A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 40. szám - Az Egyesült-Államok judikaturájából - Német jogászgyűlés [2. r.]

A JOG 159 A V 4. és 5. alatt foglaltakkal egyezően érvénytelenségi tény gyanánt a következőket adták elő: Békéscsabán <Paraszt Újság- cimü politikai hetilap keletkezett, annak 1-ső száma az 1906- évi április hó 8-ik napján jelent meg és ez az újság a parasztságnak az uri osztály ellen gyűlöletre izgattatását az első számtól kezdve a legféktelenebbüi üzi; annak az újságnak A. L. András a főszerkesztője, kinek ebbeli minősége a lapon ki van nyomva; az az újság az ő megválasztatásának céljából alakíttatott, minden számában az ő megválasztatásának érdekét szolgálja és igy nyilvánvaló, hogy A. L, András, ki ezek szerint a kitűzött cél előmozdítását kétségtelenül magára vállalta, abban az izgatásban részesnek tekintendő és pedig annál inkább, mert ezek a körülmények kizárják azt, hogy ő az izgatás elkövetésénél nyújtandó segély iránt megelőzőleg egyet ne értett volna. Ilyen izgatást tartalmazó kitételek az illető újságnak becsatolt 1-ső számában a következők: «A parasztnak megjött az esze és megnyílt a szeme; nem lészen már többé játékszere, eszköze a ti mindenkoron önző céljaitoknak. A paraszt felébredt, látja, érzi, hogy eddig csak eszköz volt kezetekbe a ti javatokra és a mi rovásunkra. |ó volt ugy-e a paraszt adófizető elemnek, igavonó baromnak. .Mikor a választás elmúlt, akkor csitt, hallgass paraszt, dolgozz, fizess és dögölj meg; igavonó baromnak tekintik. Nekik úgyis tele van a bendőjük a jó népzsiiokkal, az összes uri svindler pártok a fogukat vicsorgatják. Ezek ellen a bestiák ellen csak valódi fütykössel lehet harcolni, mert ezeknek a bőrük rendkívül vastag; ismerjük meg először a helyi ellenségeinket : L. a képzelt és beképzelt uri osztály. '2. A fél uri osztály. 3. Az igazi uri osztály. Két részre vannak osztva. Hát ennek a két rablónak olyas valamit kellene adni, ami megfeküdné a gyomrát. > Ugyanilyen izgatást tartalmazó kitételek az illető újság becsatolt 5-ik számában a következők: «A. L. András ott volt mindenütt, hol a munkás ember kizsákmám olóit aljas munkájukban feltartóztatni kénytelen volt. Az urak pártgyülése. F. Károly a megrabolt csabai népnek véres verejtékkel szerzett pénzéből harácsolt össze annyit, hogy ma tőkepénzes gazdag ember; az uri párt jelöltje B. Mátyás hebegett el egy mondókát, melyet az uri himpellérek rágtak a szájába; e haza édes anyja legyen minden szülöttjének és nem az uri himpellérek, az uri népcsalóknak. Ennek az óriási küzdelemnek a tántorithatlan, megalkuvást nem ismerő rettenthetetlen harcosa és vezére A. E. András, az uri népnyuzók réme ő, azért küzdenek ellene. De Csaba becsületesen gondolkozó földmivelő népe át lát az uri himpellérek sötét fátyolán, nem hagyván őt elbukni, nem hagyja az uri igazságot győzni. A békéscsabai uri párt felbérelt három M. csatlóst. Nem lesz többé Békéscsabán népkizsákmányoló uri uralom. Persze, hogy ez nem tetszik az ur* osztálynak, amely pöffeszkedő lenézéssel bánt el eddig a paraszt nép érdekével. Ámde kinyilt — jó urak — a parasztnak a szeme, nem vágódik most már hasra, ha egy kivasalt uri nadrágot lát, sem nem akarja magát továbbra is az orránál fogva vezettetni és fosztogattatni. Az az uri banda nem akar látni senkit sem nyakánál fogva csüngeni, csak ütni, nyúzni, szipolyozni. De ha A. L. András részessége megállapítható nem is lenne, fennforog az ő tettessége a paraszt osztálynak az uri osztály ellen nyomtatvány terjesztése által gyűlöletre izgatása tekintetében. Ugyanis a «Paraszt Újság* cimü lapnak becsatolt 4-ik számában maga A. E. András «Vissza, népcsalókv címmel vezércikket irt, melynek egész tartalma és különösen a következő kitételei alkalmasak arra, hogy a parasztságot az uri osztály ellen lángoló gyűlöletre izgassák: Mint a dögtetemre az éhes karvaly és saskeselyük, akként csaptak Békéscsaba mandátumára, képviselőségére a helyi és országos, erkölcsileg és jellemileg züllött népcsaló uri banda bérenc csatlósai ; azok mind gőgös uri emberek, akik rólunk, a kisemberekről egész életük tartama alatt csak megvető gunymosolylyal tárgyalnak és a parasztokat mintegy igavonó barmoknak tekintik. Menjetek végig a Vasut-utcán, menjetek végig az uri utcákon és a gőgösök palotáin ott találjátok a gazdag disznókupec lobogóit, amint gúnyosan vigyorognak lefelé az alattuk elhaladó, sokszor megcsalt, sokszor vérig kiszipolyozott kis emberekre, rabigás paraszt barmokra ; az uri párt pénzért fogadott gazemberei telehazudhatják fekete lelkük szennyesen bűzhödt dögleletes leheletükkel egész Csabát ugyan, de minket, a népet, a kisembereket többé soha megcsalni nem fognak ; mikor lesznek a nép, a kisember, a buta paraszt barátjai? Most? Soha! azt mondják magukban : pfuj, büdös paraszt. B. Mátyás, aki parasztnak hirdeti magát, és az uri párttal cimborázva a saját paraszt véreit akarja rabigába hajtani; ilyen paraszt ő ? nem paraszt, de paraszt áruló. B. Mátyás az uri banda bérencei uszítására fellépett a saját vérei meggyalázására; íme testvérek, én édes testvéreim, igy akar benneteket az uri gazemberek huncut politikája megbuktatni; legalább megismertem az uri rókákat. Vigyázzatok, én édes véreim, ha ezek a báránybőrbe bujtatott fenevadak közelednek felétek és a ti becsületes lelkeiteket akarják megvásárolni, ne legyen elég erős a zászlórúd és elég kemény a munkás ököl e rákfenék elűzésére és egy szívvel, egy lélekkel ezt dörögjétek az esküszegő B. fülébe: «vissza, népcsalók!» Az illető újságnak a választás előtt megjelent minden száma Békéscsabán mindjárt a megjelenés után teljesen ingyen és pedig az egyes házakhoz széthordva osztogattafott és terjesztetett; ezen izgatások következtében szavaztak le A. E. Andrásra megnevezett választók, kiket és más megnevezett tanukat kihallgattatni kérnek. A. L. András, illetőleg meghatalmazottja ezekre vonatkozóan lényegileg a következőket adta elő: Beismeri, hogy a «Paraszt Ujság» cimü lap ugy jelent meg, mint ezt a kérvényhez csatolt példányok mutatják; beismeri, hogy A. L. András beleegyezett abba, hogy főszerkesztői minő| sége a lapra kinyomassák, azonban állítja és bizonyítékot hoz fel ! az iránt, hogy egyidejűleg kikötötte, hogy a lapba irni nem fog és azzal nem törődik. Tagadja, hogy az az újság ingyen osztogatva volt; állítja és bizonyítékot hoz feí az iránt, hogy annak az újságnak mennyi volt az előfizetője és hogy az az újság ezeknek küldetett szét. Tagadja, hogy az illető lap 4-ik számában megjelent vezércikket A. E. András irta; beismeri, hogy ennek megjelenése után arról tudomást szerzett, hogy az a cikk mit tartalmaz és az ő neve alatt nyomatott ki; azonban állítja és bizonyítékot hoz fel az iránt, hogy azt a cikket az ő tudtán kivül B. Mihály irta, hogy 1 ő annak tartalma és az ellen, hogy az ő neve alatt nyomatott ki, mindjárt tiltakozott, tiltakozását az illető lapban közzététetni kívánta és ettől csak azért állott el, mert pártjának vezető emberei azt mondották, hogy ez a párt érdekének ártana. A kérvényezők által kérvényükben idézett kitételek az illető lapnak egyes helyeiről ki vannak kapva, holott azoknak a kitételeknek más az értelme akkor, ha a vonatkozó cikkek iliető helyére illesztve, a cikkek össztartalma vétetik megfigyelés alá. Megállapittatni kéri, hogy a kérvénynek neki kézbesített példányához az illető lapnak 1-ső száma csatolva nem volt és hogy kérvényezők nem is állítják, hogy az ebben a számban megjelent cikket, bár az ő neve alatt nyomatott ki, A. L. András irta. Ami a «Paraszt Ujság»-ban van, az csak a békéscsabai viszonyokra, az ottani uri pártra és nem osztályra vonatkozik; már pedig, ha volt ott parasztpárt, ennek ellenfele csak az uri párt elnevezést kaphatta; nincs az illető lapban izgatás, nevezetesen valamely osztály ellen támadás, ott a pártok vannak tárgyalva, az abban mutatkozó küzdelem nem osztályelleni, hanem politikai küzdelem; már pedig ha egyik part a másikat ócsárolja vagy szidalmazza, ez meg van engedve, hiszen választáskor politizálni szabad; igaz, hogy a használt szavak nem elég finomak, de a paraszt nép, melyhez intézve voltak, csak igy érti meg; különben is Békéscsabán a választók nem vagyontalanok. Tagadja, hogy a «Paraszt Újság> létesítése csak A. L. András megválasztatása céljából történt; megcáfolja ezt az a körülmény, hogy az az újság most is megjelenik, csatolja is a legutóbb megjelent számot. Jogilag fejtegeti, hogy amit kérvényezők a részességre felhoztak, az egyáltalában nem vonható az 1899. évi XV. t.-c. 6. § rendelkezése alá; hiszen kérvényezők nem is állítják, hogy az illető lapnak 1. és ö-ik számaiból "idézett kitételeket A. L. András irta vagy modotta volna és ezekre a kitételekre nézve kérvényezők a részességet vitatják. A választás védelmét elvállalt választók meghatalmazottja ezekre nézve mindenekben hozzájárul A. L. András meghatalmazottja által előadottakhoz. Felek, illetőleg meghatalmazottjaik ezekre nézve másodszor is felszólaltak; e tekintetben, úgyszintén a tekintetben, hogy a felek egyebekre nézve mit adtak elő, felhivatik a tárgyalásról felvett jegyzőkönyv vonatkozó tartalma. A kir. Kúria minden további bizonyítás nélkül a már eddig rendelkezése alatt álló adatok alapján a kérvényben felhozott és az 189Ü: XV. t.-c. 3. §. 8. pontjában meghatározott érvénytelenségi okot törvény alapján fennforgónak és bebizonyitottnak elismeri. Az 1899. évi XV. t.-c. 3. §. 8. pontja szerint ugyanis a választás érvénytelen és annak megállapítása kérvény utján kérhető, ha a képviselő a 7. pontban meghatározott módon, időben és célból, tehát nyomtatvány terjesztése által és az illető választást megelőzőleg 3 hónapon belül a célból, hogy a választás eredményét befolyásolja, valamely osztályt az állampolgárok vagy egy részük ellen gyűlöletre izgatott, vagy ilyen cselekményben részes ; az 1899. évi XV. t.-c. 6. §. szerint pedig a részesség fennforog akkor is, ha a képviselő a cselekmény elkövetését szándékosan előmozdítja vagy könnyíti. A. L. András beismerésével bizonyítva van, hogy Békéscsabán a «Paraszt Ujság» cimü lap ugy jelent meg, mint ezt a kérvényhez csatolt példányok mutatják, hogy ennek az újságnak Békéscsabán előfizetői voltak, kiknek az az újság időről időre megküldetett, tehát az a nyomtatvány ott terjesztetett. A kérvényhez csatolt lappéldányok tartalmával bizonyítva van, hogy az illető újságnak 1-ső száma 1906. április hó 8-ik napján, 4-ik száma az 1906. évi április hó 29-ik napján és 5-ik száma az 1906. évi május hó 6-ik napján, tehát a megtámadott választást megelőzőleg 3 hónapon belül jelent meg, hogy abban az újságban főszerkesztő gyanánt A. L. András van kinyomtatva, hogy az abban az újságban foglalt közleményekben benfoglaltatnak azok a kitételek, amelyeket kérvényezők kérvényükben a fenn leirt szavakban idéztek, hogy ezek a kitételek ugyan egyes közleményekből vannak kikapva, azonban a jelenleg döntő kérdésben ama közlemények összességének nincs más értelme, mint külön az illető kitételeknek, hogy az illető kitételek az 1-ső és 4-ik számban olyan cikkekben foglaltatnak, amelyek mint A. L. András által Írottak vannak kinyomatva, hogy az a három lapszám túlnyomó részben a parasztosztály elkülönített egyesülésével, annak két utóbbi, a választás kiírása után megjelent lapszáma