A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 32. szám - A fővárosi rendőrségnek 1905. évi müködése [1. r.]

A JOG 127 Úrbéri közös legelő felosztása iránt lefolytatott eljárás során létrejött egyesség szerint a legelőnek felosztatlanul hagyott, azonban térképileg és földkör.yvileg egyénenkint kitüntetett, s ezek alapján a jogosítottak nevére telekköuyvileg is bejegyzett egyes birtokrészleteire pusztán a telekjegyzökönyvben szerzett eszményi tulajdonjog alapján a tényleges birtoklás kizárólagossága nem igényelhető. (Kúria 3Í0/1905. sz.) A több társtulajdonos közös tulajdonát képező telekkönyvi jószágtest egyes birtokrészleteiböl csak egyik társtulajdonostól megvett ingatlanhányadnak vevője, a jogügyleten kivül álló többi társtulajdonostól a bejegyzési engedély megadását per utján követelheti. (Kúria 2,471,1905. sz ) A m. kir. Kúria 51. számú polgári döntvényében foglalt az az elvi kijelentés, hogy a községi úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összeg tulajdonjoga a volt úrbéreseket illetti s az összeg kötményezett kötvényekben a politikai községnek adandó ki, — akként értendő, hogy a regale-kártalanitási összegnek s ennek összes kamatainak tulajdonjoga a volt úrbéreseket nem egyénileg, hanem a volt úrbéresek egyetemét (a volt úrbéresek közönségét) illeti meg; amiből következik, hogy a kártalanítási összeg az úrbéres közönség nevére kötményezett kötvényekre adandó ki a politikai községnek, ez által lévén annak jövedelme a volt úrbéres közönség céljaira fordítandó (Kúria 2,114/1906. sz.) A fővárosi lakbérszabályok 21. §-a szerint csak joga, de nem kötelessége is a bérlőnek a lakás használhatóságát a bérösszegbe való betudás mellett helyreállítani. A lakás tisztátalansága folytáni használhatlanságért a bérbeadó kártérítéssel tartozik. (Kúria 1906. dpr. 26. t G. 161. sz ) Jogszabályt képez, hogy a gyermek törvényes származását egyedül a férj van jogosítva megtámadni és ez a jog a férj örököseire csak abban az esetben száll át, ha a férj a gyermek létezéséről tudomással nem birt, avagy ha a szükséges törvényes lépések megtételében akadályozva volt. Az örökhagyó a személyéhez kötött jogot örököseire át nem ruházhatja. A törvényes öröklési jog az örökös és az örökhagyó között létezett rokonságon és az abból folyó vérközösségen alapszik, már pedig az örökös és az örökhagyó közti rokonság csakis az azok családi állására való tekintettel állapitható meg, amiből önként következik, hogy a törvényes örökösként fellépő egyénnek vitássá vált igényjogosultságának kérdése, családi állásától elkülönítetten, sikeresen meg sem oldható. (Kúria 1906. június 15. 1,598. sz.) Ha a szerződés a házastársak között ugyan, de ezek gyermekei javára jön létre anélkül, hogy a házastársak magukra nézve egymással szemben jogokat és kötelezettségeket megállapítanak, a szerződés érvényéhez közjegyzői okirat nem kívántatik. (Kúria 1906. április 20-án 7,902. sz.) Igaz ugyan, hogy az állandóan követett birói gyakorlat a vaspályák által okozott halál, vagy testi sértés iránti felelősségről intézkedő 1874: XVIII t.-cikkben megállapított szabályokat a kártérítési kötelezettséget illetően, a villamos vasutak által okozott balesetekre is kiterjesztette, mégis az idézett törvény 9. §-ának az általános magánjogi elévülési időnél rövidebb elévülési időt megállapító rendelkezése, megfelelő törvényhozási rendelkezés hiányában, a villamos vasutak által okozott balesetekből származó kártérítési jog elévülésére nem alkalmazhatók. (Kúria 19u6. május 3. 19. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A részvénytársaság igazgatósági tagjainak a K. T. 218 §. 3. és 4. pontjaiba ütköző állítólagos büntetendő cselekményei oly időpontban követtettek el, amidőn a jelzett részvénytársaság a budapesti kir. keresk. és váitótörvényszéknél volt bejegyezve; a pozsonyi kir. ügyészségnek a kereskedelmi eljárás 50. § ára alapított és a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszékhez intézett átirata, ennek a törvényszéknek végzésével a pozsonyi kir. törvényszékhez oly időpontban tétetett át, midőn az emiitett részvénytársaság az ennél a törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe még bevezetve nem volt és a budapesti kir. keresk. és váltótőrvényszéknek mint cégjegyzéki bíróságnak illetékessége a keresk. eljárás 50. $-a értelmében lefolytatandó perenkivüli eljárásra nézve a szóban forgó részvénytársaság cégbejegy zésének törlése által mindaddig, mig a cég más bíróságnál be nem jegyeztetett, változást nem szenvedett, mindezeknél fogva ebben az ügyben a K. T. 218 §. 3. és 4. pontjaiba ütköző állítólagos büntetendő cselekmények miatt a keresk. eljárás 50. g-a értelmében megindítandó eljárásra a budapesti kir. keresk. és váltótörvénvszék illetékes. A m. kir. Kúria (1906. jun. 19. 693/1906. V. sz. a.) a magyar katonai felszerelési cikkek gyára részvénytársaság igazgatósága elleni perenkivüli ügyben a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek 1906. évi május hó 21-én 32,570. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. törvényszék és a pozsonyi kir. törvényszék között felmerült illetékességi összeütközés tárgyában 1906. évi június hó 19-ik napján tartott zárt ülésében következő határozatot hozott: Ezen ügyben a K. T. 218. §. 3. és 4. pontjaiba ütköző' állítólagos büntetendő cselekmények miatt a kereskedelmi eljárás 50. §-a értelmében megindítandó eljárásra a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mondatik ki illetékesnek. Indokok : A magyar katonai felszerelési cikkek gyára részvénytársaság budapesti székhelylyel a budapesti kir. keresk. és váltótörvéoyszékyél volt bejegyezve s ennek a székhelynek megszűnése a törvényszéknek 1905. évi december 19-én 105,917. sz. a. hozott végzése alapján 1905. december 24-én lett a cégjegyzékbe bevezetve; a részvénytársaság cégének pozsonyi székhelylyel való bejegyeztetése pedig a pozsonyi kir. törvényszéknek 1906. évi április hó 17-én 4,394. sz. a. kelt végzése alapján lett elrendelve. Tekintve már most, hogy a nevezett részvénytársaság igazgatósági tagjainak a K. T. 218. §. 3. és 4. pontjaiba ütköző^ állítólagos büntetendő cselekményei 1905. évi augusztus havában, tehát oly időpontban követtettek el, amidőn a jelzett részvénytársaság a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek 105,917. 1905. sz. végzése szerint Budapesten ennél a törvényszéknél volt bejegyezve; tekintve, hogy a pozsonyi kir. ügyészségnek 1906. évi február 7-én 1,437. sz. a. kelt, a kereskedelmi eljárás 50. §-ára alapított és a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszékhez intézett átirata, ennek a törvényszéknek 1906. évi március 27-én 18,043. sz. a. kelt végzésével a pozsonyi kir. törvényszékhez 1906. é\ i április hó 1-én, tehát oly időpontban tétetett át, midőn az emiitett részvénytársaság az ennél a törvényszéknél vezetett cégjegyzékbe még bevezetve nem volt és tekintve, hogy a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek mint cégjegyzéki bíróságnak illetékessége a keresk. eljárás 50. §-a értelmében lefolytatandó perenkivüli eljárásra nézve a szóban forgó részvénytársaság cégbejegyzésének törlése által, mindaddig, mig a cég más bíróságnál be nem jegyeztetett, változást nem szenvedett, mindezeknél fogva ebben az ügyben a K. T. 218. §. 3. és 4. pontjaiba ütköző állítólagos büntetendő cselekmények miatt a keresk. eljárás 50. §-a értelmében megindítandó eljárásra a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék illetékes, mert egyrészt a részvénytársaságnak cége a panaszolt cselekmények elkövetése idejében a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél volt bejegyezve és másrészt a pozsonyi kir. ügyészség jelentésének a pozsonyi kir. törvényszékkez történt áttétele idejében a cég ennél a törvényszéknél nem volt bejegyezve. Az iratok a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszékhez küldetnek. A közkereseti társaság tagjának a kereskedelmi törvény 88. §-ában a társaság kötelezettségeire megállapított vagyon felelőssége alapján s annélkül, hogy a társasági tag kötelezettsége előbb megállapittatott volna, annak magánvagyonára végrehajtási nem vezethető. (Budapesti kir. ítélőtábla 19J6. május 23. 1,572. sz.) Tekintettel arra, hogy az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha az abban meghatározott vtiás kérdések a kereskedő, illetve iparos s a tanoncok, segédek vagy munkások között merültek fel, tehát olyanok között, akik közül az egyik a szolgálatot teljesítő másikkal mint főnökkel szemben alárendeltségi visszonyban áll s egész tevékenységét vagy legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét állandóan és kizárólagosan s főnöke részére kötötte le, ennélfogva a biztosító és ügynöke között fennálló visszony per esetén az említett t.-c. hatálya alá nem tartozik. (Kúria 19.6. május 23. 1133- sz ) A követelés keletkezésével egyidejűleg nyert zálogjog a csődtörvény 27. §. 2 pontja alapján meg nem támadható még abban az esetben sem, ha a követeléssel kapcsolatosan létrejött ] zálog a fizetések megszüntetése után nyeretett és ha a zálogot nyerő hitelező a fizetések megszüntetéséről tudomással birt. (Kúria 1906. március 13. 1,054. sz.) Nincs helye annak, hogy a fióktelep részére a főteleptől I függetlenül külön cégvezetők jegyeztessenek be. (Bpesti kir. ítélőtábla 1906. április 9. 105,920. sz.) A K. T. 173. §. 4. bekezdése szerint a részvényes a névre szóló részvénynek még be nem fizetett névértéke erejéig az átruházás dacára is felelős marad mindaddig, mig az uj birtokos a társasági részvénykönyvbe be nem vezettetik. A K. T. ezen most idézett rendelkezéséből tehát kitűnik az, hogy a részvények névértékének 50u/0-án felüli részére nézve a felelősség csupán a névre szóló részvények esetére van meghatározva, de a bemutatóra szóló részvényeknél nem, ami különben is magyarázatát abban leli, hogy a bomutatóra szóló részvényeknél — amelyek átruházása a K. T. 172. §-a szerint átadással történik — a részvénytársaság nem tudja és nem tudhatja azt, hogy ki van a részvény ; birtokában, ismeretlen személy ellen pedig követelést érvényesíteni nem lehet. (Kúria 1906- május 15. 858. sz.) A nem vitás tényállás szerint a közadós cégnek az eljárt bíróság székhelyén, Budapesten volt telepe s így a közadósnak megtámadott cselekményével az az összeg, melyet felperes az i alperestől visszakövetel, a közadósnak az eljárt bíróság területén létezett vagyonából vonatott el. A kereset alapjául vett károsító cselekmény tehát az eljárt bíróság területén elkövetettnek iévén tekintendő, az eljárt bíróság helyi illetékessége az 1868 : LIV. t.-c. 35. §-a 1. bekezdésének a bírói gyakorlat szerint hasonj szerűség alapján a kártérítési perekre általában alkalmazandó ' rendelkezése értelmében megállapítandó. ^Kúria 19C6 május 22. 5S9. sz.