A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Délibábok hőse

272 17. b Végleges birói szervezet csak akkor lehetséges, ha végleges perrendtartásunk megvan». (Most tessék örülni biro uraim! A végleges perrendtartás nem tartozik a jelen kormány által elvállalt feladatok közzé. És igy csak szemfényvesztés, ha Polónyi azt egy éven belül mint élő törvényt akarja bemutatni. De mindenesetre ügyes cselfogással el van odázva a biróság végleges szervezése. Ha Polónyi egy év múlva még miniszter (Quod bonus Deus avertat!) — akkor majd talál ő uj alkalmas ürügyet a további elodázásra, — ha ugyan erre,— a mostani éles ostorsuhintással szemben — még szüksége volna. Ha pedig közben érdemessé vált arra, hogy képmása a minisztérium volt minisztereinek arcképcsarnokát diszitse, — akkor ő volt a nemes, a jó, az úttörő, — ő akarta a birói szervezést! Tehet-e ő róla, ha az a gonosz politika az ő archimedesi köreit megzavarta és Ígérete beváltását lehetetlenné tette ?! És akkor mi bambák, majd bankettel és toast-okkal fogjuk ünnepelni Polónyit, a birói, jegyzői és ügyvédi érdekek előharcosát, — őt, a délibábok hősét! r, l. A kúriai bíráskodás tervezetének, a kodificationalis munkálatok legsürgősebbikévé való előléptetése az egész független szaksajtóban méltó elitélésben részesült. Legújabban a «Magyar Jogász-Ujság* is csatlakozik táborunkhoz. Egyebek közt a következőket irja : • Mindenesetre jellemző szint vet ugy e kezdet, mint maga az ankét összeállítása, egész igazságügyi kodifikációnk várható általános irányára. Hogy nincsenek ez ankétben sokan, kiknek tudásuk és szakértelmük folytán benne kellene lenni, ez talán még tájékozatlanságra és tudatlanságra vezethető vissza. De hogy sokan vannak benne, kiknek egyéb érdemük nincs, mint «iró kezében a tollnak* ; olyanok, kik soha az ankét tárgyát képező kérdéssel nem foglalkoztak, ez rányomja e tényre azt a jelleget, melyet a jó ízlésnek, a jogtudomány, a jó erkölcs, a politikai tisztesség nevében megbélyegezni kell. A mithológia mesét ismer, melyben Euritosnak egy karszéke volt, melybe ha valaki beleült, mindent elfelejtett, mi vele addig történt, s mit addig tudott. Keljen fel már a miniszter ur abból a karszékből . . .!» Mende-monda. Városszerte beszélnek arról a meglepetésről, melyet jó igazságügyéiünk <az ő birái> javára készenlétben tart. Ugy látszik felsőbb helyről inspiráltak e közlemények, hogy a birák rossz kedvét némileg ellensúlyozzák. Mind e kósza hírekre oly kevés súlyt fektetünk, hogy még azok reprodukálásától is tartózkodunk. A derűs álmoknak csakhamar a szomorú ébredés lenne az utójátéka, — mert aki Pólói nyitói a birák helyzetének gyökeres javítását várja, az homokra épített. Alamizsnát pedig elfogadni a kar büszkesége tiltja. iparkodjék csak minden biró. hatalmas felügyelőjével rokonságba vagy sógorságba jutna, — és nyugodtan nézhet a várt reformnak elébe, — az ő érdekei időközben sem fognak csorbát ! szenvedni. Megoldatlan kérdések. A Jog í. é. 36. számában egy sajátságos esetet közöl Fekete László dr. kecskeméti ügyvéd ur, ahol azt is mondja, hogy «megoldatlanul hagyni egy kérdést, amely megoldás végett vitetett a biróság elé, nem birói functio*. Fájdalom, az ilyen eljárás nem áll egyedül! Ad majorem Justitiae glóriám én is közlök egy hasonló esetet. A. egy tkvileg jelzáloggal terhelt ingatlant vett meg B.-től, aki kötelezte magát a tehermentesítésre, amit azonban elhanyagolván, a jelzálogos hitelező követelésére az eladás és az ingatlannak A.-ra való tkvi átírása után alzálogjogok lettek bekebelezve. A. beperelte B.-t az ingatlan tehermentesítése iránt s keresetében azt kérte, hogy B. a zálogjogot záros határidő alatt vagy töröltesse, vagy helyezzen birói letétbe egy olyan összeget, amely ugy a jelzálogilag, mint az aljelzálogilag biztosított követelések teljes fedezésére elegendő. A kir. tszék abból a nézetből indulva ki, hogy az aljelzálogos hitelezők joga csak a jelzáloggal biztosított követelésre s nem magára az ingatlanra vonatkozik s kielégítési joguk csakis a jelzáloggal biztosított követelés értékéig terjedhet, ugy itélt, hogy B.-t a tehermentesítésre, avagy arra kötelezte, hogy a jelzálogilag biztosított tőkének és járulékainak megfelelő összeget az illetékes tkvi hatóságnál helyezzen letétbe. Ezt az ítéletet a kir. Ítélőtábla is helyben hagyván, B. a megítélt összeget az illetékes tkvi hatóságnál letétbe helyezte. A tkvi hatóság a pénzt letétül elfogadta, de egyúttal megkereste a perbiróságot, hogy ennek az összegnek az aljeizálogos hitelezők részére leendő kiutalása iránt intézkedjék. A perbíróság erre a megkeresésre azt válaszolta, hogy ő feladatát az ítélet meghozatalával befejezvén s a tkönyv, amelyből az alzálogos hitelezők kiléte, s az iratok, melyekből lakásuk kitűnik, birtokában nem levén, de különben is az aljeizálogos hitelezők követelésének kielégítése sorrendi tárgyalás utján a tkvi hatóság hatáskörébe tartozván s végül a kereseti kérelmen tul sem terjeszkedhetvén: a megkeresést nem teljesítheti. Erre egy hosszabb szünet következelt, amely alatt az történi, hogy A. kérte a tkvi hatóságtól, hogy a letéti összegnek a jelzálogos és aljeizálogos hitelezők között leendő felosztása végett sorrendi tárgyalás tűzessék ki, hogy ő ez által ingatlanát tehermentesíthesse. A tkvi hatóság ezt a kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy sorrendi tárgyalásnak csak az ingatlan árverése esetén van helye. Az A. által e végzés ellen beadott felfolyamodás elkésés miatt elutasittatott. Ekkor a tkvi hatóság ismét megkereste a perbiróságot a kiutalás végett. A perbíróság hatásköri összeütközést látván fennforogni, az összes iratokat felterjesztette a kir. Kúriához, amely azonban kimondotta, hogy nincs hatásköri összeütközés. A megoldatlan kérdés tehát az, hogy A., aki a tehermentesítés iránti perben nyertes lett s akinek birtokát terhelő jelzálogi tartozás letétben van. miképpen juthat abba a helyzetbe, hogy birtokáról a jelzálogi követelés s az ezt terhelő aljelzálogok töröltessenek ? Dixi. A m. kir. Kúria tanácsainak tevékenységéről szóló kimutatás. A) Polgári ügyekben. Kiosztatott a 8 tanács tagjai közt: a) az 1904/5. évi hátralékokból összesen 7,519 polgári és 1,225 váltóügy — 8,751, b) az 1906. évben beérkezettekből 8,280 polgári, 1,180 váltó, 66 úrbéri — 9,526 ügydarab. Főöszeg 18,277. Ebből elintéztetett 1906. évi augusztus 31-éig: 6,796 polgári, 918 váltó, 48 úrbéri, 555 felülvizsgálati som. ügy = 8,317 ügydarab. Hátralék maradt 9,003 polgári, 1,487 váltó, 25 úrbéri 10,515 ügydarab. Ha a 18,277 ü. d. kiosztásból levonjuk a 8,317 drb elintézett ügydarabot, akkor maradna 9,960 drb hátralék. Ennek helyébe ki van mutatva 10,515 drb hátralék. A különbözetet képezi az 555 drb felülvizsgálati ügy, mely csupán az elintézésben szerepel, ellenben a kiosztásnál nincs kimutatva, ami mindenesetre némi felületességre vall. E kimutatásból is látható, hogy a hátralékos 1906. évi ügyekre 1—1'/4 év letelte előtt alig kerül a sor, ami sürgős törvényhozási intézkedést kiván. B) Bűnügyekben kiosztatott a 4 büntetőtanács birái közt: 1905. évi hátralék 1,585, 1906. évi érkezés 8,097 = 9,682. Elintéztetett 1906. augusztus 31-ig 7,439, maradt hátralék 2,243. A kúriai birák tevékenysége. Ha végig vizsgáljuk a kúriai birák legutóbbi tevékenységi kimutatását, a következő adatokat nyerjük: A 8 polgári tanács közül 1906. augusztus 31-ig elintéztetett: Az elsőben 771 polgári és 2 úrbéri ügy = 773. A 2-ikban 107 polg. és 479 felülv. sommás ügy — 586. A 3-ikban 3,008 polgári, 46 úrbéri és 9 felülv, sommás ügy = 3,063. Az elintézések feltűnő nagy száma abban leli magyarázatát, hogy e tanácsban nyerik elintézésüket a nagyobbára sablonos házassági válóperek is. A 4-ik (váltó) tanácsban 192 polgári, 918 váltóügy- 1,110. Az 5-ikben 622 polgári. A 6-ikban 825 polgári. A 7-ikben 641 polgári és 40 felülv. sommás — 681. A 8-ikban 630 polgári és 27 felülv. sommás == 657. A 4 büntető tanácsnak kiosztatott : 1905. évi hátralék 1,515 ; 1906. évi beérkezés 8,097 = 9,682 ügydarab. Ebből feldolgoztatott 1906. augusztus 31-ig 7,439, — maradt tehát hátralék 2,243 ügydarab. Az első tanácsban elintéztetett 1,567, hátr. 492. A 2-ik * « 2,083, « 558. A 3-ik « « 1,479, « 590. A 4-ik « 2,310, * 603. Helyreigazítás. A függetlenség, melyet a birák csak az Ígéret földje gyanánt — messze távolból sóvároghatják — azt derék szedőink teli tüdővel élvezik, — fájdalom, a szegény cikkíró rovására. Olvasóink mult heti számunk « Vegyes* rovatának első közleményében bizonyára fejcsóválva olvasták e három rejtélyes szót: <Nun de furosa». E szavak semmiféle kultúrnép szótárában elő nem fordulnak, — tehát nyilván a volapük vagy esperantino szótárból valók. Mire való az olvasót az ily idézetekkel fárasztani ? Ezen kabbalisztikus mondat azonban csak szedőnk jóvoltából vált azzá. Szerző kéziratában e három szó: <nemde furcsa* kifejezéssel szerepelt. Bármennyire tiszteljük a szedő urak függetlenségét, — az e fajta, a szerző rovására menő erőmüveletekből a jövőre nem kérünk. Ugyané cikkben még egy értelemzavaró sajtóhibát kell helyreigazitanunk. «Elvben semmi kifogásnak" helyébe (3-ik bekezdés 1-ső sor) olvasandó: «elvben semmi kifogásunk*. Az 1886. évi XXIII. t. c. 4. §-ának negyedik bekezdése szerint a hivatalától jogérvényesen felfüggesztett törvényhatósági tisztviselőt, a segéd- és kezelőszemélyzet tagját a felfüggesztés tartamára lakpénz illetőségén fölül fizetésének egyharmadrészéig terjedő eJlátásbani részesedés föltétlenül megilleti s a felfüggesztett alkalmazott ezen illetménye iránti igényének érdemi elbirálásat az ellene folyamatba tett fegyelmi vagy büntetőeljárás nem akadályozhatja. (A m. kir. közigazgatási biróság 1905. évi 3,146. sz. határozata.)