A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 41. szám - Német jogászgyülés [3. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 41. számához. Budapest, 1906 október 14. Köztörvényi ügyekben. A felperesnek életbenléte, illetve az özvegyi, a kiskorúnál pedig a hajadoni állapot a részükre megítélt életjáradéknak feltételét képezvén, kétségtelen, hogy alperes csak az emiitett életbenlét, illetve özvegyi és hajadoni állapot igazolása ellenében tartozik nevezetteknek az életjáradékot kiszolgáltatni. A m. kir. Kúria (1906. augusztus 30. 4,793/905. P. sz.) R. Eötvös Károly ügyvéd által képviselt özv. B. Józsefné szül. H. Teréz úgyis mint kk. gyermekei t. és t. gyámja felperesnek, Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 2,900 K. évi járadék és jár. iránt a zilahi kir. törvényszék előtt folyamatba tett perében következő' ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy alperes a kisk B. Bertának, a részére megítélt évi 492 K. 94 f. járadékot is, nevezettnek 18 éves kora elértéig vagy netán korábban bekövetkezett férjhez meneteléig illetve elhalta időpontjáig köteles megfizetni, továbbá, hogy alperes özv. B. Józsefné szül. H. Teréz felperesnek és a kk. B. Bertának járó életjáradékot csak nevezettek életbenlétének ugy felperes özvegységének, illetve kk. B. Berta hajadon voltának mindenkori igazolása ellenében tartozik kiszolgáltatni. Indokok: Az alperes által csak a másodbiróság ítélete ellen közbetett felebbezésében felhozott az az uj tényállítás, hogy az 1903. évi március havi illetményeit néh. B. József még életében felvette, felperes tehát 1903. évi április hó 1-ső napja előtti időre járadékot ez okból nem követelhet, az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a értelmében e helyütt figyelembe nem vétethetett. Az életjáradék összegének megállapításánál a kir. Kúria az elsőbiróság ítéletében felhozott perbeli adatoknak megfelelő összes körülményeket mérlegelve és figyelembe véve azt is, hogy özv. B. Józsefné felperes a T. alatt becsatolt megyei főorvosi bizonyítvány tartalma szerint idült betegsége folytán keresetképtelen, de másrészt azt is tekintve, hogy kk. B. Lajos, aki a becsatolt anyakönyvi kivonat szerint 1886. évi augusztus hó 25-ik napján született, tehát 1903. évi március hó 10-ik napján, amikor édesatyja B. József az öt ért baleset folytán meghalt, 16 éves életkorát már elérte volt és akinek egészségi állapota felperesnek a 2,349/904. sz. alatt felvett jegyzőkönyvhöz tett előterjesztése szerint már helyreállott, keresetképességénél fogva tehát alperestől járadék fizetését igényelni nem jogosult. a S. E. T. 215. és 65. §-ai alapján ugy találta, hogy a megállapított életjáradék megfelelő. A másodbiróság ítéletének rendelkező részében az az intézkedés, hogy a kk. B. Berta részére megállapított évi 492 K. 94 f. életjáradék nevezettet a 18 éves életkora elérte — esetleg korábban bekövetkezhető férjhezmenetele, — illetve elhalálozása időpontjáig illeti meg, kifejezetten kitüntetve nem lévén, ezt az ítéletet — annak e helyütt is elfogadott vonatkozó indokainak megfelelően kiegészíteni kellett. A felperesnek és a kk. B. Bertának életbenléte, illetve az özvegyi, a kiskorúnál pedig a hajadon, állapot a részükre megítélt életjáradékának feltételét képezvén, kétségtelen, hogy alperes csak az említett életbenlét, illetve özvegyi és hajadoni állapot igazolása ellenében tartozik nevezetteknek az életjáradékot kiszolgáltatni — az ennek megfelelően történt kiegészítés mellett, a másodbiróság ítélete egyébként megfelelő indokai alapján hagyatott helyben. Örökösödési perekben a vagyoni marasztalás érvényesithetése az örökösödési jog és a hagyaték átlagának jogérvényes megállapításától függ, miből folyóan a marasztalás önként megszűnik akkor, ha a jogosított örökösödési joga jogérvényesen meg nem állapittatik, vagy kimondatik jogerős ítéletben az, hogy a marasztalás tárgya az örökhagyó hagyatékához nem tartozik. Az örökösödési perben sz alsóbiróságok által megállapított marasztalás tehát természeténél fogva feltételes lévén, mint ilyen nem esik az 1881: LIX. t.-c. 48. ij-ának a rendelkezése alá, amely szerint két egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján kielégítési végrehajtásnak van helye.» A zilahi kir. tszék felperesek végrehajtás iránti kérelmét elutasítja; mert a hiteles kiadmányban becsatolt I., II. bírósági ítéletek szerint peres felek bármelyike arra köteleztetett, hogy M. P. hagyatékának az ítéletben kitett módon való átadását tűrje, s az I. bírói ítéletnek az a kitétele, hogy felperesek a nekik megítélt összegeket csak özv. M. Zs.-né halálával követelhetik, nem végrehajtás alapjául szolgálható marasztalást, hanem csak időhatározást foglal magában. (5,862/906. P.) A debreceni kir. ítélőtábla. Az I. bíróság végzését helybenhagyja, mert: «A végrehajtatok a végrehajtás elrendelésére vonatkozó kérvényt a végrehajtást szenvedők ellen folyamatba tett örökösödési perben hozott két egybehangzó itélet alapján adták be.> Örökösödési perekben azonban az I. bíróság ítéletét helybenhagyó II. bírósági itélet ellen beadott felebbezés az itélet végrehajthatóságát felfüggeszti, mert az örökösödési perekben a vagyoni marasztalás érvényesithetése az örökösödési jog és a hagyaték átlagának jogérvényes megállapításától függ, miből folyóan a marasztalás önként megszűnik akkor, ha a jogosított örökösödési joga jogérvényesen meg nem állapittatik, vagy kimondatik jogerős ítéletben az. hogy a marasztalás tárgya az örökhagyó hagyatékához nem tartozik; az örökösödési perben az alsóbiróságok által megállapított marasztalás tehát természeténél fogva feltételes lévén, mint ilyen nem esik az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-ának a rendelkezése alá, amely szerint két egybehangzó, feltétlenül marasztaló itélet alapján kielégítési végrehajtásnak van helye.* (3,667/906. P. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A keresk. törvény megadja ugyan azt a jogot, hogy cégül csupán a vezetéknév használtassék ; mégis abban az esetben, ha térjes vagy özvegy nő férjének vezetéknevét kívánja cégül használni, akkor a cégben melléknevét is vagy pedig özvegyi minőségét legalább jelezni tartozik akként, hogy a cégül használni kivánt név férje nevétől megkülönböztethető legyen. A kassai kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság (1906. március 13-án 2,816/906. P. sz. a.) özv. G. Józsefné szül. V. J és H. Géza folyamodóknak cégbejegyzés iránti ügyében következő végzést hozott: Ezen jegyzőkönyv elintézéséül a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe következő közkereseti társasági cég «G. és H.», melynek beltagjai özv. G. Józsefné szül. V. J. és H Géza kassai lakos butorszállitó és nagyfuvarosok és amely cég egyedül H. Géza tag által képviseltetik, s a cégszövegnek megfelelő módon jegyeztetik és amely vállalat 1906. évi március hó 3. napján vette kezdetét, Kassa szab. kir. város telephelylyel bejegyeztetni rendeltelik. A bejegyzés és szabályszerű közzététel foganatosítása a cégjegyzékvezetőnek meghagyatik, s erről folyamodók ] darab címpéldány kiadása mellett azzal értesíttetnek, miszerint jövőben minden ezen társas üzletökre vonatkozó aláírásokat a cégjegyzésre jogosított H. Géza a cégjegyzéssel azonos alakban teljesítsen. Egyszersmind utasittatik, miszerint a hirlapiktatási dijat 2 koronát ezen kir. törvényszéki irodaigazgatónál 3 nap alatt fizesse le. A kassai kir. ítélőtábla (1906. évi május hó 7-én 1,917/906. Ker. sz. a.) következőleg végzett: A királyi Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, özv. G. Józsefné szül. V. J. és H. G. folyamodókat azzal a kérelmükkel, hogy közkereseti társas cégük «G. és H.» szöveggel jegyeztessék be a cégjegyzékbe, elutasítja, s a kir. törvényszéket a továbbiakra nézve a K. T. 16 és 21. § ában foglalt rendelkezések szerint való eljárásra utasítja. Indokok: A férj puszta vezetékneve a magyar nyelvben csakis magának a férjnek és nem a feleségének vagy özvegyének a megjelölésére szolgálván, a férj vezetékneve ilyen alakban használva a feleség vagy özvegy polgári nevének a fogalma alá nem vonható. Az özv. G. Józsefné szül. V. J. és H. G. részéről közkereseti társascégük számára választott <'G. és H.» cégszöveotehát özv. G. J.-nét illetően ellenkezik a K. T. 11. és 13. §-ból folyó azzal a cégjogi szabályival, hogy az újonnan alakított közkereseti társaságok tagjai cégül csakis saját polgári nevüket használhatják. Ez indokok alapján a kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését a rendelkező rész értelmében megváltoztalandónak találta. A m. kir. Kúria (1906. július 23-án 865 v. sz. a) következő végzést hoeott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: A keresk. törvény megadja ugyan azt a jogot, hogy cégül csupán a vezetéknév használtassék, mégis abban az esetben, ha férjes vagy özvegy nő férjének vezetéknevét kívánja cégül használni, akkor a cégben melléknevét is, vagy pedig özvegy minőségét legalább jelezni tartozik akként, hogy a cégül használni kivánt név férje nevétől megkülönböztethető legyen: minthogy azonban özv. G. Józsefné férjének vezetéknevét minden hozzátétel nélkül kívánja a bejegyeztetni kért *G. és H.> cégben használni és minthogy e nélkül az férje nevétől meg nem külön-