A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 33. szám - A fővárosi rendőrség 1905. évi működése [2. r.]

130 A JOG fillérben állapította meg; ilyen körülmények között tehát alperes a 206. K. 90 f. szempontjából jogilag olyanaak tekintendő, mint a ki a perre okot nem szolgáltatott és akit jogilag számításba vehető késedelem nem terhel. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltóeljárás 26. §-a értelmében az okirat — tehát nemcsak váltó, hanem más okirat is, valódiságára nézve, az ellenfél beleegyezése nélkül is, az 1868. évi LIV. t.-c. 172. §-ának d) pontjában szabályozott eskü általi bizonyításnak helye van és a másodbiróság által összehasonlirott aláirások hasonlósága más támogató adat hiányában bizonyítékul el nem fogadható, a nyugta aláírására vonatkozóan felperesnek az eskü volt megítélendő. A pozsonyi kir. törvényszék (1905. máj. 31-én 5,814. p. sz. alatt) W. F. dr. ügyvéd által képviselt F. L felperesnek, K. V. dr. ügyvéd által képviselt Sz. J. és Sz. J.-né K. J. alperesek ellen, 130 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt : Az 1904. évi nov. 11. napján 11,335/1904. v. sz. alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek az 1904. évi máj. 5-ik napján 130 K-ról kiállított váltó alapján mint elfogadók a kereseti 130 K. váltóösszeget, ennek 1904. évi augusztus 25. napjától járó 6°/o-os kamatát, és összesen 68 K. 45 fii £ megállapított perköltséget felperesnek három nap alatt, végrehajtás terhe mellett egyetemleg megfizetni. Indokok: Alperesek a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján kibocsátott sommás végzés ellen azzal a kifogással éltek, hogy a váltóra, az A) alatti szerint, 1898. évi okt. 3-án 66 K-t fizettek és hogy ennek folytán a váltótartozás legrosszabb esetben B4 K, mely összeggel felperest megkínálták. A váltó megtekintése után kifogásaikat azzal egészítették ki, hogy a váltó megállapodásellenesen van kitöltve, mert a váltónak még 1897-ben kellett volna lejárattal elláttatnia és igy ha megállapodásszerüen lett volna kitöltve, már lejárt volna. Felperes kérte alperesek kifogásainak elvetését, mert tagadta az A) alatti valódiságát, tagadta, hogy alperesek az A) alatti szerint neki a kereseti váltóra 66 K-t fizettek volna; tagadta, hogy a kereseti váltót megállapodásellenesen töltötte volna ki és látta volna el lejárattal, utalt arra a körülményre, hogy a kereseti váltó egy 1903. évben kibocsátott kincstári űrlapon állíttatott ki és kérte a sommás végzést hatályában fentartani. Az alperesek által az A) alatti valódisága tekintetében kinált eskü megítélését ellenezte. A sommás végzést hatályában fentartani kellett, mert egyrészt alperesek felperes tagadásával szemben nem igazolták az A) alatti nyugta valódiságát és ennek folytán azt, hogy a kereseti váltóra 1898. évben 66 K. fizetést teljesitettek volna, mivel az e tekintetben kinált főeskü általi bizonyítás felperes ellenzése folytán a váltóeljárás 26. §-a értelmében megítélhető nem volt,* de másrészt arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó, amelyen levő alperesi elfogadói aláirások valódiságát alperesek a per folyamán kifejezetten elismerték, egy 1903. évben kibocsátott kincstári űrlapon állíttatott ki, önmagától megcáfolja alperesek azon kifogását, hogy a kereseti váltóra 1898. évben fizetés történt volna és hogy az 1897. évi lejárattal lett volna ellátandó, minek folytán elesik alperesek által a megállapodásellenes kitöltésre vonatkozó kifogás, annál is inkább, mert alperesek nem is állítottak határozott lejárati napban történt megállapodást s igy kifogásuk mint e~tekintetben határozatlan, különben is elvetendő volt. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1905. nov. 7-én 1,963. p. sz. alatt) következőleg itélt : Az elsőbiróság ítéletének azt a részét felebbezés hiányában érintetlenül hagyja, mely szerint alperesek a 11,335/904. sz. sommás végzés vonatkozó részének hatályban való fentartásával 64 K. tőke s az összeg kamatának megfizetésére köteleztettek. Ugyanazt az ítéletet egyéb, felebbezéssel megtámadott rendelkezéseire nézve megváltoztatja s ha az alperesek leteszik a pótesküt arra, hogy 1898. évi okt. 3-án Bt; K-t (33 frtot) fizettek a felperesnek és pedig azon tartozásuk részbeli kiegyenlítésére, amely eredetileg 160 K-ban állott fenn, s amelyre a szempei takarékpénztárnál két részletben összesen 30 K-t törlesztettek: ez esetben a sommás végzést 6»> K. tőke s ennek kamata tekintetében hatályon kivül helyezi, felperest ez összeg iránt indítóit keresetével elutasítja, a perköltséget pedig a felek között kölcsönösen megszünteti. Erdekükben áll ennélfogva az alpereseknek, a részükre most megítélt póteskü letétele végett a jelen itélet jogerőre emelkedésétől számított 3 napon belül az elsőbiróságnál jelentkezni s az esküt az evégből tűzendő határnapon letenni, mivel ellenkező esetben az 1904. évi nov. 11-énll, 335/904. sz. a. kibocsátott sommás végzést tib' K. töke, ennek kamata és a sommás végzésben kitett költség erejéig is fentartja hatályában s az alpereseket végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felperesnek az ellenükben már jogérvényesen megítélt 64 K. tőkén és ez összegnek kamatán felül még további 66 K. tőkét, ennek 1904. évi aug. 25-étőI 6%-os kamatát, valamint 68 K. 45 f. perköltséget 3 nap alatt megfizessenek. Indokok: Alperesek akként adták elő a beperesitett váltó kiállítását megelőző tényállást, hogy 1897-ben egy tehén vételára fejében 160 K-ról szóló váltót állítottak ki, illetve írtak alá elfogadói minőségben a felperes részére, hogy e váltóra, — melyet felperes a szempei takarékpénztárnál értékesített — tőketörlesztésül két ízben összesen 30 K-t fizettek, az 1898. évi okt. 3-án kelt s /. alatt becsatolt nyugta szerint pedig felperes kezéhez fizettek ki 66 K-t (33 frtot). E tényállásra való tekintettel kifogásként felhozták az alperesek, hogy felperesnek a kereseti 130 K-ás váltón alapuló követelése a teljesített fizetés folytán most már csak 64 K-ban áll fenn, következőleg jogtalanul lett a váltó felperes által 130 K-ra kitöltve s ez összeg erejéig érvényesítve. A felperes tagadta a nyugta valódiságát, tagadta, hogy alperesektől a kereseti követelésre 66 K-t felvett volna. A kir. ítélőtábla azonban a 3./- alatti nyugtának a kereset mellett felmutatott ügyvédi meghatalmazással való összehasonlítása utján megállapította, hogy a kifogásolt nyugta a felperes kezétől származik. Minthogy pedig az okiratban felperes elismeri, hogy az alperesektől váltóra 66 K-t (33 frtot felvett; minthogy továbbá a felperes nem is állította, mintha alperesek ellenében más váltókövetelése is állott volna fenn, mint amely a szempei takarékpénztárnak hitelt érdemlő alakban kiállított s ennélfogva bizonyítéknak elfogadható 37. alatti értesítése szerint eredetileg 160 K-t tett ki, 30 K-nak törlesztése folytán pedig 130 K-ra apadt le: a kir. ítélőtábla azt találta, hogy az alperesek részbizonyitékot szolgáltattak fentebb ismertetett kifogásaik mellett; miértis az elsőbiróságnak ítéletét felebbezett részében meg kellett változtatni, alperesek részére pótesküt ítélni s a pernek kimenetelét annak le vagy le nem tételétől függővé tenni. A m. kir. Kúria (1906. jun. 7-én 1,631/905. p. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja akként, ha felperes ennek az ítéletnek kézbesítése után 3 nap alatt leendő jelentkezésére kitűzendő határnapon leteszi az esküt arra, hogy a kifogásokhoz A /, a. csatólt, az 1898. évi okt. 3-ki kelettel ellátott nyugtát alé nem irta és az azon előforduló aláírás hamis, abban az esetben, továbbá abban az esetben is, ha felperes a most megítélt esküt le nem teszi és az alperesek a másodbiróság ítéletében megítélt pótesküt le nem teszik, a kir. Kúria az 1904. évi nov. 11-én 11,335. sz. a. kibocsátott sommás végzést egész terjedelmében hatályában fentartja és az alpereseket Szempcen 1904. évi máj. 5-én 130 K-ról kiállított váltó alapján mint elfogadókat végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a jogerősen megítélt 64 K. tőke és kamatán felül felperesnek még 66 K. tőkét, ennek 1904. évi aug. 25-től járó 6%-os kamatát, 68 K. 45 f. perbeli és 16 K. 10 f. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessenek. Ha pedig felperes az esküt le nem teszi, ellenben alperesek a másodbiróság által megítélt pótesküt, ennek az ítéletnek kézbesítése után 3 nap alatt leendő jelentkezésükre kitűzendő határnapon elteszik, ebben az esetben a kir. Kúria a sommás végzést 60 K. tőbe és ennek kamata tekintetében hatályon kivül helyezi felperest az ennek az összegnek megfizetése iránti keresetével elutasítja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Alperesek kifogásaikban azt adják elő, hogy felperesnek egy tehén 160 K. vételára fejében egy váltó még 1897-ben adatott. Ezt a váltót felperes a szempei takarékpénztárnál leszámítolta és az alperesek arra a váltóra a takarékpénztárnak egy izben 20 K.-t, máskor 10 K.-t, összesen 30 K.-t, a felperesnek pedig az A /, a. nyugta szerint 1898. okt. 3-án 33 frtot, azaz 66 K.-t fizettek. Felperes azonban azt a 66 K.-t a váltó törlesztésére nem fordította és alperesekkel azt hitette el, hogy ők még csak 64 K.-val fognak a váltóra tartozni. Felperes tagadta az A- . a. nyugta valódiságát és hogy ez a nyugta a későbben kiállított váltóra vonatkoznék, minek folytán az alperesek őt arra nézve, hogy a nyugta nem tőle származik és hogy az a 66 K. nem a kereseti váltóra fizettetett, esküvel megkínálták. Minthogy a váltóeljárás 26. §-a értelmében az okirat — tehát nemcsak váltó, hanem más okirat is valódiságára nézve az ellenfél beleegyezése nélkül is az 1868. évi LIV. t.-c. 172. §-ának d) pontjában szabályozott eskü általi bizonyításnak helye van és a másodbiróság által összehasonlított aláirások hasonlósága más támogató adat hiányában bizonyítékul el nem fogadható, a nyugta aláírására vonatkozóan felperesnek az eskü volt megítélendő. Minthogy felperes a szempei takarékpénztár 3 /. a. csatolt levelének csak tartalmi valódiságát tagadta, a S. E.-nek a váltóeljárásban is alkalmazandó 77. §-a értelmében pedig, ha az aláírás valódisága nem tagadtatik, vagy bebizonyittatik, a megelőző szöveg az ellenkező bebizonyításáig valódinak vélelmezendő, a 37. alatti levelet tartalmára nézve is valódinak kellett elfogadni. A 37. alatti levél tartalmát az A-/, a. nyugta és a kereseti váltó tartalmával egybevetve, tekintettel arra a körülményre, hogy felperes nem is állította, hogy az alperesektől még más váltója is lett volna, kétségtelenül megállapítható, hogy az A ', alatti 1898. okt. 3-án kelt nyugtában emiitett váltó a 37- alatti levelében érintett, az 1898. évi ápr. 25-én 160 K-ról Sz. J. alperes által elfogadott és a szempei takarékpénztárnál felperes által leszámítolt váltóval azonos és hogy a takarékpénztárnál 1899. okt. 25-én és 1903. aug. 24-én teljesített 30 K. részfizetés után az 1904. évi máj. 5-én 130 K.-ról kiállított kereseti váltó az eredetileg 1898-ik évben kibocsátott 160 K. váltónak prolongációját képezi, mely utóbbi váltóra az A7. a. nyugta szerint alperesek felperes kezéhez 66 K-t fizetettnek állítanak. Ilyen körülmények közt jelen perben ügydöntő körülményt csak az A7. a. nyugta aláírásának valódisága képezi és per esetén arra a körülményre volt volna felperesnek az eskü megítélendő és a pernek kimenetele ennek az eskünek le, vagy le nem tételétől függővé teendő, mert amennyiben a nyugta valódinak bizonyul, ennek 66 K. összege erejéig a kereseti váltó, tekintet nélkül arra, hogy mikor és mily összegről állíttatott ki, a felperessel szemben