A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 36. szám - A magyar birói függetlenség, mint egyik alkotmánybiztositék kiépítéséről

256 A tanács hármas ajánlata, az elnök külön titkos javaslatával együtt, a Tábla elnökségéhez küldetik fel.. A Táblák és a Kúria elnöki tanácsai az elnökök és tanácselnökökből állanak (1891. XVII. t.-c. 11. §.) és ha a Tábláknál csak 2—3 tanácselnök lenne, akkor a tanács a rangsorban következő birákbóí 5 tagra kiegészítendő. Ez sem elég biztosíték arra, hogy a szabad birói vélemény az állások betöltésénél megnyilatkozzék. Mert nem azok minősítenek, akik a bírákat közvet-. lenül*a^^Tm^kájok belértéke után ismerik, hanem jön az elnöki szemüvegen át látottak és sokszor besugások utján hallottak alapján, elnöki befolyás mellett keletkezett ajánlásból. A Táblák 5-ös tanácsában esetleg ismét nem azok a birák ülnek, akik a pályázót munkája után ismerik. Ellenben érvényre jut a kilincselés, rokonsági, sógorsági, jóbaráti összeköttetés — és az így elkészült táblai ajánlás és táblai elnöki külön felterjesztés megy a miniszterhez. Mindez a procedúra oly titkos, hogy elárulása állásvesztéssel jár. De azért másnap az egész tszék beszéli, a táblai székhelyen pedig a birák családja arról teázik és kávézik, hogy ki lett első-, másod-, harmadhelyen jelölve és majdnem fogadások történnek, hogy ki a favorit és ki az outsider. Most kezdődik az állás iránti küzdelemnek legvehemensebb, de legszomorúbb, mert a birói állás méltóságát lealázó harc a minisztériumban. Megindul a protektoroknak népvándorlása a miniszterhez. «Apák, apósok, nagybácsik, sógorok, főispánok, képviselők klubbokból az országházig és vissza, csak a minisztert és jóbarátait hajszoljálo. Az ajánlottak ezen a cimen vindikálják a kinevezést, a kimaradtak pedig azzal érvelnek, hogy «a miniszter a pályázat eredményéhez kötve nincs*. A kihallgatás során megkapják az obligát megnyugtató választ: «az iratokat át fogom vizsgálni, addig Ígéretet nem tehetek» A döntő ütközet azonban a kulisszák mögött folyik le, — hacsak az elnökök és a miniszter között döntő megállapodás nem történt, hogy ki lesz majd kinevezve? Miért kell ennek éppen igy lenni ? Miért nem tudnánk ezt máskép megcsinálni ? Mi akadálya van annak, hogy a királyi kinevezési jog fenntartásával és a miniszter ellenőrzése és ellenjegyzése mellett, — annak a kérdésnek az elbírálása : hogy ki a legérdemesebb a jelentkezettek közül, magukra az érdekelt bíróságokra volna bízandó ? A miniszter, aki a pályázókat, legkevésbbé ismeri, ellenőrzésként csak vétójogát használhatná. O csakis a bíróságok által ajánlatba hozott 3 egyén közül választhatna szabadon, de viszont azokat, akik már egy izben első helyen ajánlva voltak, többé ismételten nem mellőzheti. Áttér most szerző a birák javadalmazására. Itt is néhány figyelemreméltó megjegyzésre akadunk. A birák vagyoni függetlensége nélkül — úgymond — hiába fogjuk behozni az ügyvédekével azonos qualifikációt, hiába hoznók be a fönn ecsetelt reformokat, — mindez hiábavaló munkának bizonyulna. Az parancsol, aki fizet. Adja az állam a birói javadalmakat, de hogy kinek, mit és mennyit, erre a kormánynak csak ellenőrző befolyása legyen. Aki anyagilag nem él rendezett visszonyok közt, az nem tekinthető függetlennek; már pedig nemcsak a nagyközönség, de a minisztérium is tudja, hogy a birák nagy része fizetési előlegekkel, végrehajtási foglalásokkal és egyéb anyagi nyomorúsággal van terhelve. Midőn aztán Soós és Kormos esetek beállanak, — akkor, de csakis akkor, felébred a nagyközönség lelkiismerete, dörgenek a napilapok a birói kar tarthatatlan anyagi helyzetéről, a birói fizetések silányságáról, szidják a minisztereket, okolják a multak mulasztásait és dicsérik a magyar birói kar önzetlenségét és jellemszilárdságát, azokét t. i., akik még ezideig el nem tévelyedtek, le nem roskadtak és le nem buktak. Azután ? Azután marad minden ugy, amint azelőtt volt. Ezek a tünetek azonban nem kivételes abnormitások, hanem egy alapjában megroskadt, gyöngült szervezet belsejében előállott belső rothadásnak: a birói eladósodottságnak a kétségtelen tünetei. A javadalmazás részleteinek beható és szakértő fejtegetése után, szerző azt javasolja, hogy a bírósági szervezetre, a birák javadalmazására vonatkozó összes függő kérdések együtt egy külön törvényben kodifikáltassanak. E külön törvényben a birói szolgálati pragmatika, minősítés, kinevezés és előlépés ugy szabályoztassanak, hogy a biró közjogi állása fel- és lefelé anyagi tekintetben is független, nem pedig kormányok kegyétől függő, kis fizetésű, előléptetésre éhes hivatalnokocskáé legyen. Végül még az elsőfokú bírákhoz intézi szózatát. Tömörülésre hivja fel őket. Amit az egyén egymaga el nem érhet, azt vivja ki a szervezett birói kar. Gyűljenek össze a tszéki, táblai székhelyeken, vitassák meg bajaikat és juttassák el kívánságaikat — de nem a tizenkettedik órában — a parlament elé. Iparkodtunk szerző higgadt és megfontolt javaslatait lehető bőségben olvasóink elé terjeszteni. Aki e kérdések iránt érdeklődik, megszerzi majd a füzetet is. Nagyon örülnénk, ha a sok egészséges eszme visszhangra találna és a legközelebbről érdekeltek : a bírák, — lapunkban hozzászólanának a felvetett kérdések- j hez. Mert nem az, hogy ezen igazságok mondva lesznek, hanem hogy biró mondja azokat, — adja ezen szavaknak a kellő súlyt és érdekességet. r. % Vegyesek, A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat — Polónyinak első törvényalkotási müve — már annyira haladt, hogy a szokásos enquétc tanácskozásának tárgyát képezheti. Az enquéte tagjai már ki is vannak nevezve és őszinte bámulattal adózhatunk igazságügyérünknek ezen összeállításért. Szeme előtt lebegett kétségenkivül Noé bárkájának mintája, melyben válogatás nélkül minden faj volt képviselve. A minőséget pótolta a menynyiség! A miniszternek ugyan — reáruházott hatalmánál fogva — mindent látnia, mindent tudnia kell. De ehhez csak Polónyi óta szoktunk és azért csodák csodájának vesszük, hogy a jogi szaksajtó sem kerülte el nagy regenerátorunk figyelmét. Bárcsak a 13-ik órában, egy utólagos ukázban, — annak egyik képviselője is nyert meghívást az olympiaiak közé. Honnét vegyünk elég hálás szavakat, hogy e nagy kitüntetésünket kellő módon megünnepeljük! Es igazságügyérünket ezúttal sem hagyta cserben a minden kiváló vezért jellemző éleslátása és a kellő embert a kellő helyre juttató képessége. Szaksajtónk — hála Polónyi gyöngéd figyelmének, ezúttal épp oly méltó módon lesz képviselve az enquéten, — mint hajdan a Magyar hirlap- és szépirodalom volt képviselve az udvarnál Futtaky személyében. Az a mentség, hogy az udvarnál a magyar irodalmat nem ismerik, — Polónyi javára is irandó. Mert ő sem ismeri a magyar jogi szakirodalmat. Annál csodálatosabb, hogy sasszemével oly meglepő gyorsasággal tudta a jogi szakírók Futtaky ját kiszemelni és őt az egyedül öt megitletö codificatori méltósággal felruházni. Igaz, hogy sokáig nem kellett keresnie, mert a *FuttakykT mindig kéznél vannak «Figaroga — Figaro lá»! Mily mélyen állanak a jogi szaksajtó többi képviselői; egy Németit Péter, egy Fayer László, egy Wolf Vilmos stb. az ily kiváló lumen alatt. Lapunk szerkesztői még álmukban sem mernének az ily megtiszteltetésre gondolni vagy magukat a miniszter kedvencével csak távolról is egy színvonalba helyezni. Polónyi elfogulatlanságának is szép tanújelét adta e kinevezéssel, mert <gyomlalási> szándékairól ezúttal lemondott és uriasan honorálta a Lányi volt igazságügyér tiszteletére annak idején rendezett bankett rendezőinek kiváló érdemeit. Aki az ily kiváló rendezéshez ért, az bizonyára kiváló codifikátor is lesz. Gratulálunk. r. I. Be nem jegyzett cég átruházásának kérdése. Alperes megvette a felperes L. A. és fiai cég d.-i fióküzletét, azzal a kikötéssel, hogy a megvett üzletet még bizonyos ideig a felperes cége alatt vezethesse ; ezen engedély ellenében arra kötelezte magát, hogy felperestől bizonyos mennyiségű árut vesz. Felperes a be nem tartott vásárlási kötelezttségből eredő igényét érvényesítette. Az elsőbiróság megállapította, hogy alperes a felperesi céget, bár az átruházást, mivel a fióktelep cége bejegyezve nem volt, be nem jegyeztethette, mégis használta az üzlete felett használt táblán, igy: «K. G. azelőtt L. A. és fiai» ; ezért a kereset értelmében marasztalta alperest. A felsőbíróságok elutasították a keresetet, mert: a K. T. 16. §-ából nyilvánvaló, hogy a be nem jegyzett cég át nem ruházható, a 12. §. tehát nem alkalmazható a be nem jegyzett cégre és igy okszerűen következik, hogy alperes kötelezettséget csakis annak fejében vállalt, hogy a felperes cégét mint bejegyzett céget használhassa, ami azonban meg nem történhetett. Nem döntő, hogy alperes, aki saját K. G. cégét jegyeztette be, a bejegyzett cégszöveggel ellentétben, amellett a felperes cégét is használta. (Kúria 1906. márc. 20. 250/905. v. sz. a) Községi főtéren levő díszfák kitördelése nem vagyonrongálás által elkövetett vétséget, hanem a kbtv. 80. §-ába ütköző kihágást képez. Az ügy elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. Ha büntetendő ügyben a kir. járásbíróság érdemi tárgyalást tartott, ugy a B. P. 22. §-a értelmében az ügy közigazgatási hatósághoz nem tehető át, mert a kir. bíróság szélesebb hatáskörénél fogva köteles érdemleges ítéletet hozni. (A m. kir. ministertanács 1906. évi április hó 17-én hozott határozata.) Ha az egyén, aki verekedés alkalmával a testi sértést elkövette, tényleges katonai szolgálatban áll és felette a katonai büntető biróság van hivatva Ítélkezni, a verekedésben résztvett többi egyénnel szemben a kbtv. 75. §-ának elbírálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. (A m. kir. ministertanács 1906. évi március hó 23-án hozott határozata.) PALLAÍ KUZvfcnr/UtMÚO NYOMDÁJA BUOAFMTtH.