A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Birói pragmatika [2. r.] - Az ellenállás joga [2. r.]

266 A JOG Mi nem követelni akarunk, mi nem fenyegetőzünk, mi nem izgatunk, mi nem birunk reá senkit, hogy jöjjön velünk, hanem reá bizzuk mindenkire, határozzon legjobb belátása szerint, önállóan : helyesli-e a mozgalmat, helyesli-e a mi összegezett óhajainkat? A legnagyobb rigorositással ügyelünk arra, hogy mozgalmunkat bármelyik politikai párt bármiféle izgatás céljaira félne használja. Ha teszi, az a mi beleegyezésünk, akaratunk, tiltakozásunk ellenére történik. Tisztán látunk mi, meg tudjuk mi akadályozni, hogy eszközök legyünk bármiféle politikai iránynak. Minket egyedül az igazság, óhajaink igazságába vetett hitünk vezet. Tudjuk azt, hogy mirészünkről egy ily mozgalom megindítása és lefolyása semmitéle kellemetlenséget senkinek okozni nem fog. Meg tudunk mi maradni a karunkhoz méltó tárgyilagos higgadtság mellett. Mi csak élni akarunk a törvény által a haza minden polgárának biztosított azzal a jogával, hogy összegyűlünk és tanácskozunk, egy szóval tömörülünk. Más mellékcél minket nem vezet és más üggyel-bajjal nem törődünk. Azt véljük, hogy a magyar igazságszolgáltatás vezetőférfiai teljesen megnyugodhatnak abban, hogy a magyar birák olyan cselekedetre nem ragadtatják magukat, ami állásukkal össze nem fér, ami reájuk bárminemű árnyt vetne, meg tudják különböztetni a kétes alakokat, akiket nem önzetlen vágy hoz közzéjük. Es azt hisszük, - -ha ugyan meglesz, — a birói congressushoz egész nyugodtsággal, megnyugvással adhatják beleegyezésüket. Birói pragmatika. Irta HORVÁTH EDE, kir. Ítélőtáblai bíró, a győri kir. járásbíróság vezetője. V. Pályázat. A kir. törvényszékeknél és a kir. ítélőtábláknál kijelölő bizottságok alakittatnak a pályázók közül kiválasztandó három egyénnek kineveztetésre való javaslatba hozatala végett. A kir. törvényszéknél alakított kijelölő bizottság az elnökökön kívül még két, szolgálati sorrend szerint következő birótagból és egy jegyzőből áll. A jegyzőnek azonban nincsen szavazati joga. Ha egyes birói állás töltendő be, a sommás bíróság vezetőjének írásbeli javaslata a kijelölő bizottság rendelkezésére bocsátandó. Minden betöltendő birói állásra három pályázó hozatik javaslatba. Ha a bizottság két tagja a kijelölést egyhangúlag állapítja meg, akkor a kir. törvényszék elnöke nem szavaz, de jogában áll a bizottság határozata ellen kifogással élni. Az összes pályázatok, a pályázati idő lejárta után, az elnök által a bizottság határozatával, vagy az elnök kifogásával leiszerelve, 8 nap alatt a kir. táblai kijelölő bizottsághoz terjesztendők föl, ahol azok felülbiráltatnak és végleges javaslattal a tábla elnöke utján az igazságügyminiszterhez felterjesztetnek. A kir itélő táblánál működő kijelölő bizottság a tábla elnökének vagy helyettesének elnöklete alatt a tanácselnökökből, esetleg a legidősebb bíróból alkotott öt tagból és a szavazattal nem bíró tanácsjegyzőből áll. Ez a bizottság hozza javaslatba a kir. táblához kinevezendő birót és ez a bizottság bírálja felül a kir. törvényszék elnöke által akár kifogással, akár a nélkül felterjesztett hármas kijelölést Ha a kir. Ítélőtábla kijelölő bizottsága a kir. törvényszék kijelölő bizottságának javaslatát elfogadja, akkor ez a kijelölés végleges. Ha pedig módosítja, vagy egészen megváltoztatja, akkor a kir. tábla kijelölése az irányadó. A kir. ítélőtábla kijelölő bizottságának a javaslata irányadó akkor is, mikor a kir. Ítélőtáblánál megüresedett birói állás töltendő be. Az igazságügyminiszter a kir. ítélőtábla kijelölő bizottságának javaslatához annyiban kötve van, hogy a javaslatba hozott pályázókat csak akkor mellőzheti, amikor a pályázók közt olyan találkozik, aki a javaslatba hozott három egyénnél hoszabb idejű szolgálattal bir és minősítése azokénál nem rosszabb. A kir. ügyészi és kir. főügyészhelyettesi állásokra pályázók közül a kir. főügyész hoz hármat javaslatba. Az elnöki titkári állás a kir. ítélőtábla elnökének, illetőleg a kir. Kúria elnökének kijelölése alapján töltendő be. A többi, nem pályázat utján betöltendő állásra a kijelölési jog, a szükséges szolgálati idő feltétele mellett, a m. kir. igazságügyminisztert korlátlanul illeti. VI. Minősítés. A kir. törvényszékeknél minősítő bizottság állíttatik fel. Ez a kir. törvényszék elnökén, vagy helyetteselnökén kívül két bíróból és egy szavazattal nem bíró jegyzőből áll. Hatásköre a törvényszéki és egyes birák kivételével, a kir. törvényszék területén működő összes igazságügyi tisztviselőkre kiterjed. Üléseit rendszerint az év január havában tartja, de rendkívüli ülést máskor is tarthat és azon a hatósága alá tartozó tisztviselők személyi visszonyait, a törvényszék elnöke által rendelkezésére bocsátott adatokból állapítja meg és a tisztviselőket minősiti. Az adatokat a kir. törvényszék elnöke részint a saját tapasztalatai, részint a törvényszéki birák és a tanácsbiróság vezetőjének jelentése alapján gyűjti. Amennyiben a bizottság valamelyik tisztviselőt minősítésében kifogásolja, a bizottság határozatát az illetővel a bizottság elnöke közli és figyelmezteti, hogy a közlés kézbesítésétől számított 8 nap alatt a minősítés ellen a kir. ítélőtáblán működő felsőbb minősítő bizottsághoz, a kir. törvényszék elnöke utján kifogással élhet. y TÁRCA Az ellenállás joga.* y/— A Jog eredeti tárcája. — (Folytatás.)**) Bagehot csak a teljes igazságot tárja elénk, midőn azt állítja, miképp : ((Szabadságunk leánya annak a több-kevesebb törvényszerűséggel, több-kevesebb bátorsággal, több századon át a végrehajtóhatalom ellen folytatott ellentállásnak. Örököltük azt a szellemet is, mely lelkesité őseinket a küzdelem alatt, melyet megőriztünk a diadal közepette is.» Mindezek a mi visszonyainkra is teljes mérvben alkalmazhatók. Hiszen mi jellemzi az egész magyar alkotmányos fejlődést, különösen 1526 után? Semmi egyéb, mint az, amelynek hű képét — különös játéka a véletlennek, hogy éppen a bécsi «Neue Freie Presse» így mondja el: ((hajthatatlanul a törvény betűjére támaszkodni, fenyegetésektől meg nem zavartatni, ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogtalanságot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elismerni: ezekkel vivta ki Magyarország az önállóságát. A jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága feltartotta magát a győzedelmes hatalommal szemben». . . (1898. jul. 31.) Kicsinyben összevonva, mintha Macaulay nagy*) Összeállítva Horváth János dr., egyet m. tanár 1905. márc. havában ily cimen tartott előadási sorozatából: «A végrehajtó hatalom szervezete és az alkotmány biztosítékai.)) **) Előző közlemény a 37. számban. becsű tanulmányát olvasnók Hampden Jánosról s a nevéhez kötött politikai ellenállásról, mely végre is érvényre tudta emelni az angol nép elévithetlen igazait. Egyben azonban csalódik a nagy angol auctor, t. i., hogy ez csak nálok lehetett, Európa többi népei ily küzdelemre képtelenek voltak, hasonlót nem mutatnak föl. Sajnos, hogy a mi alkotmányos küzdelmeinket Nyugat-Európa nem ismeri, pedig csekély jóakarattal meggyőződhetnék róla, hogy a Hampden János vezette küzdelmek sokkal mostohább visszonyok közt a magyar talajon is állandók s hogy a magyar nemzetnek is vannak Hampden Jánosai, csak Macaiday-\di nincs, ki azok életét és küzdelmeit méltón megírná. Az ellenállás jogának törvényszerű megállapítása az aranybullában nyer kifejezést. A méltán nevezetes XXXI-ik pont a maga korában hatalmas fegyver volt a nemzet kezében, — ezt í azonban a kor haladtabb szempontjából ugyan már alig lehetne sikeres biztosítéknak tekinteni. Nem egyéb ez, mint fölhatalmazás polgárháborúra, megörökítése a küzdelemnek. Távol áll ettől valamely hatályosabb alkotmányi biztosíték fogalma, de az akkori időkben a kedélyek nem voltak alkalmasak sem egyéb garantiák föltalálására, sem megértésére — az 1687. IV. t.-c. azután törvényileg is megszünteti eme nevezetes, de nem mindenkor bevált s nem eléggé hatályos institutiót. Az ellenállás jogát mindez azonban nem szüntette meg, nem vonta ki a magyar alkotmányos élet keretéből, — mert az ellenállás joga akár van törvénybe iktatva, akár nincs, alapjellemvonása a magyar alkotmányos életnek, mint azt különösen a XVI. század közepe óta lefolyt események is bizonyítják. A magyar államférfiak mind ennek nyomatékos igazat adnak, így p. o. a bölcselkedő statusférfiu^zw József báró az ellen-