A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja

312 A JOG A koronaügyészség. Hosszú ideje már, hogy a vádhatóság közegei közt első helyen szereplő koronaügyészséggel nem foglalkoztunk. Mulasztásunk oka azonban korántsem az ezen fontos intézmény iránti közömbösségünkre, hanem csupán arra vezethető vissza, hogy a koronaügyészség működését visszatükröztető évi jelentések hét pecséttel és árgus szemmel őrzött hivatalos titkot képeznek, mely csak miniszteri engedély mellett megközelíthető. (Egyszer volt alkalmunk egy ily nagy feltűnést keltett évi jelentést : Hammersberg nyug. koronaügyész tollából, lapunkban közzétehetni, — de az ebből folyó miniszteri rekriminációk a jövőbeni közlést kizárták.) Pedig a koronaügyészségnek nincs mi titkolni valója. Céltudatosan és nagy sikerrel végzi a jogegység megalkotására és a Bp. legkirívóbb hibáinak elsimítására irányuló tevékenységét és lassan bár, de biztosan irtja a ügyészségek és alsóbb fokú bíróságoknak — fájdalom, sokszor tudatos — tévedéseit. A koronaügy nem bir ugyan semmiféle közvetlen hatáskörrel és befolyással az ügyészségekre, melyek kizárólag a főügyészek hatósága alatt állanak. Az ügyészségek részéről elkövetett, a bünperek vitele és ügyészi ellátása körül észlelt hibák és mulasztások tehát csakis a minisztériummal közölhetők, — egy kényes feladat, melyre önérzetes ember, még ha a vádhatóság képviselője is, csak nehezen kapható. Azért a koronaügyészség csak a legflagránsabb esetek felterjesztésére szorítkozik. Könnyebb volna ugyan a közvetlen érintkezés a főügyészségekkel, — de ebből esetleg illetékességi összeütközések és kanapépörök eredményeződnének és azért ezen rövid megoldási módot el kellett ejteni. Mindazonáltal a koronaügyészség példája, éber szeme és éles kritikája nem maradhat befolyás nélkül az ügyészség tagjaira sem és örvendetes módon szaporodnak az esetek, amidőn az ügyészek és főügyészek is a koronaügyészség álláspontjához alkalmazkodnak és a nyert tanulságokat megszívlelik. ( oncentrikus és sikeres ellenben a koronaügyészek működése a kúriai egységes judikatura előmozdításának terén. Az a törzskar, melynek Baumgarten, Vargha, Tassy és Küchler a tagjai, Székely pedig a sokat tapasztalt kiváló vezére, — minden tőle telhetőt elkövet arra, hogy az anyagi igazság (a szerencsétlen törvényes intézkedések keretén belül és azoknak, ahol ez lehetséges, tágítása mellett) érvényre jusson és hogy a különféle kúriai büntetőtanácsokban egyféle Ítélkezés eléressék. Ez csak ugy volt elérhető, hogy a koronaügyészség külön vezet egy gondosan szerkesztett dontvénykónyvet. melynek határozataira az illető tanácsot alkalomadtán plaidoyer közben figyelmeztetni kötelességének ismeri. Amennyiben pedig valamely tanács az előzetes határozat figyelembe vétele nélkül eltérő módon dönteni akarna,— a határozathozatal felfüggesztésével az ügynek teljes ülés elé való vitelét sürgeti. Ez a sürgetés ritkán téveszti el hatását, mert a plenáris ítélkezéssel járó sok munka, a megfelelő bel- és külföldi irodalomnak és judicaturának gondos áttanulmányozása nem oly kecsegtető dolgok, hogy az előadó vagy a tanács csökönösen ragaszkodjanak valamely, az eddigitől eltérő álláspontjukhoz. E mellett a koronaügyészek mindegyike alaposan készül az előadásra kerülő minden ügyre, és így az előadót a legnagyobb minutiával ellenőrizheti, netaláni tévedését helyreigazithatja. A fontosabb ügyek és az elvi kérdések megvitatása céljából, a koronaügyészek hetenkint egyszer értekezletre gyűlnek össze és ennek az az örvendetes eredménye, hogy a koronaügyészség indítványaiban és jogi érveléseiben ellentmondás nem fordul elö. A Kúria pedig, melynek tanácsai ismételve meggyőződhettek a koronaügyészség képviselőinek feltétlen megbízhatóságáról és szavahihetőségéről, — készséggel elfogadja a nyújtott útbaigazítást és vállvetve működik közre, hogy ott, ahol csak a legkisebb rés is nyílik, a törvény legégbekiáltóbb fonákságain segíthessen, így lesz hébe-hóba a fatális ténykérdés mellé egy kisegítő jogkérdés construálva, így alkalmilag egy szem behunyva, ahol a semmisségi panasz bejelentése nem is felelt meg teljesen a törvény imperativ és annyira sérelmes rendelkezéseinek. Velünk együtt a koronaügyészség, de még a Kúria is várva várják az eljárási novellát, mely őket a formalismus békóitól szabadítja és a teljes anyagi igazságot érvényre juttatja. Sok könny lesz akkor szárítva, sok tudatlanságból vagy rosszakaratból eredő ítélet korrigálva, a Kúria tulajdonképpeni feladatának : az igazsdgszolgáltatásnak visszaadva. r. /. Az V. ker. járásbíróság vezetőjének állása — több havi — ezen nagy ügykörü bíróságnál kétszeresen megérzett — intercalare után — végre betöltetett. Hir szerint A?idorffy Károly dr, budapesti kir. tszéki bíró szemeltetett ki e díszes és fontos állásra mely a megfelelő jogi tudás mellett, még kiváló administratori erőt is igényel. Első tekintetben Andorffy teljesen megállja a helyét, amellett jó modorával és előzékenységével már eddig is sok barátot érzett ítélkezés és a felek és ügyvédekkel való érintkezés doláb ehátCetnevezést csak örvendetesnek mondhatjuk Más a kérdés az e bíróságnál kulonos fontosságú admimstratió dol-ában. E téren Andorffy eddig még nem fejtett ki tevékenységet és azért ebbeli működése tekintetében prognos.st nem állithatunk. De végtére az administrat.o sem éppen boszorkányság és egy kis buzgóság, pedansság és erely mellett itt is lesz siker elérhető. Az érékre főleg azért van itt szükség, mert az V ker járásbíróság vezetője egyúttal a végrehajtók fonoke és a számos, ezek ténykedése körül felmerülő panasznak elsőfokú felülbírálója. A bíróság judikaturája mindenesetre nyerni fog az olyan biró vezetése alatt, aki eddig is a törvényszék jelesebb jogászai közzé tartozott. Remélhetőleg súlyt fog fektetni a judikatura egyöntetűségére is, mely eddig sok kívánni valót hagyott hátra, főleg az igényperekben való ítélkezésnél. Ez pedig nem csekélység az oly bíróságnál, melynek ügyforgalma sok nagy törvényszék ügyforgalmát messze túlhaladja. r. I. A Bírósági Végrehajtó* polémiája. Csak most vettünk tudomást a bírósági végrehajtók országos egyesülete hivatalos közlönyének, a «Birósági Végrehajtó* ezidei szeptember havi 9-ik számában lapunk ellen folytatott polémiáról. A polémia kiinduló pontját képezi Odönfi Miksa dr. munkatársunknak lapunk 32-ik számában megjelent <A végrehajtási cselekmények drágasága» cimü cikke, mely sehogy sincs a B. V. szerkesztőinek ínyére. A netaláni érdemleges választ, amennyiben ezt t. i. szükségesnek találja, t. munkatársunkra bizva, — az egyik szerkesztő: Gál Vilmos cikkéből a következő szeretetreméltó sorokat emeljük ki: «Hova-tovább minden kétséget kizáró módon meggyőződünk arról, hogy a végrehajtók elleni hajszát csakugyan mesterségesen és tudatosan ápolják ; igazolja eme állításunkat Ö d ö n fi ur cikkelye és azon tény, hogy bizonyos időközökben hol a szak-, hol pedig a napilapok hasábjain öntik ki a cikkelyirók a végrehajtók ellen irányuló epésizü gondolataikat. És mi, akik hivatva vagyunk arra, hogy figyelemmel kisérjük eme mesterséges kirohanásokat és esetről-esetre megtegyük azokra észrevételeinket, sajnosán tapasztaljuk, hogy legtöbb esetben az ügyvédek azok, akik a végrehajtási ügyekre és végrehajtókra vonatkozó felszólalásaikban következetesen elhallgatják az igazságot azért, hogy a saját érdekeiknek valamiképpen ártalmára ne legyenek és sokszor kacskaringósan csűrt csavart mondatokban bővelkedő cikkelyeikkel mintegy félre akarják vezetni az irányadó köröket. Pedig már több alkalommal rámutattunk a cikkeket iró ügyvédek eme nem éppen korrekt eljárására és arra, hogy valahányszor feljajdulnak a végrehajtások drágasága miatt, mindannyiszor tudatósan elferdítik a való tényeket, elhallgatják az igazi okok elsorolását — amiket egyébként igen jól ismernek — és a költségek előidézésére vonatkozó okokat egyszerűen átírják a végrehajtók rovására. így a többek között rámutattunk, sőt be is bizonyítottuk, hogy Magyarországon tulajdonképen nem is annyira a végrehajtás drága, mint inkább az a procedúra, mely azt megelőzi. És ezt nagyon jól tudják ugy a szakférfiak, mint pedig a birói kar. Ennek oka pedig nem a végrehajtási törvény jó- vagy rosszaságában, hanem magában a perrendszerben rejlik. Mert hiszen mindenki előtt, — még az ügyvédek előtt is — ismeretes az, hogy nálunk például egy ICO koronás egyszerű sommás ügyben nem ritka eset az, ha 5— 6, sőt sokszor még több tárgyalást is kénytelen tartani a biróság és ugyanannyiszor történik abban kölcsönös megállapodás folytán halasztás, mely halasztásokba a tárgyaló biró is nagyon könnyen belemegy, mert kénytelen lévén egy napra, illetve a nap egy délelöttjére 10 — 15—20 tárgyalást tűzni, amelyeket azonban érdemben letárgyalni, az idő rövidsége miatt, teljes lehetetlenség. így aztán, amikor hosszú procedúra után ítéletre kerül a sor, látható, hogy a 100 K. tőkét 70—80 K költség terheli és ha ehhez hozzávesszük még a végrehajtáskérvényi költséget is, azt tapasztalhatjuk, hogy a költség — még mielőtt a végrehajtás foganatosíttatott volna, — körülbelül egvenlő a tökével. ... &J ... Hogy visszatérjünk a végrehajtások olcsóbbá tételére, kijelentjük, hogy szerintünk ez a nagy és üdvös cél csak az esetben érhető el ha az igazsagugyminiszter ur sürgősen intézkedik az iránt hogy eltöröltessenek a végrehajtási kérvények és végrehajtató ügyvéde kk o zb e n j á r á s i d ij a i, mint teljesen indokolatlan és felesleges költségek és ami által az országban foganatositandó körülbelül ötszázezer végrehajtási ügynél - a végrehajtási kéréssel és a közbenjárással egyre-másra csak 30 koronát véve egy-egy ügynél alapul - tizenötmilló korona koltségapadast vonna maga után; másrészt pedig a végrehajtói intézményt államosítani kell, mi ha bekövetkezik, - nemcsak az Ü donfi ur által drágának tartott igényfelhivás és árverési hirdetmény dijai, hanem az eljárási és egyéb összes mellékdijak is megszűnnek... Az idézett sorokat csak kuriosum gyanánt közöljük. Sem időnk sem kedvünk nincs ezen Ízléstelen, az egész ügyvédi kart sértő kirohanásokra komolyan reflektálni. Gál ur bizonyára kétszer is meggondolta volna a dolgot, ha sejtette volna, hogy a végrehajtói korok szürkületének szánt sorai lapunk utján a teljes nyilvánosság plein air-jébe helyeztetnek. De PÍ ,bíNHUK fegén>ek,et> - '<aquila non captat muscas>! e^né^kÍH i°hV f?Kra "*2ükVmert nem mi^>g találnának ily milv hanCTonyí^l]gUlat^\é^akk0r alaP°san kitanitanók, hogy L !kgnv- lí A7ÉGREHA<,,TÓ?AK 32 Üg>'védi karról nyilatkoznia. - ha ily nyilatkozatra egyáltalában jogosult is lenne PVJA* "««ZVt).Y t«Jl»A»*0 NYOMDÁJA BXtfHTM