A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 38. szám - Birói pragmatika [2. r.] - Az ellenállás joga [2. r.]

A JOG 267 A kir. ítélőtábla felső minősítő bizottsága végleg határoz. A kir. ítélőtábla minősítő bizottsága az elnökön kivül a tanácselnökökből, szükség esetén a legidősebb bírákkal kiegészítendő négy tagból és a szavazattal nem bíró tanácsjegyzőből áll. Elnöke a kir. ítélőtábla, elnöke, akadályoztatása esetén a tanácselnök, vagy a legidősebbb kir. táblai biró. Hatásköre kiterjed a kir. ítélőtábla területén működő kir. törvényszéki és egyes bíráknak, valamint a kir. táblánál működő tisztviselőknek minősítésére és ezen felül mint felsőbb hatóság működik a kir. törvényszék minősítő bizottságának határozata ellen beadott kifogás esetében. Határozata végleges. Az elnöki titkár minősítése a kir. tábla elnökének, illetőleg a kir. Kúria elnökének hatáskörébe tartozik. VII. Átmeneti intézkedés. A jelen tervezetnek törvénynyé váltát követő év január 1-től kezdve a joggyakornokok a XI. fizetési osztály 3-ik fokozatába, az aljegyzők annak 2-ik fokozatába osztatnak be. A törvényszéki jegyzők közül azok, akik e minőségükben 6 évet már eltöltöttek, a IX. fizetési osztály 3. fokozatába osztatnak. Az albirák kivétel nélkül a 4,000 koronás alapfizetést kapják. A kir. törvényszéki és egyes járásbirák közül azok, akik e minőségben 8 évet még ki nem töltöttek, a 4,000 korona alapfizetéshez még egy korpótlékot (400 kor.), akik pedig 8 évet már kitöltöttek, két korpótlékot (800 kor.), kapnak. Az elnöki titkár az alapfizetéshez egy korpótlékot kap. Az a kir. Ítélőtáblai biró, aki e minőségében öt évet már kitöltött, az alapfizetéséhez egy korpótlékot (600 K.) kap. Az a kir. kúriai biró, aki e minőségében öt évet már kitöltött, szintén egy korpótlékot (1,000 kor.) kap. A hasonrangu ügyészek, kir. főügyészi helyettesek, főügyészek, koronaügyészhelyettesek, a bírákkal egyenlő fizetést kapnak. Akinek a törvény életbeléptetéséig a megállapított, átmeneti fizetésnél több van, a különbözet erejéig személyes pótlékot kap. I 'III. Vegyes intézkedések. A) Lakáspénz. A kir. táblák székhelyén az elnökök, a birák és ügyészek, valamint a bírósági tisztviselők az I. lakbérosztáíyra (Budapest, Fiume) megállapított lakbéreket kapják. Ugyanezt a lakbért kapják azon városok igazságügyi tisztviselői is, ahol — habár kir. tábla nincsen — a lakosok száma az 50,000-et meghaladja. E) Napidíj és fuvar. A m. kir. igazságügyminiszternek 21,224/1896. sz. rendelete a 17. és 27. §-aival akkép módosítandó, hogy a saját állás igazolására ezeket hozza föl: «Csak az valóban a miénk, amit megtudunk védeni s azért alkotmányos országokban minden jog biztositéka abban áll, ha mindazon megtámadásoknak, melyeknek ki van téve, ellen tudunk állani s habár az ellenállás joga, mely a középkor folytán sok államban különös törvények által volt a rendek részére elismerve, sok igen veszélyes eredménye miatt korunkban nincs kimondva az alkotmányban : az ellenállás lehetsége azonban, mely különben sem az alkotinány betűin, hanem tényeken alapszik — mai nap is szintúgy a polgári szabadság utolsó biztositékának, mint minden államhatalom biztossága midhatlan föltételéül tekintendő.^ (Lásd A XIX. század uralkodó eszméi, 2 kötet 401. lap.) Deák 1839. okt. 2-án kijelenté, hogy : «hajdan a magyarnak ellenszegülési joga volt, de 1687-ben az ország rendéi azt eltörölték. Azonban sohasem volt eszükben azt határozni, hogy eltöröltetvén ezen szabadság, az ország minden parancsnak vakon tartozik engedelmeskedni s azok ellen, ha törvénytelenek, felszólalni szabad ne legyen. Az ellenállás helyett megállapittatott a megyéknek azon joga, hogy a törvénytelen parancsok ellen fölszóllaljanak». Deák, Lustkandl-al szemben is vitatta, hogy ne vélje mikép ama záradéknak eltörlése által a nemzet azon jogától is megfosztatott, hogy a végrehajtó hatalom körében történt törvénysértések ellen felszólalhasson. (L. Adalékok 113. 1.) Különben az oly óvatos Széchenyi is felhozza, mikép: «nálunk Magyarországban —- nincs tagadás benne — ha ezen vis inertiae nem segített volna néha, nem igen hiszem, hogy még Magyarország most léteznék.» (1843. okt. 30.). Körülbelül a vett tanúságok után ebből indultak ki az 1790. évi országgyűlés rendéi is, midőn a hitlevéli operaműködési kerületen belül is a saját fizetési osztálynak megtelelő napidíj és fuvarpénz számitható. A birák és ügyészi állásban levők pedig azt a napidijt és fuvart számítják, amely rangosztályba tartozásuk idejében őket teljes összegben illette. (Folyt, köv.) • A tékozló miniszter. Mit is mondott e lap igen tisztelt szerkesztője a «Jog* f. évi 35. számában]? «Miniszter ur ön tékozló és maholnap arra fog ébredni, hogy a hátán üres koldustarisznya lóg !» S e szavak megjelenése óta ismét a közbizalom egy jó részét tékozolta el a miniszter ur: a birák bizalmát. Avagy bizhatunk-e az olyan miniszterben, aki nemcsak kijelentette, hogy a bírákat kihallgatáson nem fogadja, hanem meg is tette, hogy egy Sz.-Fehérvárról s egy Erdélyből odautazott birót visszautasított? Aki eltűri, hogy már a kihallgatásra való előjegyzéshez is csak protectióval lehet jutni ? Aki nem engedi meg a kihallgatásra írásban való jelentkezést ? Tehát nemcsak a közvetlenséget az érintkezésben, de magát az érintkezést is lehetetlenné teszi a bírákra nézve legfőbb hatóságukkal! Igazán szabadelvű államokban még az államfővel is szabadon és közvetlenül érintkezhetik a honpolgárok minden rétege; vagy talán nagyobb urnák tartja magát Polónyi ur, mint a francia, vagy az amerikai köztársaság elnöke ? Avagy bizhatunk-e az olyan miniszterben, aki a szegény birópáriáknak a felügyeleti hatóságok sérelmesnek vélt intézkedései ellen benyújtott Írásbeli panaszokat, azzal a rideg kijelentéssel utasítja vissza, hogy az nem a szabályszerű fokozatos uton jutott hozzá. Pedig ezekből a panaszokból sokat tanulhatna a tszéki elnökök igazságtalansága s a táblai elnökök basáskodása felöl. így hát a birák elől ugy a szóbeli, mint az írásbeli panasz utja el lévén zárva, valósággal az orosz paraszt jogállapotába sülyedtek s igazán nincs más mód, mint a Bachkorszak szomorú elvét követni: «Maul haltén und weiter dienen», — a függetlenségi pár:ból kikerült miniszter nagyobb dicsőségére! Avagy bizhatunk-e abban a miniszterben, aki a minisztérium kebelében — a legfőbb nagyfejüekkel egyetértve — megtartott értekezleten azt jelenti ki, hogy a birák körében helyzetük javítása érdekében megindult testületi szervezkedés «ily célokra nem alkalmas és a birói hivatás komolyságával nem egyeztethető össze!» Risum teneatis amici! Hác mi az istennyila fér már össze a birói hivatás komolyságával ! Hisz nyomorult anyagi helyzetük s munkával való túlterheltségük, a társadalmi tekintélyt úgyis rég elvette már a bíráktól; a tszéki és jbiráknak a VIII. fizetési osztály 2. fokozatába történt kinevezéssel szerzett jogot maga a törvényhozás kobozta el; a komoly munkával való érvényesülhetést az őrült statisztikai tumba fölvették azt, hogy ha a király a törvényeket rendeletei által megsértené, az ország rendéi engedelmességöket azok iránt büntetlenül megtagadhassák. (L. Acta Comit. 133. 1.) Mi is elmondhatjuk állapotainkra, illetve alkalmazhatjuk a következőket, hogy az ellenállás szent joga sarkköve a mi alkotmányunknak, mint ezt lord Brougham, Angliának egyik legnagyobb alkotmányismerője, föltételezi. (L. The British Constitution by Henry Lord Brougham 251. 1.) A mi alkotmányfejlődési szempontunkból föltétlenül állanak Broiigham következő tételei: «Anglia kormányzatának egész szerkezete, mint szegletkövön, a nép ellenállási szent jogán nyugszik ; véghetetlenül fontos dolog az, hogy ezt soha se visszitsük szemünk elől s mindig eszünkbe tartsuk, hogy az ellenállás elve mennyire szükséges, hogy ugy a kormányzók, mint a kormányzottak az ellenállás elvéhez folyamodást mindig lehetségesnek tekintsék, — kétségtelenül végletesség az, melyhez óvatosan kell folyamodni, de oly mentőszer, mely a népnek érzelmében van, oly biztosíték, melyhez a nép mindig folyamodhatik s folyamodni is fog, valahányszor kormányzói szükségessé teszik, hogy önvédelme végett a nép hozzá folyamodjék. — Alkotmányunk egész történelme bővelkedik annak bizonyítékaiban, hogy mennyire könnyű korlátlan hatalmat gyakorolni s a 7iépnek törvény által legjobban biztositottjogait lábbal tiporni a nélkül, hogy az alkotmányos kormányzat elmélete változást szenvedne s akként, hogy a végrehajtó hatalom ellenőrzésére alkotott intézmények és a nép oltalmára számított törvények épp ugy fennállanak, mint aminők voltak, midőn a nép azokat vérével s munkájával kiküzdötte. — Alkotmányunk történelmének e vonásai megtaníthatnak, hogy ne bízzunk puszta törvényhozási biztosítékokban, hanem min-