bizonyított ténynyel szemben az alperes csak ugy tarthatná vissza a keresetbe vett fedezeti váltót, ha a kir. Kúria 1,246/903. sz. a. feloldó végzésében nyert utasításnak megfelelően kimutatta volna, hogy a 200 K. összeg erejéig teljesített fizetéseket más cimen számolta és számolhatta el és hogy ezen elszámolás eredményeként a keresetbe vett váltó alapján még valami követelése fennáll. Ezt pedig az alperes ki nem mutatta, mert a kiegészítő tárgyalás folyamán csatolt 47. alatti részletes kimutatás nem mutat ki a 200 K. tőketartozáson felül még valamely más járulékos követelést, a kiegészítő tárgyaláson előadott az a felperes által tagadott körülmény pedig, hogy a beismert fizetések B. A.-nak egy más tartozására fordíttattak, az eskü el nem fogadása által bizonyítottnak veendő fenti ténykörülménynyel szemben figyelembe nem jöhet; valamint nem jöhet figyelembe az ilető járulékos tartozásnak számszerű részletes kimutatása nélkül az alperesnek a per során tett az a kifogása sem, hogy a teljesített fizetések által a váltóval fedezett tartozás járulékaival együtt törlesztve nincsen. Minthogy ezek szerint az alperes az általa 56 K- összeg tekintetében kifejezetten a keresetbe vett váltóra történt, 144 K.-ra nézve pedig általánosságban kézhez vettnek elismert fizetések által B. A.-nak a keresetbe vett váltóval fedezett tartozása törlesztettnek jelentkezik, alperes mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával kötelezendő volt, hogy a keresetbe vett váltót felpereseknek adja ki, vagy ha ki nem adná, annak 200 K. tőkeösszegét helyezze birói letétbe és felpereseknek, mint teljesen pervesztes, a prts. 251. §-a értelmében a felmerült per és felebbezési költségeit fizesse meg. Részvénytársaság ; évi mérleg felállításának eívei; K. T. 218. §. Kezesi kötelezettség, melynek alapján megfizetés nem történt, nem képezi a könyvelés tárgyát. A dévai kir. törvényszék. (1904. július 1-én 1,242. sz.) A panaszt elutasítja. Indokok: A szakértők a panaszlott intézetnek 1901. évre vonatkozó könyveit a villamos vállalat számadásaival összehasonlítván és átvizsgálván, azon egyhangú véleményt adták, hogy a panaszlott pénzintézetnek 1901. évre szerkesztett évi számadáshoz csatolt mérlege a főkönyvekkel egybehangzik. Megállapították a szakértők, hogy a villamos vállalatnak a felek egyező előadása szerint 1901. évi augusztus hó 15-én lezárt számadásai a panaszlott pénzintézet könyveiben 1901. évi augusztus hó 15-iki állapot szerint vannak elkönyvelve és ezen vállalat után 1901. évi augusztus hó 15-től, december hó 31-ig terjedő időre sem nyereség és sem vesztesség elkönyvelve nincs. Tekintettel arra, hogy a villamos vállalattal az elszámolás évenként és pedig a csatolt szerződés szerint augusztus hóban szokott eszközöltetni, az 1901. évi mérlegben az augusztus hó 15-iki leszámolásnak eredménye, mint az elszámolási időre eső részlet a vállalatnak 1901. évi eredményét és pedig az 1901. év végéig terjedő időre tünteti fel, minthogy a leszámolási időre eső részlet a következő évben képezi elkönyvelés tárgyát: ezen okból a panasz azon ága, hogy a mérleg panaszolt tétele nem az 1901. évi december hó 31-nek is megfelelő állapotot tüntetné fel, alappal nem bir. Felek egyező előadása alapján megállapittatott, hogy panaszlott részvénytársaságot Sz. és H. céggel szemben a K. R. által 1901. évben megrendelt gép vételáráért elvállalt kezességből folyólag terheli 59,256 K. 40 f. E gép 1901. évben rendeltetett meg s a felek között nem vitás tényállás szerint 1902. évi február havában helyeztetett üzembe. A 4. alatt csatolt szerződés értelmében a vételár az üzembehelyezéstől számított egy éven belül volt fizetendő, minthogy az üzembe helyezés 1902. évi február havában történt és ezen időtől kezdődött a fizetési kötelezettség, igy ez az 1901. évi mérlegben semmiesetre sem képezhette elkönvvelés tárgyát. Minthogy továbbá a szakértők egybehangzó véleménye szerint, az ily természetű kötelezettség mindaddig, mig abból folyóan fizetés nem teljesíttetett, könyvelés tárgyát nem képezheti, a panasz ez irányban is alaptalannak találtatott. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. (1904. évi december hó 14-én 3,976. sz.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és kimondja hogy a panaszlott részvénytársaságnak 1901. évi december hó 31-rol készített mérlege a villamos vállalatra vonatkozó tételek tekintetében szabálytalanul van felállítva; a büntetés alkalmazását azonban mellőzi. ^ Indokok: A kiegészítő tárgyalás adatai s a szakértők véleménye szerint a panaszlott részvénytársaság villamos vállalatának számadásai 1901. augusztus 15-én voltak lezárva; az ekkor megvolt nyereséghez hozzá voltak számitva az 1901. augusztus 15-től december végéig folyó 5<>/0-os kamatok és a részvénytársaság mérlegébe 1901. december 31-én az ekként mutatkozó nyereség van beállítva , nincs feltüntetve a mérlegben a villamos világítás: vállalatnál 1901. evi december 15-től 1901. december 31-ig mutat-