A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 3. szám - A büntetötörvénykönyv módosítása. Ankét az igazságügyminiszteriumban

ki A JOG díjösszegek a 17,925 K. 39 f. összegből mindenesetre ievonandók mert a) amennyiben a tüzeset a biztosítás utolsó évének kezdete 1901. aug. 17-ike előtt volt. a biztosítás tárgya 1901. aug. 17-én már nem létezett s így 1901. aug. 17-től kezdve a megfelelő dij alperest nem illeti, hanem felperes az egész dijat követelheti vissza. Kzen dijak felperest egészen illetvén, az aránylagos visszatérítés alapjául szolgáló összegbe nem foglalhatók, a felperes által fizetett összegből tehát levonásba hozandók; b) amennyiben a tüzeset 1901. aug. 17-ike után volt, a kárnak megfelelő dij alperest egészen megilleti, ebből tehát az aránylagos díjvisszatérítést felperes nem igényelheti. A 17,92") K 39 f.-ből az a tűzkároknak megfelelő dijak levonása után fennmaradó összeg képezi azt az összeget, melyből felperest a 275 napra eső aránylagos rész illeti. A tűzkároknak megfelelő és levonandó dijak a következők: I. a 28,340. sz. kötvény 1U. tétele 1901.július 18-án felperes szerint teljes (10,300 K), alperes szerint részleges (7,100 K i>3 f.) tűzkárt szenvedett. Minthogy felperes teljes kárt nem bizonyított, ezen tételnél csupán a 7,105 K 63 f. kárnak megfelelő dij lesz ievonandó, ami kitesz 116 K 77 f.-t 2. a 21. tétel felek egyező előadása szerint 1901. július 8-án 117 K 60 f. részleges tűzkárt szenvedett; az ezen összegnek megfelelő biztosítási dij 1 K 99 f. 3. a 29. tétel felek egyező előadása szerint 1901. július lH-án részleges 438 K 47 f., ugyanakkor 1,624 K 36 f. és 1901. szept. 14-én 50 K'44 f. részkárt szenvedett, a 438 K kárnak 7 K 93 f., az 1,624 K 36 f. kárnak 29 K. 36 f., az 50 K. 44 f. kárnak pedig 90 f. dij felel meg. 4. a 63. tétel felek egyező előadása szerint 1901. július 8-án szenvedett tűzkárt, ennélfogva a 4,000 K.-nak megfelelő 65 K. 78 f. dij levonásba helyezendő (65 K. 78 f.). 5. a 65. tétel felek egyező előadása szerint 1901. július 18-án részleges (3,758 K. 56 f.), szept. 14-én pedig további, felperes szerint "23.916 K. 51 f., alperes szerinti 22,460 K. 36 f. tűzkárt szenvedett. . .Minthogy ebben az esetben a felperes által vitatott nagyobb összeg alperesre kedvezőbb, a bíróság azt fogadta el. E szerint levonandó a 3,758 K. 56 f.-nek megfelelő 56 K. 63 f. és a 23,916 K. 51 f.-nek megfelelő 348 K 09 f. dija. A 61., 62. és 64. tételnél felperes szerint nem volt tűzkár, alperes pedig nem bizonyította, hogy ezen tételek 1901. júliusban és szeptemberben tűzkárt szenvedtek, azért ezen tételek dija levonásba nem hozatott. Az alperes által eziránt kinált főesküt a bíróság mellőzte, mert alperes nem jelölte meg, hogy az egyes tételek mennyi kárt szenvedtek s mert a 87, a. zárjegyzőkönyv szerint kimutatott összes kárnak megfelelő dijlevonás a 65. tételnél megtörtént. Nem fogadta el a bíróság alperesnek azt az érvelését, hogy oly tételeknél, melyek 1901. július havában tűzkárt szenvedtek, levonásnak helye nem lenne, mert a tüzeset folytán az illető tétel alatt biztosított tárgyak egészben vagy részben megsemmisülvén, az annak megfelelő dij 1901. aug. J 7-től alperest már nem illeti, hacsak azt nem bizonyítja, hogy az elégett tárgyak ujakkal pótoltattak, ezt azonban alperes nem bizonyította. Ép ugy téves alperes az az álláspontja, hogy részkár esetén az egész biztosított összeg után számítja a dijat; mert a keresk. trv. 482. §-a értelmében a biztosítás továbbra is fenn áll. Ha tehát a felek a biztosítási szerződést később hatálytalanítják, dijvisszatéritésnek van helye. A fent előadottak szerint a 17,925 K. 39 f.ből levonandó 116 K. 77 f. + 1 K. 99 f. + 7 K. 93 f. + 29 K. 36 f. + 90 fillér -|- 65 K. 78 f. + 56 K. 63 f. + 348 K. 09 f., összesen 627 K. 45 f. Minthogy azonban felperes válaszában a 3,771. sz. törlés címén alperes javára irt 97 K 54 f. elhagyásával I, 082 K. 92 f.-t irt alperes javára, a kir. törvényszék is ezen összeget fogadta el. Ekként 17,925 K. 39 f.-ből levonva 1,082 K. 92 f., 16,842 K. 47 f. az az összeg, melyből felperest 275 napra aránylagos dij illeti. A válaszban alperes javára levonásba helyezett '.17 K. 54 f.-t a kir. törvényszék nem vonta le, mert a kir. trszék csak a tényleg lefizetett dijat vette a számítás kiinduló pontjául, mig felperes ezzel a 97 K. 54 fillérrel alperest az A. alatti tartozik rovatának első tétele alatt foglalt összegben megterhelte. A 275 napra eső aránylagos dij 12,689 K. 53 f. Ezen felül felperest az 1901. aug. 17-én a biztosítás utolsó évének kezdete előtt történi tüzkárösszegeknek megfelelő egyéni dijak is megilletik és pedig egészen, mert az ezen dijakkal biztosított tárgyak a biztosítás kezdete előtt elenyészvén, felperesnek megfelelő teljes dij visszajár. Ilyen dijak : a 28,340. sz. kötvény 19. tételénél 1)C, K. 77 f. 21. tételénél j « 99 « 29. tételénél 7 93 „ a 47. tételénél 1,624 K. 36 f.-nek megfelelő ->9 , 30 « 63. tételénél 1,624 K. 36 f.-nek megfelelő 65 « 78 , 65. tételénél az 1901 július 18-iki 3.758 K. 56 f. kárösszegnek megfelelő 56 1)3 < összesen : 278 46 a felperesnek |áró összeg tehát 12,689 « 53 < + 278 * 46 « 12,967 K. 997. fcrre fizetett alperes a per folyama alatt 1902. március 14-én, midőn felperes az alperes által birói letétbe helyezett összeget felvette, M.781 K. 88 f.-t. 1902. május 20-án 452 K. 94 f.-t, összesen : II,284 K. 82 f.-t, még jár tehát felperesnek 1,733 K. 17 f. Ennek és a járulékoknak fizetésére alperest az előadottak alapján kötelezni kellett, többletkövetelésével pedig felperest el kellett utasítani. Kamatfizetésre alperes azért köteleztetett, mert a fizetést, valamint a letétbe helyezett összeg felvételét ahhoz a feltételhez ivetclésével elutasította, icieouezes uiaujauau u^i" wiuu, «-*JÍ m, amennyiben az elsőbiróság alperest 724 K. 12 f. tőkének 1,958 K. 94 f. után az 1903. évi november 15-től az 1902. évi kötötte hog\ fislperes azt követelése teljes kiegyenlítéseként elfogadja Á letétbe heivezés tehát fizetés hatályával bírónak nem Tekinthető. A perköltség fizetésére pedig azért köteleztetett alperes, mert túlnyomó részben a per folyama alatt fizetett oszszegre is pervesztes (prdts. 251. §.)• Az ügy ved. d.j és költségre vonatkozó intézkedés a prdts. 252. §-án alapsz.k. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. október 0. 1,290. sz. alatt) következőleg ítélt: A kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletét annyiban, ámenéiben az elsőbiróság felperest 1,733 K. 17 f. tőkét, 12,067 K. 99 1. után 1901. november 15-től 1902. március 14-ig. 2.186 K. 11 f. után 1902. március 14-től 1902. május 20-ig s 1,733 K. 1, f. után 1902. május 2 -tói számított 5" ,,-os kamatot meghaladó kereseti követelésével elutasította, feiebbezés hiányában nem érinti; annyibar II. március 14-ig, 1,177 K. 06 f. után az 1902. évi március 14-tol az 1902. évi május 20-ig s 724 K. 12 f. után az 1902. évi május 20-tól járó ö<V(1-oskamatnak'megfizetésére kötelezte, úgyszintén a felperesi ügyvéd perbeli járandóságának megállapítására vonatkozó részben is helyben hagyja, felebbezett többi részében megváltoztatja akként, hogy a fentebbiek szerint megitélteken felül még feljogosítja felperest arra, hogv a 28,340., 29,270., 34,743., 35,418., 37,302., 61,664.. 65,137., 65,659.,'68,840., 69,777., 70,056., 70,252., 70,345. 70,779., 28,287., és 36,375. számú biztosítási kötvények szerint eszközölt biztositások után lerótt illeték s illetve bélycgértékből 11,958 K 94 f. biztosítási összegnek megfelelő rész visszatérítését a kir. kincstártól a maga javára kérelmezhesse, ezeket meghaladó kereseti kérelmével pedig felperesi elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a felperesi ügyvéd járandóságának megállapítására vonatkozó részét helybenhagyta, mert az ellen a felperesi ügyvéd saját személyében nem felebbezett, magára felperesre nézve pedig az, hogy ügyvédje járandósága nem magasabb összegben állapíttatott meg, nem sérelmes. A per főtárgya tekintetében a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó indokolása alapján elfogadta az elsőbiróságnak azt az álláspontját, hogy a peres felek között az 1902. évi augusztus 17-ig terjedő időre kötött biztosítási szerződések a felek egyező akaratával az 1901. évi november hó 15-ik napjával mind megszűntek. A felperes részéről, az 1902. évi augusztus 17-ig terjedő időre befizetett biztosítási dijaknak, a biztositások megszűnte folytán alperes részéről leendő visszatérítése tekintetében, a kir. Ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett: hogy amely biztosított tárgyak az 1901. augusztus 17-ikét megelőzően tűzkárt szenvedtek és tovább fenn nem maradtak, az azok után az 1901. évi augusztus 17-től az 1902. évi augusztus 17-ig terjedő időre felperes által fizetett dij alperes által egészben visszatérítendő, mert a kereskedelmi törvény 486. §-a, illetve 465. §-a 2-ik pontja rendelkezése értelmében ily esetben a biztosítottnak a befizetett dij térítendő vissza s mert a leégett tárgyak a tüzesetet megelőző időben is alperesnél voltak biztosítva, alperes az azoknál előfordult tüzesetekről tudomással bírt, azokat kártalanította is, a kötelező kereskedői gondosság mellett tehát az azokra esőén hozzá befolyt összegből felperes hátrányával mit sem használhatott fel és jogosulatlanul mit sem tarthat vissza, ellenben azon biztosított tárgyak után, melyek az 1901. évi augusztus 17-iki után szenvedtek tűzkárt s alperes által kártalanittattak, alperes a kártalanított értéknek megfelelő biztosítási dijból mit sem tartozik visszatéríteni, mert ebben az esetben a kártalanított értéknek megfelelő biztosítási dij a biztosítót egészben megilleti, hogy továbbá azokra a tételekre nézve, amelyre vonatkozóan a biztositás csak a felek egyező akarata folytán szűnt meg, alperes a felperes által egész évre megfizetett tiszta biztosítási díjnak 275 napra eső részét tartozik visszatéríteni, mert azt az időtartamot, amelyre a most megjelölt tételeknél a visszatérítendő összeg számítandó, a felek a perben egyezően ennyiben állapították meg. Az itt legutóbb megjelölt tételekre azonban a felperes által a szerződés értelmében fizetett összegnek abból a részéből, amely a kötvények tartalma szerint illeték s illetve bélyeg fejében számoltatott el, felperes csak azt követelheti vissza abban az arányban, amely arányban a tiszta kockázati dijnak megfelelő összeg felperesnek visszajár, s csakis abban az esetben és abban a mérvben, ha és amily mérvben azt a kir. kincstár visszatéríti s ennek megtérítésére nem kötelezhető alperes, de csak arra jogosítható fel felperes, hogy igényét a kir. kincstárral szemben érvényesíthesse; az illeték és dij cimén elszámolt összegnek azonban, mely irásdijakra s a szerződés megkötésével járó költségekre fordíttatott, felperes aránylagos részben sem követelheti vissza és nem követelheti vissza felperes alperestől a R. S. ügynöknek a biztosítási ügyletek után ügynöki dij (provisió) fejében fizetett összeget sem aránylagos részben, sem egészben. Vagyis felperes közvetlenül alperestől, csak a tiszta kockázati dijnak megfelelő részének az ügynöki jutalék levonása után felmaradó részét követelheti vissza a biztosítás megszűnte utáni időre. Mert a most megjelölt biztosítási tételekre nézve a felek a szerződést kölcsönös megegyezéssel bontván fel, ily esetDen a kifizetett dijak visszatérítése tekintetében, amennyiben eziránt a felek között a per adatai szerint közelebbi megállapodás nem jött létre s külön fentartással egyik fél sem élt, az általános magánjognak az a szabálva irányadó, hogy mindenik fél azt tartozik a másiknak visszaadni amit a jövőbeni teljesítés feljében előre kapott, aminek visszatérítése nélkül az ellenszolgáltatás hiánvában a másik fél kárával