A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 34. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [3. r.]

A JOG 135 célját nieghiusitotta volna, eszközölni kezdett, de ebben a ház- I tulajdonos által meggátoltatván, az elévülési időn belül jogával I nem élt. A soproni kir. törvényszék (1904. máj. 14-én 2,667. p. sz. alatt) Frundl Illés dr. ügyvéd által képviselt L. A. felperesnek, a N. J. ügyvéd által képviselt L. J. alperes ellen, ablak befalazására kötelezés és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és öt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy 148 K. 30 fill. perköltséget lú nap alatt alperesnek fizessen. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy a fertőszentmiklósi 1,045. sz. íjkvben 1. és 2. sorsz. 1. és 2. helyrsz. alatt felvett belsőséget, amelynek egyenlő arányban ö és alperes telekkönyvi tulajdonosai, évekkel ezelőtt természetben maguk között felosztották akként, hogy a házat meghasították, a területet pedig két egyenlő részre osztották meg. Alperes a neki jutott házon a felperes területére nyílott ajtót befalaztatta, azonban 1901. év elején a B) alatti vázrajzon feltüntetett helyen egy ablakot töretett, amely a felperes udvarára néz. Minthogy felperes az ablaknyitás alkalmával ez ellen tiltakozott s a közigazgatási hatóság által, jogai érvényesítésére a rendes bírósághoz utasíttatott, minthogy alperesnek sem a sopronmegyei építkezési szabályrendelet értelmében, sem pedig a magánjogi tilalmak szerint, nem volt jogában házán oly ablakot töretni, amely felperes telkére néz, kéri őt arra kötelezni, hogy az ablakot falaztassa be s a per- és közigazgatási eljárási költséget térítse meg. Alperes a kereset elutasítását s felperesnek a perköltségben való elmarasztalását kérte. Peres felek között nem vitás, hogy alperes házán a B) alatti vázrajzon feltüntetett helyen a felperes telkére néző ablak van. Felperes annak bizonyítására, hogy a megosztás alkalmával alperes magát a felperes telkére nyitott ajtó befalaztatására kötelezte s hogy azon a helyen ablak soha sem volt előbb s alperes az ablakot később törette, ami ellen felperes tiltakozott, tanukra hivatkozott. Alperes arra nézve, hogy az ajtót körülbelül négy évvel ez előtt befalazván, hagyta meg a peres ablakot, szintén tanubizonyitást kért. Tekintettel arra, hogy a tulajdonosnak saját tulajdonával való rendelkezési jogánál fogva jogában áll a házán nyílást ott készíttetni, ahol akar, hacsak e tekintetben a szomszédnak vele szemben fennálló szolgalmi joga attól el nem tiltja, s ily szolgalmi jog hiányában a szomszéd az ablak befalaztatását jogosan nem igényelheti és csak az áll jogában, hogy a saját telkén eszközölhető bármily építkezés által a kilátást, levegőt és világosságot az ablaktól, ha csak vele szemben ezt tiltó szolgalmi jog fenn nem áll, elzárja: felperes keresete csak akkor foghatna helyet, ha azt bizonyítaná, hogy neki alperessel szemben oly szolgalmi joga van, amelynél fogva az az ő telkére néző ablakot a ház falán nem nyithat. Minthogy pedig felperes idevonatkozólag semmi bizonyítékot nem szolgáltatott s ha való volna is, hogy a megosztáskor alperes a felperes telkére nyitott ajtó befalaztatására magát kötelezte, ebből felperesnek csak oly szolgalmi joga volna megállapítható, melynélfogva alperes a felperes telkére ajtót vagy hason célokra szolgáló nyílást nem törhet, de abból felperesnek az a szolgalmi joga, hogy alperes az ajtónál egyéb célokat szolgáló ablakot sem nyithat, meg nem állapitható ; minthogy a kir. ítélőtáblának 2,092/p. 1903. számú végzése folytán elrendelt helyszíni szemlén megállapittatott, hogy a peres ablaknyílás a ház belső falán van két ablakszárnynyal ellátva s azok befelé nyílnak és sem betéve, sem kinyitva az ablakszárnyak, vagy az ablak egyéb alkotó részei nem nyúlnak a felperes tulajdonát képező ingatlan légürébe, minélfogva az ablak által felperes az ingatlana légürének tulajdonjogában korlátozva nincs; minthogy annak a kérdésnek elbírálása, hogy valamely építkezés a közrendészet szempontjából megengedhető-e, a közigazgatási hatóság hatáskörébe tártozik és igy az a kérdés, hogy az alperesi ablak mennyiben ütközik a közrendészet szempontjából alkotott építkezési szabályrendelet intézkedéseibe, a peres felek közötti jogvita eldöntésénél figyelembe nem jöhet: a kir. törvényszék felperest az előadottak szerint alaptalan keresetével elutasította és őt mint pervesztest az 1868. évi LTV. t.-c. 251. §-a értelmében a perköltségben elmarasztalta. Felperesnek az az érvelése, hogy amennyiben alperes az ablak befalaztatására nem köteleztetik, a törvényes elévülési idő alatt neki oly szolgalmi joga keletkezik, amelynél fogva felperes a saját telkén oly építkezést, amely az ablaktól a kilátást, levegőt és világosságot elzárja, nem eszközölhet, téves, mert ezt a szolgalmi jogot elévülési jogcímen csak ugy lehet megszerezni, ha a szolgalmi jogot igénylő háztulajdonos azt bizonyítja, hogy a szomszéd telek tulajdonosa valamely oly intézkedést, mely az ablaknyitás célját meghiúsította volna, eszközölni kezdett, de ebben a háztulajdonos által meggátoltatván, az elévülési időn belül jogával nem élt. A győri kir. ítélőtábla (1904. okt. 27-én 1,096. p. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1906. jun. 1. 196. p. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét a benne felhívott indokok alapján helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereseti váltó, a felperes és alperes férje által megvett szikvizgyár vételára fejében, a vevők által közösen felvett váltótartozásra vonatkozik ; ez a szikvizgyár azonban utóbb az azt terhelő tartozással együtt egyedül a felperes tulajdonába ment át és igy a kereseti váltón alapuló tartozás a felperes tartozása volt, amely váltó utóbb rendeztetvén, célját érte; felperes azt nincs jogosítva érvényesíteni. A gyulai kir. törvényszék (1904. szept. 20-án 7,949. p. sz. alatt) Schiff Jenő ügyvéd által képviselt L. Gy. felperesnek, Singer Béla ügyvéd által képviselt O. M. alperes ellen, 480 K. tőke és járulékai iránti ügyében következőleg itélt: Az 1904. évi máj. hó 10. napján 4,640 sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, tartozik alperes a tótkomlóson 1902. évi aug. hó 30. napján 480 K.-ról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 480 K. váltóösszeget, ennek 1903. évi jan. hó 30. napjától járó 6° 0-os kamatát és összesen 55 K. 05 f.-ben megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: O. M. H. Gy.-né első sorban tagadja, hogy a kereseti váltóra neve, tőle illetve megbízásából került és másodsorban tagadja, hogy aláírása elfogadói nyilatkozat, mert ő mint nem közvetlen adós legfeljebb kibocsátói minőségben írhatta alá a váltót. Az aláírás valódiságának megállapítása esetére tényállásul azt adja elő, hogy férje H. Gy. L. Gy. felperessel közösen vettek egy szódagyárat. H. Gy. a vételár fedezésére a tótkomlósi népbanknál kölcsönt vett fel s annak fedezésére váltót adott, melyet H. Gy. elfogadóként, alperes kibocsátóként és L. Gy. felperes forgatóként irt alá. H. Gy. azután a szódagyárat az adósságokkal együtt L. Gy. felperesnek engedte át; és minthogy felperes megkérte alperest, hogy tovább is irja alá neki a váltót, alperes a váltót aláirta, de a váltó alapján L. Gy. felperesnek fizetni nem tartozik, egyrészt mert aláírása szívességen alapult, másrészt azért sem, mert a tótkomlósi népbanknál a tartozás még mindig fennáll. Felperes a megtagadott aláírás valódiságának igazolására kéri L. J. földmivelő és V. Gy. banktisztviselő tanúkihallgatását, szakértői szemlét s ezekre a póteskü megítélését kéri s szükség esetére főesküt ajánl. Egyébként pedig tagadja, hogy alperes aláirása nem volna elfogadói nyilatkozat, hogy felperes a váltó kifizetését bármi címen magára vállalta s hogy alperes felperesért akár a tótkomlósi népbanknál, akár egyebütt váltó kezességben állana. Azt végül elismeri, hogy alperes a D. alatt becsatolt váltó alapján érte váltókezességben előzőleg állott; a D. alatti váltót azonban felperes beváltotta, a további váltókezesség tehát már megszűnt. Viszonválasziratában alperes a kinált főesküt elfogadja. Ezzel szemben ellenvégiratában azt a nyilatkozatot teszi, hogy a D. alatti váltó az A. alatti kereseti váltó rendezése céljából állíttatott ki, kiállításánál tehát az A. alattinak hatálya megszűnt, annak alapján tehát felperes jogokat nem érvényesíthet. De eme védekezése mellett alperes annak igazolására, hogy a kereseti váltó egy korábbi váltó meghosszabbításából származik, hogy a korábbi váltó összegével a tótkomlósi népbanknak felperes és H. Gy. mint a megvett szikvizgyár tulajdonosai tartoztak, hogy e gyárat H. Gy.től felperes az adóssággal együtt váltotta magához s hogy ez adósságról prolongálás folytán kiállított váltót elfogadóként felperes, alperes ellenben csak kibocsátóként irta alá és hogy a kereseti váltó is egy felperes által elfogadott és alperes által kibocsátott váltóval porolongáltatott s hogy ez ujabb váltó ma is el van helyezve a tótkomlósi népbanknál: Z. Gy., L. J. és H. Gy. tanuk kihallgatását kéri s midőn a tanuhallgatáskor H. Gy. kijelentette, hogy ezekről mit sem tud, azt jelenti ki, hogy ő B. Gy. tanura hivatkozott s ennek kihallgatása iránt terjeszti elő ujabb kérelmét. Z. Gy. tkpénztári könyvelő csakis azt bizonyítja, hogy a kereseti váltó prolongatiója volt egy korábbi váltónak, és hogy azt, t. i. az A) alattit alperes aláirta. A kereseti az A) alatti váltón forgatóként szereplő H. J. alperes aláírásának valódiságát hasonlókép bizonyítja. De előadja azt is, hogy midőn felperes és H. őt kezesnek hivta, akkor ez az adósság már fennállott, mely közös volt felperes és H. között s melyek egymás között már feloszlottak. L. Gy., H. Gy. és B. Gy. ugyanis közösen vettek egy szódavizgyárat, melyet 1,400 frt adósság terhelt s mely adósságot a vevők magukra vállalták. B. Gy. azonban fizetni nem tudott, őt a kötelezettségből kibocsátották s igy a gyár L. Gy. és H. Gy.-ra maradt, kik ketten fizették az adósságot váltóval. Később H. Gy.től is L. Gy. vette át a gyár részét a tótkomlósi népbanknál volt adóssággal együtt s ő lett a bank adósává s a kölcsönről szóló prolongált váltót elfogadóként L. Gy., kibocsátóként pedig O. M. irta alá. E tanú bizonyítja ezenfelül azt is, hogy a kereseti váltó eme szódagyár vételéből származott tartozásra vonatkozik, mely most már L. Gy. felperest terheli s hogy e több ízben prolongált váltónak elfogadója L. Gy. felperes, O. M. alperes ellenben csakis kibocsátója volt és végül azt, hogy a kereseti váltó is prolongáltatott egy oly váltóval, melyet L. Gy. irt alá elfogadóként, ( >. M. pedig kibocsátói minőségben s mely jelenleg is a tótkomlósi népbanknál van elhelyezve. A kir. törvém ;zék a kihallgatott tanuk s főleg az érdektelen Z. Gy. tanú vallomásával csakis azt a tényt látja bizonyítottnak, hogy alperes a váltót aláirta. S habár az A és D) alatti váltókon látható O. M. és H. M.-féle alperesi névírások betüalakitása között némi eltérés is mutatkozik, az aláírás valódiságát meg kellett állapítania. Ellenvégiratában az A. és D. alatti