A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Délibábok hőse

A JOG Talán mégsem oly jóakarók e jóakarók, — vagy pedig felterjesztéseik illetékes helyen a papírkosár dicstelen halálát érik. Mindkét esetben okos, ha a jegyzők önmagukon segítenek.) 5. Polónyi, mint a föfelügyeleti hatóságnak ezidőszerinti képviselője (egy uj méltóság, melyre önmagát «mit Nachsicht der Taxen» nevezte ki), «a jegyzőktől politikai bizalmat nem kér; azt csak annak a népképviseleti rendszernek számára kéri és várja, mely az ő helyzetükön is lényegesen segíteni és javítani fog.» (És miben különbözik e rendszer PolónyiÉZéthélyétől ?) Es most a miniszter «egészen őszinte akarlenni.» (Eddig talán nem volt az ?) 6. ((Lehetetlen, ennek a mozgalomnak természetét tekintve, azt más szemüvegen át nézni, mint hogy a jegyzők (és ami ezekre nézve áll, az áll a bírákra is) a korszellem hatása alatt belementek egy szervezkedésbe, amely nem helyeselhető annyiban, hogy ők fegyelmi hatóság alatt is állatiak, (ez fenyegetés akar lenni!) és meg van adva nekik a saját sérelmeiket és panaszaikat illetékes helyre juttatni.)) (Mi módon?!) (Ez a válasz positiv része — «Zuckerbrot und Peitsche» ! Aki moccanni mer, az fegyelmi alá kerül; ha ellenben jófiúk módjára csendben maradnak, akkor jut majd a mézeskalácsból több amint kellene. Hacsak a jó főfelügyelő bácsi meg nem gondolja a dolgot s mert nem kértek, nekik nem is juttat. De Polónyi nem volna méltó önmagához, ha egy ügyes oldalugrással ki nem tudna bújni még annyira kötelező Ígéretei veszedelmes hínárjából. Hozzá teszi tehát: 7. cRemélem, hogy nem kívánják tőlem (Szegények, hogy is merészkednének az ilyesmire! Ok, akik csak azért jelentek meg a miniszternél, hogy tájékoztassa őket álláspontjáról. Ha gonosznyelvüek volnánk, mi is élnénk több lapnak azon — lapsusból becsúszott — kitételével: álláspontjukról'.) e pillanatban azt, hogy én előadjam, mi történt az önök érdekében. De ha kívánnák, akkor sem teljesíthetném kívánságukat e pillanatban. (Hogy is teljesíthetné, mikor nem történt semmi!) Önök tudják, hogy parlamenti szünet volt, azt is tudják, hogy mi is emberek vagyunk és hogy mi is pár hétre pihenni tértünk.» (Igaz, hogy a miniszter beteg volt és pihent. De tudtunkkal nem a miniszter dolgozik és ha elmegy, hát nem csukják be a boltot!) 8. «Az első minisztertanács előtt {Polónyi nyilván a szünet utáni első minisztertanácsot érti) már ezek a dolgok tárgyalás alá kerültek, de még végleges megállapodás e tekintetben nincsen. (Nem is lesz jövőre sem, mert ez pénzáldozattal jár, ebből pedig bíróságainknak nem juttatnak. Az ilyesmit egy Szilágyi képes volt kierőszakolni, — de Polónyi e párhuzamot ki nem állja !) «Addig pedig, amig a minisztertanács el nem fogadta azokat a javaslatokat, melyeket Polónyi tett, még illendő sem volna, hogy a jegyzők előtt azokat elmondja és közölje.)) (De hát akkor minek szól erről egyáltalában, minek ébreszt hiu reményeket, melyek megvalósítására ő maga sem gondol ?) 9. «De annyit mondhat, hogy ami az ő egyéni szándékait illeti, azokkal a jegyzők (és talán a birák is) nagyon meg lesznek elégedvén (ha csak lehetne ezekből az egyéni szándékokból a gyermekeknek akárcsak egy pár cipőt venni! Polónyi egyéni szándékaival eddig annyira vitte, hogy a birák rokonszenvét végleg elvesztette. Gyönyörű record, de talán még reá nézve sem tulkellemes!) «Azt hiszi, hogy nagyon kellemesen fogja meglepni őket, ha azt fogja bizonyítani, hogy többet eszközölt ki, mint ők kértek.» (Szegény fiuk, — mit tehettek egyebet? Lelkesen éljeneztek a «nesze semmi, fogd meg jól» ígéretnek.) Ezt a nyilatkozatot — még nem is oly régen — ujjongva fogadtuk volna. Akkor a miniszter még a magunk és az egész jogászvilág bizalmát bírta, tőle vártunk egy uj áldásos reformkorszak inaugurálását. Akkor még minden szavát prófétai megnyilatkozásnak véltük. Mi minden változott azóta ! — és hová lett az a tenger bizalom ? — Okulva az eddig történteken, kételkedve fogadjuk immár a minister minden szavát, minden igéretét, minden ténykedését. Nem lesz érdektelen ide igtatnunk egyik minisztertársa: gr. Andrássy Gyula Kassán 1906. szeptember 18-án tartott beszédének egyik jelentős mondását: «A politikai hitel— Andi ássy Gyula szerint — különös természetű dolog. Minél többel rendelkezik valaki, annál könynyebben és annál teljesedben elveszíti, ha szavának hiteléhez a kétségnek még csak árnyéka is fűződik.» / Akkor szó nélkül is hittünk — ma még az adott szóban is kételkedünk. 10. «Ő, — a báránytermészetü Polónyi — dehogy akarja őket befolyásolni ; ccezt a mult alkalommal sem tette, amikor nála a főfelügyelői értekezlet volt. Előzetesen még véleményét sem nyilvánította (Miért nem csapja el a miniszter a félhivatalos kőnyomatos riporterét, ki ennek éppen az ellenkezőjét állította r Most azon dilemmában vagyunk, hogy higyjünk-e inkább a miniszternek, vagy a meg nem cáfolt félhivatalosnak?),— hanem az összes elnök urak, — köztük a Kúria elnöke, — egyhangúlag elitélték ezt a mozgalmat.» (Ugy kell nektek, elnök urak! Ti sacrifizio del'intelettoval áldoztok az igazságügyek hatalmas urának és igenlő bólintással hozzájárultok az ő kényuri szeszélyeihez és íme most ti kerültök a vádlottak padjára, ti váltatok a bírói mozgalom hóhéraivá — Polónyi pedig félre áll é%t Pilátus módjára mossa a kezeit, — ő az ártatlan Polónyi! Ő ezt persze nem igy akarta, ti csak reá erőszakoltátok! Jó, habár kissé drága tanulság ez nektek a jövőre, — drága, mert elvesztettétek birótársaitok bizalmát és szeretetét: Polónyi szép, de álnok szemei kedvéért!; 11. ((Méltóztassék belátásuk szerint cselekedni, — folytatja a miniszter — de azután ne vegyék rossznéven, ha ő, a minister sem engedi magát befolyásolni. Ha azt látná, hogy a fegyelem meglazulásával (a fegyelem pedig meglazult, mihelyt a jegyzők a mozgalomban továbbra is részt vesznek. Ezen segit a titkos minősítés és a többi szájkosár-apparátus.) olyan irányt venne a mozgalom, amely nem méltó a jegyzőkhöz (alias amely Polónyinak nem tetszik), — akkor meg fogja tenni a kötelességét, hogy megvédje a jegyzői kart attól, hogy népsst rütleuné váljék a parlamentiem (a keleti virágnyelvből jó magyar nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy ez esetre majd boszut áll a jegyzőkön !). 12. «Önök fiatal emberek, — úgymond a miniszter — nem tudják, hogy mennyi viszontagságon megy keresztül az az ember, aki jót akar. (Lám-lám, milyen érzékeny, sentimentális húrokat pendít a vasember. De ez is csak arra szolgál, hogy a keserű labdacsot, melyet a szegény jegyzőknek lenyelniük kell, édes ostyába burkolja. — Mikor akart Polónyi eddigi minisztersége alatt jót, mikor voltak ezért viszontagságai ? — Pythia orákulumai korántsem oly rejtélyesek, mint e szavak.) 13. «Látni fogják, hogy most akaratuk ellenére, hogy használják ki olyan emberek, kiknek társasága nekik politikai értelemben talán nem fog használni. Egyebet nem mondhat most». (Ez a régi kopott módszer: mindenkit, aki nincs Polónyi úrral egy véleményen, hazaárulónak bélyegezni és igy nyakáról lerázni. De Polónyi nem a haza, és eddigi viselt dolgai nagyon is kihívják a kritikát. Ha Polónyi ur igy folytatja csendes kis játékait, akkor nemsokára az egész haza lesz hazáruló az ő szempontjából!) Hogy a mozgalmat annál kényelmesebben még csirájában is elfojtsa, — ravasz igazságügyérünk azt politikainak minősiti. Mi és az egész jogászvilág más véleményen vagyunk. De ha ez ugy is volna, hogy merészkedik azt tőlük éppen ő zokon venni, aki csakis politikai sikerei révén jutott mint outsider az igazságszolgáltatás legfőbb polcára? Mi kifogása lehet az ellen, ha ők is főfelügyelőjük példáját követve, ugyanezen könnyű uton óhajtanak célt érni? Quoduni justum, est alteri aequum ! Pendant-képen ide igtatjuk minisztertársának gr. Apponyi Albertnek a tanítók küldöttségéhez intézett szavait: «a tisztviselő nem a kormány, hanem az állam tisztviselője, aki azt a politikai meggyőződést vallhatja, amely neki tetszikv. 14. «Pontról-pontra nem válaszolhat, — mert ezek még hivatalos titkok! E pillanatban még a minisztertanácson nem ment a dolog keresztül)) (tehát akkor még nem is létezik semmi és igy hivatalos titok sem — és nincs mi elárulni való!) 15. «De annyit közölhet a miniszter, hogy a szeptember 14-iki minisztertanácsban felhatalmazást kapott egy törvényjavaslat benyújtására, amelyben olyan dolgok foglaltatnak, a melyek a birói kart is jótékonyan fogják megnyugtatni!» (Csak lassan-lassan biró uraim, ne örüljenek túlságosan e szavaknak, mert a következő mondat már lerontja az úgyis nagyon általánosan tartott kecsegtető, de semmi substantiálist kilátásba nem helyező ígéretet. Délibáboknál ez már nem megy máskép !1 16. «A birói és jegyzői kar helyzetén csak egy végleges szervezési törvénynyel lehet segiteni». (Igen, de hogyan lehetséges az ily törvényt alkotni: az egyedül illetékes birák véleményének meghallgatása nélkül? És hol nyilatkozhatnak azok szabadabban és szabatosabban, mint országos kongresszuson, saját választott szerveik és bizalmi férfiaik utján? Fából vaskarika ltnne, ha a minisztériumban szervezési törvényt alkotnának — a birák meghallgatása nélkül. Polónyi sokat érthet, de ezt még sem érti; az általa saját izlése szerint annak idején egybehívandó enquéte pedig csak torzképe lesz a birói akaratnyilvánításnak — és a birói kivánatok tolmácsolójának el nem fogadható.)