A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja

A JOG minden jogász előtt ösmeretesek. Csak felemlítem a 4-ik szakaszt, mely szerint, ha ingatlan hagyaték létezik, az eljárás hivatalból indítandó meg, s a 23-ik szakaszt, mely szerint azon esetekben, melyekben a haláltsetfelvétel adatai, vagy más uton szerzett hivatalos értesülés szerint hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik, az illetékes járásbíróság köteles az eljárás megindításáról gondoskodni, ha ezt a felek nem teszik. A bíróságok, a közigazgatási hatóságok, a kir. közjegyzők és a községi elöljáróságok kötelesek minden tuáomásukra jutott esetről, melyben elhalt egyén nevén áll ingatlan, s az eljárás megindítva még nincsen, értesíteni az illetékes kir. járásbíróságot. A bölcs törvényhozó okult a múlton, s nem bízta a felekre, hogy akarják-e, vagy nem az ingatlanok tkvi állapotát rendezni. Nagy kár, hogy ezen 23-ik szakaszt nem lehetett még büntető sanctióval is felruházni, mert akkor a tkvek egy-két évtized alatt rendezett állapotot érnének el. A kir. közjegyzők ugyanis a hagyaték tárgyalásának célját abban látják, hogy a tkvi állapotot a tényleges birtoklásnak megfelelően rendezzék, hiszen ezt az eljárási törvény világosan elő is irja. És különös, hogy ezen cél elérését éppen a hagyatéki bíróságok — tisztelet a kivételeknek, — hátráltatják. Ugyanis igy keletkeznek az előző és egyesitett hagyatékok, hosszú tárgyalási jkönyvek, melyek minden irányban kimerítő rendelkezéseket foglalnak magukban, melyek a felek és a tkvi rendezettség érdekét szolgálják, melyeket azonban a hagyatéki referensek nem szívesen vesznek kézbe, mert sok munkát ad nekik, amitől a fizetés bizony nem lesz nagyobb, sőt az átkozott statisztika szenved miatta. Tehát a törvény szellemével nem egyeztethető össze azon eljárás, hogy a perbíróság a hagyaték mikénti átadását is magában toglaló ítéletét a félnek kiadná, azt jogosítja fel a bekebelezés kieszközlésére. Ily gyakorlat mellett sok itélet soha sem látná a tkvet- Talán, ha megéljük a polgári tvkv életbeléptetését, megérjük a felek nagyobb buzgalmát is, mert az ingatlanokra vonatkozó tulajdoni jog lényeges kelléke lesz a tkvi bekebelezés. De a tv. szövege is világosan beszél. A 88-ik szakasz szól arról, hogy a hagyatéki bíróság az előző tárgyalás és az itélet alapján eszközli á hagyaték átadását. A hagyatéki biróság bírálja el, hogy nem szükséges-e esetleges póttárgyalás stb. Ha az örökösödési per nem a hagyatéki bíróságnál indíttatott meg, az ítéletek jogerőre emelkedésük után hiteles kiadványban teendők át további eljárás végett a hagyatéki bírósághoz. A törvény a további eljárást s igy az átadást is minden esetben fenntartja a hagyatéki biróság részére. A tkvi hatóságot is a hagyatéki biróság keresi meg hivatalból (75. §.). S ez igy is van helyesen. Okos törvény ezt sem bizhatja a felek tetszésére, mert akkor felfordul néhány év alatt az egész tkvi állapot, mely 1894. év óta sokat javult. Az előző eljárásnak pl. egyik tökéletlen intézkedése volt az, mely szerint ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az örökség átadását a perbíróság felek kérelmére azonnal eszközli. (1868. évi LIY. t.-c. 590. §.) Tapasztalásból tudom, mily gyakran elmulasztották felek ezen kérelem előterjesztését s a tkvben továbbra is fennmaradt örökhagyó tulajdonjoga. Az uj eljárási törvény ezt is üdvösen megváltoztatta. A 88-dik szakasz nem nyújt semmi támpontot azon felfogásra, hogy a perbiróság hatáskörébe vonhatná a hagyatéki biróság további működését s annál kevésbbé arra, hogy ezt a felekre bizhatná Különben a hagyatéki bíróságnak az itélet után az átadással egyidejűleg, sőt később is többféle teendője akadhat. Pl. zárlat esetén, értékek kiadása a feleknek, átutalása a gyámhatósághoz, a gondnok, a végrendeleti végrehajtó számoltatása, utóörökösödés közbejött megszűnése esetén egyes intézkedések, stb. Ha a perbiróság belekezd az átadásba, ennek folyományaként a többi esetleg szükséges és kapcsolatos hagyatéki bírósági s perenkivüli intézkedéseket is magára kellene vállalnia, ami a perbíróság és a felek felesleges megterhelése lenne s a hatáskörök összezavarására vezetne. Kubinyi János dr., nagyrőcei kir. közjegyzőhelyettes. Sérelem. Egy visszaélés. Nem tudom, vájjon csak Vasvármegyc árvaszékénél divik, vagy másutt is, de ezen árvaszéknél egy furcsa szokás van divatban; nem azt értem, hogy valamely ügydarab elintézésére hónapokig, sőt egy törlési nyugta kiadására is hetekig kell a feleknek várakozniok, mert azt hiszem, ez az árvaszékek általános gyakorlata. Egy más szokásról, jobban mondva visszaélésről akarok megemlékezni. Elmennek az emberek az ügyvédhez és oly szerződést kötnek, melyben bármikép kiskorúak vannak érdekelve és a szerződésnek gyámhatósági jóváhagyása szükséges; az ügyvéd sokszor nagy fáradsággal összekeresi a szükségelt adatokat, elkészíti a szerződést, a felek megbízást adnak neki, hogy a szerződést terjessze be gyámhatósági jóváhagyás végett és ennek megtörténte után vigye keresztül a telekkönyvi bekeblezést. Az ügyvéd felterjeszti az árvaszékhez a szerződést, persze mindig azon kérelemmel, hogy jóváhagyás után adja vissza a megbízott ügyvéd kezeihez bekeblezés céljára és azután várja, várja, mikor jön vissza az árvaszékhez terjesztett szerződés. Olykor még megteszi azt az árvaszék, hogy a szolgabiróság utján utasítja az ügyvédet, hogy a telekkönyvek hiteles másolatát terjessze be, az ügyvéd ezt is megteszi azon boldog tudatban : no most aztán nemsokára jön az elintézett szerződés és vár, vár, mig a válásba bele nem un és eszébe jut megnézni a telekkönyvben, nem e történt a nagy idő óta valami baj és itt ámulva látja, bizony az az általa az árvaszékhez felterjesztett szerződés a tiszti ügyész utján már bekeblezést nyert, anélkül, hogy az eljárt ügyvédet még csak értesítették volna erről. És ezen eljárást az árvaszék praktizálja minden tiltakozás dacára, noha ezen eljárás határozott visszaélés és a feleknek is felesleges kétszeres költséget okoz. Ez a praxis a vasmegyei árvaszéknél, ilyen-e másutt is, nem tudom.*) Ritschet Samu dr., muraszombati ügyvéd. Irodalom. A váltóóvás reformja. Törvénytervezettel. Irta Hajitos Elemér dr. Kiadja a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége. Budapest, 1906. A váltóóvás reformja ujabban egyre sűrűbben foglalkoztatja a kereskedői és jogászi köröket, sőt egyes érdekképviseletek kívánságaikat közzé is tették. Ez időszerű kérdésnek az eddig felmerült nézetek kritikájával kapcsolatos feldolgozását nyújtja Hantos Elemér dr.-nak a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége ügyvezető titkárának tanulmánya, mely első fejezetében az egész váltótörvény revisiójának kérdésével foglalkozik és a törvény rendszerében haladva mutatja ki annak hibáit és hiányait. A második fejezet a jelenlegi váltóóvás bírálatának van szánva. Szerző a joggyakorlat kapcsán mutatja be a mai állapot tarthatatlanságát: az óvás rendkívüli költségességét és nyomasztó formaszerüségét. Ezután a többi fejezetben bírálja az óvás teljes eltörlésére, a magánóvás rendszeresítésére és a postaóvás meghonosítására vonatkozó reformjavaslatokat. Szerző reformjavaslatait részletes törvényjavaslatban formulázva is terjeszti elő. Az érdekes és világos nyelvezeten irt monográfia a kérdés legújabb fejlődése felett kellő tájékozódást nyújt. Határidő-napló ügyvédek és közjegyzők részére 1907- évre. Szerkeszti Török Sándor dr., budapesti ügyvéd. XI. évfolyam. Grill Károly könyvkiadó vállalata. Útmutató anyakönyvi és házassági ügyekben. Az uj módosítási törvény felölelésével. Irta Bukovszky Viktor főv. tanácsi fogalmazó. Budapest, 1907. Franklin társulat. Ára 2 K. Vegyesek. Nagy takarítás cim alatt, lapunk mult heti «Vegyes* rovatában a budapesti kir. váltó- és kereskedelmi törvényszék igazgatása tárgyában megjelent közlemény — némi félreértésre szolgált okul. Ennek eloszlatása céljából készséggel adunk kifejezést annak, hogy az emiitett közlemény távolról sem célozta a nyugalomba vonult elnök : Nagy Ödön minden tekintetben kiváló - lapunkban is ismételten kiemelt — közelismert működésének kifogásolását, hanem csak a helyzetből s különösen a birói létszám hiányából folyó némi tényekre reá mutatva, annak a reményünknek kívántunk kifejezést adni, hogy az annál a törvényszéknél felmerülő ügyek, az elnök személyében történt változás után is, lehető megfelelő és gyors elintézést nyernek, ami annál is inkább remélhető, mert a birói létszám — még az eltávozott elnök kezdeményezésére — időköben hárommal szaporittatott. Az 1901. évben Oberschall, 1903. és 1905. évben Bubla által a legnagyobb minutiositással végzett vizsgálat eredménye — miként ezt biztos forrásból közölhetjük — Nagy Ödön személyére és a váltótszék vezetésére nézve, minden tekintetben oly hízelgő és elismerő volt, hogy alig akad bíró széles e hazában, ki hason dicséretben részesült volna. Oberschall dicsérete pedig felér egy magas érdemrenddel való kitüntetéssel. E jelentések az igazságügyminisztérium által is jóváhagyó tudomásul vétettek. Mily hamar felejt a világ és a miniszter. Ezen nyilvános elégtétellel tartoztunk Nagy Ödönnek, kinek érdemei a vtszék judicaturája terén elévülhetlenek és kinek nehézségei a kezelés körül csakis a minisztérium szükkeblüségének folyományai voltak. Emberfeletti munka még váltótszéki bíráktól sem követelhető, akik évente 8,000 ügydarabnál többet kénytelenek elintézni. Bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy a szaporítás dacára csak a kurrentia fogyott, az ítéletre váró perek száma ellenben szaporodott. Es vájjon kinek jutna eszébe a másfél éves restantiákért p. o. a Kúria elnökét felelőssé tenni ? /-. /. *)Az abaujmegyei árvaszéknél viszont az a praxis, hogy az ügy elintézése után az eredeti csatolmányok at visszatartják és csak hiteles másolatok becsatolása ellenében adják ki. Képzelhető a messze, talán Budapesten lakó ügyvéd gyönyörűsége, aki ily másolatokkal nem rendelkezik és azokat csak nagy költséggel, de még nagyobb időveszteséggel beszerezheti. A. budapesti árvaszék ily gyakorlatot nem ismer, esetleg pedig a másolatokat hivatalból készítteti. Szerk.