A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 45. szám - Emlékkönyv Nagy Ferenc 25 éves egyetemi tanárságának megünneplésére [Könyvismertetés]

A JOG 327 schttle fór Bodcncultur tanára, közgazdasági irónak kiváló irodalmi működését, mely uj irányokat jelez a közgazdaságban, ismerteti szerző nagy avatottsággal és pompás magyar nyelvezettel. Nemzetközi Jog. Irta Gratz Gusztáv dr. orsz. képviselő. Második kiadás. A Stampfel-féle Tudományai zsebkönyvtár kettős füzete ez a munka. Ára 1 K. 20 f. Vegyesek, Fayer László dr. halála. A magyar jogászvilág és tudományosság egyik legkiválóbb alakjának : Fayer László dr. budapesti egyetemi tanárnak f. hó 9-én bekövetkezett elhunytát jelentjük őszinte sajnálattal. Fayer László dr. a budapesti magyar királyi tudományegyetemen a büntetőjog és büntető eljárás nyilvános rendes tanára volt és hazánkban a büntetőjog tudományának legkiválóbb müvelője, európai hirü képviselője Halálának hire mindenfelé a legőszintébb sajnálkozást fogja kelteni, mert nemcsak egyetemünknek egyik disze és a komoly, tudós férfiúnak typicus megtestesülése, hanem szívben és jellemben egyaránt kitűnő ember, a magyar jogászifjuságnak pedig lelkes barátja volt. Válasz a ( Jogállam.) cimü lapnak. A «J. Á.» — utolsó, novemberi számának «Szemle» rovatában, - «Pro domo* cim alatt polémiát indit lapunk október 21-iki*) |-2-ik számában foglalt első cikkének egyik futólag odavetett — megengedjük, kissé csipös — aperejuje ellen. Jóllehet e közleményünkben sem.a «J. Á», sem annak jelenlegi névtelen cikkírója névleg megnevezve nem volt, — mégis készséggel felvesszük a nekünk odavetett keztyüt. Tesszük ezt kizárólag azon okból, mert a «J. Á.» ténybeli állításaink egyikét ivalőtítm ráfogás*-nak minősiti. Amióta tollat forgatunk, — és ennek már jó hosszú az ideje — mindig gondosan ügyeltünk arra, hogy azt, amit positiv tény gyanánt állítunk, tagadás esetén be is igazolhassuk. Hamis, alaptalan vádat soha senki ellen nem emeltünk és igy nem is jutott e lap megjelenése óta alkalmunk : bármely laptáisunkkal összetűzni vagy csak kontroversiába is keveredni. Becsületbeli kötelességünk ennek folytán, azon állításunkat, hogy a «J. A.* az igazságügyminisztérium részéről subventióban részesül, kifogástalan és hiteles módon igazolni. Bizonyítékaink absolut, perrendszerü értékkel birnak. Flósz minisztersége idejében, a megindításuk óta a legkollegiálisabb visszonyt folytató jogi heti szaklapok szerkesztői, — feltétlenül megbízható forrásból értesültek arról, hogy a «J. Á.»-ból a minisztérium 100-at meghaladó számú példányt előfizet, holott a mi lapjainkból csak 3—3 példány jár oda. Összeültünk tehát, — amint máskor is, amikor valamely közös érdekünk ezt megkövetelte — közös értekezletre és abban elhatároztuk : Flószt felkeresni, hogy tőle ezen abusus beszüntetését kérjük. Magunk részére soha semmiféle kedvezményt nem kértünk, nem nyertünk, — de azt már nyugodt szemmel nem nézhettük, hogy más lap részére, minden jogos alap nélkül, kegyet osztogassanak. E konferencia nyomán kihallgatásra jelentkeztünk Plósznál. Ott voltak: a «Büntető Jog Tára» szerkesztője: Németh Péter, az • Ügyvédek Lapja* szerkesztője: Wolf Vilmos, a «Jogtudományi Közlönyének betegség által akadályozott szerkesztője: Fayer László helyett és annak megbízásából, e lap főmunkatársa: Balog Arnold és a «Jog* képviseletében e sorok irója. A miniszter panaszunkat figyelemmel meghallgatta és azt teljesen jogosultnak találta. A múlton természetesen már nem segíthetett, a jövőre nézve azonban határozottan megígérte, hogy ezen általa is helytelennek elismert abusust beszünteti. Az igéret persze csak igéret maradt — igen magas protektorok kijárták a miniszternél, hogy minden a régiben maradt. És ezen állapoton sem Lányi, sem tudtunkkal Folónyl alatt nem történt változás. íme négy kifogásolhatlan, klasszikus élő lanu, akik szükség esetére bizonyára egytöl-egyig helyt állanak az itt felhozottakért. És ily bizonyítékokkal szemben a «J. Á.* «valótlan ráfogásról> beszél? Teszi ezt bizonyára azért, mert a tagadás nagy mesterének iskolájába jár és ott tanulta azt a sententiát is: «il y a des choses, qui se font, mais se ne disent pas!» Vagy talán nem tekinti «subventiónak» azt, ha egy semmiféle aktualis^szükségletnek nem szolgáló, évenkint 10 számban megjelenő és ezért 16 K. évi előfizetést igénylő lap a miniszter által 100-at meghaladó példányban lesz rendelve? Erről Ítéljen minden elfogulatlan. . . . Könnyű e lapnak magát mellbe verni és «függetlenül kimondott objektív véleményére* hivatkozni. Mióta csinál egy évenkint 10-szer megjelenő lap aktuális igazságügyi politikát és *> A szedő elnézése folytán ezen számunk is október 21. helyett október 14-iki kelettel és i2, sz. helyett 41. sz. alatt jelent meg, amit ezennel utólag helyreigazítunk. ki fektet annak, a <moutard aprés le diner* jellegű «objektiv véleményére-) a legkisebb súlyt ? Mi, akik hetenkint jelenünk meg, gyakran kellemetlenül tapasztaljuk azt, hogy a hét folyamán írott cikkünk a lap megjelenésekor aktualitását már elvesztette, — de a napi lapokkal lépést tartani, velük versenyeznünk lehetetlen. És egy ilyen, nem is minden hóban egy kávéskanálnyi adagban megjelenő lap beszél függetlenségről és objektív véleményről ? De ha ezt állítja, akkor kövesse a mi példánkat és bizonyítson is! Hol vannak azok az aktuális (nem pedig retrospecttv) igazságügyi politikai cikkek ? Miért nem sorolja fel ezeket egyenkint, — hogy mi is kellő ellenőrzést gyakorolhassunk? Más a krónikás feladata, aki a történteket a történetíró tárgyilagosságával registrálja, vagy amint a *J. A.» magát diplomatikusan kifejezi «az igazságügyi politika jelentősebb mozzanatait mindig figyelemmel kiséri*, —• és más az aktuális igazságügyi politikát irányító és alakulása közben élesen megbíráló szakíró feladata. — Nagy szüksége van azonban a J. Á. Anonymusának ezen finoman kicirkalmazott fictióra. Mert mit keresne különben «Saul a Próféták közt* ? Mi jogosítaná őt fel arra, hogy a miniszteri enquéteken a szaksajtót képviselje — és ennek meghívása alkalmával, képviselőivel együtt meghívást nyerjen ? A polémia hátralévő része már csak alárendelt jelentőségű. Szívesen kitérnénk előtte, ha nem kellene attól tartanunk, hogy a «J. Á* hallgatásunkat félremagyarázva, azt hirdeti majd^hogy az ellenünk felhozott vádakat nem tudjuk megcáfolni. így kénytelenkelletlen ezekről is kell megemlékeznünk. «Ugy látszik tehát — igy szól a «J. Á.> — hogy Révai dr. az igazságügyi politika alatt mást ért, mint mi: napi zsörtölődéseket és személyes jellegű vádaskodásokat*. Menjünk csak szépen sorba. Mit is állítottunk mi Anonymusról, az általa annyira megneheztelt múltkori cikkünkben ? a) Azt, hogy ő «a miniszter elválaszthatlan spiritus familiárisa*. Ha a «J. Á.» névtelené ezt ^támadásnak és személyes jellegű vádaskodásoknak* tekinti, — ugy ebben mindenesetre valami szégyenletes és restelni való dolgot lát. Mi persze nem vagyunk illetékesek annak megítélésében, vájjon mi restelni vagy szégyelni való legyen abban, ha valaki a miniszter intimusa ? A miniszter mindenesetre furcsa szemmel nézheti ezt a méltatlankodó tiltakozást ! De ha e barátság annyira diffamáló, — miért járta ki Anonymusunk már előzőleg Plósz és Lányi kegyét is ? Ezt jogi szaklap szerkesztője eddig soha sem cselekedte ! b) «Hogy a napilapok tudósítóival és a szaklapok szerkesztőivel együtt meghivatott és az enquéten is a szaksajtót egyedül képviselte.* Ha Anonymus nem intimusa a miniszternek: honnét jön az, hogy minden szakbizottsági meghívásban részesül? — Vagy van e testi-lelki barátságban valami dicsekedni való, — akkor miért röstelkedik ? Vagy pedig van benne röstelni való, — akkor miért járja be a kávéházakat és mutogatja — többek állítása szerint — meghívóját mindenkinek, akit illet vagy nem illet ? Miért gondoskodik annyira a dobszó melletti hírlapi reklámról ? c) Hálát mondtunk a miniszternek, hogy az «ő révén ismerkedtünk meg e kiváló szaktudóssal*. Anonymus ez ellen tiltakozik; ő mindenesetre a legilletékesebb bírálója a saját énjének. És azért a «kiváló szaktudósra* vonatkozó megjegyzésünket ezennel ünnepélyesen visszavonjuk. Teljesebb elégtételt csak nem adhatunk ?! Polémiája végén Anonymus még «a krajcáros lapok színvonaláról* is szól. E tekintetbeni szakavatottságát pillanatnyira sem vonjuk kétségbe. Az Ügyvédi Kör egyik közvacsoráján feltűnt nekünk egy sürgő-forgó alak, aki egy csomó füzettel a hóna alatt, asztalrólasztalra járt és füzeteit rikkancs módjára megvételre kínálgatta. Kezdetben azt hittük, hogy itt valamely ízléstelen kolporteur ajánlja irodalmi termékeit, mert föl sem tételezhettük, hogy egy jogi szaklap szerkesztője ily szokatlan módon terjeszsze lapját a «J. A.»-t. Akkor tudtuk meg először ezen urnák ki- és miiétét. Később hallottuk, hogy Anonymusunk lapját ugyanily módon, a krajcáros lapok módjára, kávéházakban is terjeszti. Szabad-e néki és lapjának ezek után egyáltalában nívóról beszélnie, más lapról bírálatot mondania. A jogi szaklapoknál az ily eljárás eddig teljesen ki volt zárva ! Ily előzmények után nem tartjuk a «J. Á.» cimü lapot illetékesnek, rólunk bármily véleményt nyilvánítani, vagy bírálatot mondani; annál kevésbbé, mert a «krajcáros lap* igazsága fölötte áll a <forintos Revue* hazugságának. ízelítőül elég ennyi. Ezúttal csakis a kifogásoltakra szorítkoztunk; de van tarsolyunkban még elég bő anyag, amelylyel kívánatra szívesen szolgálunk. Csak tessék parancsolni! r. I. Az ügyvédi vizsga reformja. Ha nem is csurog, hát csepeg. Az igazságügyminiszter — értesülésünk szerint — megbízta Pap Géza dr. ügyvédet, a budapesti ügyvédi kamara titkárát egy törvényjavaslat kidolgozásával, mely az ügyvédi vizsgát novellaris uton szabályozná. Nagy Dezső és Pollák Illés tervezetei is külön választják az ügyvédi vizsgát az ügyvédi rendtartástól, — de mégsem képzelhető ennek külön codifikálása az ürdts. tervezete főelveinek előzetes végleges megállapítása előtt. Nyilván e novella kidolgozását az a körülmény is sietteti, hogy a vizsga ismétlésekor az elbukott jelölt a vizsgát többé nem teheti. Amily drákóinak látszik ezen szigor, — ugy a gyakorla