A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 40. szám - Az Egyesült-Államok judikaturájából - Német jogászgyűlés [2. r.]

158 A JOG folyamatba tett eljárás megszüntettetik. Az eljárás során csatlakozott G. K. panaszos pedig csödnyitási kérelmével elutasittatik. Indokok : W. Lajos panaszos csődnyitási kérelmét visszavonván, a részéről folyamatba tett eljárás a visszavonás folytan megszüntetendő volt. Az eljárás során csatlakozott G. K. panaszos, tartásdíj követelésére nézve biztosítást nyervén, csödnyitási kérelmét 30,090 korona követelése erejéig tartotta fenn. G. K. panaszosnak a 3(1,000 korona követeléshez való igényét, s panaszlottnak kötelezettségét a B. 2. alatti közjegyzői okiratba foglalt szerződés 8. pontja tartalmazza. A most hivatkozott 8. pont második bekezdése szerint ez a 30,000 korona R. G. panaszlott «életében nem követelhető, hanem R. J. halála napján válik esedékessé, örökösei által akkor fizetendő». Kétségtelenül megállapítható az idézett szövegből, hogy panaszlottnak a kötelezettség vállalása halálesetre szóló intézkedés, amely intézkedésből panaszlott ellen az ő életében igény nem érvényesíthető, s panaszosnak a panaszlott intézkedéséből származó igénye csak panaszlott halála napján válik esedékessé. Minthogy oly igény, mely a panaszlottal szemben ennek életében nem érvényesíthető, s amely ebből kifolyólag a panaszlottat személyileg nem is terheli, s amely igény csak a panaszlott halála napján válik esedékessé, — hasonlóan a halál esetére tett ajándékozásból eredő igényhez; csődnyitásnak alapja nem lehet; panaszost csődnyitási kérelmével el kellett utasítani. Panaszlottnak a fent hivatkozott szerződés 8. pontjában foglalt kötelezettség vállalása az okirat tartalma szerint halálesetre szóló ajándékozásnak is tekinthető, a halálesetre szóló ajándékozásból eredő igény alapján pedig a csődt. 05. §-ának 2. bekezdésében foglalt kifejezett rendelkezés szerint, a csőd el nem rendelhető. A budapesti kir. ítélőtábla (100*3. évi febr. 27-én 503. V. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érintvén, felfolyamodással megtámadott azt a részét, melyh el G. K. panaszos csődnyitási iránti kérelmével elutasittatott, megváltoztatja, (i. K. panaszosnak csödkérvényezési jogosultságát a panaszlottal szemben megállapítja, s ennek folytán az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra és G. K. csödnyitási kérelmének érdemi elbírálására utasítja. Indokok : R. J. panaszlott az 190(5. évi január hó 2. napján 140. szám alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz N. B. 2. alatt csatolt közjegyzői okirat 8. pontjában annak ellenében, hogy G. K. "R. L.-al szemben öt megillető hozományi hitbér és esetleges elválás esetére igényelhető női tartás iránti követeléséről lemondott s átengedte panaszlottnak a R. L. tulajdonát képezett azokat az ingókat, melyekre 40,(>00 korona hozomány követelése erejéig már végrehajtási zálogjogot szerzett, G. K. hozömánykövetelésének kiegyenlítéséül a nevezettel szemben 30,000 koronát saját adósságaként elvállalt, s ennek kifizetésére magát és végrendeleti vagy törvényes örököseit kötelezte akként, hogy a szerződő felek ezen összeg fizetési határidejét illetőleg egyetértőleg abban állapodtak meg, hogy az átvállalt összeg panaszlott R. J. életében nem követelhető, hanem annak halála napjával válik esedékessé és örökösei által ezen időponttól számítandó hat hónap alatt lesz fizetendő. Ezen szerződés szerint panaszlott a szóban forgó kötelezettséget panaszossal szemben nem pusztán bőkezűségből, ellenérték nélkül, hanem a panaszos által nyújtott s a szerződésben tüzetesen meghatározott ellenérték fejében vállalván magára, ez a szerződés tartalma szerint visszterhes szerződésnek és nem ajándékozási szerződésnek minősül, s igy nem minősíthető az halálesetre szóló ajándékozásnak sem, miből folyóan panaszosnak ezen követelése a csődtörvény 65. §-ának 2\ pontjában felsorolt s a csődtömeg ellen nem érvényesíthető követelések közé nem tartozik. A N. B. 2-/. alatt csatolt szerződéssel tehát panaszos az általa nyújtott ellenszolgáltatás, mint visszteher ellenében, panaszlott ellen olyan követelést szerzett, melynek lejárati ideje panaszlott halálával, mint időhatározással van megjelölve. Ilyen körülmények között panaszostól nem vitatható el az a Jog, hogy kellően igazolt követelése alapján panaszlott ellen a csöd elrendelését szorgalmazhassa, mert az ehhez való jo" csak azokat a hitelezőket nem illeti meg, kiknek igénye a csődtömeg ellen csődnyitás esetén sem érvényesíthető, panaszos követelésére nézve azonban ez nem áll, mert panaszos a csődtömegtől követelésének lejártáig is esetleg biztosítást követelhet, mivel követelése á közadós által vállalt személyes kötelezettségen alapszik. Az a körülmény pedig, hogy panaszos követelése még le nem járt, a csődtörvény 84. íj-ában foglalt rendelkezés szerint nem foszthatja meg őt attól, hogy annak alapján a csőd elrendelését szorgalmazhassa. Mindezek alapján az elsőbiróság végzését megváltoztatni, panaszosnak csödkérvényezési jogosultságát megállapítani s az elsőbiróságot panaszos kérelmének érdemi elbírálására utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1906. évi április hó 18-án 437. P. Sz. a.) következő végzést hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság végzését megváltoztatja és az elsőbiróság végzését hagyja helyben az abban foglalt indokoknál fogva. A m. kir Kúria polgári szakosztályának 1883. évi febr. ho 26-án tartott teljes ülésében hozott 6. számú döntvénye szerint az 1881. évi LIX. t.-c. 60 §-a alapján kiszabott pénzbirságra nézve sincs további felfolyamocíásnak helye oly másodbirósági végzések ellen, melyek azon törvény 59. S-ában elősorolva nincsenek. A budapesti kir. törvényszék, mint csődbíróság (1905. évi nov. 14-én 42,784/905. P. sz. a.) S. Béla dr. ügyvéd, panaszlónak, Gráf Zsigmond ügyvéd által képviselt F. Kálmán panaszlott ellen csődnyitás iránti ügyében következő végzést hozott : S. Béla dr. panaszlónak, F. Kálmán panaszlott elleni csődnyitási ügyében, minthogy panaszos panaszlottnak azon előterjesztésével szemben, hogy semminemű vagyonnal nem bir s igy panaszló követelését biztosítani nem tudja, panaszló oly vagyont, mely a csődnyitás esetén csődtömeget képezhetne, ki nem mutatott : a kir. törvényszék a kért csődnyitásnak helyt nem ad, annak mellőzésével azonban panaszlottat a csődt. 87. §-ának 2-ik bekezdéséhez képest kötelezi azon eskü letételére, hogy vagyonából semmit el nem titkolt s ezen eskü kivételére határnapul 1905. évi nov. hó 28-ik napjának d. e. £10 óráját ezen kir. törvényszékeié (V., Alkotmány-utca 14. sz. II. em. 6. ajtó) kitűzi, mikorra T. Kálmán panaszlottat a csődt. 122. i?-ában foglalt letartóztatás terhe mellett megidézi. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. dec. 19-én 3,395. V. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak nem ad helyt és a felfolyamodót 100 K pénzbirsággal bünteti, amelyért megbízója elleni visszkeresetefennmaradásával elsősorban G. Zs. ügyvéd felelős. Indokok : Alaptalan a felfolyamodás, mert az elsőbiróság a csődt. 87. §. 2. bekezdésének helyes alkalmazásával kötelezte a panaszlottat az eskü letételére, és mert a panaszlott az elsőbirósági eljárásban nem kérte, hogy a panaszló az ő költségének fizetésére köteleztessék és költségét fel nem számította és igy a panaszlót már ebből az okból sem lehetett a panaszlott költségének fizetésére kötelezni. Ennélfogva a merőben alaptalan felfolyamodásnak nem lehetett helyt adni és a felfolyamodót az 1881. évi LIX. t.-c. 60. §-a értelmében a fent kitett birsággal kellett büntetni. A m. kir. Kúria (1906. márc. 21-én 289/906. V. sz. a.) következő végzést hozott: A m. kir. Kúria a felfolyamodást hivatalból visszautasítja és a felfolyamodást ellenjegyző ügyvéd részére feifolyamodási dijat és költséget meg nem állapit. Mert a felfolyamodással megtámadott másodbirósági végzés nem tartozik azon végzések közé. melyekben az 1881. LIX. t.-c. 59. §-a a további felfolyamodást megengedi és mert a m. kir. Kúria polgári szakosztályainak 1883. évi febr. hó 26-án tartott teljes ülésében hozott 6. számú döntvénye szerint az 1881. évi LIX. t.-c. 60. i}-a alapján kiszabott pénzbirságra nézve nincs további felfolyamodásnak helye oly másodbirósági végzések ellen, melyek azon törvény 59. §-ában elősorolva nincsenek és végül, mert a törvény által kizárt és igy nyilván céltalan felfolyamodásért, a\ azt ellenjegyző ügyvéd díjazást még saját felétől sem igényelhet. Bűnügyekben. Az 1899. évi XV. t.-c. 3. §. 8. pontja szerint a választás érvénytelen és annak megállapítása kérhető, ha a képviselő a 7. pontban meghatározott módon, időben és célból, tehát nyomtatvány terjesztése által és az illető választást megelőzőleg 3 hónapon belül a célból, hogy a választás eredményét befolyásolja, valamely osztályt az állampolgárok vagy egy részük ellen gyűlöletre izgatott, vagy ily cselekményben részes; az 1809. évi XV. t.-c. 6. §. szerint pedig a részesség fennforog akkor is, ha a képviselő a cselekmény elkövetését szándékosan előmozdítja vagy könnyíti. A m. kir. Kúria (1906. szeptember 17. 498/1906. szám). Az 1899. évi XV. t.-c. 1. §. alapján Ragályi Lajos dr. ügyvéd által képviselt K. Pál és érdektársainak, Tetétlcni Ármin dr. ügyvéd által képviselt A. L. András megválasztottnak kijelentett országgyűlési képviselő ellen a Békéscsabán az 1906. évi május hó 7-ik napján megtartott országgyűlési képviselőválasztás érvénytelenítése iránt a következő ítéletet hozta : Az 1906. évi május hó 7 ik napján Békéscsabán megtartott országgyűlési képviselőválasztást, amelyen A. L. András megválasztott országgyűlési képviselőnek jelentetett ki, az 1899. évi XV. t.-c. 3. §. 8. pontja alapján érvénytelennek kimondja; A. L. Andrást és a választás védelmét elvállalt választókat végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen kötelezi arra, hogy kérvényezőknek 3,600 korona költséget 15 nap alatt megfizessenek; A. L. András cselekvő és szenvedő választóképességét a mai naptól számítandó 1, azaz egy évre felfüggeszti. Az itélet hiteles kiadványát a képviselőház elnökének átküldetni rendeli. ^ Az eljárás folyamán büntetendő cselekmény jelenségei mutatkozván, az összes iratokat az igazságügyminiszterhez áttétetni rendeli. Indokok: A kérvényezők a Békéscsabán az 1906. évi május hó <-ik napján megtartott országgyűlési képviselőválasztást, amelyen A. L. András országgyűlési képviselőnek jelentetett ki, az ügynek nyilvános és szóbeli tárgyalásán kérvényükkel egyezően többi kozott az 1899. évi XV. t.-c. 3. §. 8. pontja alapján is kérték érvénytelennek kimondani és erre nézve ugyancsak a kérvényben