A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 41. szám - Német jogászgyülés [3. r.]

162 A JOG böztethető, helyesen utasította cl a másodbiróság folyamodókat azzal a kérelmükkel, hogy közkereseti társas cégük G. és H. szöveggel jegyeztessék be a cégjegyzékbe. A bírói árverésen történt vétel a Cs. T. 3-ik fejezete szerint meg nem támadható, sőt az 1881: LX. t.-c. 110. i;-ának harmadik bekezdésében foglalt jogszabály szerint, a vevő által birói árverésen szerzett tulajdonjogra az árverési eljárás megsemmisítése sem bír befolyással. A megtámadási keresetnek, a közadós ellen csődön kivül folytatott végrehajtásra halasztó hatálya nincsen, mert ha ily esetben az árverés megtartása meg van engedve, a dolog természete szerint az árverési vétel hatályosságát a megtámadhatóság feltételeinek fenforgása sem érintheti. A debreceni kir. törvényszék (1905. okt. ll-én 12,595. P. sz. a.) Farkas Ignác dr. ügyvéd által képviselt K. Kornél felperesnek, Varga Kálmán dr. ügyvéd, mint vb. K. L. csődtömeggondnoka alperes ellen ingók kiadása s jár. iránti ügyében következőleg itélt : Ha a felperes főesküt tesz arra, hogy amikor a visszakövetelt ingókat megvette, nem volt tudomása arról, hogy azok elárverezése napján a csődöt K. L. maga ellen megkérte ; arra az esetre a kir. törvényszék keresetének helyt ád és a vb. K. L. csődleltárában 3,436. és 3,437. tét.-sz. alatti áruasztalokat a csődleltárból törölteti s azoknaK a felperes részére visszaadatását elrendeli s az alperes által képviselt csődtömeget végrehajtás terhével arra is kötelezi, hogy a felperesnek 15 nap alatt fizessen meg 124 K 10 f. perköltséget. Erdekében áll tehát a felperesnek, hogy az eskü letételére az ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt jelentkezzék s azt a kitűzendő határnapon le is tegye, mert ha ezt elmulasztja, keresetével a kir. törvényszék elutasítja s végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy az alperesnek ő fizessen meg 15 nap alatt 118 K 50 f. perköltséget. Indokok: Nem vitás tény, hogy a keresetben jelzett s a vb. K. L. csődtömegéhez leltározott ingókat a felperes jogelődének előzője azon az árverésen vette meg, amelyet K. L. debreceni volt kereskedő ellen 1905. január 20-án tartottak meg. Az sem vitás, hogy K. L. a csődöt maga ellen az árverés napján megkérte s az ellene meg is nyittatott s a csődnyitási hirdetmény az árverés napján ki is függesztetett. A Cs. T. 1. i?-a szerint a csődnyitás joghatálya azzal a nappal veszi kezdetét, amelyen a csődnyitást elrendelő határozat a csődbíróságnál kifüggesztetett. A Cs. T. 6. §-a szerint a közadósnak azon jogcselekményei, amelyeket a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás joghatályának kezdete után tesz, a hitelezők irányában semmisek. A birói gyakorlat szerint a végrehajtási kényszer, melyre a közadóssá lett végrehajtást szenvedő ád okot, magának a végrehajtást szenvedőnek, illetve a közadósnak a jogcselekményét pótolja s minthogy ezáltal a csődvagyon tekintetében közvetve rendelkezik, ha ez a jogcselekménye a csődnyitás hatályának kezdete utánra esik, a végrehajtási eljárásból folyólag is semmis a csődtörvény 6. §-a szerint. Jóhiszemű harmadik szerzőre azonban ez ki nem terjed, ha t. i. a szerzéskor arról nem volt tudomása, hogy a végrehajtási eljárás napján a csőd megnyittatott. Ugyanazért itt azt a kérdést kell eldönteni, jóhiszemű harmadik szerző-e a felperes, vagy nem, — tudott-e a csődnyitásról a vételkor s hogy az árverés napján a csődöt megnyitották a közadós ellen ? amely tényeket az alperes által kínált főeskü le vagy le nem tételétől függően lehetett megállapítani s az eskü letétele esetén az alperes jóhiszeműségét megállapítani s mint jóhiszemű harmadik szerzővel szemben a vonatkozó leltári tételeket töröltetni s az ott leltározott ingókat részére kiadatni kellett. Ha az esküt le nem teszi, jóhiszeműségét megállapítani nem lehetvén, a Cs. T. 6. §-ának rendelkezése vele szemben is fennáll s mert ebben az esetben az ő vétele már kezdetében semmis volt, a leltárban az igényelt ingókat meghagyni s a keresetet el kellett utasítani. A fenti elvnél fogva a további bizonyítás szükségtelen volt. A debreceni kir. ítélőtábla (1905. dec. 20-án 4,540. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetének feltétlenül helyt ad, felperes tulajdonjogát a csödleltár 3,436. és 3,437. tételei alatt összeirt ingóságokra feltétlenül megállapítja és ezeket az ingóságokat a csődleltárból törölni rendeli, egyszersmind alperest végrehajtás terhével feltétlenül kötelezi, hogy 124 K 10 f. perbeli és 26 K 30 f. felebbezési költségét felperesnek 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Nem vitás a felek között, hogy a csődleltár 3,436. és 3,437. tételei alatt összeirt ötoldalú áruállványt fiókokkal és polcokkal és négy darabból álló áruasztalt fiókokkal és polcokkal, a közadós ellen G. Lipót és fiai budapesti cég javára foganatosított birói árverésen M. J., majd ettől magánúton P. Gy., ez utóbbitól pedig K. Kornél felperes megvette. Ezen tényállás mellett ezek az ingóságok kétségtelenül a felperes tulajdonát képezvén s azok tulajdonára a tömeg igényt nem tarthatván, a felperes keresetének, a Cs. T. 42. §-ában foglalt jogszabály alapján helyt adni kellett Alperesnek a íelperes tulajdonszerzésének megtámadhatóságára nézve felhozott azt az érvelését, hogy az az árverés, melyen felperes jogelőde a kérdéses ingóságokat megszerezte, akkor tartatott meg. amikor már a csődnyitás joghatálya kezdetét vette s hogy felperesnek erről a visszakövetelt ingók megszerzésekor tudomása volt — figyelembe venni nem lehetett, mert a birói árverésen történt vétel a Cs. T. 111-ik fejezete szerint meg nem támadható, sőt az 1881 : LX. t.-c. 110. §-ának 3. bekezdésében foglalt jogszabály szerint, a vevő által birói árverésen szerzett tulajdonjogra az árverési eljárás megsemmisítése sem bir befolyással s mert a jogelőd által történt szerzésnek ez a joghatálya kiterjed a jogutód felperesre is. Ezekből folyóan a felperes tulajdonjogára nem lehet befolyással az alperes által állított annak a ténykörülménynek sem, hogy a G L. és fiai cég az árverés alapjául szolgált végrehajtási jogának hatálytalanságát a csődtömeggel szemben elismerte, mert ennek az elismerésnek a hatálya az árverési vételárra nyilvánulhat olyképpen, hogy azt a nevezett cég a kérdéses ingók helyett, a tömegnek átadni tartozik, maga az árverési vétel azonban már ebből folyóan is hatályban marad, mivel különben a tömeg ugyanazt a vagyont kétszeresen kapná meg. Ez álláspont helyességét igazolja az is, hogy a megtámadási keresetnek, a közadós ellen csődön kivü) folytatott végrehajtásra halasztó hatálya nincsen, mert ha ily esetben az árverés megtartása meg van engedve, a dolog természete szerint az árverési vétel hatályosságát a megtámadhatóság feltételeinek fenforgása sem érintheti. Ugyanazért az elsőbiróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatni és a pervesztes alperest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség viselésére kötelezni kellett: A m. kir. Kúria (1906. évi jun. hó 5-én 328. V. sz. a.) következő ítéletet hozott : A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Bűnügyekben. A B. P. 556. §-ának második bekezdése szerint a felebbezett ügyben kelt törvényszéki Ítélet ellen a semmisségi panasz használata csak abban az esetben van kizárva, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítélet szerint csak kihágás vagy csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség volt. A vádlott és a védő a B. P. 556. §-ának 3. bekezdéséhez képest. A kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a kir. Kúriához semmisségi panaszszal nem élhetnek. A m. kir. Kúria (1906. szept. 13-án 4,965'1906. B. sz. a.) rágalmazás vétsége miatt vádolt ifj. K. H. János elleni bűnügyben következő végzést hozott: A felfolyamodás elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen ennek a kihirdetésekor a vádlott és védője a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert a vádlott, amidőn pénze elveszett, jóhiszemüleg adott kifejezést gyanújának a főmagánvádlóval szemben, s miután a kir. törvényszék a semmisségi panaszt visszautasította, a kir. törvényszéknek e tekintetben hozott végzése ellen felfolyamodással éltek. A kir. törvényszék semmisségi panaszt abból az okból, mert semmisségi panasznak csakis a szabadságvesztéssel büntetendő vétség esetében van helye, tévesen utasította vissza ugyan, mert a B. P. 556. §-ának második bekezdése szerint a felebbezett ügyben kelt törvényszéki Ítélet ellen a semmisségi panasz használata csak abban az esetben van kizárva, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mind az ítélet szerint csak kihágás vagy csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség volt, a jelen esetben azonban a vádlott ellen a vád szabadságvesztéssel büntetendő rágalmazás miatt emeltetett és ez a vád ugy a kir. járásbíróságnál, mint a kir. törvényszéknél tartott tárgyaláson fentartatott, — mindazonáltal a felfolyamodás a B. P. 379. §-ának 4-ik bekezdése értelmében el volt utasítandó abból az okból, mert a semmisségi panasz a fenti kijelentés szerint a valónak elfogadott tény megállapítása ellen irányul, amely a bizonyítás körébe tartozik. E kérdésben pedig s illetve alaki semmisségi okból, a vádlott és a védő a B. P. 556. §-ának 3. bekezdéséhez képest, a kir. törvényszéknek másodfokú Ítélete ellen a kir. Kúriához semmisségi panaszszal nem élhetnek s igy a megtámadott végzésnek megváltoztatására vagy megsemmisítésére alap nincsen. A B. T. K. 92. §-a szerint pénzbüntetés csupán fogház helyett állapitható meg s igy párbaj folytán kiszabott államfogház esetében a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján semmisségi panasz használatának nincs helye : A m. kir. Kúria (191(6 szept. hó ll-én 7,137/1906. P. sz. a. párviadal vétsége miatt vádolt D. Dezső elleni bűnügyben) következő végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok: A kir. Ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen D. D. vádlott a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján a; ért jelentett be semmisségi panaszt, «mert a B. T. K. 92. §-a nem alkalmaztatott*. Minthogy azonban a vádlott büntetése államfogházban szabatott ki, az államfogházbüntetés pedig pénzbüntetéssel nem helyettesíthető, mert a B. T. K. 92. §-a szerint pénzbüntetés csupán fogház helyett állapitható meg s igy ebben az esetben a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján semmisségi panasz használatának nincs helye: ennélfogva a nevezett vádlottnak a törvényben kizárt semmisségi panaszát a B. P. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani.