A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 43 számához. Budapest, 1906. október 28. Köztörvényi ügyekben. Az érvényes házassági frigyen alapuló hitvestársi öröklésre való igény csak akkor enyészik el, ha a házasság jogerejüleg felbontatott és igy abban az esetben, ha a házastársak tényleg különválva éltek, de házasságuk biróilag fel nem bontatott, sem érvénytelennek nem nyilváníttatott, a hitvestársi öröklésnek helye van és sem az állandó különélés, sem az életben maradt házastársnak vétkessége a hitvestársi öröklést meg nem szünteti. Ennélfogva magában véve az a tény, hogy felperes férjét 38 év előtt minden jogos indok nélkül elhagyta és jelenleg is ágyassági visszonvt folytat, nem szolgaihatna alapul a hitvestársi öröklés megállapítása iránti kereset elutasítására. Birói gyakorlatunk értelmében a vétkes nö férjétől tartást nem követelhet, aminek jogi folyománya, hogy az ilyen nö férjének hagyatékára özvegyi jogon semminemű igényt sem támaszthat. A pécsi kir. törvényszék (1904. évi okt. hó 11-én 12,265/1904. P. sz. a.) Gjtrfcr LajOjS dr, ügyvéd által képviselt özv. Zs.'sándorné szül. Cz. Magdolna felperesnek, Vanincsik Károly dr. ügyvéd által képv. D. Istvánné és társai alperesek ellen, ajándékozási'szerződés érvénytelenítése iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s ugyanőt 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett kötelezi a perköltséget megfizetni. Indokok . Zs. S. Kisköszegen 1903. március 19-én végrendelet és törvényes leszármazók hátrahagyása nélkül elhalálozván, hagyatéka nem maradt, mert összes vagyonát, mi a batinai 173. sz. tjkvben felvett + 455. hrsz. szőllö és pincéből, -f- 1,358. hrsz. <Bangó düllö>-nek 1,311 G-öl nagyságú rétből, 1,584. hrsz. Bangó dülőbeli 2 hold 660 D-öI nagyságú rétből, 1,688. hrsz. «Grabanica» dülőbeli rétből, a batinai 493. sz. tjkvben felvett 456 hrsz. «Poljác» dülőbeli szőllő és pincéből állott, a cG» alatti szerződéssel 1899 április 19-én felerészben D. L-né sz. D. M.-nak, másik felerészben és egyenlő arányban Zs. A.-né sz. Zs. J. és az akkor még kk. Zs. A.-nak, a jelen perbeli alpereseknek odaajándékozta, amely ingatlanok utóbb a kiskőszegi 836. sz. betétbe kerültek, nevezetteknek tulajdonjoga a B. 5—7. sorsz. alatt tkvileg be is jegyeztetett. Felperesnek, ki az A. alatti esketési anyakönyvi kivonat szerint áz örökhagyónak felesége, keresete arra irányult, hogy ez a C- '. alatti szerződés mondassék ki érvénytelennek, mert férje az ajándékozás idején, mint azt már számos évekkel megelőzőleg is megállapították, elmebeli állapotára nézve meghibbant, beszámithatlan beteg állapotban volt és igy akaratának szabad elhatározó képességével nem birt, következményeként annak az országbírói értekezlet által fenntartott ideigl, tki. szabályok 14. §-ának a) pontja alapján a telekkönyvileg örökhagyó nevére visszakebelezehcfő ingatlanok tulajdonjogához, ugy azok birtoka és elvont hasznaihoz, hitvestársi öröklés cimén igénye biróilag Ítéltessék meg, ellenesetben pedig neki, mint az örökhagyó volt nejének, most pedig mint annak az özvegyének, tartás állapíttassák meg évi 120 K. értékben, s alperesek az ajándékozott vagyon értéke erejéig az 1889. január 1-től 1904. január i-ig terjedő időre már lejárt 1,800 K.-nak egy összegben, és a még lejárandó részleteknek a megfizetéséi e ugy a jelen per költségeinek a viselésére köteleztessenek. Minthogy alperesek tagadták, hogy az örökhagyó a G. "/• alatti szerződés kötésekor akaratának szabad elhatározásában korlátolva, vagy beszámíthatatlan' állapotban lett volna, tagadták, hogy felperesnek tartás egyáltalában járna, a jelen per döntő ténykörülményéül kétségtelen : az a kérdés jelentkezik, hogy felperes a perben eddig is kifejtett családi állapotánál fogva, bir-e egyáltalán kereshetőségi joggal? Minthogy felperes és az örökhagyónak házassága biróilag felbontva nem lett, minthogy örökhagyó után leszármazók nem maradtak, a hitvestárs az öröklésben, a házassági visszonyból eredő jogoknál fogva, az oldalági vagy más törvényes örökösöket kétségtelenül megelőz, ennélfogva mi kétség sem férhet, felperes kereshetőségi jogához, keresetével azonban érdemi okokból volt elutasítandó. Felperes ugyanis maga is beismerte, hogy az örökhagyót. Halálát megelőzőleg, mintegy 38 év előtt elhagyta, és B. A.-val házasságtörő visszonyra lépett, s ez idő óta ezzel együtt él. A h.t alatt kihallgatott N. L., Cz. J., Cz. M, Cz. M., B. A., E M., H. P. és S. J. tanuk bizonyították, hogy ez a tény nemcsak való, hanem örökhagyó N. L. jegyző előtt lépéseket is akart ^ tenni, hogy nejét magához visszaparancsolja, S. J. tanú pedig még azt is bizonyította, hogy felperes előtte beismerte, hogy a kpzség plébánosa őt templomba sem engedte járni, s hogy ez okból gyónni más faluba járt, mi annak szolgált bizonyítékául, hogy felperes az urát hagyott nő szégyenét viselje, mintegy megaláztatásnak legyen tárgya. De hogy ez a tény Kisköszegen köztudomású is volt, igazolja azt a 9,864 904. P. sz. kérvényhez csatolt, a kiskőszegi 360. és 357. sz. betétekben foglalt ama bejegyzés is, mely szerint felperesnő, mint B. A. neje szerepeltette magát, s tulajdonosnak is ekként tüntettette ki. Tekintettel arra, hogy felperesnek ezen ténykedései és magaviselete és pedig ugy a tartós különélés, mint a házasságtörő visszony magukban foglalják mindazon ismérveket, melyek a házassági kötelességeknek szándékos magaviselet által való súlyos megsértése, valamint az erkölcstelen életnek megátalkodottan való folytatása által a H. T. 86. §. a) pontja alapján az ő vétkességét feltétlenül megállapítják, minthogy pedig a vétkes nő férjétől, sem annak jogutódaitól tartást nem követelhet, azon a családjogban gyökerező elvnél fogva, hogy más örökösök jelenlétében, az ilyen, magát érdemetlenné tevő nő, férje javaiban ugy sem örökösödhetik, ezért a kir. törvényszék ez ítéletben történt ezen kétségtelen tények megállapításával felperest keresetével még arra az esetre is elutasította, ha a C, •/. alattival létesített szerződés valójában érvénytelen is lenne, vagy ha az örökhagyó után vagyon maradt volna is. De ha birna is felperes öröklési igényekkel, a C. •,. alattival létesített jogügyletnek érvénytelenítése s jár. iránt indított keresetével őt a kir. tszék az esetben azért utasítaná el, mert azt a körülményt, hogy az örökhagyó a C. •/. alatti szerződés kötésénél szabad akarati elhatározásának nyilvánításában annyira gátolva lett volna, | hogy ne tudta volna, mit csinál, nem bizonyította. Az elmebeli állapot gyöngeségére vonatkozólag általa felhívott tanukkal ugyanis örökhagyónak nem a szerződés kötésekor igazolható beszámíthatatlan állapotát kívánta igazolni, hanem csak oly mellékkörülményeket, melyekből ez az állítólagos kóros állapot következtetésszerüleg volna csak megállapítható. Tekintettel azonban arra, hogy ilynemű kóros állapot kétségtelen bizonyítása nem tanukkal, hanem szakértőkkel igazolandó, másrészt ezek a tanuk a jogügylet kötésénél jelen sem voltak, az erre nézve vonatkozó döntő ténykörülmények bizonyítására, vallomásuk befolyással ugy sem lehet, azért kihallgatásukat a kir. tszék a jelen per döntő ténykörülményeire annál kevésbbé tartotta szükségesnek, mert felperes egyébként a C. 7. alattinak tartalmi és alaki valóságát elismerte, a hit alatt kihallgatott P. R., Zs. A., B. D. tanuk pedig, akik a ( . . alatti szerződés megkötésénél jelen voltak — bizonyították, hogy ez az okirat az örökhagyó előtt is felolvastatott, megmagyaráztatott és elfogadtatott, — viszont azonban nem is állították és bár felperesnek módjában volt velük bizonyittatni, de ezt kihallgatásuk alkalmával szükségesnek nem tartotta, hogy az örökhagyó a C. '/• alatti szerződés kötésekor elmebeli állapotának fogyatékosságánál fogva erre képtelen volt és mert a szerződés záradékából az is megállapítható, hogy ez a szerződő felek által megértetett. Ekként a kir. tszék bizonyítottnak azt találta, hogy az alperesek tkvi tulajdonjoga és birtoka jogszerű, mert az ingatlanokhoz szerzésre alkalmas uton és jogcímmel jutottak, amenynyiben felismerte, hogy az örökhagyó a kereseti ingatlanoknak alperesekre történt átruházása tekintetében még életében jogérvényesen rendelkezett, átruházott vagyona tehát hitvestársi örökösödés alapjául nem szolgálhat. Ami pedig a felperes által igényelt tartást illeti, ez felperesnek azért sem jár, mert a nő tartása iránti kötelezettség csak a férjnek személyes kötelezettsége, amely a férj örököseire csak akkor száll át, ha az a férj halálát megelőzőleg már biróilag megítéltetett, a lejárt részletek pedig megállapítva nem voltak, azok tehát alperesekre kötelezőleg át nem háramolhatnak. A férj halálától járó özvegyi tartás pedig azért nem, mert az olyan nő, aki a házassági kötelék fennállása alatt a fenti tényállás szerint is a házassági hűséggel össze nem egyeztethető és közerkölcsökbe is ütköző életmódot folytatott, az magát a fennálló birói gyakorlaton alapuló jogszabálynál fogva özvegyi női tartásra érdemetlenné tette. Mindezen tények indokolják, hogy felperes keresete nélkülöz minden jogalapot, ezzel ezért, minden további bizonyítási eljárás mellőzésével, el volt utasítandó és a prts. 251. >;-a alapján az okozott költségekben is el volt marasztalandó. A pécsi kir. ítélőtábla (19115. január hó 30-án 3,1 >95. P. sz. alatt) következőleg ítélt: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva, s a felperesi ügyvéd felebbezéseire vonatkozóan még azért is helyben hagyja; mert az annak részére saját feleivel szemben megállapított munkadíj és kiadás összege ennek a perben kifejtett tevékenységével és teljesített kiadásaival kellő arányban áll. A m. kir. Kúria (1906. szept. 12. 4,750/1905. P. szám) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vitatták ugyan az alperesek, hogy a felperes által megtámadott ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlanok Zs. Fülöptől, az alperesek közös törzsétől szállottak a felperes