A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 35. szám - A svéd büntetőjogi irodalom fejlődése

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 35. számához. Budapest, 1906 szeptember 2. Köztörvényi ügyekben. A házasság felbontása iránt az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. S-ában foglalt jogszabályra alapított kereset esetében az állandó birói gyakorlat szerint, az ismeretlen tartózkodásu alperes meg- i idézését tárgyazo hirdetmény a hivatalos lapban háromszor teendő közzé ; az adott esetben azonban a hirdetményes idézés a hivatalos lapban csak egyszer közöltetett: ezzel az idézéssel alperes szabályszerűen megidézettnek nem tekinthető. A nyíregyházai kir. törvényszék (19U5. nov. 24-én 6,403. p. sz. alatt) Murányi László dr. ügyvéd által képviselt T. L felperesnek, Szesztay Zoltán dr. ügyvéd, kirendelt ügygondnok által Gy. J. alperes ellen, házasság felbontás iránti ügyében következőleg itélt: A peres felek közt Pátrohán, 1895. évi márc. hó 12-ik napján, a református vallás szertartása szerint létrejött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. 8. a) pontja alapján alperes hibájából s a 85. §-ban foglalt jogszabály értelmében vétkesnek nyilvánítása mellett felbontatik s a jelen ítélet jegerőre emelkedése után, az 1894. évi XXXIII. t.-c. 67. §-ában foglalt jogszabály értelmében a pátrohai állami anyakönyvvezetőnek megküldetni határoztatik. Indokok: Felperes a közte és alperes közt létező házasság felbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. § a) pontjára alapítottan azért kéri, mert alperes vele a házassági együttélést jogos ok nélkül még 1899. év végén megbontotta, uióbb pedig az 1900. év folyamán Amerikába ismeretlen helyre távozott s onnan vissza nem tért. Alperes eme kereseti tényállásai, a keresetnél B. és C. alatt bemutatott hatósági bizonyítványok, de a per során kihallgatott J. K. és B. J. tanuk vallomásaival is kellőkép igazolást nyervén, tekintve, hogy alperes a hivatalos lapban közzé tett hirdetményi s a kir. törv.-szék hirdetményi tábláján is kifüggesztett mindenkori idéztetése dacára sem a birói békéltetéshez, sem a megtartott tárgyaláshoz meg nem jelent s így az elhagyásnak reá vonatkozóan igazolt tényével szemben azt, hogy az együttélés megbontására bármilyen jogos oka volt volna, bizonyítani elmulasztotta; tekintve, hogy ilykép az együttélésnek alperes részéről történt ez a megbontása s alperesnek évek óta ismeretlen tartózkodási helyen való távolléte, a házasság a felek legbensőbb életközösségére alapított visszonynak lévén tekintendő, az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a a) pontjában meghatározott bontó ok ismérveit kétségtelenül megállapítja és kimeríti ; tekintve, hogy a felek ágytól és asztaltól való különélésének elrendelése sem vezetett eredményre s felperes továbbra is ragaszkodott a kötelék felbontása kérelméhez; tekintve, hogy az adott perbeli körülmények mellett a házassági visszony felek közt már sokkal inkább feldultnak volt felismerendő, semhogy a további életközösség felperesre elviselhetővé ne vált volna: a keresetnek helyt adni, a házasságot a házastársi kötelességek szándékos súlyos megsértése okából felbontani s alperes vétségét megállapítani azért kellett, mert a házasság az ő hibájából bontatott fel. Gyermek a házasságból a per adatai szerint nem származott, illetve életbe nincsen s vagyoni kérdés felek között rendezést nem igényelt. A debreceni kir. ítélőtábla 1906. febr. 4-én 341. p. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét a megelőző eljárással együtt, az 1,688/904. p. számú idéző végzéstől kezdve hivatalból megsemmisíti és azt a bíróságot szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A házasság felbontása iránt, az 1894. XXXI. t.-c. 80. §-ában foglalt jogszabályra alapított kereset esetében az állandó birói gyakorlat szerint, az ismeretlen tartózkodásu alperes megidézését tárgyazó hirdetmény a hivatalos lapban háromszor teendő közzé; az adott esetben azonban, minthogy ugy az 1,688/904. p. mint a 4,417/905 p.. számú hirdetményes idézés a hivatalos lapban csak egyszer közöltetett: ezzel az idézéssel alperes szabályszerűen megidézettnek nem tekinthető; minthogy pedig a kir. törvényszék azzal, hogy alperest szabályszerűen meg nem idézte, ennek dacára az ügyet érdemlegesen tárgyalta és a per érdemében határozatot hozott, lényeges eljárási szabályt sértett meg, ezáltal pedig az az 1881. LIX. t.-c. 99. §-ának a) pontjában meghatározott és ugyanannak a szakasznak utolsó előtti bekezdése szerint, hivatalból is figyelembe veendő olyan alaki sérelmet követett el, amely ennek a törvénynek 40. §-ában foglalt jogszabály értelmében a megsemmisítést vonja maga után, miért is az elsőbiróság ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1,688/1904. p. számú idéző végzéstől kezdve hivatalból megsemmisíteni és azt a bíróságot, szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1906. jun. 7-én 4,942. p. sz. alatt) következő végzést hozott. : Felperes felebbezését, helyesen felfolyamodását visszautasítja : mert a megtámadott ítélet, helyesen végzés, nem tartozik azok közé a végzések közzé, melyek ellen az 1881. év. LIX. t.-c. 59. íj-a értelmében további felfolyamodásnak van helye. Alperesek kiskorúsága az 1877 : XX. t.-c. 9. §-a alapján még 1882. évben a nagyváradi kir. törvényszéknek Ítéletével meghosszabbíttatott, és ez a meghosszabbított kiskorúság 1887. évben, amidőn a kereseti hitelezési jogügyletek köttettek, fennállott, mivel csak későbben a kereset beadása előtt szüntettetett meg. Ennélfogva a joghatálytalan hitelezési jogügyletből a felperesek kereseti jogot nem érvényesíthetvén : az elsőbiróság a keresetet helyesen utasított el. A nagyváradi kir. törvényszék (1904. szept. 14-én 14,353p. sz. alatt) Natzer Miksa dr., utóbb Bánhegyi Mór dr. ügyvédek állal képviselt K. G. ugy is mint K. A. jogutóda s társai felpereseknek, F. J. ügyvéd által képviselt N. K. és N. Gy. alperesek ellen 14,400 K. és jár. iránti ügyében következőleg/té//: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja, és kötelezi őket egyetemlegesen, hogy 290 K. 90 fill. perköltséget alpereseknek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessenek meg Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy alperesek ezelőtt mintegy 16 évvel mint akkor még sárospataki joghallgatók 4 izben, 2,400, 2,400, 1,200 és 1,200, összesen 7,200 fi tot vagyis 14,400 K.-t készpénzben kölcsön cimén felvettek néhai édes atyjok K. M.-tól. Alperesek a kölcsönkapott összegekről 4 drb. váltót állítottak ki, amelyeket N. K. kibocsájtói és N. Gy. elfogadói minőségben aláírták s a váltók kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenek. K. M. meghalt s a XXXI. n. sz. alatt mellékelt hagyatéki iratokkal igazolt örökösei felperesek kérik alpereseket a kereseti 14,400 K. tőkének 1887. évi január 1-től 1895. jul. l-ig 6°/0-os, ezentúl pedig a kielégítésig folyó 5°/0-os kamatainak és a perköltségeknek egyetemleges megfizetésére kötelezni. Mert a váltókat a kölcsönügylet bizonyítására kívánják felhasználni s bár elismerik, hogy alperesek a kölcsönök felvétele és a váltók aláírásakor kiskorúak voltak, de mert alpereseknek un gavallér fellépésükkel néhai K. M.-t tévedésbe ejtették, a felvett kölcsönöket pedig készpénzben megkapták és így alperesek az ő megkárosításukkal gazdagodtak s különben és a felkölcsönzött pénzt nélkülözhetetlen személyes szükségleteik fedezésére fordították : most, midőn már kiskorúságuk meghosszabitása, illetőleg gondnokság alá helyezésük birói ítélettel megszüntettetett és önjoguságukat visszanyerték, kiskorúságukban vállalt kötelezettségeiket nem kifogásolhatják. Felperesek keresetének azonban nem lehetett helyt adni, mert bár alperesek határozottan nem tagadják, sőt nagyon is lehetségesnek tartják, hogy a keresethez mellékelt váltókat aláírták, sőt ezt S. L. és F. S. tanuk igazolták is, s az alperesek tagadásával szemben ugyanezen tanuk azt is igazolták, hogy alperesek a kereseti váltókra nagyobb összeg pénzt kaptak K. M.-tól, különösen F. S. tanú igazolja, hogy alperesek a 2,400—2,400 frtos kölcsönüket 300—300 frt levonásával, az 1,200—1,200 frlos kölcsönüket pedig 200—200 frt levonásával készpénzben megkapták K. M.-tól, mégis perdöntő körülményül birói figyelembe volt veendő az a különben sem vitás tény, hogy alperesek a kölcsönök felvétele alkalmával kiskorúak voltak. S minthogy jogszabályt képez, hogy kiskorúak, korlátolt cselekvési képességüknél fogva saját személyükben terhes szerződéseket nem köthetnek, a kölcsönügyletek pedig alperesekre nyilván terhes szerződések, alperesekre azokból kötelezettség nem származik. Felperesek kereseti követelésük jogcíméül a kölcsön cim mellett még egy másik jogcímet is felhoznak, azt nevezetesen : hogy alperesek az ő megkárosításukkal gazdagodtak. Igaz, hogy a más kárával való gazdagodás teremt kötelmi jogvisszonyt, de e visszony keletkezésénél szükséges, hogy a más kárával való gazdagodást is a kötelezett fél cselekvőképes ténykedése idézze elő. Továbbá a gazdagodás ugy értelmezendő, hogy az ügylet utján az eg\ik szerződő féltől kapott érték a másik szerződő fél vagyonát növelje. Felperesek azonban éppen nem bizonyították, hogy az alperesek által jogelődüktől kapott pénzösszegek csak egy pillanatra is tényleg gyarapították az alperesek vagyonát, mert felperesek meg nem kísérelték annak bizonyítását, hogy a kesetilég követelt magas összegű kölcsönöket mire fordították ; felperesek nem is állították, hogy alperes azokat a rendes gazda gondosságával vagyonjogi visszonyaik körében befektették, hanem ellenkezőleg a kiskorúság meghosszabitását tárgyazó iratok bizonyítják, hogy alperesek a pénzt fiatalkoruk könnyelműségével, ledér életmódjuk folytatásánál használták föl, azt elpazarolták s ez tette szükségessé a bírói beavatkozást arra, hogy kiskorúságuk meghosszabbittassék. Végül felperesek keresetük támogatására azt adják elő, hogy