A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 37. szám - A birói függetlenség

A JOG 147 Az ajándékozási jogügylet létrejöttéhez okvetlen szükséges az, hogy a megajándékozni szándékozott személy az ajándékozást kifejezetten elfogadja ; amiért is a férj, aki a neki kölcsönadott összegre azt vitatja, hogy az nejének ajándékoztatott, azt is megjelölni tartozik, hogy neje az állítólag részére tett kérdéses ajándékozást hol, mikor és mi módon fogadta el, mert enélkül az ajándékozás ezen kellékének fenforgását sem tette valószínűvé és igy az ajándékozás létrejötte egyoldalú föesktivel sem bizonyítható. [A m. kir. Kúria lílíj i. április 18 8.ÍM0'90Í. sz. a. -—- yJ Nincsen olyan törvény vagy rendelet, amely általánosságban meghatározna azt, hogy minő természetű pénzek s értékek fogadandók el birói letétként. A tartozási összegnek birói letétbe helyezésére alapul szolgál, ha az adós magát a késedelem alól mentesíteni akarja és nem áll módjában saját hatáskörében megállapítani azt, hogy a letett összeg csakugyan a jogosítottként jelentkezőt illeti-e meg. (A bpcsti kir. ítélőtábla 1906 ápr. 19. 1,')95. 1906. v. sz. a.) Az ismeretlen tartózkodásu házastárs ellen a házassági életközösség visszaállítása iránt kibocsátott felhívás megtartja joghatályát akkor is, amikor ezen házastárs lakhelye utóbb ismertté vált; ily esetben azonban a 77. §. b) pontjában meghatározott bontó ok nem állapitható meg, hanem az képezi a birói eldöntés tárgyát, hogy a 77. íj. a) pontjában meghatározott bontó oknak ismérvei fenforognak-e ? (A m kir. Kúria 19U6. június 20. 1,565/1906. sz. a.) A mozgó-postaszolgálat nem képez esetről esetre való kirendelést, hanem állandó alkalmaztatást, melytől az arra alkalmas egyén rendszerint el nem vonatik és igy a kártérítés megállapításánál az ezen a címen élvezett jövedelem is számba veendő. Megváltoztattatott az elsőbiróság azon rendelkezése, mely!yel alperes a felperes élete fogytáig köteleztetett a megállapított havi járadék fizetésére és kimondatott, hogy alperes ezt a járadékot felperes életének tartama alatt is csak az 1926. évi január 24. napjáig tartozik fizetni; mert a köztapasztalat szerint az előrehaladottabb korú egyének nagyobb testi fáradalmak kifejtésére már nem képesek és a meghallgatott orvosszakértő véleménye szerint is felperes a terhes mozgó postai szolgálatot még legfeljebb 15—20 évig lett volna képes ellátni, ezek szerint felperes élete 55. évének betöltésével, ami 1926. évi január 24-én fog bekövetkezni, ezen jövedelmétől valószínű számítás szerint úgyis elesett volna s igy e cimen kártérítést ezen időn tul nem igényelhet (A m. kir. Kúria 190<i. jun. 19. 412 sz. a.) A vízjogi törvény 4. §-a szerint csak a vizek partja és medre képezi a parti birtokos tulajdonát és a parti birtoknak elvalaszthatlan alkatrészét, de nem valamely elhagyott régi vízmeder is. (A m. kir. Kúria 19 6 május 16. 2.228 905. sz. a.) Az apai hatalmat gyakorló apa a gyermeke érdekében folytatandó perek viteléhez a gyámhatóság jóváhagyását kikérni nem tartozik, miért is a pervitellel járó költségek erejéig a perben képviselt kiskorú külön gyámhatósági hozzájárulás nélkül is kötelezetté válik. (A m. kir. Kúria 1906 június i . 1,872/905. sz. a.) Az elhalt ügyvéd irodája részére kirendelt gondnoknak nem tartozik sem jogai, sem kötelességei közzé az elhalt ügyvéd követeléseinek a behajtása és tartozásainak a kifizetése. Ha tehát az iroda részére kirendelt gondnok ily követeléseket behajt és ily tartozásokat kifizet, mint megbízás nélküli ügyvivő jár el; már pedig a megbízás nélküli ügyvivő és a jogosított között fenforgó jogvisszony elbírálása az ügyvédi rendtartás 66. §-ában említett külön ügybiróság elé nem tartozik. (A m. kir. Kúria 1906 június 19. 5,611 9Uq. sz. a.) Ha kétségtelenül megállapítható a végrendelkező hagyományozó szándéka, annak érvényessf géhez nem szükséges, hogy parancsoló, szigorú kifejezésekkel nyilvánittassék ki, amiért is érvényesnek mondatott azon hagyományrendelés, amelyet az örökhagyó akkép eszközölt, hogy az örökösnevezés után azt a «kérést» intézte örököséhez, hogy nővérének életefogytáig bizonyos évjáradékot fizessen. (A m. kir. Kúria 1906 május 25. 1,466. 1906 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A megrendelési jegyből annyi minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy alperes a vételárat nem egyszerre és egy összegben tartozott megfizetni, hanem részére az évenkinti részletekben való fizetés kedvezménye biztosíttatott. A megrendelő jegyen a részletfizetési határidők megállapításánál észlelhető több rendbeli törlésekkel és kiigazításokkal szemben felperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy alperessel szemben az általa beismerteknél terhesebb részletfizetési feltételek voltak megállapítva. A budapesti kir. törvényszék (1906. jun. 15-én 13,043. p. sz. alatt) Back Frigyes dr. ügyvéd által képviselt ^Budapesti Szivattyú- s gépgyár részvénytársaság* felperesnek, N. N. dr. ügyvéd által képviselt P. község alperes ellen 1,370 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: Alperes köteles a felperesnek 636 K. 11 f. tőkét, annakés pedig 293 K. 61 f.-nek 1902. évi dec. hó 31-től, 342 K. 50 f.-nek pedig 1903. dec. 31-től járó 5°,'o-os kamatait és 70 K. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes keresetének 48 K. 80 f. tőkére és a kamattöbbletre irányuló részevei föltétlenül, keresetének 685 K. tőkére irányuló részével pedig ezúttal elutasittatik. Indokok : A kir. törvényszék, a felhívott tanuk ellentétes vallomásának mellőzésével, az alperes által csatolt 2\. alatti jegyzőkönyv idevonatkozó tartalmának az ebben foglalt határozaton alapuló, a felek által valódiság tekintetében kétségbe nem vont s a felperes által a 4,313/904. sz. kérvénynyel bemutatott megrendelő jegynek a vételár fizetésére vonatkozó adataival való egybevetéséből megállapította, hogy a felperes által az alperesnek szállított gépek 1,370 K vételára évenkinti nem egyenlő, az alperes költségvetéséhez mért részletekben fizetendő, mindazonáltal azzal a megszorítással, hogy az egész vételár 1905. év végéig teljesen kiegyenlittessék. A megrendelő jegy módosított része szerint, eredetileg ugyan 450 K. 1903. illetőleg 1902. év folyamán volt fizetendő s csak a még a fenmaradó 920 K. volt törleszthető a költségvetéshez mért évi részletekben s igy a megrendelő jegynek az a tartalma eltért a 27- alatti jegyzőkönyv tartalmától; a megrendelő jegy tanúsága szerint azonban a 450 K. utóbb áthuzatván, a 920 K. fizetésének föltételei ezzel nyilván az egész vételárra kiterjesztettek, a megrendelő jegynek ez a tartalma pedig teljesen megegyezik a hivatkozott jegyzőkönyv tartalmával. E szerint tehát alperes az első ilyen részletet 1902. év végéig, a másodikat pedig 1903. év végéig volt köteles megfizetni; a harmadik és negyedik részletet ellenben csak 1904. és 1905. év végéig kell megfizetni. Minthogy pedig egyrészt a vételár fizetésére vonatkozó az a kikötés, hogy a vételár évi egyenlő, a költségvetéshez mért részletekben fizethető, nem ad jogot az alperesnek arra, hogy a számszerűleg előre meg nem határozott részletek fejében fizetéseket egyáltalában ne teljesítsen; másrészt pedig az alperes nem is állította, hogy a költségvetéshez mérten az 1902. és 1903. évek folyamán milyen összeget volt módjában fizetni. Alperes ennek igazolása hiányában a vételárat legalább évenkinti, négy egyenlő részletben köteles fizetni, ugy, hogy a vételár ez által 1905. végéig teljesen kiegyenlittessék. A két esedékes részlet e mellett a számítás mellett a vételár felét teszi, mig a vételár másik fele a harmadik és negyedik részlet esedékességekor lesz követelhető. Ezért alperest a per folyamatba tétele előtt esedékessé vált első és a per folyama alatt esedékessé lett második részlet fejében a 48 K. 89 f. szállítási költség leszámításával 636 K. 11 f.-nek a megfizetésére kötelezni, ellenben felperest az alperes időelőttiségi kifogásának részben való helyadása mellett keresetének 685 K. tőkére irányuló részével, mint időelőttivel elutasítani kellett. A 48 K 90 f. szállítási költség az addig esedékessé vált vételárba azért volt beszámítandó, mert a felperes által bemutatott megrendelőjegy értelmében a szállítási költség a felperest terheli, azt pedig a felperes nem vonta kétségbe, hogy a 48 K. 89 fill. szállítási költséget az alperes fizette ki; s igy az alperes, ennek a felperes helyett fizetett összegnek a vételárba való beszámítását jogosan követeli. A vételár után kamatok nem köttettek ki, mert a megrendelőjegynek ez a része kitöltetlen; ennek hiányában felperesnek csak késedelmi kamatokhoz lehet igénye, ezek a késedelmi kamatok pedig a jelen esetben fizetésre kikötött naptól járnak; az első részlet fizetésének határnapja pedig 1902. dec. 31-ik; a második részleté pedig 1903. évi dec. 31. napja volt. Ezért a kamatok ettől az időponttól kezdve voltak megítélhetők, mig felperes keresetének a kamattöbbletre irányuló részével elutasítandó volt. Alperes az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltség csak egy részének megfizetésére azért köteleztetett, mert felperes keresetének nagyobb részére pervesztes s igy méltányos, hogy alperes a perköltségnek a marasztalás összegéhez mért részét viselje. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. nov. 2-án 6,607. p. sz. alatt) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság alperest 636 K. 11 fill. tőke, ezután és pedig 293 K. 61 fill. után 1902. évi dec. 31. napjától, 342 K. 50 fill. után pedig 1903. dec. 31. napjától számítandó 5°/o kamat és 70 K. aránylagos perköltség erejéig elmarasztalta, továbbá felperest keresetének 48 K 80 fill. tőke és kamatára vonatkozó részével elutasította, felebbezés hiányában nem érinti; felebbezett egyéb részeit pedig helybenhagyja. Indokok : Felperes a 4,313/904. sz. alatt beadott kérvényéhez maga csatolta X. alatt az alperesnek szállított árukra vonatkozó megrendelési jegyet, amely megrendelési jegyből annyi minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy alperes a vételárat nem egyszerre és egy összegben tartozott megfizetni, hanem részére az évenkinti részletekben való fizetés kedvezménye biztosíttatott. A. megrendelőjegyen a részletfizetési határidők megállapításánál észlelhető többrendbeli törlésekkel és kiigazításokkal szemben az X. alatti okirat birtokosa és bemutatója, vagyis felperes, tartozott volna bizonyítani azt, hogy alperessel szemben az általa beismerteknél terhesebb részletfizetési feltételek voltak megállapítva és minthogy felperes ezt bizonyítani meg sem kísérletté, helyesen járt el az elsőbiróság, amikor az alperes által beismert és a 2 alatti községi határozattal is támogatott fizetési feltételeket fogadta el bizonyítottnak és ez alapon felperest kereseti követelésének az 1904. és 1905. években esedékes két utolsó részletével, mint időelőttivel elutasította. Xem szolgálhat e részben felperes javára a_ csak a felebbezésben és igy nyilván elkésetten felhozott az a