A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 46. szám - A kir. közjegyzöség kérdéséhez

A JOG 213 kozó veszteség vagy nyereség, és még felvilágosítás sincs nyújtva arról sem a mérlegben, sem az igazgatóság jelentésében, hogy ezek a tételek nem az 1001. december 31-én, hanem az 1901. augusztus 15-én volt állapot szerint vannak felvéve. Á kiegészítő tárgyalás adataihói az is kitűnik, hogy K. R. a S. és H. cégtől 1901-ben egy gépet rendelt, s 1901. november 13-án át is vette; a vételár az üzembchclyezéstől kezdve egy év alatt volt fizetendő ; az üzembehelyezés 1902. évben történt, az 59,256 K. 40 f. vételárért a részvénytársaság készfizető kezességet vállalt; ez a részvénytársaság könyveiben és mérlegeiben kitüntetve nincs. Minthogy a társaság vagyona a K. T. 199. igának 1. pontja szerint az üzleti év utolsó napjainak megfelelő értékben veendő fel, a villamos vállalat állapotát is az 1901. évi december hó 31-én volt állapot szerint kellett volna felvenni, eltekintve attól, hogy mikor volt lezárva annak a számadása, mert a valóságnak megfelelő mérleg csak igy állitható fel; és minthogy az ügyadatai szerint az emiitett gép a villamos vállalat részére volt rendelve, figyelemmel a részvénytársaság és a K. R. közt a villamos vállalatra vonatkozóan 1900. augusztus 31-én kötött szerződésre, a gép megrendeléséből folyható jogokat és kötelezettségeket is fel kellett volna venni az 1901. évi mérlegbe; mert a gép átvétele 1901-ben megtörténvén, az ügylet teljességbe ment, és az a körülmény, hogy a vételár csak később — 1901. után volt fizetendő — ezen nem változtat, mivel az elkönyvelésnél nem a lejárat az irányadó. Ezek szerint a részvénytársaság mérlege e részben szabálytalanul volt felállítva; minélfogva az elsőbíróság végzésének megváltoztatásával ezt kimondani kellett. Ellenben nem lehetett büntetést alkalmazni azokkal szemben, akik a mérleg szabálytalan felállításáért felelősek; mert tekintettel arra, hogy a villamos vállalat számadásai augusztus 15-én voltak lezárva és a gép vételára csak 1901. után vált esedékessé: a mérleg felállításánál megállapított szabálytalanságok jóhiszemű eljárásból és a törvénynek téves értelmezéséből erednek. A m. kir. Kúria. (1906. szeptember 18-án, 8'23/v. 905. sz.) \ másodbiróság végzését megváltoztatja és az elsőbiróság végzését hagyja helyben. Bűnügyekben. A kir. törvényszék által valónak elfogadott tény szerint az összetűzést kezdeményező sértettet, vádlottak túlnyomó ereje legyőzte, niegfutamitotta és a buzogányt tőle el is vette, mire a menekülő sértettet az utána futó vádlottak utolérvén bántalmazták mindaddig, amig az oda siető emberek kezökböl kiszabadították. Ily tényállás mellett a btk. 79 t;-ában meghatározott jogos védelem tennforgásáról szó sem lehet. A m. kir. Kúria (1906. október 17-én 9,228,19 0. B. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt B. Pálné szül. T. Teréz és társai elleni ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panaszok eiutasittatnak. Indokok-. Vádlottak a kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert a vádbeli cselekményt jogos védelemben követték el. A B. P. 385. §. 1. c) pontja alá eső ez a semmisségi panasz azonban alaptalan és mint ilyen a B. P. 437. §. 4-ik bekezdése értelmében elutasítandó volt, mert a kir. törvényszék által valónak elfogadott tény szerint az összetűzést kezdeményező T. L. sértettet vádlottak túlnyomó ereje legyőzte, megfutamította és a buzogányt tőle T. I. el is vette, mire menekülő sértettet az utána futó vádlottak utolérvén, bántalmazták mindaddig, amig az oda siető emberek kezűkből kiszabadították, ily tényállás mellett a btk. 79. ij-ában meghatározott jogos védelem fennforgásáról szó sem lehett. Hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok nem észleltetett. Az esküdtek a hozzájuk intézett egyetlen főkérdésre nemmel feleltek, igy nem fogadták el valónak olyan tényeket, melyek bűncselekmény tényálladékát megállapítanák s ennek hiányában a bíróság sem tévedhetett a minősítés kérdésében, mert ennek tárgya sem volt. A m. kir. Kúria (1906. április 9-én 9,189/1906. B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt W. János elleni ügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok : Az esküdtbirósági ítélet ellen a főmagánvádló a B P. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján érvényesített semmisségi panaszt minden közelebbi indokolás nélkül. Minthogy azonban az esküdtek hozzájok intézett egyetlen főkérdésre nem-mel feleltek s igy nem fogadták el valónak olyan tényeket, melyek bűncselekmény tényálladékát megállapítanák s ennek hiányában, a bíróság sem tévdhetett a minősítés kérdésében, mert ennek tárgya sem volt: a semmisségi panasz mint alaptalan a B. P. 437. §. 4-ik bekezdéséhez képest elutasítandó volt. Minthogy a jogérvényesen elbirált kérdésben semmisségi panasznak helye nincs : vádlottnak a másodfokú itélet ellen a Bp. 385. §-a 1. a j pontja alapján büntetendő cselekmény tényálladékának megállapítása miatt közbevetett semmiségi panasza mint a törvény által kizárt jogorvoslat a Bp. 557. íjának utolsó bekezdése szerint alkalmazandó 434. § 3-ik bekezdése értelmében vissza volt utasítandó. A m. kir. Kúria (1906. október 10-én 8,509/1906. B. sz. a.) csalás vétsége miatt vádolt M. Izsó Jenő elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok: Vádlott az elsőfokú itélet ellen csupán a büntetés súlyossága miatt jelentett be felebbezést, mihez képest az elsőfokú j bíróság ítélete a bűnösség megállapítása tekintetében jogerőre | emelkedett. Minthogy pedig a jogérvényesen elbirált kérdésben semmisségi panasznak helye nincs : vádlottnak a másodfokú ítélet I ellen a Bp. 385. §-a 1. a) pontja alapján büntetendő cselekmény tényálladékának megállapítása miatt közbevetett semmisségi panasza mint a törvény által kizárt jogorvoslat a Bp. 557. §-ának utolsó bekezdése szerint alkalmazandó 434. § 3-ik bekezdése értelmében vissza volt utasítandó. Vádlott büntetése a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával, vagyis a büntetési tétel legkisebb mértékén alól szabatván ki, arról, hogy annak határai meg nem tartattak, szó sem lehet, a B. P. 385. §. 4., 2. pontja tehát a büntetésnek a B. T. K. 92. § keretén belül való mértékére nem is vonatkozhatik, ami már a törvény rendelkezéseinek sorrendjéből is következik. A m. kir. Kúria (1906. évi október hó 9-én 7,784/1906. B sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt vádolt H. Jakab elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panaszok visszautasittatnak. Indokok : vádlott és védője ugyanis az itélet ellen a B. P. 385. §. 4., 2. pontja alapján a büntetés kiszabásánál a törvényben vont határok meg nem tartása miatt és enyhítés végett jelentett be semmisségi panaszt. Ezek azonban mint nem érvényesíthetők a B. P. 434. $ értelmében visszautasitandók voltak, mert vádlott büntetése a B. T. K. 92. §. alkalmazásával vagyis a büntetési tétel legkisebb mértékén alól szabatván ki, arról, hogy annak határai meg nem tartattak, szó sem lehet, a B. P. 385. 4., 2. pontja tehát a büntetésnek a B. T. K. 62. §. keretén belül való mértékére nem is vonatkozhatik, ami már a törvény rendelkezéseinek sorrendjéből is következik, minél fogva ez esetben a semmisségi panasznak az idézett törvén) hely alapján való használata törvénynél fogva ki van zárva. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 94. §. 1. Fedezeti váltóval szemben alperest terheli ama ténykörülmények bizonyítása, melyek alapján az általa vitatott levonás eszközlendö lenne. 1,342/1903. A D. alatt mellékelt okirat szerint fentartatott ugyan alperesnek joga : a felperestől részletes számla kiállítását követelni, hogy az esetleg alperes hátrányára előforduló hibás tételek a fedezeti váltó összegéből levonásba hozassanak, ámde a fedezeti váltóval szemben a bizonyítás alperest terhelvén, és igy alperes tartozott volna oly hibáknak vagy tévedéseknek fenforgását igazolni, amelyeknek alapján a fedezeti váltó értékéből levonások volnának eszközölhetők ; ily hibáknak vagy kérdéseknek fenforgását azorban alperes nem bizonyítván : a kereset értelmében marasztalandó volt. (M. kir. Kúria 1903. március 10-én 61/1903. sz. a. hozott ítélete.) 2. Alperes sommás végzés ellen azt a kifogást tette, hogy ő a kereseti váltót jégkárbiztositási dij fedezetéül fogadta el, neki pedig a kérdéses jégbiztositási ügyletből kifolyólag jégkára támadt, mely kár 38 frtban lett megállapítva, s maga felperes is ezen kárösszeget a váltóösszegbe beszámitandónak elismerte. Felperes valódinak elismert I). alatti levelében a fenti kárösszeget elismerte s megállapította, hogy a 24 frt 02 kr. biztosítási és 10 frt 30 kr. pótdíj beszámításával még ő tartozik 3 frt 68 kr.-ral, azonban a perben tiltakozott a beszámítás ellen. Azonban tiltakozása dacára a beszámításnak helyet kellett adni, mert a fenti levele alapján a beszámításba beleegyezettnek tekintendő, s mert habár alperes a beszámított kártérítési összeg tekintetében felperesnek nyugtát nem is adott, a felperes levelében eszközölt beszámítás joghatályát ezen körülmény nem érinti. (Kúria 934/899.) 96. §. Külföldi váltóknak érvényesítése ugyanazon cég belföldi fiókja ellen. 505'1897. Külföldön kiállított, 1897. febr. 3-án ugyanott elfogadott és a hazai váltótörvénynek megfelelő kellékekkel biró váltóval szemben alperes tartozik igazolni azt, hogy a kibocsátás, illetve