A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 44. szám - Német jogászgyűlés [5. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 44. számához. Budapest, 1906 november 4. Köztörvényi ügyekben. A gyámoltak érdekei szempontjából, az árvavagyon kezelesére rendelt hivatalok és hatóságok, tekintet nélkül arra, hogy a változott közjogi visszonyokhoz képest valamely kormányhatósag, esetleg alkotmányos uton hozott törvény által lettek-e az árvavagyon kezelésére kirendelve, egymás folytatóinak és a felekkel szemben egynek tekintendők. Ezek a hivatalok és hatóságok pedig a reájuk bizott árvavagyont az éppen életben lévő szabályok szerint tartoznak kezelni. A m. kir. Kúria (1906. október 2. 5,347/1905. P. szám.) Farkas János ügyvéd által képviselt H. szül. Sch. Klára felperesnek, Niamesny Mihály dr. tiszti ügyész által védett Temesvármegye közönsége alperes ellen 4,232 K 26 fillér és járulékai iránt a temesvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott : A kir. Kúria mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest, a követelésének elévülése indokából elutasithatónak nem találja, ugyanazért a költségekre vonatkozó alsóbirósági rendelkezések hatályon kivül helyezése mellett utasítja az elsőbiróságot, hogy hozzon a kereset felett, a költségek ki által viselésének kérdésére is kiterjedő uj Ítéletet. Indokok: A gyámoltak érdekei szempontjából, az árvavagyon kezelésére rendelt hivatalok és hatóságok, tekintet nélkül arra, hogy a változott közjogi visszonyokhoz képest valamely kormányhatóság, esetleg alkotmányos uton hozott törvény által lettek-e az árvavagyon kezelésére kirendelve, egymás folytatóinak és a felekkel szemben egynek tekintendők. Ezek a hivatalok és hatóságok pedig a reájuk bizott árvavagyont az éppen életben levő szabályok szerint tartoznak kezelni. Ezekből következik : hogy miután a már 1861. évben önjoguvá vált felperes öröksége még az 1877: XX. t.-c. életbeléptekor is gyámhatósági kezelés alatt állott, az akkor illetékes gyámhatóság ugyanezen törvény 285. §-a értelmében hivatalból tartozott volna felperest öröksége fevételére felhívni, ennek eredménytelensége esetén intézkedni, hogy öröksége azon pénztár által melynél tényleg volt, birói letétbe helyeztessék, mi által felperes követelési jogának elévülése megszakittatott és öröksége az 1882. évi 22,021. számú igazs. rendelet értelmében, a törvényes elévülési időn, vagyis 32 éven belül az illetékes pénzügyi hatóságok utján kiutalványoztathatóvá vált volna. Ezekre figyelemmel, minthogy 1861. évtől az 1877. XX. t.-cikk 1878. évi január hó 15. napján történt életbe léptéig az elévülés, illetve alperes elbirtoklása be nem fejeződött, az utóbb idézett törvény életbe léptétől a kereset beadásáig az elévülési 32. év szintén nem tellett el, ennélfogva felperes követelése el sem évülhetett, ebből az okból tehát a kereset elutasítható nem lévén, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróságot uj ítélet hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben Az alapszabályoknak az a rendelkezése, hogy a szövetkezet tagjai szükségleteiket, olyan árukból, amelyeket a szövetkezet — tagjai részére — raktáron készletben tart, a szövetkezetnél tartoznak fedezni, sem a közérdeket, sem tagjai gazdasági érdekeit nem sérti, mert ez a rendelkezés, azt a törvényes célt szolgálja, hogy a szövetkezet a saját fentartását biztosítsa és tagjainak gazdasági érdekeit előmozdítsa. A szövetkezet fennállásának és gyarapodásának pedig lényeges föltétele, hogy a tagjai részére beszerzett árukat tagjainak eladhassa, ezt pedig biztosan csak ugy érheti el, ha a tagok szükségleteiket ezekből az árukból a szövetkezetnél fedezik ; az eladás folytán keletkezett nyereség pedig az ő részükre és javukra gyűjtetvén, gazdasági érdekeiket nem sérti, sőt előmozdítja. A tagok az alapszabályok elfogadásával önként alávetik magukat kötelezettségüknek és igy a vásárlásra nézve, kényszer fennforgásáról szó sem lehet és másrészt fenn van tartva a kivált tagnak az a joga, hogy üzletrészének összegét, beleértve a számadási időszakban az eladott áruk vételái feleslegéből őt megillető részt, követelheti és igy a tagnak kizárása vagyoni hátrányaira nem szolgál ; ez utóbbi rendelkezés különben a kereskedelmi törvény 237. í?-ának rendelkezésével lényegileg megegyez. Végül a tagok sincsenek eltiltva, hogy oly árukat amilyeneket a szövetkezet is tart, — a község területén kivül máshol vásároljanak és igy a szabad verseny általánosságban és egészben kizárva nincs. A nagyszebeni kir. törvényszék (1905. dec. 11 én 7,'347. P. sz. a.) A .Kiscsüri fogyasztási egylet, mint szövetkezet»-nek cégbejegyzés iránti ügyében következő végzést hozott: Ezen bejelentés elintézéséül a Kiscsüri fogyasztási egylet korlátolatlan felelősségű szövetkezet alapszabályainak, valamint magyarul : Kiscsüri fogyasztási egylet, mint szövetkezett, németül: Kleinscheuerner Konsumverein als Genossenschaft vezetendő cégének és az alább érintett tételeknek a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe leendő bejegyeztetése elrendeltetik s annak, valamint a szabályszerű közzétételnek foganatosítása a cégjegyzékvezetőnek meghagyatik. Ezen korlátlan felelősségű szövetkezet az 1905. évi október hó 8-ik napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Székhelye: Kiscsür. A vállalat tárgya : tagjai részére a gazdaság és háztartás körüli szükségleteire azonnali készfizetés ellenében hamisítatlan és jó árukat beszerezni és az e mellett elért feleslegbői részükre tőkét gyűjteni. Az egylet gazdasági termények eladását is közvetítheti. Tartama : határozatlan idő. Az igazgatóság: legalább 3 tagból áll és pedig az elnökből, ennek helyetteséből és a pénztárnokból. A most megválasztott igazgatóság tagjai T. M. elnök, S. M. alelnök és B. M. pénztáros, valamennyien kiscsüri lakosok. A cég érvényességére az igazgatóság két cégjegyzésre jogosított tagjának az írott, nyomtatott vagy bélyegzővel nyomott cég alatti aláírása szükséges. Minden a társaság nevében kiadandó hirdetmény a szövetkezet üzlethelyiségében és a bolti ajtó külső oldalán való kifüggesztés vagy a Landvirtschaftliche Bláttcr cimü lapban való közzététel által fog közhírré tétetni. A megtörtént bejegyzésről folyamodó azon megjegyzéssel értesíttetik, miszerint jövőben minden, ezen üzletükre vonatkozó aláírásokat a cégjegyzéssel azonos alakban teljesítsenek. A nagyszebeni kir. törvényszék (1906. február hó 2-án 653. P. sz. a.) következő végzést hozott: Az előterjesztés elutasittatik, mint törvényes időben beadott felfolyamodás azonban elfogadtatik, s az a vonatkozó előiratok kapcsán a kolozsvári kir. ítélőtáblához felterjesztetni rendeltetik ; mert: A miniszteri biztos az alapszabályok azon rendelkezését, mely a 7. N. szerint a tagok kötelességévé teszi, hogy a szövetkezetnél vásároljanak s a 8-ik §-ban ezen kötelezettség jogkövetkezményeként azon esetre, ha a tag egy éven át a szövetkezettől mit sem vásárolt, a tag kizáratásának lehetőségét, azon esetre pedig, ha bebizonyult, hogy valamelyik tag ismételten a községben lévő más üzletből vásárolt oly árukat, melyek a szövetkezet által is árusittatnak, a tag feltétlen kizáratását imperative kimondja: törvénybe és a versenyszabadság elvén álló gazdasági közrendbe ütközőnek találja. Úgyde a szövetkezet tagjaira nézve a kir. törvényszék e rendelkezést nem tekintheti sérelmesnek, mert a fogyasztási szövetkezet célja az alapszabályok 3-ik §-a szerint éppen az, hogy tagjai részére hamisítatlan jó árukat szerezzen be, s ezzel elért feleslegből részükre tőkét gyűjtsön. Ez a cél a törvény rendelkezésével ellentétben nem áll. Amidőn tehát a tagok e cél elérése végett az alapszabályok elfogadásával magukat önként alávetik a szövetkezettől való vásárlás kényszerének, ezt nemcsak a saját érdekükben teszik, hanem azzal közrendbe ütköző cselekményt sem követnelf el. Ugyanis amennyiben a szövetkezet által beszerzett áruk drágábban árusittatnának is a községben lévő más üzletekben található hason áruknál, a tagok a szövetkezet tőkegyűjtéséhez járulnának ezzel, amely az üzleti részeknek megfelelő hányadban és arányban a saját tőkéjük, ami tehát még reájuk egyik részen több kiadást jelentene, addig ugyanaz másfelől a saját céljukra rendelt tőkegyűjtésnek kutforrásává válnék, oly szempontból tehát a tagoknak vélt sérelme a valóságban be nem következhetik. Egyébiránt községi fogyasztási szövetkezetről lévén szó, ha azt a tagok maguk sem támogatják, a nem tagok támogatására sem számíthatna, s igy a szövetkezet bukásával a tagok nagyobb anyagi károsodásnak néznének elébe. Arra a tagra nézve pedig, ki a szövetkezettől egyáltalában nem vásárol, avagy olcsóbb bevásárlási forrás miatt a községben ismételten más üzletből vásárol, nem lehet sérelmes az, ha saját szabad akaratelhatározásából folyó ténye miatt a tagok sorából kizáratik. Minthogy pedig egy logyasztási egylet fennállása és virágzása ki van zárva, ha azt a saját tagjai sem támogatják, oly tag kizáratásának lehetősége, ki egy egész éven át attól mit sem vásárol, arra a tagra sérelmes szintén nem lehet. Az alapszabályok nem zánák ki, hogy a tag más helyről, vagyis a község területén kivül oly árukat, melyeket a szövetkezet is tart, olcsóbban ne vásárolhasson. Ezzel a szövetkezettől való vásárlási kényszer csak a község területére van szorítva, illetőleg a vásárlási szabadsáv csak a község területén van korlátolva. Az alapszabályoknak ily értelmű intézkedése a köztörvénybe és a gazdasági közrendbe nem ütközik, s az nemta^okra és a szövetkezettől különböző, szintén kereskedést üző személyekre a szabad versenyt nem zárja ki, maguknak a tagoknak pedi^ vásárlási szabadságára nézve felállított korlátozás is korlátolt