A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 43. szám - Az ügyvédi rendtartás reformja

310 A JOG tot tett ezen közzététel által az ügynek, mert igy legelőször van alkalma az érdekelt köröknek ezen két tervezetet indokolásaikkal együtt tételes alakban minden részleteivel együtt megismerhetni. Mi hinni akarjuk, hogy ezen közzététel előjele annak, hogy az igazságügyminiszter ezen kérdéssel is legközelebbi reformtervei közt foglalkozni kiván, amit ha megtenne, bizonnyára érdemül tudná be mindenki, kinek az ügyvédség sorsa szivén fekszik. Polónyi, — am:nt a kiadvány bevezető soraiban jelzi, — ezen két tervezet közzététele által azonban nem kívánja még azokhoz való állásfoglalását jelezni, ami érthető. -f. mNegyvenéves birói szolgálat. A temesvári kir. ítélőtáblának a lefolyt napokban ünnepe volt. Laszy József dr., ítélőtáblai elnök, lelkes ünnepségek és szeretetteljes ovatiók keretében ülte meg negyven évi állami szolgálatának jubileumát. A kir. tábla teljes ülést tartott, melyben Németh Gyula tanácselnök magasröptű beszéddel üdvözölte az ünnepeltet, ékes szavakkal jellemezte annak kiváló egyéniségét és biztosította öt kartársai odaadó ragaszkodásáról, tiszteletéről. Az üdvözlő beszéd folyamán hullt le a lepel a jubiláns arcképéről, melyet a tanácsterem részére festtetett a kir. ítélőtábla birói kara, megörökítvén ez által az ünnepelt tiszteletreméltó személyét. Zárt ülésben a kir. ítélőtábla ezután elhatározá, hogy a ^temesvári kir. ítélőtábla kerületében alkalmazott igazságügyi tisztviselők segélyalapitványa* cimen kezelt alapítvány ezentúl Laszy József alapítvány nevet fog viselni. A lelkes ünnepséget, amely a legzártabb keretben folyt le és teljesen intim jellegű volt, díszvacsora követte. Ennek folyamán elsőnek Kovács Béla kir. táblai biró köszöntötte íel az ünnepeltet, gondolatokban gazdag beszéddel, melynek lendületes előadása után az ünnepelt ismét őszinte ovációk tárgya volt . . . Alidon ezen jubiláris ünnepségről hirt adunk, a magunk részéről is lelkes örömmel csatlakozunk az ünneplők sorához ! Kitűnő férfiúnak, tartalmas egyéniségnek szólott az ünneplés, aki diszes hivatalát fáradságot nem ismerő, odaadó buzgalommal és lankadatlan ügyszeretette) tölti be. . . . Eles judiciumu, jeles biró, nemes emberbarát, önzetlen és megalkuvást nem tiirő hazafi, szíves főnök, akinek áldásos működését nemcsak hivataltársai tapasztalják nap-nap után, hanem érzi a jogkereső közönség. Ezen jeles férfiú mintaképe a magyar bírónak és egyesíti magában a legszebb férfiúi erényeket. . . 0 Felsége negyven évi, kiváló szolgálatai elismeréséül a Vaskorona-rend másodosztályát adományozta a jubilánsnak Kartársai a leglelkesebb ovációkkal halmozták el, a nagyközönség pedig, kivétel nélkül mély tisztelettel övezi a magyar birói kar ezen érdemes tagját. . . . Lapunk szerkesztőségét, az igaz nagyrabecsülés és mély tisztelet évtizedes szálai fűzik a jubilánshoz és igy, midőn lelkes örömmel csatlakoztunk jogéletünk eme kitűnő alakjának ünnepléséhez, szivünk mélyéből köszöntjük őt, és azt kívánjuk a magunk részéről is, hogy: diszes hivatalát és hivatását csorbítatlan testi, lelki és szellemi épségben még sokáig lássa el igazságszolgáltatásunk javára ! Külföld. A tengeralatti aknarakásról.*) I. A tengeralatti aknarakás az érvényben levő hadi jog szerint nincs tiltva. A tengeralatti akna a víz felülete alatt bizonyos mélységben megkötött s lényegében védelmi célt szolgáló robbanó szer, éppen ellenkezője a löveg formájában használt torpedónak. A szabad tenger jogi fogalmával nem ellenkezik az aknarakás, mert a világtengerek éppen ugy lehetnek a háborút viselő felek közt a tengeri ütközetek szinhelyei, amint azok a semleges országokra nézve békés utvonalak. Ha a semleges hajók tudatosan vagy szándékosan kerülnek a lerakott aknák által veszélyeztetett zónákba, az ebből eredő kárért a hadviselő feleket nem terheli felelősség. Vannak azonban szabadon uszó aknák ífloating mines), aminőket sem a világtengereken, de a parti tengereken sem szabad vizbe bocsátani, mert a hadi színhelyen tul járó hajók biztonságát is veszélyeztetik, a háború befejezése után még tovább is fenyegető veszedelem környezi az arra járó hajókat. Ennélfogva jogos az a kívánság, amely az 1568. évi szentpétervári deklarációban kifejezett humanitárius követelmény példájára hivatkozik, t. ?. hogy bizonyos robbanószerek a szárazföldi és tengeri háború hadi szerei közül elvonassanak és hogy erre nézve nemzetközi egyezmény jöjjön létre. II. A nemzetközi jog elvileg nem tiltja el a hadviselő feleket attól, hogy akár a nyilt tengeren, tehát a hadviselő vagy semleges államok parti tengerének határán tul, tengeralatti aknákat rakjanak , különösen megengedi ezt blokád esetén. Egyedüli feltételként szabja meg, hogy a tenger ott, ahol az aknát lerakják, kellő mélységű legyen és hogy az akna meg legyen erősítve (fix akna). De a forgalom biztonsága megköveteli, hogy a semle*) A nemzetközi jogi kongresszuson Marti tz A. által tartott felolvasás nyomán. ges államnak hajói, amelyeknek útiránya a veszélyes terület. fe é vezet, speciális értes.tést kapjanak az aknát rakó hadviselő fé tol arról hogy az aknák le vannak rakva. Éppen ugy a háború befejeztével az aknákat eltávolítani is kötelesek. Ha a hadviselő feleket a figyelmeztetés vagy az eltávolítás tekintetében mulasztás terhelné, az ebből eredő kárért kártérítési kötelezettség ter"heli. De különös felelősség forog fenn akkor, ha elszabadult vagy szabadon uszó akna okozott kárt. Kívánatos, hogy nemzetközi egyezménnyel szabályozást nyerjen a kártérítési kötelezettség megállapítására vonatkozó eljárás, különös tekintettel arra, hogy a kárt szenvedő fél részére a bizonyítási teher megkónnyittessék. > III. Nem vitás, hogy mindegyik hadviselő államnak joga van ahhoz, hogy kikötőit, öbleit és a parti tengerhez vezető szorosokat aknákkal rakja meg; e célokra akár öngyújtóval ellátott aknákat használhat, akár pedig olyanokat, amelyek öngyújtó szerkezettel nincsenek ellátva. Az aknarakó hadviselő félnek kötelessége azonban módot és alkalmat nyújtani arra, hogy a semleges hajók e veszélyes területről a tenger elzárása előtt kifussanak • arra is köteles, hogy az elzárt vonalhoz közeledő vagy arra elhaladó semleges hajónak kellő időben és módon a tengerzárt tudtára adja s az esetben, ha a semleges hajónak megengedi, hogy a záros vizbe befuthasson, köteles gondoskodni arról, hogy az ily hajó biztos vezetésben részesedjen. Az aknát rakó állam felel mindazon károkért, amelyeket a semleges hajóknak a parti tengerben elhelyezett s innen a nyilt tengerre szabadult aknák okoztak. Ajánlatos oly nemzetközi egyezmény megkötése, amely a hadviselő feleket kötelezi arra, hogy a semleges államoknál notifikálja azt, hogy parti tengerét aknákkal elzárta. Természetesen arra nem is lehet gondolni, hogy a hadviselő felek arra is volnának kötelezhetők, miszerint a lerakott aknák helyét megjelöljék. IV. A hadviselő feleket az a jog is megilleti, hogy blokád nélkül is, aknákkal elzárják ellenfelük parti tengerét. Ily esetben ugyanazok a szabályok irányadók, amelyek a honi vizekre vonatkoznak. Ily esetben is tehát egyezményileg kötelezendők a hadviselő felek az aknarakás notifikálására. V. A semleges államot kétségtelenül megilleti az a jog, hogy semlegességének íentartása és megóvása céljából — különösen a háború szinterének közelében — a különben a közforgalom elől el nem zárt parti tengerjében aknákat rakjon le. De köteles mindazon óvó intézkedéseket megtenni, amelyek a közlekedő hajókat az aknákra figyelmeztetik, s felel minden a nyilt tengerbe szabadult akna okozta kárért. VI. A nemzetközi jog általában három tengeri mérföld (1 tengeri mérföld 1,852 méter) távolságban, a tengerparttal párhuzamosan húzott vonalat tekinti a parti tenger határának. Törvények és rendeletek intézkednek bizonyos speciális jellegű ügyekben, pl. a tengeri halászat, a parti állam jurisdictiója határai tekintetében arról, hogy e határok a 3 mérföldnyi távolságban vannak megszabva. De e határok — kivéve, ha erre egyenes megállapodás nincs — a tengeri hadijog szempontjából nem képezhetik a parti tenger határait. Minden állam addig terjeszkedik háború esetén védelmi intézkedéseivel, ameddig azt biztonsága megvédésére jónak és szükségesnek látja. De a távolodás, legszélsőbb pontja nem lehet más, mint az ágyulövésnyi, távolság vagyis amig a parti erődítményből is uralja a viz felületét; az ágyulövésnyi távolság manapság pedig 10 tengeri mérföld (18 kilométer). Hogy mennyire hatol előre e távolságra valamely hadviselő fél, az ténykérdés. E szerint az ágyulövésnyi távolság szerint birálandók el, hogy a hadviselő fél mily terepen mozog, lerakhatja-e a tengeralatti aknákat és meghatározza a terep szerint az igénybe vehető hadiszereket s szabályokat, amelyeket a semleges államokkal szemben betartani köteles. Közli: Král Miklós dr. Nyilt kérdések és feleletek. ítélkezés az örökösödési perekben. (Felelet.) Fényes Vince, zilahi törvényszéki biró ur ily cimü kérdésére, mely a «Jog» szept. 9-iki számában jelent meg, s melyben azon kérdést teszi fel, hogy — megállhat-e a bíróságok azon joggyakorlata, mely szerint örökösödési perekben az ítéletben átadják a hagyatékot az örökösöknek, s az ingatlanok átíratására nézve a feleket jogosítják fel, megállhat-e az 1894. évi XVI. t.-c. szellemével s különösen annak 88. §-ával szemben, — azt felelhetem, hogy ily gyakorlat, melynek létezéséről nincsen tudomásom, nem állhatna meg sem a törvény szellemével, sem annak rendelkezésével szemben. Az örökösödési per ítéletébe átadó végzés helyesen nem foglalható, s nem teheti a perbíróság a felek akaratától függővé a hagyatéki ingatlanoknak az átadó végzés értelmében leendő átíratását. Az 1894. évi XVI. t.-c. rendelkezéseiből érezhető és világosan kiolvasható a törvényhozó azon akarata, mely a tkvi állapotot a tényleges birtoklással összhangba hozni kívánja, az öszhangbahozatalt az örökösödési eljárás egyik főcéljául kitűzi, s a telek nem torodömseget hivatalos beavatkozással pótolja. -\em is soiolom fel azon szakaszokat, melyek idevágnak, hiszen