A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 34. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [3. r.]

134 A JOG ján az ingatlanra a zálogjog az ajándékozott összegek erejéig bekebeleztethetett volna, K. A. a jelzálogul lekötött ingatlant eladta és teljesen vagyontalanná lett. Kétségtelen tehát, hogy a felperesnek az a ténye, hogy a K. A. által az újpesti elöljáróságnál kiskorú gyermekei részére letett 6,000 frtot K. A. egyoldalú kérelmére ennek visszaadta, annélkül. hogy bevárta volna azt. hogy a K. A. által igért biztosítás a kiállított ajándékozási okirat alapján a kiskorúaknak ajándékkép lekötött 6,000 írtnak a jelzálogul megjelölt ingatlanra zálogjogilag való bekebelezése által megadassék, vagy K. A.-nak még akkor meglevő egyéb vagyonával fedeztessék, oki összefüggésben áll a kiskorúak károsodásával, amely ezeket az által érte, hogy az atyjuk által nekik juttatott 6,000 frttól végleg elestek. Ennélfogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest alaptalan keresetével elutasítani, II. rendű alperes viszontkeresetének pedig helyt adni, s az általa képviselt kiskorúak részére a 12,000 K-t kárténtéskép megítélni és felperest, mint teljesen pervesztest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-ához képest az összes perbeli, valamint a II. rendű alperes által sikerrel igénybe vett felebbezéssel felmerült költség viselésére is kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1906. jun. 1. 3,054. p. sz. a.) következőleg itélt : A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1886. évi XXII. t.-c. 95. §-ának az a rendelkezése, hogy a fegyelmi határozatban a fegyelmi uton elmarasztalt által okozott kár megtérítése iránti felelősség is mindenkor megállapítandó, arra való tekintettel, hogy ugy ezen törv. §. végső mondata, mint az idézett törvény 86. §-ának rendelkezése szerint magának a kárkeresetnek megbirálása az erre illetékes bíróság hatáskörébe van utalva, — nyilván csak azt jelenti, hogy a polgári bíróság nem vizsgálhatja, hogy a fegyelmileg elmarasztalt hivatalnok hivatali kötelességét megsértette-e és e részben terhére vétkesség fennforog-e f mivel erre nézve a fegyelmi bíróság által meghatározott határozat az irányadó. Azonban a kárkövetelés feletti ítélkezésnek a polgári bíróság hatáskörébe ^ utalásából kétségen kivül az következik, hogy annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy károsodás tényleg bekövetkezett-e ?, — valamint, hogy a kár és a hivatalnok fegyelmileg megállapított vétkessége között forog-e fenn az okozati összefüggés ? Es hogy a kár mennyit tesz ki ? a polgári bíróság a hivatott. Ezt előrebocsájtva helybenhagyatott s másodbiróság Ítélete a benne foglalt s a fentiekkel nem ellenkező egyéb indokai alapján és azért, mert felperesnek a fegyelmi vizsgálati eljárás során tett saját nyilatkozataiból kitűnik, amit egyébiránt K. A.-nak a megyei árvaszék előtt az 1899. évi jul. 6-ik napján felvett jegyzőkönyvbe foglalt előadása is megerősít, hogy most nevezett a szóban forgó egyenkint 3,000—3,000 frtról szóló 2 drb takarékpénztári könyveket, midőn azokat K. leányai K. M. és E. részére Újpest község elöljáróságának az 1898. évi ápr. 14-ik napján átszolgáltatta, minden feltétel és fentartás nélkül a nevezett kiskorúaknak ajándékozta; ez az ajándékozás joghatályossá vált már az által, hogy annak tárgyát a megajándékozni kívánt kiskorúak atyja, a kiskorúak részére M. J. akkori községi közgyám közreműködésével, ki az 1877. évi XX. t.-c. 170. tj-ában körülirt jogkörénél fogva e részben a megajándékozott kiskorúak érdekeinek képviseletére hivatva volt, Újpest község pénztárába beszolgáltatta és mert felperesnek a fegyelmi eljárás során tett és a szóban forgó ajándékozás feltétlen megtörténtét tanúsító nyilatkozataival és a vizsgálatnak ezt támagató adataival szemben Cs. G.-nak a jelen per során tett vallomását hitelt érdemlőnek elfogadni annál kevésbbé lehetett, mivel a most nevezett a lefolytatott vizsgálati eljárásban szintén kihallgattatván, akkor az ajándékozásnak most vitatott feltételes voltáról említést nem tett. A töröltetni kért zálogjog, amint az a tkvezésből kitűnik, községi adóra, tehát közadótartozásra vonatkozik, mely közadó követelés jogosságának és fennállásának az elbírálása az 1886: XXII. t.-c. 139. §-a és az 1883 : XLIV. t.--c. értelmében közigazgatási útra tartozik ; minthogy az 1889: XXXII. t.-c. 8. §. i), b) pontja szerint a közadó biztositására bekebelezett zálogjognak a törlését akár a követelés megszűnése, akár a téves bekebelezés következtében az illetékes pénzügyigazgatóság rendeli el, amely hatóságnak a határozatát az idézett törvény 12. §-a szerint a törvényhatósági közigazgatási bizottság, ennek a határozatát pedig az 1896 : XXVI. t.-c. 82. S-a szerint a közigazgatási biróság jogosult felülbírálni; minthogy az utóbb idézett törvény 18. §-a szerint a közigazgatási eljárás befejezése után sem lehet a törvény rendes utján orvoslást keresni: a polgári bíróságok a közadók fennállása tekintetében bíráskodni nem illetékesek és igy azt sem bírálhatják el, hogy a közadók biztositására kieszközölt zálogjog fenáll-e vagy megszünt-e ? A szabadkai kir. törvényszék (1904. november 17-én 19,225. P. sz. a.) Frank Károly dr. ügyvéd által képviselt Á. A. felperesnek, Czizáky Gábor dr. ügyvéd által képviselt Kishegyes község alperes ellen, zálogjog törlése és járulékai iránti ügyében következőleg itélt: Alperes tűrni tartozik, hogy a kishegyesi 1905. sz. betétben felvett ingatlanokra C. 2. alatt az 5,034. tk. 902. számú végzéssel javára 1,122 K. 73 f. adóhátralék erejéig bekebelezett zálogjop15 nap alatt végrehajtás utján töröltessék, tartozik továbbá az alperes 226 K. 60 f. perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Felperes, mint a zálogjoggal terhelt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa, mint teljes kifizetés címén kérte alperest a kereset értelmében marasztalni. Alperes a töröltetni kért zálogjog alapjául szolgáló összeg kifizetését határozottan nem vette tagadásba, de a keresetre azt adta elő, hogy a község a törlési engedélyt közvetlenül ki nem adhatta, mert azok érvényességéhez a törvény értelmében a megye törvényhatóságának jóváhagyása szükséges, s azt a község e célból fel is terjesztette. Ha felperes a törlési engedélyt eddig meg nem kapta, abban a községet mulasztás nem terheli, — s kérte a kereset elutasítását. Minthogy a felperes által csatolt B. alatti okirattal és V. M. községi adószedő tanú vallomásával azon körölmény, hogy felperes az 1903. év végéig esedékes összes községi adótartozását azon év folyamán kifizette; V. M. és F. H. dr. tanuk vallomásával pedig azon körülmény, hogy felperes a zálogjog törlését alperes községnél több izben sürgette, beigazolást nyert, — minthogy ezek szerint alperes követelése még az 1903. év folyamán, tehát jóval a kereset beadása előtt megszűnt, s igy alperest abban, hogy a törlés azóta meg nem történt, mulasztás terheli, őt a rendelkező rész értelmében, s mint pervesztest az okozott költségekben is marasztalni kellett. Nem volt figyelembe vehető alperesnek azon védekezése, hogy felperesnek állott volna érdekében s kötelességében a törlési engedély jóváhagyását a megye törvényhatóságánál kisürgetni — mert a felperes az adóhátralék kifizetési kötelezettségének eleget tevén, a megszűnt zálogjog töröltetése az alperes községet terhelte. A szegedi kir. ítélőtábla (1904. december 30-án 6,233/polg. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasitattik és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy az alperesnek a 39 K. 30 f. felebbezési költséggel együtt, 203 K. 60 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen. Indokok: A felperes keresetében a kishegyesi 1,905. sz. betétben E. 2. sorszám alatt az alperes Kishegyes község javára községi adóhátralék címén 1,122 K. 73 f. erejéig bekebelezett zálogjog kitörlését kérte azon az alapon, hogy a zálogjog alapját képező adótartozás kifizetés folytán megszűnt. Minthogy azonban a töröltetni kért zálogjog, a mint az a tkvezésből kitűnik, községi adóra, tehát közadótartozásra vonatkozik, mely közadó követelás jogosságának és fennállásának az elbírálása az 1881 : XXII. t.-c. 139. §-a és az 1883 : XLIV. t.-c. értelmében közigazgatási útra tartozik; minthogy az 1889 : XXXII. t.-c. 8. §. i), b) pontja szerint a közadó biztositására bekebelezett zálogjognak a törlését akár a követelés megszűnése, akár a téves bekebelezés következtében az illetékes pénzügyigazgatóság rendeli el, amely hatóságnak a határozatát az idézett törvény 12. §-a szerint a törvényhatósági közigazgatási bizottság, ennek a határozatát pedig az 1896: XXVI. t.-c. 82. §-a szerint a közigazgatási biróság jogosult felülbírálni; minthogy az utóbb idézett törvény 18. §-a szerint a közigazgatási eljárás befejezése után sem lehet a törvény rendes utján orvoslást keresni; a polgári bíróságok a közadók fennállása tekintetében bíráskodni nem illetékesek és igy azt sem bírálhatják el, hogy a közadók biztositására kieszközölt zálogjog fent áll-e vagy megszünt-e? Ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az alperesnek okozott perköltség és az azzal egy tekintet alá eső felebbezési költségben az 1868. LIV. t.-c. 251. §-a alapján marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1906. június hó 7-én 1,540. P. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét, amelylyel az ügy a polgári biróság hatósága alá nem tartozónak mondatott ki, az 1881. LIX t.-c. 39. §. b) pontja és 40. §-a alapján hozott megsemmisítő végzésnek tekintve, azt az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A tulajdonosnak saját tulajdonával való rendelkezési jogánál fogva jogában áll a házán nyílást ott készíttetni, ahol akar, hacsak e tekintetben a szomszédnak vele szemben fennálló szolgalmi joga attól el nem tiltja, s ily szolgalmi jog hiányában a szomszéd az ablak befalaztatását jogosan nem igényelheti és csak az áll jogában, hogy a saját telkén eszközölhető bármily építkezés által a kilátást, levegőt és világosságot az ablaktól, ha csak vele szemben ezt tiltó szolgalmi jog fenn nem áll, elzárja. Felperes keresete csak akkor foghatna helyet, ha azt bizonyítaná, hogy neki alperessel szemben oly szolgalmi joga van, amelynél fogva az az ö telkére néző ablakot a háza falán nem nyithat. Annak a kérdésnek elbírálására, hogy valamely építkezés a közrendészet ezen pontjából megengedhető-e, a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik és igy az a kérdés, hogy az alperesi ablak mennyiben ütközik a közrendészet szempontjából alkotott építkezési szabályrendelet intézkedéseibe, a peres felek közötti jogvita eldöntésénél figyelembe nem jöhet. Felperesnek az az érvelése, hogy amennyiben alperes az ablak befalaztatására nem köteleztetik, a törvényes elévülési idő alatt neki oly szolgalmi joga keletkezik, amelynél fogva felperes a saját telkén oly épitkezést, amely az ablaktól a kilátást, levegőt és világosságot elzárja, nem eszközölhet, téves, mert ezt a szolgalmi jogot elévülési jogcímen csak ugy lehet megszerezni, ha a szolgalmi jogot igénylő háztulajdonos azt bizonyítja, hogy a szomszéd telek tulajdonosa valamely oly intézkedést, mely az ablaknyitás