A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

204 A JOG lévén és a tagok annak belépésük által szabad akaratukból vetvén alá magukat: a kir. törvényszék az előterjesztést alaposnak el nem fogadhatja; miért is azt eíutasitandónak találta. Ellenben az alapszabályok csak a mult évi december 30-án kelt és a kiadóhivatal által f. évi január hó 8-án postára adott kisérő irattal közöltetvén a miniszteri biztossal, miután a felfolyamodásnak is tekinteni kért előterjesztés f. évi január hó 27-én, tehát minden körülmények között 30 napon belül nyújtatott be, azt mint törvényes időben beadott felfolyamodást elfogadni, s a másodbirósághoz való felterjesztését az ügyiratok kapcsán elrendelni kellett. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1906. február 22-én 757. P. sz. a.) következő végzést hozott; A felfolyamodásnak hely adatik, a kir. törvényszék utasittatik, hogy adja vissza az alapszabályokat a kérelmezőnek a 7. §. E. pontjának és a 8. §. 3. és 4. bekezdésének megfelelő módosítása végett. Egyúttal felhivatik a kir. törvényszék, hogy figyelmeztesse a kérelmezőt arra is, hogy a cégbejegyzés szövegében a szövetkezet német cégénél a község német neve csak zárjelben használható. (1898: IV. t.-c. 5. §.) Indokok: Az alapszabály 7. §. b. pontja szerint minden tag köteles szükségletét a szövetkezetnél fedezni; és a 8. § 3. bekezdése szerint az a tag, ki egy éven át a szövetkezet üzletéből semmit se vásárol, a tagok sorából kizárható, a 8. §. 4. bekezdése szerint pedig az a tag, aki a községben lévő más üzletből ismételten oly árukat vásárol, melyek a szövetkezet boltjában kaphatók, a szövetkezetből kizárandó. Ezek a rendelkezések alkalmasak arra, hogy a szövetkezet tagjai kényszerítve legyenek minden a szövetkezetnél található árukra vonatkozó szükségletüket minden körülmények között a szövetkezetnél fedezni, ez a megszorítás pedig egyfelől hátrányos helyzetet idézhet elő a tagokra, és másfelől verseny-tilalmat teremthet a szövetkezet javára, minthogy pedig ez közgazdasági tekintetekből meg nem engedhető, a szövetkezet az alapszabály vonatkozó részeinek módosítására volt utasítandó. A m. kir. Kúria (1916. július 30-án 873. V. sz. a.) következő végzést hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, amelylyel az alapszabályok 7. §. 6. pontjának és 8. §. 3. és 4. bekezdésének megfelelő módosítását, esetleg a cégnek hivatalból leendő törlését rendeli el, megváltoztatja és e tekintetben az elsöbiróság végzését hagyja helyben. Indokok: A felfolyamodó fogyasztási egylet, mint szövetkezetnek, — az iratokhoz csatolt alapszabályok 3. §-a szerint, — az a célja, hogy tagjai részére leendő elárusitás végett valódi, jó árukat szerezzen be, s azok elárusitásából keletkező vételárfeleslegből tagjai számára tőkét gyűjtsön. Ez a cél a törvény rendelkezéseivel nem ellenkezik. Az alapszabályoknak az a rendelkezése, hogy a szövetkezet tagjai szükségleteiket olyan árukból, amelyeket a szövetkezet — tagjai részére — raktáron készletben tart, a szövetkezetnél tartoznak fedezni, sem a közérdeket, sem tagjai gazdasági érdekeit nem sérti, mert ez a rendelkezés azt a törvényes célt szolgálja, hogy a szövetkezet a saját fenntartását biztosítsa és tagjainak gazdasági érdekeit előmozdítsa. A szövetkezet fennállásának és gyarapodásának pedig lényeges föltétele, hogy a tagjai részére beszerzett árukat tagjainak eladhassa, ezt pedig biztosan csak ugy érheti el, ha a tagok szükségleteiket ezekből az árukból a szövetkezetnél fedezik, az eladás folyán keletkezett nyereség pedig az ő részükre és javukra gyűjtetvén, gazdasági érdekeit nem sérti, sőt előmozdítja. Nem sérelmes az alapszabályok 8. i?-ainak az a rendelkezése sem, hogy a tag kizárásának helye van az esetben, ha az egy egész éven át a szövetkezt üzletéből semmit sem vásárol, vagy ha bebizonyul, hogy a községben levő más üzletből ismeretlen oly árukat vásárolt, melyek a szövetkezet üzletében is kaphatók, mert egyrészt a tagok az alapszabályok elfogadásával önként alá vetik magukat a jelzett kötelezettségeknek és igy a vásárlásra nézve kényszer fennforgásáról szó sem lehet, és mert másrészt az alapszabályoknak 8. §. szerint fenn van tartva a kivált tagnak az a joga, hogy üzletrészének összegét, beleértve a számadási időszakban az eladott áruk vételárfeleslegéből őt megillető részt, követelheti és igy a tagnak kizárása vagyoni hátrányaira nem szolgál, ez utóbbi rendelkezés különben, a kereskedelmi törvény 237. §-ának rendelkezésével lényegileg megegyez. Végül a tagok, az alapszabályok szerint attól sincsenek eltiltva, hogy oly árukat, amilyeneket a szövetkezet is tart, a község területén kivül, máshol vásároljanak, és igy a szabad verseny általánosságban és egészben kizárva nincs. Ily körülmények közt, az alapszabályoknak szóban forgó rendelkezései sem a közérdeket, sem a gazdasági tekintetet nem sértvén, a rendelkezés értelmében kellett határozni. Bűnügyekben. Teljes értékű pénz gyanánt forgalomra szánt hamis egy forintos (2 koronás) értékpénz készítése és hamis öt koronás és 20 filléres váltópénz készítése és abból egy darab 5 koronás váltópénz forgalomba hozása pénzhamisítás bűntettének és pénzhamisítás vétségének anyagi halmazata. A pécsi kir. törvényszék (7,514/1905. b. sz. a.) A B. T. K. ^-ának 1. pontjába ütköző s a 204. §. első bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás büntette és a B. T. K. 203. §-ába ütköző s a 204. §. második bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisítás vétsége : Teljes értékű pénz gyanánt forgalomra szánt hamis egy forintos, tehát 2 korona értékű értékpénz készítése és hamis öt koronások és 20 filléresek, tehát váltópénz készítése és azokból egy darab 5 koronás váltópénz forgalomba hozása. Anyagi halmazat. Vádlottak a B. T. K. 204. §-ának első és második bekezdése, a 212. §., 96. és 98. §-ai alapján összbüntetésül fejenként 1 évi börtönre Ítéltetnek. A pécsi kir. tábla (2,257/1905. b. sz. a.) A Bp. 385. §. 1. a), 1. b) és 3, pontja alapján bejelentett felebbezés. Vádlottakat csak a 203. §-ba ütköző, a 204. §. 1. bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás bűntettében találja bűnösöknek s e miatt reájuk a Btk. 92. §-ának alkalmazásával kiszabott börtönbüntetés tartamát fejenként 7—7 hónapra szállítja le. Dacára, az utánzatok két külön fajának, a kir. tábla nem állapított meg halmazatot és csakis a súlyosabb minősítés szerint mondta ki vádlottakat bűnösöknek, mivel mindkét fajta hamisítvány készítése a 203. §. 1. pontjába ütköző fémpénzutánzás fogalma alá esik. Az, hogy folytatólag kétféle fémpénzt öntöttek, legfeljebb a B. T. K. 95. §-ába ütköző eszmei halmazatnak lenne tekinthető, de anyagi halmazatot nem állapit meg. Ugyanis nincs rá adat, hogy vádlottak a kétféle hamisítványt külön-külön akaratelhatározásból, külön-külön alkalommal készítették. A m. kir. Kúria (8,805 1906. b. sz. a.) Közvádló semmisségi panasza alaposnak találtatván, a kir. ítélőtáblának a bűncselekmény minősítésére vonatkozó része a B. P. 385. §. 1. b. pontjában meghatározott semmisségi okból, a B. P. 437. §. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíttetik, a vádlottak az ellenük megállapított pénzhamisítás bűntettén felül, a B. T. K. 203. §. 1-ső pontjába ütköző, a 204. §. második bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisítás vétségében is bűnösöknek mondatnak, az ellenük kiszabott 7 — 7 hónapi börtönbüntetés összbúntetésnek vétetik. Anyagi halmazat fennforog. Vádlottak nemcsak értékpénzt, hanem azon kivül külön elhatározással és külön-külön módon váltópénzt, tehát kétféle különböző hamisítványt készítettek. Cselekményük a B. T. K. 203. §. 1. pontja és a B. T. K. 204. §. első bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisítás bűntettének, valamint az azzal anyagi halmazatban lévő, a B. T. K. 203. ij. 1. pontja és a B. T. K. 204. §. második bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisítás vétségének ismérveit teljesen kimeríti. A kir. ítélőtábla jogi tévedésben volt, midőn a vádlottak terhére a bűnhalmazatot mellőzte és a cselekményeket csak a pénzhamisítás bűntettének minősitette. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 92. §. 1. A váltó elleniben kiállított betéti könyvnek a csödnyitás után a bukott részéről a váltóhitelező részére fórtént visszaadásával', a váltókövetelés kiegyenlítettnek nem tekinthető. Ehhez képest felperesnek jogában áll a megtámadási per befejezte előtt is a váltót peresíteni, habár a váltó kár fedezésére is adatott és a kár még nem is következett be, mert különben a váltóelévülési határidő bekövetkeztével alperesek a váltókötelezcttség alól menekitlvénck, azonban nem saját kezéhez való fizetést, hafiem csak a megtámadási per kimenetelétől függő birói letétbe való helyezést kérhet. A kolozsvári kir. törvényszék (1,270/904. p.) felperest keresetével időelőttiség okából elutasítja. Tábla (1,480/904. I.) az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja ugyan, de azzal az indokolással, hogy alperesek, mint a torgatók, csak azért vállaltak felperes szerint is kezességet, hogy felperes hitelező semmi körülmények között ne kárasodjék, felperes pedig nem is állította, hogy ez idő szerint kára származott volna. Kúria (963/904. v.) Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatta és F. Antal és F. Antalné alpereseket egyetemlegesen kötelezte, hogy a kereseti összeget birói letétbe helyezzék ; mert: Felek egyező előadásából kitetszően, felperes a kereseti váltó ellenértékéül a megfelelő összegről egy betéti könyvecskét adott át K. Józsefnek, óvadékul leendő használat végett; K. József ellen azonban a csőd 1903. ápr. 25-én megnyittatott s ennek dacára a betéti könyvecskét 1903. május 6-án a váltóhitelezőnek ő adta vissza. A csődtömeggondnok közadós eme cselekményét megtámadta, amire marasztalt alperesek, mint a váltó forgatói, 1903. május 15-én egy nyilatkozatot állítottak ki, amely szerint a betéti könyvecskének a csődtömeg részére való visszaadásába nem egyeztek bele s arra kötelezik magukat, hogy a kereseti váltó tőkéjét és még a megtámadási per költségét is a megtámadási per eredménye szerint meg fogják fizetni. Ily tényállás mellett nem fogadható el alperesek ama