A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 29. szám - A hirlaplefoglalásról

114 A JOG folytán, figyelembe nem jöhettek. — Az ügy érdemében nem vitás felek között, hogy felperesi jogelődnek 3'/. a. levele az alperes által végzett arra a cserépfedési munkálatra vonatkozik, melynek hiányosságára felperes kereseti kárkövetelését alapítja. Ezen 3"/a. levél értelmében felek a kérdéses munkálatra nézve elszámoltak, s a felperes jogelődje által visszatartott 266 frt 90 kr. óvadék kiszolgáltatását ettől tették függővé, hogy alperes szerződési kötelezettségeinek eleget tesz. Beismerte felperes, hogy az imént emiitett kikötéssel visszatartott óvadékot felperes jogelődje alperesnek a kikötött időben, minden kifogásolás és fentartás nélkül kiszolgáltatta, ezzel tehát a 3-/. a. levél értelmében elismerte azt, hogy alperes szerződéses kötelezettségeinek eleget tett. A felek közt megejtett ezen elszámolás, valamint a szolgáltatás szerződésszerűségének elismerése, mint elismerési szerződés a felek jogvisszonyának uj jogalapja, ennélfogva az elismerést megelőző jogvisszonyra visszatérni, s az alapon kifogásokat érvényesíteni csak az esetben lehet, ha az elszámolás s elismerés megtörténtekor oly körülmények forogtak fenn, melyek, mint a menthető tévedés, az elismerés jogügyletét hatályában érvényteleníteni alkalmasak. Azt azonban, hogy felperes akár a 3 /. a. levélben említett elszámoláskor, akár az óvadéknak a jótállási határidő leteltével való visszaadásakor tévedésben lett volna, megcáfoltnak kell tekinteni. Ugyanis felperes előadása szerint az alperes teljesítményének hiányossága, melyre kereseti követelését alapítja, csak a jótállási határidő után tünt ki. Ezen hiányosság pedig felperes előadása szerint abban állott, hogy amint ezt a szabadkai kir. járásbíróság előtt 26,956/97. sz. a. foganatosított szakértői szemle megállapította, a tetőzet palalemezei 5—6 cm. szélességben fogják át egymást, holott a 2 /. a. szerződés 6 cm.-nyi átfogást kíván. Nynlvánvaló azonban, hogy felperes jogelődje ezen hiányosságot, mely rejtett hiánynak nem tekinthető, amennyiben azzal a 27- a. szerződést megszegve látta, épugy megállapíthatta volna a 3/. a. levélben említett jótállási határidő letelte előtt, mint ahogy azt vele szemben a szakértői szemle megállapította. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy jogelődje az alperes által alkalmazott átfogási mértéket nem ismerte, felperes jogelődje az átfogási méretek tekintetében tévedésben sem lehetett, azt pedig, hogy az elismerési jogügylet érvénytelenítésére egyéb ok is fenforogna, felperes nem is állította. De különben is a 2 /. a. szerződés a palafedési munkálat minőségét nem csupán a 6 cm.-nyi átfogáshoz, hanem ahhoz is köti, hogy a palafedés oly módon eszközöltessék, mint a ferencvárosi pályaudvar hasonló munkálata. Hogy ezen ferencvárosi munkálatnál az átfogás tényleg milyen volt, az az 5,127/905. sz. a. szakértői jelentés szerint ez idő szerint már meg nem állapithat, s nem vezetne eredményre e tekintetben a felperes által a B.) a. kérdőpontokra felhívott tanuk kihallgatása sem, minthogy ezek a kérdőpontok szerint csak lehetőségekre nem pedig a tényleg fennforgott állapotra nézve tehetnének vallomást. E szerint tehát felperesnek még az az előadása sem nyert bizonyítást, hogy az alperes teljesítése a 2//- a. szerződés feltételeinek meg nem felelt, minthogy nem tekinthető kizártnak, hogy a ferencvárosi munkálat átfogási méretei ugyanazok voltak, mint az alperes által teljesített munkálatok. Nem bizonyította továbbá felperes azt sem, hogy alperes ugyanoly minőségű munkálatot tartozott teljesíteni, mint amilyenre felperes jogelődje a H. a. szerződés értelmében kötelezve volt. Mert ezen H. /. a. szerződés szerint a palatáblák rakásának a m. kir. államvasutak szabványai szerint kell történnie. Minthogy pedig ezen szabványok felperes végirati előadása szerint 8 cm. átfogást kívánnak, — felperes jogelődje pedig alperestől a 2/. a. szerződés szerint csak 6 cm.-nyi átfogást kötött ki, — minthogy tehát az alperesi munkálat a H) a, szerződésnek az esetben sem felelt volna meg, ha a 27- a. szerződésben kikötött 6 cm-nyi átfogás hiánytalanul meg lett volna. Minthogy továbbá az alperes munkálata 5—6 cmnyi átfogás mellett is a 2'f. a. szerződésben minta gyanánt említett ferencvárosi munkálatnak még megfelelhetett volna: nyilvánvaló, hogy a 27- szerződés alapján teljesített munkálat más beszámítás alá esik, mint a H) a. szerződés teljesítménye s így azon szakértői szemle eredménye, mely az alperes munkálatát a H7- a. szerződés szempontjából bírálta, nem alkalmazható a 27- szerződés kikötéseinek szerződésszerű be, vagy be nem tartásának megállapítására; mindezek alapján meg kellett állapítani egyrészt azt, hogy a szabadkai kir. járásbíróság előtt 26,956/97. sz. a. megejtett szakértői szemle egymagában még nem bizonyítja azt, hogy alperes a kérdéses munkálatot a 2 /. a. szerződés ellenesen teljesítette, — másrészt, hogy ha az alperesi munkálat átfogási méretei a 27- a. szerződés határozmányától el is tértek, ezt felperes jogelődje alperes ellenében most már nem érvényesíthetné; mert ezen eltérés fenforgásáról a munkálat átvétele előtt meggyőződhetett volna, s azt, hogy az eltérésről nem tudott volna, nem is állította és mert ennek dacára a munkálatot kifogás és fentartás nélkül átvette, s az óvadék kiszolgáltatásával a teljesítés szerződésszerűségét elismerte, — az elismerés hatálytalanítására pedig, mint már kifejtetett, ok fenn nem forog. Ennélfogva az alperes által teljesített palafedési munkálatot a felperes engedményezője szempontjából hiánytalannak tekinteni s felperest a munkálat hiányaira alapított keresetével elutasítani kellett. A kereseti követelésnek perköltség cimén felszámított 868 K. ön f. összegre irányított része a felhozott okon kívül azért is elutasítandó volt, mert a perköltség felmerültére nem a munkálat minősége, hanem az a körülmény szolgáltatott okot, hogy felperes jogelődje a H. és társai cég ellen alaptalan pert indított. Nem jöhetett figyelembe felperes azon előadása sem, hogy alperes azzal, hogy a szakértői szemle alkalmával a szakértői tisztet elvállalta, valamint külön kijelentéssel is, a szemle eredményéből származó minden kárért a felelősséget elvállalta, egyrészt, mert Sz. D. tanú vallomása szerint alperes a felelősséget első sorban a munkálatáért vállalta ei, az pedig, hogy munkálata szerződésellenes lett volna, bizonyítva nem lett,^ másrészt mivel nincs igazolva, hogy alperes akkor, mikor szakértőként a felperes jogelődjének érdekei képviseletére vállalkozott, tudta volna azt, hogy felperes jogelődje a H) a. szerződé* szerint, tehát más feltételek mellett tartozott a H. és tsa cég irányában teljesíteni, mint amily feltételek mellett alperes a 2'/. a. szerződés értelmében felperes jogelődje irányában kötelezve volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. június 6-án 5,251/905. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az ellenirathoz 27. a. csatolt nem kifogásolt szerződés tartalma szerint, az alperes a felperes jogelődétől az E. és tsa cégtől oly feltétel mellett vette ki alvállalatba a m. kir. államvasutak szabadkai állomásán lévő fűtőháznak palával leendő fedési munkálatát, hogy a palalemezeknek egymást 6 cm. átfogással kell fednie. Az E. és tsa cég által H. V. és tsai fővállalkozók ellen, bizonyos pótmunkálatok értéke és óvadéka visszaadása iránt lefolytatott s beszerzett sommás per irataival, az azok között fekvő K. és L. alatti okiratokkal, valamint H. és tsainak az előleges szakértői szemle iratai között fekvő kérvényével az is bizonyítva van, hogy a felperes jogelőde a palafedési munkálatot szintén a fentebbi feltétel mellett vállalta el H. és tsaitól; minélfogva téves az elsőbiróságnak az a megállapítása, hogy a felperes jogelődének a fővállalkozókkal megkötött szerződése a munkálat kikötött minőségét illetőleg az alperes szerződésétől eltérne. Az a körülmény, hogy a felperes cég jogelőde az alperessel a munkálat teljesítése után leszámolt s utóbb az egy évi jótállási határidő eltelte után 1896. okt. 1-én az alperes óvadékát ennek minden fentartás nélkül visszaadta, nem zárja ki azt, hogy amennyiben később kiderül az, hogy a munkálat nem a szerződési megállapodásnak megfelelően készíttetett el, a felperes jogelőde az alperest felelősségre vonhassa. A H. és társai által a felperes jogelőde ellen foganatosított előleges szemle alkalmával 1897. évi november hó 10-én a szakértők, ezek között az alperesnek és mindegyik alkalmazott szakértőnek egybehangzó véleményével megállapittatott, hogy a palafedési munkálat annyiban nem felel meg a szerződéses megállapodásnak, hogy a palalemezek nem 6 cm , hanem csak 5—6 cm. átlagban fedik egymást, s ugyanez alkalommal a szakértők többségének véleményével az is megállapittatott, hogy ez a hiány az oka annak, hogy az esővíz a fedelén is ott befolyik. Ezek szerint magának az alperesnek, mint egyik alkalmazott szakértőnek beismerésével van bizonyítva, hogy az általa teljesített palafedósi munkálat a szerződéses megállapodásnak részben nem felelt meg. Azt pedig az alperes nem bizonyította, hogy erről a hiányról a felperes a jótállási határidőn belül tudomással bírt volna. Mindezek dacára a felperest a jelen perbeli követelésével elutasítani, illetve az elsőbiróság utasitó ítéletét helyben kellett hagyni, azért, mert az említett hiány csak arra adott jogot a felperes jogelődének, hogy az alperest a palafedési munkalat szerződésszerű helyreállítására felhívja, s amennyiben az alperes ennek a felhívásnak eleget nem tett volna, a helyreállítást az alperes költségére elvégeztesse. A felperes azonban nem bizonyította azt, hogy jogelőde az alperest a helyreállításra felhívta, mert a tanuk által bizonyított az a tény, hogy a felperes jogelőde H. és társainak, illetve az államvasutak nak a fedési munkálatot kifogásoló levelét az alperessel közölte, a felhívással nem egy jelentőségű. De nem bizonyította a felperes azt sem, hogy jogelőde a munkálatot a saját költségén helyreállította, sőt a sommás per adatai az ott X. alatt a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvhöz becsatolt, nem kifogásolt számla szerint a helyreállítást a H. és társai cég a saját költségén eszközölte Ily körülmények között az, hogy a felperes jogelőde a H. és társai fővállalkozók ellen bizonyos pótmunkálatok értéke s az óvadéka visszaadása iránti keresetével elutasittatott, nem jogosítja fel a felperest, mint engedményest arra, hogy azokat a követeléseket a sommás perben felmerült költségeivel együtt az alperes ellen érvényesítse, mert a kérdéses követelések jogalapjuk szerint az alperest nem terhelik, utóbbinak helyreállítási kötelezettségével okozati összefüggésben nem állanak s nem a felperes jogelőde által a helyreállítási kötelezettségnek az alperes helyett és veszélyére történt teljesítéséből származnak. Miért az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét a jelen ítéletben felhozott indokokból, annak a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését pedig saját indokai alapján helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria (1906. május hó 3-án 7,346. P. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 154. §-ának második bekezdése értelmében az áttétel tárgyában hozott végzés, arra a bíróságra nézve, melyhez az ügy áttétetett, kötelező lévén, a kir. törvényszék a felebbezési bíráskodás körüli eljárást a most idézett 154. fe. második bekezdése értelmében meg nem tagadhatta s e kérdés tekintetében valamint jogorvoslatnak egyáltalában nincs helye,