A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - A magyar birói függetlenség, mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről

A JOG 255 indul, természetesen rányomva erre is egyéniségének, — a törvénynyel és fennálló más szabályokkal legtöbbször kevésbbé összhangzó — bélyegét. Vét a jelölt önmaga ellen, amikor a törvény és törvényes szabályok egyenes kijátszásával, az úgynevezett színleges bejegyzéssel tör végcélja: a diploma után. Nem kevésbbé helytelenítendő amaz, a bíróságoknál alkalmazott ügyvédjelöltek körében felkapott gyakorlatmegszerzési szokás, — hogy a jelölt, — aki esetleg már a gyakorlati birói vizsgát is letette, — de vágya az ügyvédi oklevél felé is húzza — ez utóbbi célját elérni ugy törekszik, hogy a rang fenntartásával szabadságoltatja magát arra az időre, amíg a hátralevő, ügyvédnél eltölteni kötelezett gyakorlatot megszerzi, s így aztán az ügyvédi diploma birtokába jut. A magyar birói függetlenség, mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről. S\ j,/(Befejezö közlemény.) A kisegítő kúriai bírák — ezidőszerint 30-nál is több — rendszere is azt hozza magával, hogy a hetes kúriai tanácsnak fele oly birákból áll, akiknek előléptetése teljesen a miniszter kegyétől függ. Hol van a biztosíték, hogy az ily bíróból, — ha tetszik a miniszternek, ha nem — valóságos kúriai biró lesz? Megörzik-e ezek, függő helyzetük dacára is, függetlenségüket, kivált kritikus időben, esetleges politikai perekben ? És lesznek-e köztük sokan, akik a további előléptetésről inkább lemondva, visszamennek szégyenkezve ahhoz a Táblához, ahonnan felrendeltettek, mintsem feláldozzák birói meggyőződésüket? Akik ebben biznak, azok nem ismerik az emberek hiuságszülte, pénzszomjtáplálta gyarlóságait. A birókíddés jogát szinte ki kell venni a miniszter kezéből és azt a független felsőbíróságok hatáskörébe utalni. Epugy meg nem hagyható többé a közigazg. hatóságok és bíróságok között felmerülő hatásköri összeütközések végeldöntésének joga a minisztertanács hatáskörében, — mert ez is önkénykedésre vezet és a birói függetlenség elvét kijátszani és illusóriussá tenni képes. A igazságügyi administratio is sok tekintetben szélsőségekre, a birák munkaerejének és idejének a végkimerülésig menő kihasználására vezetett. Az elnökök közül ma az a kitűnő administrator, aki minél kevesebb személyzettel annál fényesebb statisztikai eredményt képes kimutatni. Kitűnő biró, vagy munkaerő csak az lehet, aki minél több Ítéletet tud kimutatni. A minisztériumban megállapították azt, hogy mennyi Ítéletet kell egy bírónak évente hoznia. Aki ezt a mértéket meg nem ütötte, az gyenge, — aki felülhaladta: nagy munkaerő. Ehhez igazodnak a kinevezések és előléptetések. Eredménye azonban a birák felületessége. Arról, hogy munka és munka közt mekkora a különbség; hogy a gyors igazságszolgáltatás nem jelenti minden esetben az Ítélkezés jóságát is; hogy a gyorsaság csak az ügyek rovására, tehát a felek kárára történhetik; hogy a birói munka számszerűleg meg nem bírálható és statistikai alapon a birói qualitás nem mérlegelhető; arról, hogy a biró munkaidejét és erejét teljesen kihasználni és őt idő előtt rokkantá tenni nem szabad, — ezekről a csekélységekről ily irányzat mellett nem lehet szó. Elfelejtik, hogy a kifáradt, kimerült, ideges biró nyugodtan nem mérlegelhet, jó ítéletet nem hozhat és az így elbírált per sokkal hosszasabb és költségesebb; hogy a biró is ember, akinek időt és alkalmat kell adni, hogy családjával is foglalkozzék és magát tovább képezhesse. Hogy a biró hivatalos dolgát elvégezhesse, ma a legnagyobb erőfeszítésre, az éjszakai órákra, sőt a vasárnap délutánokra is szüksége van, ha leminősittetni és a további előmeneteltől elzáratni nem akar. Elég rámutatni az u. n. tömeges tárgyalási határnapokra, amikor a járásbirósági biró 60 — 120 keresetet köteles kitűzni egy délelőttre. Felebbviteli sommás és bűnügyi tárgyalás pedig 14—20 tűzetik ki egy délelőttre; hogy a telekkvi biró köteles a tkvi beadványokat 7 nap alatt elintézni, a tjkvbe bevezettetni, leíratni és kikézbesittetni, — mert ha ezt elmulasztja, igazoló jelentést kell tennie az elnöknek. A felsőbíróságnál egy-egy táblai biró is hetenkint 4—5—6 napon vesz részt tanácsülésekben és jövő heti munkáját csak a késő éjszakába benyúló munkálkodásával végezheti el. Ha megbetegszik — hosszabb betegséget kivéve, — a felgyűlt hátralékot újból csak neki magának kell feldolgoznia, mert tartalékmunkaerőről nincs gondoskodva. Tehát az administració is erősen érinti a bírónak munkabeosztási jogait és kiszolgáltatja őt részben felettesei önkényének. Az egyik biró gyorsan és jól dolgozik, a másik ellenben csak akkor dolgozik jól, ha lassan, tempósan dolgozik. Az igazságszolgáltatás gyorsítása révén most a közönség az egyik bírótól jó, a másiktól rossz és költséges munkát kap, holott mind a kettőtől jót kaphatna és a lassú biró is maradhatna jó birónak. Ha azt akarjuk, hogy első folyamodásu bíróságaink szilárd alapon nyugodjanak és birói karunk független legyen, akkor az első és elengedhetlen kellék az albirói intézmény és egyéb mobilisált birói állás mielőbbi teljes kiküszöbölése. Nevezzék ki a kezdő birót a VIII. fiz. osztály 3-ik fokozatába bíróvá, hogy onnan automatikusan előléphessen a VH-ik fiz. osztály első fokának 6,000 K. fizetéséig. A gyakorlatilag kiképzett Mrójelöltek elnyerésére, a tszéki elnökök által évnegyedenkénti seminariumok volnának tartandók; a kiválóbb joggyakornokok és jegyzők esetleg pénzbelileg is volnának segélyezhetők. De mindenesetre jobban volnának megválogatandók a birói és elnöki állásba való egyének. Ne csak a nagy munkaerők és ne csak a kemény legények keresendők, hanem suly fektetendő a birói jellem- és egyéniségre. Ezekben keresendők a birói függetlenség egyéni biztosítékai. Nem szabad tűrni, hogy a biró a végrehajtó hatalomtól függő helyzetbe kerüljön, székhelye végleges megállapítását, előléptetését a miniszter kezéből lessé és statisztikára dolgozó, a felsőbbek kegye és tetszése után futkosó hivatalnokká törpittessék. A titkos minősítési rendszer a birói függetlenség érzését már csirájában elfojtja. Arról, hogy a megfigyelő jbiró az év végén milyen eredményre jutott és személyzetét miként minősítette, az érdekelteknek soha semmiféle tudomásuk nincsen. Erről csak az elnök nyer értesítést; ez minősiti aztán a jbirót és bírálja felül annak minősítését; minősiti továbbá saját tszéki személyzetét, szintén teljes titokban, tetszése és belátása szerint. Munkáját titokban és értesítések adása nélkül felterjeszti a Tábla elnökéhez. Ez és titkárja átvizsgálják a minősitéseket és azokat vagy helybenhagyják vagy megváltoztatják, de erről újból senkit sem értesítenek. Erre nem is kötelesek. Sem a biró, sem főnöke soha sem tudják meg, hogy minősítésük jó-e vagy rossz, hogy az helyben lett-e hagyva vagy sem ? Ha már most albiró vagy tszéki biró valamely állásra pályázik, kérvénye és személytáblázata csak akkor jut el a Tábla elnökéhez, ha a kérvényező saját Táblája területére pályázott. Ha tehát a pályázó minősítése téves volt és a táblai elnök által megváltoztatott, — ez a helyesbítés csak akkor jut érvényre, ha a pályázat ugyanazon tábla területén lévő állásra hirdettetett meg, — ellenkező esetben mindig megmarad a tszéki elnök esetleg hibás és téves minősítése. Ily esetben a táblai elnök ellenőrzése a minősítés kérdésében teljesen illusórius. A táblai elnök csak pályázat esetén köteles az alantas tszékek elnökeit és a Tábla biráit minősíteni, — de ez a minősítés is titkos. A minősítési jegyzékek aztán közvetlenül az igazságügyminiszterhez küldetnejc fel, hol azok kezeltetnek. Ez a rendszer az elitéltetését önmagában hordja. Ez dönti el a birák hivatalos pályafutását. Mert ha szeszélyből vagy ellenszenvből, esetleg besugások alapján leminősitésük megtörtént, nincs alkalmuk ez ellen védekezni. Az ily biró hasztalan pályázik, hiába várja előléptetését, ő senkinek sem kell, rajta senki nem könyörül, ő marad a nem megfelelő munkaerő. Nem tudja, hogy mi lehet az oka annak, hogy halomszámra beadott pályázati kérvényei mindig azzal a sablonos hátirattal érkeznek vissza: «értésittetik a folyamodó, hogy a kért állásra más neveztetett ki». Az ily biró aztán elsavanyodik, mogorva, kedvetlen lesz, akivel az érintkezés kellemetlen. Ha az ily biró egyszer egy elnöki Írásbeli megintést kap, mely a személyi táblázatban is épugy bevezettetik, mint bármely fegyelmi büntetés, — a józan ész azt követelné, hogy az ily megrovás elévülés esetén a táblázatból kitöröltessék. De szabály az, hogy az ily feljegyzések, habár réges-régen elévültek, a személyi táblázatban mindvégig benmaradnak. Hátha még azt is tudná a nagyközönség, hogy a birónak mily könnyű az ily írásbelit vagy fegyelmit kifogni. Ezek a dolgok így többé meg nem maradhatnak! Szerző azért azt javasolja, hogy a járásbíróságok biráit az a tszék minősítse, teljes tanácsülésében, amely ezen birák Ítéleteit felülbírálja. Előadók legyenek itt azon előadók, akik az elsőfokú ítéleteket a tszék tanácsüléseiben évközben előadták. A szavazás okvetlen titkos legyen. A minősítés eredménye záros határidőn belül közlendő a minősített bírákkal, kiknek egyfokú felfolyamodási jog volna megadandó az illető Tábla szaktanácsa elé. Ha az elnökök a birói testületi minősítéssel megelégedettek nem volnának, kötelesek lennének ellenőrzési jogukat szintén jogorvoslat utján gyakorolni. Ha pedig a táblai szaktanács a törvényszék minősítését helyesnek nem találja, — akkor köteles legyen a biró munkáit felülvizsgáltatni és e célra egy táblai birót kiküldeni és ennek jelentése alapján végleges határozatot hozni. A tszék biráit minősítené a Tábla plénuma, — a tábiai szakelőadók, esetleg a tszéki elnök meghallgatása mellett; a táblai bírákat a Kúria plenáris ülése. További fokozódás nem lehetséges. A minősítésnek ez a módja a bírákban azt a megnyugvást keltené, hogy munkájuk méltányolva, előléptetésük pedig biztosítva van és nem szükséges elnöki és miniszteri előszobákban kilincselni és protektorok után áhítozni, ha felsőbb állásba kívánkoznak. A bíráknak való egyének kiválasztása is rendszerint a végrehajtó hatalomra van bízva. Egy évtized alatt ebből már rendszer lett és az állások rendszerint pályázat kiírása nélkül töltetnek be, — sok érdemes birónak folytonos mellőzésével. A pályázat utjáni álláselnyerés a mai gyakorlatban olymódon történik, hogy az elnök összehívja a — rendszerint a legidősebb birákból álló — 2—4 tagu elnöki tanácsot. Nincs előírva, hogy kikből álljon e tanács és így az elnöki kívánság előtt nem feltétlenül meghajló biró e tanácsból, ha a szükség kívánja, kihagyódik és az az elnökkel egy nézeten levőkkel alakittatik meg.