A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 30. szám - A bírósági könyvtárak és az igazságügyi miniszter

A JOG 219 arról, hogy ma már Úgyszólván szálló ige az, hogy mindenki lehet doktor, csak győzze vizsgadijakkal. Nagyon sok doktor juris ügyvéddel találkoztam a gyakorlat rögös utjain, aki még egy sommás keresetet sem tudott megtelelő módon elkészíteni s ismertem doktor juris gyakorló ügyvédet, aki gondatlanságból okozott könnyű testi sértés vétsége miatt adott be bűnvádi panaszt s eseteket tudnék felmutatni a gyakorlati életből, ahol doktor juris ügyvédek ingatlan árverés iránti s tulajdonjog-bekebelezési kérvényt sem tudtak becsületesen elkésziteni és ismertem doktor juris joggyakornokokat, akik hónapokra terjedő gyakorlati idő után sem tudtak elfogadhatóan megfogalmazni. Tapasztalataim pedig nem szórványos esetek, mert igen sok doktor és nem-doktor kartársamtól volt alkalmam ilyesmit hallani s mindez annak az eredménye, hogy a tudori minőséget nem a képzettség legmagasabb és egdiszesebb megtiszteltetés csúcspontja gyanánt kell tekinteni, hanem mert eddigi magaslatáról, — osztrák minta után indulva, — az 1874: XXXIV. t.-c. lerántotta egy kenyérkereseti pálya lépcsőfokára, abból a téves nézetből kiindulva, hogy különböző gyenge elemeknek az ügyvédi pályára való tódulását akadályozza meg s — tisztelet a kivételeknek, — elérte vele ennek éppen az ellenkező eredményét. Már bocsánatot kérek, de az igy lejáratott magas kvalifikáció előtt mi szegény lesajnált doktortalan birák meggörnyedten kalapot emelni sohasem fogunk. A birói és ügyvédi kvalifikáció egyesítésének kétségtelenül be kell következnie s csakis ez lehet a magasabb gyakorlati jogi minősités helyes megoldása. Éppen ebből szempontból teljesen jóhiszemünek és jó indulatunak kell tartanunk az igazságügyminiszter ur és Rátkay képviselő ur nyilatkozatait a birói minősités emelése iránt. Azonban oly arculcsapást, mint amilyet Nagy Dezső képviselő ur mért a doktortalan birákra, szó nélkül hagyni ntm lehet. Azt mondja ugyanis a képviselő ur az országgyűlési beszédjében, hogy : « Ezernyolcszázhetvennégyben az ügyvédi minősités előfeltételéül szabta a törvény a doktorátust, mig a birói kvalifikációnál ezt mellőzték. Ennek az lett a következése, hogy az erősebb, szorgalmasabb és tehetségesebb elemek az ügyvédi pálya felé tódultak, mig a birói pályára csak ások mentek leginkább, akik kevesebb tehetséggel, szorgalommal birváu, a kötelező doktorátust vagy nem tudták, vagy velők született lustaságuknál fogva nem akarták megszerezni.» Harminckét év óta tehát a képviselő ur szerint Magyarország doktortalan birái, a legfiatalabb albirótól kezdve föl a kir. kűriai birákig, mind született lusták, mind gyenge tehetségüek és mind csekély szorgalmuak. Nagyon köszönjük a képviselő urnák, hogy minket az ország szine előtt nyilt ülésben, ott, ahol nem is védekezhetünk, — ily szépen jellemez. Valóban el lehetünk ragadtatva attól a perspektívától, amit a képviselő ur esetleges minisztersége elénk tár. Bár meghatalmazásom nincs rá s bár a tiltakozásnak illetékesebb helyről kellett volna elhangzania, — de azt hiszem doktortalan birótársaim mind hozzá fognak járulni ahhoz s nem veszik tőlem rossz néven, ha a képviselő urnák fentebb, szórói-szóra ismételt megtisztelő jelzőit nemcsak a magam, hanem összes doktortalan birótársaim nevében is visszautasítom. Még csak egyet akarok megemlíteni: Szerény véleményem szerint a bíróban a kvalifikáción kívül legfőbb kellék a jellem-szilárdság s a megbízhatóság. Már pedig a kötelező doktorátus sem jellem-jellemszilárdságot, sem megbízhatóságot nem ad. Több fényes készültségü, nagy tehetségű egyént ismertem a birói vagy ügyészi pályán, akik doktor jurisok voltak, ügyvédi oklevéllel bírtak, de azért megbízhatóságuk és jellemszilárdságuk a «0» fokon is alul állott. A bírósági könyvtárak és az igazságügyi miniszter. Irta TÓTH GYÖRGY dr., tanácsj.-albiró. Az 1906. évi állami költségvetés beterjesztése alkalmával a napilapok a bírósági könyvtárak gyarapítására fölvett nagyobb összegekről s ezzel kapcsolatban nagyobb könyvmegrendelésekről emlékezvén meg, az igazságügyminisztert a neki tulajdonított «en grosn megrendelésért a ((könyvtár-átalány)) módjára egyenesen föl akarták aprózni. A lárma mögött a közre nézve mindenesetre több jót vártam, mint amit a letárgyalt költségvetés ezúttal meghozott, azonban nem vesztettem el a hitemet, hogy a bírósági könyvtárak napja végre is fölragyog. Reménylem, hogy a könyvtárak kérdése csakugyan föl van vetve és azok mielőbbi kiegészítése megvalósul. Én ugyanis azok közé a «jó vidékiek» közé rartozom, akik magasabb ideálok megvalósítását sóvárogni merk és eszményekért rajongva dolgozni akarnak és mernek. Ez lehet a magyarázata annak, hogy már évvekkel ezelőtt éreztem a könyvtár-hiány nyomasztó voltát. Azóta igen kedvező helyzetbe jutottam — hála érte felebbvalóimnak — de ennek dacára nem feledtem el, hogy — az egyes gócpontoktól eltekintve — mennyi nehézséggel kell küzdeniök könyvtár hiányában az ambiciósus vidéki bíráknak és mily selejtes munkát végeznek a kevésbbé törekvő vagy csekélyebb lelkiismerettel biró collegák, csupán azért, mert hiányzik a magasztos hivatás betöltéséhez föltétlenül megkívántató bő szellemi táplálatot nyújtó könyvtár. i Hiába, de valahogy ugy képzelem a kellő segédkönyvek nélkül dolgozni kényszerülő bírót, mint a szobrászt, aki arra van kárhoztatva, hogy közönséges fazekasműhelyben készítse el mesterműveit. Meg fog látszani a készítményeken az ahhoz értés, az alkotásra való képesség, de hitvány, agyagipari termék marad az. Ezért oly igen nagy az én örömem, mert beteljesülni hiszem amaz álmomat, hogy a legtávolabb eső járásbíróság is oly könyvtárral fog rendelkezni, hogy nem kell a szomszédból kölcsönkérni a kissé szokatlan esetek megoldásához megkívántató gondolatot. Szóval a bírónak adva lesz, hogy ne «hasból», hanem a törvényhelyek és szaktekintélyek megállapításai alapján fölhívott jogelvek alapján döntse el az elébe került vitás kérdést. Akkor talán ki fog veszni a vidéki járásbirók typusa, akik leszidják a fiatal generációt, ha a polgári törvénykönyvön és perrendtartáson kívül elszórtan levő más törvényhelyet is föl mernek hívni. A bírósági könyvtárak állapotának ismertetése céljából legyen szabad a «Jog» 1902. évi 25. számában megjelent cikkemre, valamint a 26. számban «Egy biró» aláírással megjelent s nekem igen kedves válaszra utalnom. Máig sem változtak a visszonyok, de hiszem, hogy változni fognak. Igazságügyi miniszterünk több alkalommal egész határozottsággal jelentette Ifi, hogy egyik legfőbb célját a birák magasabb kiképeztetése képezi, amiből önként értetődően következik az is, hogy meg is fog tenni, el is fog követni mindent, hogy a köz javára ezáltal is hasznos szolgálatot tegyen. Kétségtelennek látszik előttem, hogy a cél elérésére megkívántató eszközökről és módokról mielőbb gondoskodni fog. Az 1907. évi költségvetés keretében a bírósági könyvtárak gyarapítására már lehetne a több év óta állandó összeget emelni és a könyvtárbizottságokat az átalány célszerű felhasználása iránt rendeletileg utasítani. A gyakorlati élet emberét látjuk az igazságügyminiszterben és egyénisége garantia arra, hogy az utókor oly maradandó alkotásokat fog nevéhez fűzni, mint legkiválóbb vezérszelleméhez : Szilágyihoz. Nyilt kérdések és feleletek. Pactutn reservati dominii a végrehajtási eljárás során. — Kérdés. — N. gyáros eladott egy gépet részletfizetés mellett a tulajdonjog fentartásával X. vevőnek 3,000 K.-ért. Vevő 2,700 K. részletet lefizetett, mielőtt a legutolsó 300 K.-ás részletet kifizette volna, a vevő hitelezője lefoglalta a gépet. Ekkor már ez az utolsó 300 K.-ás részlet is esedékes volt, amelynek megfizetése iránt a gyáros a vevőt felhívta. A gyáros a pactum reservati dominii jogcímén igénypert indít, amelynek során bizonyítva lett a tulajdonjog fentartása és hogy az utolsó 300 K.-ás részlet még fizetetlen. Kérdés, mi módon juthat a foglaltató az ő követeléséhez ? Mert a tulajdonjog fentartása érvényes feltételt képezvén, az igénynek előreláthatólag hely fog adatni. Foglaltató hitelező felajánlotta a gyárosnak az utolsó részletet s kérte ezen követelés engedményezését, de a gyáros ezt nem fogadta el. Jogositott-e a hitelező a vevő helyett a 300 K.-át birói letétbe helyezni s ekkor az igénykereset elutasítás t kérni, avagy folyt, végrehajtás utján lefoglalhatja-e az eladó kezeihez a vevő által már eddig lefizetett vételárrészleteket? Mert hisz az anyagi igazság az, hogy az eladó vagy a gép értékét kapja meg, vagy ha a szerződéstől eláll s a gépet visszaveszi, akkor a levonandók levonása után fenmaradó összeget fizesse vissza a vevőnek. Annus.