A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Délibábok hőse

270 A JOG társaság feloszlását elő nem idézi: nem lehet másként akkor sem, ha az összes részvényeknek egy kézben való egyesülése folytán valamelyik társasági szerv időlegesen nem működik, mert mindkét esetben egyaránt megvan a lehetősége annak, hogy a társasági szervek működésüket újra megkezdhessék. A gyakorlatban alig fordulhat elő, hogy a társaság sokáig fennállhasson, ha az összes részvények egy kézbe jutottak, mert ez a társaságot tehetetlenségre, mozdulatlanságra kárhoztatja. A részvényest saját érdeke fogja késztetni, hogy részvényei egy részének eladása által a rendes állapotot helyreállítsa, vagy pedig a társaságot megszüntesse. Az egyedüli részvényesnek a társaság feloszlatására feltétlenül joga van ; a feloszlás bejegyzése végett igazolni tartozik, hogy a társaságnak kivüle nincs részvényese; a felszámolásra vonatkozó szabályok ez esetben is betartandók. A bíróság az összes részvényeknek egy kézben való egyesülése okából, vagy az alapszabályok különös határozmányai alapján azért, mert a társaságnak nincsen elegendő tagja, sem hivatalból, sem kifogás vagy kereset folytán nem oszlathatja fel a társaságot. Ha a társaságnak azon okból nincs meg az igazgatósága, mert, nem tarthat közgyűlést, amely az igazgatóság tagjait megválaszthatná vagy nincsenek elegendő számban részvényesek, akikből azok megválaszthatók, akkor a társaság működését nem folytathatja, nincsen cselekvési képessége és a hitelezők könnyen módját ejthetik, hogy a társaság ellen a csőd megkérhető legyen. A közgyűlés tartásáért a törvény az igazgatóságot nemcsak vagyonilag teszi felelőssé, hanem a mulasztást azonkívül pénzbirsággal bünteti és a vagyoni felelősségen kivül még súlyosabban szabadságvesztéssel bünteti, ha vétkes mulasztása miatt a társaságnak háromhónapon át felügyelőbizottsága egyáltalán nem, vagy nem kellőszámban volt. A budapesti kir. itélőtábia egy régebbi elvi megállapodása szerint részvénytársaság nem létezhetik, ha összes részvényei egy személy birtokában vannak (2,549/76. sz.). Egy ujabban kelt határozata azonban már ellenkező értelemben oldja meg a kérdést. Ha valamely részvénytársaság összes részvényei egy kézben egyesülnek, mindaddig, mig ez az állapot fennáll, részvénytársasági közgyűlést tartani érvényesen nem lehet, mert a közgyűlés megtarthatásának nélkülözhetetlen feltétele több részvényes létezése, ez a feltétel pedig az elörebocsátott esetben nem forog fenn. A társaság szerves működése meg van ugyan akasztva, jogi személyisége azonban nem enyészik el, sőt szerves működésének akadálya is megszűnik, ha a részvények másokra átruháztatnak. Az összes részvények egy kézben való egyesülése tehát, amennyiben ez az állapot fenn nem tartatik, a részvénytársaság feloszlását nem vonván maga után, nem lehet helye annak, hogy az igazgatóság a felszámolás iránti intézkedésre hivatalból felhivassék (2,731/905. sz. a.). Amennyiben azonban a kérvények tulajdonosa azon jogát, hogy a társaságot feloszlassa, érvényesíteni kívánja, ez esetben, amint említve lett, annak igazolása mellett, hogy a társaságnak ő az egyedüli részvényese, kérheti a feloszlásnak a cégjegyzékbe való bevezetését. A felszámolásra vonatkozó szabályok, melyek főképpen a hitelezők érdekeinek védelmét célozzák, betartandók. A felszámolás befejezte után aztán a megmaradt vagyontárgyak a részvények tulajdonosának átadatnak. Krausz Gyula dr. bpesti ügyvéd. Irodalom. Megjelent: A lakáskérdés és Budapest j'óveje. Megjegyzések a székesfőváros községi politikájához. Irta Farbát Imre doktormérnök. Budapest 1906. Grill Károly könyvkiadóhivatala. Nagy 8° 141 X. Ara 3 K. Foglalkozik a munka a budapesti lakásvisszonyok" eddigi alakulásával, azok javítására irányuló eddigi törekvésekkel, a szabályozási terv és építésügyi szabályzattal a lakáskérdés szolgálatában, a telekpolitikával és lakáskérdéssel, a telekpolitika és pénzügy összefüggésével, a főváros pénzügyi helyzetével és annak orvoslásával, a szabályozási tervvel és a főváros fejlődésével, városszabályozási részletekkel, a főváros közélelmezésével és közigazgatási részletkérdésekkel. Mind érdekes, de lapunk irányától távol eső kérdések. Megjelent: Magyar biztositási évkönyv 1907-re. Szerkeszti Török Jenő Endre. IX. évfolyam, dus tartalommal, 400 oldalon. Áóa 5 korona, kapható a Biztositási és Közgazdasági Lapoknál (Bpest. VII. Vörösmarty-utca 14.) Vegyes. /C Délibábok hőse. Ki másról is penghetne újból a lantunk, mint róla: a jogászvilág nemtőjéről, nagy igazságügyérünkről! Minden megújhodó nappal ujabb babérág disziti reformalkotások gondjával terhelt dicső homlokát. Félők vagyunk, hogy ma-holnap annyi lesz a babér, hogy a reformokat teljesen maga alá temeti. Ezúttal a jegyzők és birák szervezkedési mozgalmát irányította áldásthozó közbelépésével, — mindkettőt oly sikeresen, | hogy ténykedése Klió érclapjaira való ! Amit a jegyzőknek mondott, azt ugy mondta, hogy ebből az ángyomasszony is megérthette a magáét. És meg is értette. Herkules hőstettei eltörpülnek Polónyi akrobata ügyessége mellett. Ott csak a nyers erő győzött, — itt a finom diplomácia, a mézes-mázos szavakkal való legyűrés aratott diadalt. A birák és jegyzők nagy serege meghátrált és már az első riadójelre eldobta fegyvereit. Elég volt a miniszteri gladiátornak : a saját acélizmait mutogatni, hogy ellenfeleit meghunyászkodásra és megfutamodásra birja. Vájjon tényleg az ő ereje és nem inkább ellenfeleinek gyengesége és gyámoltalansága döntötte-e el azt a siralmos batracho-miomachiát, — - azt ezúttal fejtegetni nem akarjuk. * * * Más helyen veszik olvasóink Polónyi igazságügyérnek a bírósági jegyzők küldöttsége felszólalására adott válaszának teljes szövegét. E válasz -amint ezt előre jeleztük — nyomban érleltette gyümölcsét. Ugy a jegyzők, mint — a beszéd hatása alatt — a birák kongresszusát előkészítő bizottságok a két kongresszust ez idő szerint egybehivandónak netn találták. Polónyi válasza után józan észszel mást nem is lehetett várnunk — mert fejével a falnak menni senki sem akar és az önkéntes martirság önfeláldozó szerepét manapság senkisem vállalja magára. Senki azt meg nem köszöni. Annál mélyebb a hatás befelé és már ma is lapunknak két — birói körökből származó — közleménye tanúskodik arról, hogy mily nagy az izgalom és az elkeseredés azok sorában, akik a minisztet ironikus megjegyzése szerint: nagyhatalmat az államban képeznek. Méltán panaszkodnak mellőzésükről és az igazságügyi kormányzat részéről velük szemben alkalmazott egyenlőtlen, anyagi és erkölcsi érdekeiket egyaránt sértő, mértékről. Szappanbuborék módjára csillognak Polónyinak a jegyzők előtt tett és ugy ezekre, mint a bírákra is kiható ígéretei. Csillognak, de ép oly hamar — nyom nélkül letűnnek. A pillanatnak születtek és a pillanatot tul sem élik. A tátongó sebre rákerült az ezt pillanatnyira elfedő tapasz — de megszünt-e a seb azért sebnek lenni ? Lássuk tehát sorba ezeket a díszes szóvirágokat és hogy mi alapjuk van ezen fata morganaszerü képeknek? Minden nagy mondáshoz — és Polónyinak minden mondása ilyen — rögtön hozzáfűzzük, ott ahol annak szüksége fenforog, saját kritikai kathoden-sugár-világításunkat 1. «Szinte természetes dolog, — úgymond Polónyi — hogy ha azok a férfiak kerültek a kormányra, akik maguk ezen — a régi rendszerek által a bíróságok és a jegyzői karral szemben elkövetett — sérelmeket ostorozták, hogy azok e sérelmek orvoslása iránt becsületbeli kötelességet vállalnak, illetőleg teljesítenek, nemcsak politikai hivatást teljesítenek». (Dunkel zwar — doch wunderbar!) 2. «Mert a dolog természete igy van és erről rövid idő alatt meg fognak győződni, hogy ez igy lesz, — csodálatos, hogy akkor indul meg egy mozgalom, mikor a kormány nem várja be a jegyzők mozgalmát és már előzetesen lépéseket tett arra, hogy a jogos érdekek orvosoltassanak és a sérelmek is kikúszöböltessenek». (Csodálatos csak az, hogy Polónyi a jegyzők és birák még ma is jogosult mozgalmát csodálatosnak állítja. Honnét ismerje a miniszter a jegyzők kívánalmait és szükségleteit, ha ezek nem nyilatkoznak ? Ugy jár el velük szemben, mint az apa azon gyermekével, aki az asztalnál még egyszer kér a tálból. «Aki kér, az nem kap.» És ha nem kér, — akkor eo ipso nem kap! Tett-e volna a minister a birák és jegyzők érdekében akkor is valamit, ha ezek nem mozognak és követelésekkel elő nem lépnek ? Arra adjon nyilt és őszinte feleletet. Fellépésük tehát már azon okból is jogos volt, hogy a ministert lethargiájából felriasszák. Vájjon sikerült-e ez egyáltalában és mily mérvben, azt már a közeli jövő megmutatja). 3. «A birói hatalom mint ilyen, önmagában véve is, szervezet nélkül, már nagy hatalom az államban; társadalmi szervezkedésben, külön organismusban pedig végzetessé és veszélyessé válhatik egy állam életében. (Ez nem egyéb, mint egy ügyes parlamenti jongleur-nek kápráztató játéka a szavakkal. A kritika Röntgen-sugarai azonban nyomban kiderítik e szavak valótlanságát. A birák még szervezve sem képeznek nagyhatalmat az államban. Hát még egyenkint, elhagyatottan, a fölebbvalóik és a minister önkényének kiszolgáltatott voltukban, nyomorult anyagi existenciájuk mellett! Mint szellemi röppentyűk e szavak fiatal elméknek épugy imponálhatnak, mint ha valaki őket a haza jövőnek apostrophálja - de a röppentyű I elpuífogásával annál nagyobb marad a sötétség !) 4. «A törvény a jegyzőknek a felügyeleti hatóságuk révén külön jóakarókat is biztosit, azok révén ők minden jogos panaszukat illetékes helyre juttathatják.)) (És csodák csodája, e jóakaróik dacára a jegyzőknek mégis van panaszuk !