A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

205 kifogása, hogy a váltó elfogadója K. József a kereseti váltó ellenértéke fejében kapott betétkönyvet, habár a csődnyitás után, felperesnek visszadta, ezzel a váltókövetelés kiegyenlittetett, sőt a nyilatkozat tartalmából kitetszően a megtámadási per kimeneteléig a kereseti összeg alperesek által váltóval volt fedezendő, de a váltó lejártakor uj csereváltót nem adtak felperesnek. Ebből folyóan, a váltó ellenében kiállított betéti könyvnek a csődnyitás után a bukott részéről a váltóhitelező részére tör­tént visszaadásával, a váltókövetelés kiegyenlítettnek nem te­kinthető. Ehhez képest felperesnek jogában áll a megtámadási per befejezte előtt is a váltót peresíteni, habár a váltó kár tedezésére is adatott és a kár még nem is következett be, mert különben a váltóelévülési határidő bekövetkeztével alpe­resek a váltókötelezettség alól menekülnének, azonban nem saját kezéhez való fizetést, hanem csak a megtámadási per kimenetétől függő bírói letétbe való helezést kérhet. 2. A váltóbirtokosnak az a ténykedése, hogy az elfogadó ingatlanaira biztosíték gyanánt bekebelezett zálogjog törlésére vonatkozó okiratot a kezeseknek kiadni nem hajlandó, ha az kitlön kitöltve nincsen, a kezeseknek feltétlen fizetségi kötele­zettségét meg nem szünteti. A kir. törvényszék a sommás végzés hatályának fenntar­tása mellett alpereseket marasztalta. Indokok: Alpereseknek a viszonválasziratban felhozott kifogásaikat figyelembe venni nem lehetett, mert ezek a váltó­kifogásokban felhozott kifogásokat módosítják. A kifogások módosítása pedig a váltóeljárás 21. £-a szerint, amennyiben az ellenfél abba kifejezetten bele nem egyezik, csak a jegyző­könyvi tárgyalás első napján eszközölhető, a viszonválasz azon­ban nem ezen a napon iktattatott jegyzőkönyvbe s annak el­késetten való felhozásába felperes kifejezetten bele nem egye­zett, mivel a végirat és ellenvégirat beadására peres felek halasztást egymásnak nem adhatnak s miután a végirat nem az első tárgyaláson meghatározott napon Íratott jegyzőkönyvbe, abban érvényes nyilatkozat nem tétethetett s mert továbbá, ha a kifogások elkésetten nem is hozattak fel, az a körülmény, hogy alperesek a sommás végzés kézbesítése után a kereseti összeget birói letétbe helyezték, mivel azzal felperest sikertelenül kínál­ták meg, nem szolgálhat alapul a sommás végzés hatályon kívül helyezésére, hanem csak ok lehetett volna arra, hogy annak alapján alperesek felperestől az eredeti váltó s ezzel egybefüggő törlési engedély kiadását; vagy amennyiben felperes a som­más végzés alapján ellenük végrehajtást vezetett volna, e végre­hajtás megszüntetését perrel követelhessék. Kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítélete megváltoztatásával alpereseket mint kezeseket annak tűrésére kötelezte, hogy fel­peres a Torda-Aranyos vármegyei takarékpénztár javára be­kebelezett zálogjogra vonatkozó törlési engedély átadása elle­nében — a sommás végzés hatályban tartása mellett — a letétben lévő összegből a kereseti váltótőkét, ennek kamatját és a sommás végzésben megállapított költséget felvehesse. Indokok : Habár az alperesek kifogása olyan, amely nem függ össze a váltó megtekintésével s azt nem a kifogások kiegészítésére megállapított napon, hanem csak a viszonválaszban hozták tel, mégsem lehet elkésés okából figyelmen kivül hagyni, mert fel­peres annak elkésés okából való mellőzését nem kérte. Alperesek a viszonválasziratban emelt azon kifogásukat, hogy ők a váltókezességet csak ugy fogadták el, hogy a köve­telés erejéig a zálogjog N. T. elfogadónak a K. 1,001. sz. tjkvben felvett ingatlanára bekebeleztessék, H. M., D. V. és H. P. tanuk vallomásával bizonyították, ennélfogva, mivel a kifogás értelmében alperesek csak a törlési nyilatkozat átadása ellenében kötelesek fizetni; tekintve, hogy az igy felajánlott fizetést H. P. tanú vallomása szerint felperes nem fogadta el, alperesek a sommás végzésben irt összeget a ptk. 1,425. §. értelmében jogosan helyezték birói letétbe; ezeknek megfele­lően az elsőbiróság ítélete megváltoztatandó volt. Kúria : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperesek a törlési engedély kiadását felperestől csak abban az esetben követelhetnék, ha akár felperes, akár annak jogelőde magát a váltó kifizetése ellenében a törlési engedély­nek kiadására kötelezte volna, amit azonban alperesek nem is állítanak. Nincs tehát semmi alapja annak a kifogásnak, hogy alperesek csakis a törlési engedély kiadása ellenében volnának a váltó kifizetésére kötelezhetők ; következően az a körülmény is, hogy alperesek a pénzt birói letétbe helyeztek, fizetés jog­hatályával bírónak nem tekinthető. (A tordai kir. tszék 744/904., a kolozsvári kir. ítélőtábla 2,214/1904., a m. kir. Kúria 1,369/1904. sz. Ítélete.) 3. Bizonyítási teher a váltó ellenértékét képező áru hiá­nyossága tekintetében. 1,032/1902. Alperesnek kifogása figyelembe nem vehető, mert alperes elő sem adta, — pedig felperes tagadásával szemben bizonyí­tani tartozott volna — azt, hogy a kereseti váltó ellenértékét képező kerékpárnak volt-e oly lényeges minőségi hiánya, mely­nél fogva az, mint a szerződésnek meg nem felelő, a kikötött ellenérték gyanánt elfogadható nem volt. (Kúria 1902. febr. 11-én 918/v. 1901. sz. ítélete.) 4. Alperes bizonyítási kötelezettsége, ha kifogásul azt hozza fel, hogy a váltó ellenértékét nem kapta meg. Szám 732/900. Alperesnek az a kifogása, hogy a váltó ellenértékét nem kapta meg, mint alaptalan mellőztetett, mert felperes a feltét­len fizetési kötelezettséget tartalmazó váltón kivül, az erre alapított követelése mellett egyéb bizonyítékot felhozni tarto­zik, alperes pedig felperes tagadásával szemben nem szolgál­tatott bizonyítékot arra nézve, hogy a váltó ellenében elperes részére az értékadás kiköttetett; és hogy ennek dacára neki felperes ellenértéket nem adott, vagy hogy — amennyiben a váltó áru-vételárkövetelés fedezetére adatott volna felperes­nek, az eme váltóval fedezett követelés kifizetés vagy egyéb ok folytán megszűnt. (Kúria 1,220/900). 5. Váltókifogások (Vt. 92. §.) a váltóügylet alapját képező kötelezvény alapján, felperessel mint közvetlen szerződő féllel szemben. Szám: 1,717/98. I. A váltóügylet alapját képező kötelezvény szerint a 3,<*0O frt előleg fedezetére adott váltó az okiratban meghatározott célhoz képest csak akkor és annyiban volt alperes ellen éivé­nyesithető, amidőn és amennyiben az alperes által felperesre átruházott dézsmakárpótlásoknak felperes részére való kiutalá­sával kitűnik, hogy az előlegül adott 3,000 frt és ennek járu­lékai a kiutalt kárpótlási értékben fedezetet nem találnak, s tekintve, hogy felperes a percen nem is állította, hogy a kérdésben forgó kiutalási eljárás már befejeztetett és a kere­setileg érvényesített összeg vagy annak valamely része fede­zetet nyert, s e szerint a feltétel, amelyhez a kereseti váltó érvényesítésének joga köttetett, be nem következvén, a váltó­hitelező felperes, mint közvetlenül szerződő fél keresetével ugy a tőkére, mint a kamatokra nézve elutasittatott, a kamatokra nézve azért is, mert az alapul szolgáló kötelezvényből nem tűnik ki az, hogy a kereseti váltó a kiutalási eljárás folyama alatt is elvállalt kamatfizetési kötelezettség fedezetéül adatott. (Kúria 1,146/97.) 6. A követelés fenn nem állását, kifogásoló alperes bizonyítja, (v. t. 92. §.). 3,654/900. T. Bizományi áruk biztosítása céljából kiállított fedezeti váltó­nál nem felperesnek kell bizonyítani, hogy alperesnek birtoká­ban nincsenek meg a bizományi áruk s igy alperes kötelezett­sége fennáll, hanem alperesnek kell bizonyítani az ellenkezőt. (Kúria 851/900.) 971/1898. 7. Ha az óvás tartalma szerint a kereseti váltóval szószerint megegyező szövegű váltó óvatoltatott: az ellenkezőnek bizonyí­tásáig a peresített váltó az óvatolt váltóval azonosnak tekin­tendő s a váltóelfogadói aláírás puszta tagadása figyelembe nem vehető. (Kúria 977/1897.). 63/898. 8. A fedezeti váltónál a biztosítás éppen a váltókötele­zettségben, tehát abban áll, hogy a váltóhitelező a váltóösz­szeget lejáratkor szükség esetén per utján is behajthassa és igy a fedezeti váltóval szemben a kifogásoló váltóadós tartozik bizonyítani azt, hogy a váltó alapjául szolgált ügyletből a váltó­hitelezőnek követelése nincsen. (Kúria 1,026/897.) 373/898. 9. Valamely követelés biztosítására adott fedezeti váltó­val szemben alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy fel­peresnek követelése elenyészett, ennélfogva a kereset alapjául szolgált váltó tévedésből maradt felperes birtokában (Kúria 759/897.) 10. Az alapváltók és uj csereváltók egymáshozi visszouya 1,932/897. A váltóhitelező az alapváltót az esetben, ha a váltó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom