A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906 / 30. szám - A hirlaplefoglalásról [2. r.] - A birák minősítése
* 218 A JOG akkor pediglen, — éppen a közjegyzői székhelytől távol, faluhelyen, pusztán vagy tanyán lakó ember nehezen alkothat már közvégrendeletet, hanem kénytelen, jogi tanács nélkül magánúton végrendelkezni. E sorok irója hosszú éveken át (és pediglen aránylag magas kultúrájú vidéken) volt hagyatéki referens, és ritkán, nagyon ritkán hirdetett ki olyan magánvégrendeletet, amely a törvényes alakszerűségeknek megfelelt. Igaz, hogy a végrendeleti alakszerűségek reformálása kétélű fegyver, — könnyíti ugyan a szegény ember helyzetét, de könnyíti a könnyelmű, sokszor helyes erkölcsi és gazdasági értelem nélküli praeter és contra legem való végrendeletalkotást, az örökhagyó megtévesztését, a végrendelethamisitást és a természet rendjén jogos örökösök megrövidítését is. Éppen azért, amíg a bűnvádi eljárás terén nyíltan és határozottan sürgetjük a biró kezét kötő és a jogban járatlan, vagy bár a jogban is járatos, de a tárgyalás idején izgatott vádlottat sokszor védtelenné tevő formalisticus jogorvoslati rendszernek alakszerűden irányú reformálását, — addig a végrendeletalkotás kérdésében, — méltányolva a könnyítéssel járó veszélyeket, csak éppen föl akarjuk hívni e sorokban a mérvadó tényezők figyelmét a mai jogrendszer fogyatékosságára, csak föl akarjuk vetni a rotorm kérdését, avégből, hogy a gyakorlat szakemberei a pro- és contra-szempontok méltatásával olyan megoldási módot keressenek, — amely az alaki merevség okozta bajokat orvosolva, — alkalmas legyen arra is, hogy a túlságosan könnyű módon való végrendeletalkocásnak erkölcsi, gazdasági és jogbiztonsági veszélyeit elhárítsa. X A hirlaplefoglalásról. Irta B. L. )><C n\V (Befejező közlemény.)*) A napi sajtó is élénk részt vett az a fölötti eszmecserében, ha vájjon a büntető perrendtartás értelmében lefoglalható-e valamely nyomtatvány, mielőtt annak terjesztése megtörtént volna és hogy a sajtószabadság fogalma s az 1848. évi XVIII. t.-c. 1. §-nak a rendelkezése nem zárja-e ki egy ilyen intézkedés jogosultságát. Az 1848. évi XVIII. t.-c. 22. §-ának Balogh N. Imre dr. ur olyan értelmezést adott, hogy az a kifejezés: uvád feladása ntáni>, nem a bűnvádi panasz beadását, hanem a vád alá helyezést jelenti. Véleményünk szerint ez téves értelmezés. Mert a «vád feladása* alatt a vádló feladóját kell érteni. Erre az értelmezésre vezet a további rendelkezés, hogy t. i. a vizsgálóbíró köteles foganatosítani a lefoglalást, holott a vád alá helyezés után már a bíróság kezében van a rendelkezési jog. De feltéve, hogy helyes a fennebbi értelmezés, akkor is kétségtelen, hogy az 1848. évi sajtótörvény, avval az intézkedésével, hogy ^gondolatát sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjeszthetik, a gondolat szabadságát a büntető jogi korlátok alól nem oldozta fel ; sőt megengedte a birónak, hogy mielőtt valaki, valamely nyomtatvány büntetendő tartalma miatt jogszerüleg elitéltetett volna, a bepanaszolt nyomtatvátiy lefoglaltassék. Azt véljük, egészen mellékes a sajtószabadság kérdésénél, ha vájjon a lefoglalás a köteles példányok beküldése után nyomban, vagy valamivel később, a terjesztés megkezdése, vagy befejezése után történt. A napi sajtó egy része idegesen tárgyalta és tárgyalja e kérdést. Sürgeti a büntető perrendtartás már ismertetett rendelkezései hatályon kivül helyezését. Sűrűn hallottuk hangoztatni, hogy a nyomtatványoknak terjesztés előtti lefoglalása a praeventiv censura jellegével bír és a sajtószabadság fogalma kizárja annak jogosultságát. Részünkről sem védjük a fogyatékosságban bővelkedő perrendtartásunk ama fontos kérdésre vonatkozó intézkedéseit. Különösen nem tartjuk elegendő garanciának a sajtó szabadsága érdekében, hogy a nyomozat folyamán, az ügyész és vizsgálóbíró akarata érvényesül, ami, mint a tapasztalatok bizonyítják, a sajtó szabadsága indokolatlan és jogtalan korlátozására vezethet. A kérdés nem olyan egyszerű és nem olyan könnyen megoldható, mint némelyek látni vélik. A sajtónak a büntetőjogi elvek védelmére irányított olyan ellenőrzése, mely minden tényleges, vagy vélt jogsérelem esetén a hatalomnak jogot ad a terjesztés megakadályozására, esetleg a hatalmi érdekeknek a sajtószabadság fölé helyezése volna. Illuzoriussá válnék az 1848. évi XVIII. t.-c. 1. §-ban kifejezett magasztos eszme. Másfelől azonban fontos büntetőjogi, politikai *) Előző közlemény a 29. számban. és társadalmi érdekek azt parancsolják, hogy a sajtó termékei se képezzenek kivételt az általános büntetőjogi szabályok alól. Ennek az elvnek a megsértése a társadalmi rend megsértése volna és helyrehozhatatlan károkat okozhatna. A helyesen irányított igazságügyi politikától minden polgár joggal megvárja, hogy a magánbecsület, a köztisztesség megfelelő védelemben részesüljön. A szenvedélyek sugalma, anyag, érdek, sat. nemcsak mély sebeket, hanem helyrehozhatlan károkat is okozhatnak. Ue megtámadhatja a polgárok vagyon- és személybiztonságát, a közbékét, közbiztonságot, hitet, sőt magát az állam integritását is veszélyezteti. Azok, akik a sajtószabadságot ugy értelmezik, hogy a sajtótermék csak jogerős bírói ítélet alapján kobozható el, bármily súlyosan sértse a közlemény a büntető törvény tiltó rendeleteit: nagy tévedésben vannak. A sajtószabadságot ennyire kiterjesztő törvény eredményében veszedelmes volna. Álljon előttünk például egy nyomtatvány, mely felhívja a társadalom bizonyos osztályát, hogy meghatározott napon gyilkoljanak le mindenkit, aki nem tartozik ahhoz az osztályhoz, vagy vegyék el a vagyonosabbak értékeit, erőszakkal támadják meg a hatóságot, vagy annak kiküldötteit, állami, vagy társaj dalmi intézményeket, műemlékeket stb., stb. Azt kérdjük: mit tennének az ilyen tartalmú nyomtatványok létesítésének tudomásul vétele esetén. Bevárnák-e összedugott kezekkel, mig bekövetkezik a zavargó elemek részéről kitűzött határidő, mig elérkezik az a várva várt időpont, midőn jogerős birói ítélettel el lehet kobozni a nyomtatványt? Hiszen tudniok kellene, hogy mi az az esküdtbirói eljárás mennyire hosszadalmas! Osmerniök kellene a perorvoslati rendszerünket, a felsőbíróság szervezetét s akkor tisztában volnának az iránt, hogy a jogerős ítélet keletkezése előtt a büntetendő cselekményt tartalmazó nyomtatvány már rég elérte célját. És mit fognak elkobozni a jogerős Ítélet után. Egy-két példányt a sok ezerben terjesztett nyomtatványból. Azokat, amelyek a hatóság kezei közé kerültek. E sorok irója épp oly lelkes barátja a sajtószabadságnak, mint azok, akik vakon harcolnak a lefoglalás ellen. De nem engedjük látókörünket elhomályosítani a politikai szenvedélyek által. És éppen ezért nagyon is kívánatosnak tartjuk, hogy perrendtartásunknak a lefoglalásra vonatkozó módosítása alkalmával vegye fontolóra a törvényhozás, hogy az az irány, mely most a napi sajtóban dominál, veszélyt rejt méhében. 3*C A birák minősítése Irta HUBERT OTTÓ berettyóújfalui kir. járásbiró. Azt hiszem, minden bírótársam élénk figyelemmel kiséri és kisérte a múltban is az igazságügyi költségvetés tárgyalását s különösen élénk figyelemmel kellett kisérnie azt az uj rendszer első kormánya idejében akkor, amikor egy oly igazságügyminiszter ül a bársony-széken, akiről a mult időben tapasztalt országgyűlési felszólalásai- és irányelveinek hangoztatásaiból okkal és joggal következtethetünk arra, hogy e miniszter kormányozása alatt a birák függetlensége és jogaiknak minden téren való érvényesülése, nemkülönben anyagi helyzetük javítása erélyes gondoskodás tárgya lesz. Az országgyűlés pénzügyi bizottságának tárgyalása alkalmával, ha jól emlékezem, Rátkay László képviselő ur tette megjegyzés tárgyává legelőbb a birák kvalifikációját s ajánlotta az igazságügyminiszter figyelmébe, hogy a birói állások betöltésénél mindig a nagyobb kvalifikációt vegye figyelembe. Ugyanilyen nyilatkozatot hallottunk az igazságügyminiszter úrtól is, amidőn a budapesti joggyakornokok küldöttségének választ adott. Az országgyűlés július hó 18-án tartott ülésében Nagy Dezső képviselő ur szintén a birák kvalifikációjának alacsony nívóját tette bírálat tárgyává. A történt felszólalásokból kivehetőleg, de általában is a birák kvalifikációját azért tartják oly alacsony nivón állónak, mert az úgynevezett tudori minőséget a bíráknak, hogy biróvá kineveztessenek, megszerezniök nem szükséges, bár az ügyvédi és gyakorlati birói vizsga tárgyai és szigorúsága azonosak. Nem tudom, hogy azok, akik a tudori minőség megszerzésére oly nagy súlyt vetnek, tudomással birnak-e arról, hogy e minőség megszerzéséhez most már nagyobb észbeli tehetség alig szükséges. A szakközlönyök számos cikkében reprodukciók voltak arról a tapasztalatról, hogy elég bizonyos számú szigorlatok végig hallgatása, azokon az egyes egyetemi tanárok kérdezési rendszerének és modorának megismerése, azok szokásos kérdéseinek, — melyek úgyszólván szigorlatról-szigorlatra ismétlődnek, — feljegyzése, az azokra vonatkozó különleges feleletek betanulása s a szigorlat sikere biztosra vehető. Nem tudom, birnak-e tudomással a doktori magas minősítés barátjai