A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 40. szám - Az Egyesült-Államok judikaturájából - Német jogászgyűlés [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 40. számához. Budapest, 1906. október 7. Köztörvényi ügyekben. A kilométerpénz az alperes utazások tételére hivatott alkalmazottjainak nem állandó fizetése, hanem csupán esetleges járandósága, amelyben élelmezési költségöknek fedezésére részesülnek akkor és addig, amikor és ameddig otthonuktól szolgalatban távol vannak. A m. kir. Kúria (1906. szept. 13. 3,735/190*5. P. sz.) Eötvös Károly ügyvéd által képviselt E. János felperesnek, Bartsch Gusztáv dr. igazgató helyettes jogképviselő által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 960. korona évi életjáradék és jár. iránt a kolozsvári kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét azzal a elsőbirósági ítéletre is kiható változtatással, hogy a felperes jövőben életben létét minden havi részlet telvétele alkalmával helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni köteles, helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság Ítéletének az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító része azért hagyatott helyben, mert az alperes saját tanúinak F. Jánosnak és V. Sámuelnek e részben egyező vallomásából megállapítható tény az, hogy a tolatásnál illetve a kocsik összekapcsolásánál a tolatással foglalkozó személyzetnek, a kocsik közzé, a kapcsoláshoz megkívántató mérsékelt lassú mozgás közben való belépését fölötteseik általában elnézik, sőt Y. Sámuel vallomása szerint a fennforgó esetben a bekapcsolás csak a kocsik mozgásban léte alatt volt eszközölhető, mivel a pályának lejtője van, s e mellett ugyancsak \ . Sámuel, mint egyedüli szemtanú, azt is bizonyítja, hogy a felperest a baleset nem is a kocsik összekapcsolása közben, hanem az összekapcsolás teljesítése után az által érte, hogy midőn a kocsik közül ki akart lépni, a lába a két sin közé beakadt s ahogy onnan kirántotta, a visszarántott kocsi elütötte, amikor is a karjára esett, melyet a kocsi kereke a sin közé szorított, illetve eltört, és mert ezek szerint az, hogy a baleset a felperes saját hibájából állott volna elő, nem bizonyittatván, az első bíróság ítéletében felhívott 1874: XVIII. t.-cikk 1. §-a értelmében alperes kártérítési kötelezettsége helyesen állapíttatott meg. Ami a kártérítés összegére — a kamatra és a perköltségre vonatkozó rendelkezést illeti: e tekintetben a másodbiróság ítélete az abban felhozott s az első bíróság ítéletéből felhívott indokokból s a kilométerpénz mellőzésére nézve azért hagyatott helyben. mert a kilométerpénz az alperes, utazások tételére hivatott alkalmazottjainak nem állandó fizetése, hanem csupán esetleges járandósága, amelyben élelmezési költségöknek fedezésére részesülnek, akkor és addig, amikor és ameddig otthonuktól szolgálatban távol vannak, e szerint pedig figyelemmel arra is, hogy felperes nem is állította, hogy alperes őt utazásokra "állandóan alkalmazni tartozott volna, felperesnek vonatkozó igénye az 1874. évi XVIII. t.-cikk 2. §-a alá nem vonható, de különben is a felperes kérelmére beszerzett bérjegyzékek által meg van cáfolva felperesnek az az állítása, hogy kilométerpénzeket élvezett volna s ily körülmények között a fó'esküvel való bizonyítás helyt nem foghat. A rendelkező rész szerinti változtatás végre azon alapszik, hogy az életjáradék felvehetésének előfeltétele a jogosítottnak életben léte. Az ideigl. törv. szab. 12. ij-ának rendelkezéséből nyilván kitűnik, hogy az ági vagyonban is a nagyszülők csak akkor örökösödnek, ha sem szülők, sem tőlük leszármazó oldalrokomok nincsenek, és hogy a szülők és azoknak leszármazói a nagyszülőket feltétlenül, tehát akkor is kizárják, ha a hagyatéki vagyon még életben levő egyik távolabbi felmenőtől eredt. A m. kir. Kúria (1906. szept. 5. 2,225/1905. P. sz.) Frankfurter Sándor dr. ügyvéd által képviselt (). N. István, illetve ennek halála után perbe lépett örökösei : P. Józsefné, X. Borbála és K. Lajosné, X. Klára felperesnek, Hercz Ödön dr. ügyvéd által képviselt S. Sámuel alperes ellen örökösödés iránt a miskolci kir. törvényszék előtt folyamatba tett perében következő ítéletet hozott: A m. kir. Kőria a másodbiróság ítéletét helybennagyja a benne felhívott indokoknál fogva és azért; mert a jelen esetben az sincs megállapítva, hogy a per tárgyát képező hagyaték viszteher nélkül szállott-e kiskorú S. Lidia örökhagyóra, s ekkép ági vagyonnak tekinthető-e az és mennyiben ; de ha ági vagyonnak volna is vehető, a kiskorú S. Lidia után akkor sem a felperesek, ' illetőleg a jogelődük volna az öröklésre hivatva; mert az ideigl. törv. szab. 12. §-ának rendelkezéséből nyilván kitűnik, hogy az ági vagyonban is a nagyszülők csak akkor örökösödnek, ha sem szülők, sem tőlük leszármazó oldalrokonok nincsenek, és hogy a szülők és azoknak leszármazói a nagyszülőket feltétlenül, tehát akkor is kizárják, ha a hagyatéki vagyon még életben levő egyik távolabbi felmenőtől ered, következőképen a kérdéses hagyatékban S. Lidia után nem az anyai nagyapa, hanem az örökhagyót megelőzően elhalt anyát az ideigl. törv. szab. 11. §-a értelmében képviselő lcszármazók vannak az örökösödésre hivatva. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A bejegyeztetni kért közkereseti társaság cége : «T.-i bortermelők szövetsége N. Pál és társai" — a benne előforduló szö /etség szó miatt alkalmat adhat arra a feltevésre, hogy a kereskedelmi társaság szövetkezet, s igy ez a cég a K. T. 13. §-a utolsó bekezdése értelmében meg nem engedhető. A közkereseti társaságnál bel- és kültag megkülönböztetés elő nem fordulhat. A tordai kir. törvényszék (1905. okt. 19-én 6,613. P. sz. a.) A T.-i bortelmelők szövetsége X. Pál és társai, közkereseti társaságnak bejegyzése tárgyában) következő végzést hozott: Ezen jegyzőkönyv alapján tekintve, hogy kérvényezők iparjogosultságukat igazolták, cégük kért bejegyzése megengedtetik és utasittatik kebli cégjeg\zékvezető, hogy a társas cégek jegyzékének uj lapján jegyezze be az I. rovatba a cég folyó számát J. alszámmal; a 2. rovatba: 1905. okt. 19-én 6,613/905. szám; a 3. rovatba: «T.fi bortermelők szövetsége X. P. és Tsai». 4. rovatba: Torda ; az 5. rovatba : X. Pál és P. Antal beltagok, kik a céget együttesen jegyzik, a 6-ik rovatba: Ezen közkereseti társaság 1905. okt. hó 1-én keletkezett. Beltagjai: X. P.. V. Ö., E. L., P. A., V. E. dr. és B. E. dr. bortelmelők tordai lakosok. A cég jegyzése akkép történik, hogy az erre jogosított két társasági beltag neveiket a cég irott vagy nyomtatott szövege alá írják — és ezen bejegyzést szabályszerűen tétesse közzé. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1906. ápr. 4-én 1,439. P. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja : a bejegyzés iránti kérelemnek helyt nem ad, és a kir. törvényszéket utasítja, hogy a kérvényezőket határidő kitűzésével hivja fel, hogy cégük bejegyzése iránt megfelelő kérelmet terjesszenek elő; mert a bejegyeztetni kért közkereseti társaság cége : ~T.-i bortermelők szövetsége X. Pál és társai» a benne előforduló «szövetség» szó miatt alkalmat adhat arra a feltevésre, hogy a kereskedelmi társaság szövetkezet, s igy ez a cég a K. T. 13. tj-a utolsó bekezdése értelmében meg nem engedhető ; mert továbbá a bejelentésben a társasági tagok polgári állásának megjelölése hiányzik (K. T. 65. §.,); nem lévén erre alkalmas a bortermelők általános kifejezés, figyelemmel arra is, hogy a társasági tagok közt vannak olyanok, akiknek a kir. Ítélőtábla tudomása szerint is más a polgári állása ; végül mert az iparengedélyből nem tűnik ki, hogy az engedély névszerint kiknek a részére van adva. Alapos a felfolyamodás arra nézve is, hogy a társaság tagjai beltagokként be nem jegyezhetők, mert a közkereseti társaságnál bel- és kültag megkülönböztetés elő nem fordulhat; és hogy nem helyes a cégjegyzék 5-ik rovatának kitöltésére adott utasítás, mert annak a megjelölése, hogy mely tagok és miként képviselik a társaságot, jegyzik a céget, nem az 5-ik, hanem a 6-ik rovatba tartozik. A kir. törvényszék tehát helytelenül használta végzésében a beltag kifejezést, holott a bejelentésben a beltag kifejezés elő sem fordul, és helytelenül adott utasítást az 5. és 6. rovatok kitöltésére nézve. A m. kir. Kúria (1906. július 2-án 779. V. sz. a.) következő végzést hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság végzését indokolásánál fogva helyben hagyja. Oly igény, mely a panaszlottal szemben enr.ek életében nem érvényesíthető s amely ebből kifolyólag a panaszlottat személyileg nem is terheli, s amely igény csak a panaszlott halála napján válik esedékessé, hasonlóan a halál esetére tett ajándékozásból eredő igényhez : csődnyitásnak alapja nem lehet. A budapesti kir. törvényszék (1906. január 17-én 2,528. P. sz. a.) Polónyi Géza ügyvéd által képviselt G. K. panaszosnak, Polliik Illés ügyvéd által képviselt R. József panaszlott ellen, csődnyitás iránti ügyében következő végzést hozott: W. Lajos és társa panaszosoknak, R. József panaszlott elleni csó'dnyitási ügyében, W. Lajos panaszos csődnyitási kérelmét a fenti szám alatt iktatott jegyzőkönyvben visszavonván, a részéről