A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 3. szám - A büntetötörvénykönyv módosítása. Ankét az igazságügyminiszteriumban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog B. számához. Budapest, 1906. január 21. Köztörvényi ügyekben. Az 1893. évi XVIII. t.-c. a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza azokat az ügyeket, amelyek ez eljárás ala tartoznak, s amelyekre a kir. törvényszékeknek, mint felebbezési bírósagoknak hatásköre kiterjed. IMinden mas peres és perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1868. évi L1V. t.-c. 3. és az 18110. évi XXVt. c. L. S-a értelmében a kir. Ítélőtáblák gyakoroljak; az 1868. évi LIV. t.-c. 55. S-a értelmében pedig a felebbvitel iránt megállapított birói illetőségtől eltérésnek helye nincs. Ez ügyben tehát a másodfokban való eljárás nem is az emiitett törvény szerint szervezett felebbezési bíróságnak hanem az illetékes kir. Ítélőtáblának hatásköréhez tartozik, amelytől az eltérés nincs megengedve. Kitűnik ez a S. E. 214. S-anak rendelkezéséből is. melynek értelmében kifejezetten ki van mondva, hogy a felebbezési bírósagok csak a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodasok felett határoznak. A ru. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (19U5. dec. 12 li. 11 1905 sz. a.) Kr.msz Ferenc dr. ügyvéd által képviselt M. József billédi lakosnak, C. Ferenc temesvári lakos ellen előzetes birói szemL- iránt folyamatba tett és a vingai kir. járásbíróság M. 46/12. sz. végzésével elintézett kérvényi ügyében következő végzést hozott: A kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak felfolyamodással megtámadott végzése feloldatik és a jelen ügyben való eljárása hatályon kívül helyeztetik; egyszersmind a ('. Ferenc részéről a vingai kir. járásbíróságnál M. 40/12. sz. végzése ellen. 1904. M. Ifi 13. sz. a. benyújtott felfolyamodás elintézése a temesvári kir. ítélőtábla hatásköréhez tartozónak kimondatik s ebből következően az ügyiratoknak az emiitett kir. táblához leendő felterjesztésére a felebbezési bíróság utasittatik. indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza azokat az ügyeket, amelyek ez eljárás alá tartoznak, s a melyekre nézve a kir. törvényszékeknek, mint felebbezési bíróságoknak hatásköre kiterjed. .Minden más peres és perenkivüli ügyekben a másodfokú birói hatáskört az 1808. évi LIV. t.-c. 3. S-a és az 1890. évi XXV. t.-c. 1. S-a értelmében a kir. Ítélőtáblák gyakorolják; az 1868. évi LIV. t.-c. 55. §-a értelmében pedig a felebbvitel iránt megállapított birói illetőségtől e/térésnek helye nincs. E körülmény indokolja tehát, hogy a kir. Kúria a jelen ügyben a rendelkező részben foglaltakhoz képest intézkedett. |elen ügyben ugyanis nem sommás eljárás alá tartozó olyan ügyről van szó, amelyre nézve a felebbezési eljárásban a kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak hatáskör e van megálla- j pitva s ebből következően a közbevetett felfolyamodás elintézésére is a felebbezési biróság volna illetékes, hanem perenkivüli uton kért és foganatosított előzetes birói szemle kérdésében való intézkedésről, melyre nézve a S. F. 101. §-a értelmében nem a sommás eljárást szabályozó törvény intézkedései az irányadók. Fz ügyben tehát a másodfokban való eljárás nem is az említeti törvény szerint szervezett felebbezési bíróságnak, hanem az illetékes kir. ítélőtáblának hatásköréhez tartozik, ameívtől az eltérés nincs megengedve. Kitűnik ez a S. E. "214. S-ának rendelkezéséből is, melynek értelmében kifejezetten ki van mondva, hogy a felebbezési bíróságok csak a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodások felett határoznak. Ennélfogva a felebbezési bíróságnak a jelen ügvben, illetéktelen hatáskörben hozott végzését fel kellett oldani és eljárásának hatályon kivül helyezésével az elsőfokban eljárt biróság intézkedése ellen irányuló felfolyamodás elbírálása végett az ügyiratoknak az illetékes kir. ítélőtáblához való felterjesztését elrendelni. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1890. évi március 20-án H. 11 sz. a.) Az illető hídnak bármi okból bedülése következtében a szerződés tényleg és jogilag még meg nem szűnt, hanem annak a hídnak bedülése és a kompon való átkelés szükségességének aránytalanul hosszabb időn át fennforgása a szerződés teljesítése szempontjából jogszerűen esetleg csak arra szolgálhat okul, hogy alperes arra az időre a közlekedésnek hidon és kompon való jövedelmezése arányában megfelelő bérleengedést igényelhessen (A m. kir. Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa: l!H)f>. évi november hó 29. 291/1905. sz.) A törvénytelen gyermek tartása iránti kötelezettség a nenizésből foly, és szerződésszerű elvállalás vagy a nemzés ténye körüli büntetendő cselekmény, vagy hagyatéki teherként, vagy valamely vagyonnal járó teherként való átszállás esetén kivül csak a nemző apát terheli, és ennek felmenő rokonaira át nem hárul. Téves az az érvelés, hogy anyagi jogszabályként állana az, hogy a házasságon kivül született gyermekek tartásáról mindazok kötelesek gondoskodni, akik előidézték azoknak az okoknak a láncolatát, amelyekre a gyermek születése visszavezethető, mert ilyen anyagi jogszabály nem áll fenn. i \ m. kir. Kúria I. felülvizsgálati tanácsa : 1905 évi nov. hó 29. I. G. 279/905. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A felek kölcsönös egyetértésével felbontott biztositasi szerződésből kifolyólag alperes által visszatérítendő dijak tekintetében, különös megállapodás hiányában az altalános magánjog szabályai irányadók és ennélfogva visszatérítendő mindaz, aminek megtartása esetén a felek valamelyike károsodnék. De éppen ebből az elvből kiindulva, nem vonhatja le az alperes a visszatérítendő dijakból az ügynöke részére kikötött annak az ügynöki díjnak aránylagos részét sem. mely mint az alperes közegét illető dij, felperest sem törvénynél, sem szerződésnél fogva nem terheli, es igy annak alperes részéről levonása esetén felperes nyilván károsodnék. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék (1904. febr. 29-én 98,(502. sz. alatt) Fehér Márton ügyvéd által képviselt S. és társa cég felperes, Rosenberg Gyula dr. ügyvéd által képviselt Hazai általános biztosító részvénytársaság alperes ellen, 13,652 K 12 f tőke és jár. iránti ügyében következőleg ítélt : A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy felperesnek 1,733 K. 17 f. tőkét, 12,997 K. 99f. után 1901. november 15-től 19(12. március 14-ig, 2,186 K. 11 f. után 1902. március 14-től 1902. május 20-ig, 1,733 K. 17 f. után 1902. május 20-tól számított 5° o-os kamatot és 300 K.30 f. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Keresetének többi részével felperest c] utasítja. indokok . Peres felek a köztük 1902. aug. 17-ig terjedő időre létrejött biztosítási szerződéseket 1901. november hó ]5-től felbontották. Ezt alperes, a "28,287. és 30,370. számú kötvény kivételével, valamennyi 2L'. A. alattiban felsorolt kötvényre vonatkozólag elismeri. Hogy azonban a 28,287. és 30,370. sz. kötvény alapjául szolgáló biztosítás is felbontatott, az R. alatti levéllel bizonyítva van, mert ezen levéllel alperes értesiti felperest, hogy a nála elhelyezett összes biztosításokat 1901 november Jö-től törölte; ezen levélből tehát kitűnik, hogy a 28.2H7. és 36.370. sz. biztosítás is megszűnt. Nem vitás a felek közt, hogy felperesnek a keresk. törv. 480. S_a értelmében a biztosítási dij 275 napra visszajár. I Vitás azonban, hogy felperes az általa lefizetett bruttó összegeknek aránylagos részét követelheti-e vissza, vagy pedig csak a tiszta kockázati dijnak megfelelő részét, vagyis, hogy az illeték és bélyeg cimen fizetett összeg alperest egészen illeti-e? Vitás továbbá, hogy felperes a biztosítási ügyletek után provisió címén általa levont 1,000 K 63 f.-nek aránylagos részének fizetését is követelheti-e alperestől ? Ami az első vitás pontot illeti, a kir. törvényszék kimondja, hogy felperes nemcsak az általa dij cimén, hanem a bélyeg és illeték címén fizetett összegek aránylagos részét is visszakövetelheti, mert a budapesti kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal 57,911/903. sz. átirata szerint az illeték az aránylagos részét a kir. kincstár az ügylet megszüntetése cimén az 1883. évi VUI. t.-c. értelmében visszatéríti. Azt tehát alperes a kir. kincstártól visszakövetelheti. A második vitás pontra a kir. törvényszék kimondja, hogy felperes a jutalék cimén levont 1,606 K 03 t.-nek aránylagos részét is követelheti alperestői. Mert a 3-/. a. levéllel bizonyítva van, hogy R. S. ügynök a biztosítási ügyletek után alperestől neki járó jutalékból 1,000 K 03 t.-t felperesre engedményezett, mit alperes a 4" a. levéllei tudomásul vett. Felperes tehát nem leengedés cimén, hanem mint R. S. engedményese vonta le az 1,006 K. 63 f.-t a fizetés alkalmával. Minthogy pedig R. S. az ügylet közvetítése után őt illető jutaléktól nem eshetik el amiatt, mert a felek utólag közös megegyezéssel az ügyletet hatálytalanították, felperes sem köteles visszatéríteni az általa mint R. S. engedményese által felvett összeget, hanem az őt egészen megilletné. De minthogy felperes ennek csak a megszüntetés idejére eső aránylagos részét követeli, alperes az aránylagosan visszatérítendő dij kiszámításánál levonásba nem helyezheti, Kzek után kérdés, hogy a felperes által a G. alattiak és a 28,287. és 36,370. sz. kötvények szerint kifizetett 17,925 K 39 fillérből mennyi illeti felperest és hogy tekintettel az 1901. július és szeptember hónapokban előfordult tüzesetekre, mennyi vonandó le az aránylagos díjvisszatérítés alapjául szolgáló összeg megállapítása előtt. Kétségtelen, hogy a tűzkároknak megfelelő