A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 45. szám - A igazságügyi tárca költségvetése

A JOG 325 kozom a képviselőháznak benyújtani. Ezen törvényjavaslat intézkedései közzé vettem fel a Széli-féle törvényjavaslatban szándékolt azt az intézkedést, hogy a törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek összlétszámának három tized része a VII. fizetési osztályba tartozzék. Az előadottak folyományaként, minthogy a percent kiszámításánál alapul veendő birói állások száma már az 1907. évi előirányzatban jelentékenyen szaporittatott, ugy az 1891. évi XVII. t.-c. 28. §-a alapján a VI. fizetési osztályba tartozó, mint a legközelebb benyújtandó törvényjavaslat alapján ezentúl már nagyobb arányban a VII. fizetési osztályba tartozó clsőfolyamodásu birói állások száma nagyban emelkedik. Ekképpen, ha a még átrendszeresitésre váró 129 albirói állás is a törvényhozás hozzájárulásával legközelebb a VIII. fizetési osztályba soroztatik, tekintve, hogy az utóbbi fizetési osztálynak ezen emelkedett létszáma állandóan fentartatik, mert hisz a helyileg előléptetett birák körében időnkint beálló üresedések mindenkor ujabb helyi előléptetésekkel pótoltatnak, végeredményében az 1903. évi állapottal szemben a VI. fizetési osztályba tartozó elsőfolyamodásu birói állások száma 31-el, a VII. fizetési osztályba tartozóké pedig 220-a! fog szaporodni. Ugyancsak az elsőfolyamodásu birói kar anyagi helyzetének javítását célozza az emiitett törvényjavaslatomban felvett az az intézkedés, hogy a kir. itélőtáblabirói cimmel és jelleggel, illetve kir. főügyészhelyettesi cimmel és jelleggel felruházott birák és ügyészek a valóságos kir. ítélőtáblai bírákkal, illetve főügyészi helyettesekkel teljesen egyenlő módon, megfelelő szolgálati idő után, a magasabb illetmény-fokozatokban is részesittessenek. A benyújtandó törvényjavaslatban kívánok gondoskodni a rangidős vidéki alügyészek helyi előléptetéséről is. A jelenlegi törvényes állapot szerint csak a budapesti kir. ügyészségnél lehet több kir. ügyészt alkalmazni. A javaslat szerint vidéki kir. ügyészségeknél is több ügyész lesz alkalmazható, hogy ekképen az alügyészek is helyi előléptetésben részesithetők legyenek. A Széll-íéíe törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a budapesti elsőfolyamodásu, VII. fizetési osztályba tartozó birói állásoknak az egyes fizetési osztályokba való tartozandósága az országos létszámtól elkülönítetten állapíttassák meg, el kellett ejtenem, mert ezt a javaslat a fővárosi működési pótlék megszüntetésével kapcsolatban tervezte, az utóbb keletkezett kormányrendeletek azonban e pótlékot fenntartották. Az itt vázolt keretekben az elsőfolyamodásu birói kar anyagi helyzetének javítása mindenesetre oly megoldást nyer, amely a jogosult igényeknek megfelel. A birói állások szaporításának folyományaként természetesen a bírósági jegyzők is az eddiginél gyorsabb előmenetelben fognak részesülni. De gondoskodtam az 1907. évi előirányzatban a bírósági aljegyzők helyzetének javításáról is, amidőn számukra 112 aljegyzői állást jegyzőivé rendszeresítettem át, 30 jegyői állást pedig szaporításként vettem fel. Ezekhez a jegyzői állásokhoz hozzászámítva még a jegyzői állásoknak ez idő szerinti létszámában bekövetkező üresedéseket, meg lesz adva a mód arra, hogy a birói képesítést nyert aljegyzők azonnal vagy igen rövid idővel a képesítés elnyerése után jegyzőkké neveztessenek ki. Különös méltánylást érdemlőnek tartottam a birói pályára készülő fiatalságnak, a joggyakornokoknak helyzetét is, amelynek javításáról akképen kívánnék gondoskodni, hogy legalább azok, akik a jogtudori fokot elérték, a mindenkor előirányzat keretén belül eddigi 1,000 K. segély dijukon felül a helyi visszonyoknak megfelelőleg, a fővárosban 600, a vidéken pedig 400 K. segélydijpótlékban részesittessenek. A segédtelekkönyvvezetőknek sokszor panaszolt helyzetén részben azáltal lett segitve, hogy 52 segédtelekkönyvvezetöi állás telekkönyvvezetői állásra átrendszeresittetik, öt telekkönyvvezetői állás pedig szaporításként felvétetett, ekkép a rendes üresedéseket is számbavéve, a segédtelekkönyvvezetők előmenetele eléri azt a mérvet, amely a Széll-íéie javaslatban célbavétetett. De az előirányzott a X. fizetési osztályba tartozó telekkönyvvezetők helyzetén is segít azáltal, hogy 26 állást a IX. fizetési osztályba rendszeresít át. A segédtelekkönyvvezetői állásokat a visszonyok által megengedett mérvben megszüntetni szándékozom, ugy, hogy idővel az írnokok egyenesen telekkönyvvezetőkké legyenek kinevezhetők, miután a segédtelekkönyvvezetői kinevezés most máinem nyújt az írnoknak anyagi előnyt és csak a leiekkönyvvezetői kinevezéssel részesülnek valódi előmenetelben. A rangidős írnokok számára egyébként az irodatiszti létszámot is emelni szándékozom. Mindezekkel az intézkedésekkel számos vonatkozásban kielégítést nyertek azok a kívánalmak, amelyek a f. é. nyarán felmerült birói és bírósági tisztviselői mozgalmak során jutottak kifejezésre. Vannak még kétségtelenül kívánalmak, amelyek további méltatásra tarthatnak számot, ezek azonban legnagyobb részben szervezeti intézkedésekkel vannak kapcsolatban, és ennélfogva teljességükben csak a birói szervezetnek közel jövőben remélhető végleges megalkotásánál mehetnek majd teljesedésbe. Addig is amig az bekövetkezik, amint említeni szerencsém volt, a legsürgősebb orvoslást igénylő hiányokon, a szervezet némely módosítását célzó és már legközelebb benyújtandó törvényjavaslatommal kívánnék segíteni. Ebben a törvényjavaslatban az elsőfolyamodásu birák VII. fizetési osztálybeli létszámának felemelésén kívül intézkedést vettem fel arra nézve, hogy a k^r. ítélőtáblák hosszabb szolgálati idővel biró bírái, a kir. kúriai bírói cimmel és jelleggel legyenek felruházhatók. Valamint a fentebb már elmondottak szerint az ítélőtáblai birói, illetve főügyészi helyettesi cimmel és jelleggel felruházott bírákra és ügyészekre, ugy a kúriai birói cim és jelleggel felruházott vidéki törvényszéki elnökökre és felruházandó ítélőtáblai bírákra is megszüntetni kívánom az 1891. évi XVII. t.-c.-nek már sokszor felpanaszolt azt a hiányát, hogy az utóbbiak helyzete nem mindenben azonos azzal a helyzettel, amelyben az illetők, kik éppen a szolgálat érdekében hagyattak meg eddigi alkalmaztatásuk helyén, akkor jutottak volna, ha nem ilyen helyi előléptetésben, hanem a cimjellegnek megfelelő valóságos állásra való kinevezés által lett volna előléptetésben részük, mihez képest a kúriai birói cim- és jelleggel felruházottak is további illetmény-emelkedésre tarthatnak igényt. A cim-jellegesek illetményeinek uj szabályozásával, természetesen a rangvisszonyaik is megfelelően rendeztetnek. Többek felszólalása után a költségvetést részleteiben is elfogadták, Széli Kálmán elnök köszönetet mondott Polónyi igazságügyminiszternek bő és becses felvilágosításaiért. Az általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítésére újonnan alakított bizottság Polónyi Géza igazságügyi miniszter rendelkezése következtében működését a december hó/j^ 3-ikára összehívott értekezletével kezdi meg. A miniszter a bizott- J ság működését mindenekelőtt a telekkönyvi intézmény reformja. c\ éltlekében óhajtván hasznosítani, elsősorban a tervezet további V . tárgyalását előkészítő munkálatnak az anyagi jogra vonatkozó és azzal kapcsolatos elvi kérdéseit szándékozik megbeszélés céljából a bizottság elé terjeszteni. Minthogy ezek a kérdések a telekicönyveknek célbavett reformjával kapcsolatban közvetetlenül érdeklik a gazdaközönséget is, az igazságügyminiszter kívánatosnak tartja, hogy e kérdések megvitatásában a gazdaközönség érdekeinek képviseletére hivatott testületek is a gyakorlati tapasztalataik értékesítésével kiküldöttjeik utján részt vegyenek. A miniszter az Országos Magyar (íazdasági Egyesületet márföl is hivta delegáltjainak kiküldésére, ami az egyesület tanácsülésében fog megtörténni. Nagy Ferenc előadása a Magyar Jogászegyletben. A Magyar Jogászegylet mint rendesen, ugy ez idén is diszüléssel nyitotta meg előadásainak sorozatát. A november -J-iki ünnepi ülésnek különös érdekességet kölcsönzött ugy a felolvasó személye, mint az előadás tárgya, és az érdeklődő jogászközönség az egyesület dísztermét teljesen betöltötte. Jelen voltak : Décsei Zsigmond, kúriai tanácselnök, Bubla Ferenc és Vavrik Antal, táblai tanácselnökök, Imling Konrád, államtitkár; Nagy Ödön, Zsitvay Leó, Boronkay Ignác, törvényszéki elnökök; Tárnay János kúriai biró; Balogh Jenő, Pap József, Reiner János, Neumann Ármin, egyetemi tanárok ; Szivák Imre, Hódossy Imre, Nagy Dezső, Polldk Illés és még számosan a birói és jogászi körökből. Nagy Ferenc előadót Vavrik Béla elnök üdvözölte, hangsúlyozva az előadó hivatottságát és azt a kiváló szerepet, amelylyel az egyleti életben tevékeny részt vett. Nagy Ferencnek, kinek 25 éves tanári működését csak néhány nap előtt ünnepelték meg tanítványai, egész tevékenysége és hivatása összeforrt a hiteltörvények alkalmazásával. Nagy Ferenc köszönetét nyilvánítva, megtartotta előadását, melynek címe: Visszapillantás kereskedelmi és váltótörvényünk Hi) esztendejére. Kijelenti, hogy előadásában csak az általános kép megfestésére, az összbenyomás visszaadására törekszik s a részletezéstől tartózkodik. Ismerteti kereskedelmi és váltótörvényünk történelmi előzményeit és hangsúlyozza a hiteltörvények nemzetközi jellegét. A régi váltótörvény felcserélése az 187fí. évi váltótörvénnyel semmi nehézséggel és hátránynyal nem járt, mert a változások nem voltak annyira áthatok, hogy a törvény átvitele az életbe zavarokat okozhatott volna. Az ujabb törekvések, a váltót a fölösleges kellékektől mentesíteni és különösen az óvást egyszerűbbé és olcsóbbá tenni kívánják. A váltó-képesség általánosítása sem okozott gyakorlati hátrányokat, mert a váltónak universális hiteleszköznek kell lenni és az azzal űzött visszaélések ellen s különösen az uzsora ellen a büntetőjogi megtorlás szigorításával kell védekezni. A kereskedelmi törvényre vonatkozólag sajnosán konstatálja, hogy a 30 évi tapasztalat kevésbbé igazolja azokat a nagy várakozásokat, melyeket megalkotásához fűztünk. Minél belterjesebben alakultak kereskedelmi és hitch isszonyaink, annál több kinövés és visszaélés keletkezett, annélkül, hogy a kereskedelmi törvény azokat megakadályozhatta vagy orvoslást nyújthatott volna; sőt olyan kórjelenségek merültek fel, melyek éppen a kereskedelmi törvény intézkedéseiben gyökereztek. Nem sokára be kellett látnunk, hogy valamint hiteltörvényhozásunk általában, ugy a kereskedelmi törvény is túlzott s a gazdasági térre egészben indokolatlanul átvitt liberalismusnak hódol, mely lehetővé teszi, hogy a gyengébb társadalmi osztályok az erosebbek által kizsákmányoltassanak. Mutatják ezt az 1877 : VIII. t.-c, a kamatvételi szabadság korlátozásáról, az 1H83:XXV. t.-c. az uzsora ellen, az 1883: XXXI. t.-c. a részletügylet szabályozásáról és az 1898: XXIII. t.-c, mely gondoskodott arról, hogy a kisgazda és iparos osztály a szövetkezetek által kellő támogatásban részesüljön. Szaporodtak a visszaélések az üzletátruházások utján, a gabona-elővételeknél, a részvénytársaságok és szövetkezetek kellő ellenőrzésének hiánya folytán és a biztosítási ügyletnél, különösen a biztosítási ügynökök és kárbecslők megbizhatlansága folytán. Ma már nemcsak arról van szö, hogy a kereskedelmi törvény egyes kevésbbé bevált részei javíttassanak, hanem az egész törvénykönyv gyökeres revisió-