A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 29. szám - A hirlaplefoglalásról

A J ugy az illetékességi összeütközés elintézésének tárgyává sem tehető. A m. kir. Kúria. (1906. május 30. 590/1906. V. szám.) H. testvérek bej. cégnek M. István ellen végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék által illetőségi összeütközés céljából felterjesztett iratok •/• alatt azzal a kijelentéssel küldetnek szabályszerű eljárás végett a kir. törvényszékhez, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 154. §-ának második bekezdése értelmében az áttétel tárgyában hozott végzés arra, a bíróságra nézve, melyhez az ügy áttétetett, kötelező lévén, a kir. törvényszék a felebbezési bíráskodás körüli eljárást a most idézett 154. §• második bekezdése értelmében meg nem tagadhatta s e kérdés tekintetében valamint jogorvoslatnak egyáltalában nincs helye, ugy az illetékességi összeütközés elintézésének tárgyává nem tehető. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A szövetkezet alapszabályainak az a rendelkezése, hogy tagjai azokra az árukra nézve, amelyeket a szövetkezet a tagok részére raktáron készletben tart, szükségletüket a szövetkezetnél tartoznak fedezni, — sem a közérdeket, sem a tagok gazdasági érdekeit nem sérti, mert ez a rendelkezés azt a törvényes célt szolgálja, hogy az egylet a saját fentartását biztosítsa és az egylet tagjainak gazdasági érdekeit előmozdítsa. Az egylet fennállásának és gyarapodásának előfeltétele ugyanis, hogy a tagjai részére beszerzett árukat a tagoknak eladhassa, ezt pedig biztosan csak akkor érheti el, ha a tagok szükségleteiket ezekre az árukra nézve az egyletnél fedezik, az eladásból elért nyereség pedig az ő javukra és részükre gyűjtetvén, gazdasági érdekeiket nemcsak nem sérti, hanem előmozdítja. De nem sérelmes az alapszabályok ama rendelkezése sem, hogy a tag kizáratásának helye van, ha egy egész éven át a szövetkezeti üzletből semmit sem vásáról, vagy ha bebizonyult, hogy a községben levő más üzletből ismételten oly árukat vásárolt, melyek a fogyasztási egylet boltjában kaphatók, mert egyrészt a tagok az alapszabályok elfogadásával önként alávetik magukat a jelzett kötelezettségnek és igy a vásárlásra nézve kényszer fennforgásáról szó sem lehet és mert másrészt az alapszabályoknak ugyancsak 8. §-a fentartja a kivált tagnak azt a jogát, hogy üzletrészének összegét, beleértve a számadási időszakban az eladott áruk vételárfeleslegéből őt megillető részt, követelheti és igy a tagnak kizárása vagyoni hátrányára nem szolgál, ez utóbbi rendelkezés egyébként a k. t. 237. i ának rendelkezésével lényegileg egyező. A m. kir Kúria (1906. május hó 30-án 548/1906. V. sz. a.) a «holcmányi fogyasztási egylet, mint szövetkezet» cég bejegyzése iránt a nagyszebeni kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1906. évi január hó 8. napján 41. sz. a kelt végzéssel elintézett, és a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztosnak felfolyamodására a kolozsvári kir. ítélőtábla által 1906. évi március hó 7. napján 807. sz. a. kelt végzéssel elbírált perenkivüli ügyében, következő végzést hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság végzésének megtámadott azt a részét, amely az alapszabályok 7. §. b) pontjának és a 8. §. 3. és 4. bekezdéseinek megfelelő módosítását és esetleg a cégnek hivatalból törlését rendeli el, megváltoztatja és e tekintetben az elsőbirósági végzést hagyja helyben. Indokok: A holcmányi fogyasztási egyletnek, mint szövetkezetnek célja — alapszabályok 3. §-a — a tagok részére jó árukat beszerezni és az eladásból elért feleslegből a tagok részére tőkét gyüjeni. Ez a cél a törvény rendelkezéseivel ellentétben nem áll. A szövetkezet alapszabályainak az a rendelkezése (7. §. b) pont) hogy tagjai azokra az árukra nézve, amelyeket a szövetkezet a tagok részére raktáron készletben tart, szükségletüket, a szövetkezetnél tartoznak fedezni, — sem a közérdeket, sem a tagok gazdasági érdekeit nem sérti, mert ez a rendelkezés azt a törvényes célt szolgája, hogy az egylet a saját fentartását biztosítsa és az egylet tagjaink gadasági érdekeit előmozdítsa. Az egylet fenállásának és gyarapodásának előfeltétele ugyanis, hogy a tagjai részére beszerzett árukat a tagoknak eladhassa, ezt pedig biztosan csak akkor érheti el, ha a tagok szükségleteiket ezekre az árukra nézve az egyletnél fedezik, az eladásból elért nyereség pedig az ő javukra és részükre gyűjtetvén, gazdasági érdekeiket nemcsak nem sérti; hanem előmozdítja. De nem sérelmes az alapszabályok 8. §-a 3. és 4. bekezdéseinek az a rendelkezése sem, hogy a tag kizáratásának helye van, ha egy egész éven át a szövetkezeti üzletből semmit sem vásáról, vagy ha bebizonyult, hogy a községben levő más üzletből ismételten oly árukat vásárolt, melyek a fogyasztási egylet boltjá-1 ban kaphatók, mert egyrészt a tagok az alapszabályok elfogadásává önként alá vetik magukat a jelzett kötelezettségnek és igy a vásárlásra nézve kényszer fenforgásáról szó sem lehet és mert másrészt az alapszabályoknak ugyancsak 8. § a fentartja a kivált tagnak azt a jogát, hogy üzletrészének összegét, beleértve a számadási időszakban az eladott árak vételárfeleslegéből őt megillető részt, követelheti és igy a tagnak kizárása vagyoni hátrányára nem szolgál, ez utóbbi rendelkezés egyébként a k. t. 237. §-ának rendelkezésével lényegileg egyező. Végre a tagok alapszabály szerint attól sincsenek elzárva, hogy oly árukat, melyeket a szövetkezet is tart, a község területén kivül másutt vásároljanak és igy a szabad verseny általánosságban és egészben kizárva nincs. Ily körülmények között, az alapszabályoknak szóban forgó rendelkezései sem a közérdeket, sem a gazdasági tekinteteket nem sértvén, a rendelkezés értelmében kellett határozni. Abban az esetben, ha a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru még átadva nem lett, — mint a jelen esetben. — az eladót a K. T. K. 352. §-a értelmében csak az a jog illeti meg. hogy vagy a szerződéstől egyszerűen elállhasson, vagy a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtéritését követelhesse, vagy végre az árut a keresk. törvény 347 íj ához képest a vevő rovására eladhassa és a kár megtéritését igényelhesse. De nem illeti meg az a jog, hogy a szerződéstől való elállás mellett kártérítést is követelhessen. Alperesek, akik a. felperes részére szállított vasúti talpfákat, amelyeknek sem tőzsdei, sem piaci ára nincs, nem az átvétel megtagadása után azonnal és nem a K. T. K. 347. § ának megfelelően hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen, hanem tetemes késedelemmel és magánkézből adták el, ezen továbbeladás következtében a szerződéstől elállottaknak tekintendők és mint ilyenek kártérítést nem igényelhetnek. A m. kir. Kúria (1906. május 25. 588/1905. V. sz. a.) Kelemen Samu dr. ügyvéd által képviselt G. Mayer felperesnek, Szatmáry Zsigmond ügyvéd által képviselt L. Adolf és tsai alperesek ellen, 5,600 korona' (2,800 frt) tőke és jár. iránt a szatmárnémeti kir. tszék, mint kereskedelmi biróság előtt 1900. évi december hó 11. napján 18,367. sz. a. kelt ítélettel elintézett és a debreceni kir. ítélőtábla által 1901. évi május hó 21. napján 1,883/1901. sz. a. kelt ítélettel elbírált rendes perében, következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a kir. ítélőtáblának 1,883/1901. sz. Ítéletét helybenhagyja. Ellenben annak 4,896/1904. sz. ítéletét, előrebocsátva azt, hogy a másodrendű alperes által beadott felebbezést az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §-a értelmében az elsőrendű alperes nevében is beadottnak tekinti, — annyiban, amennyiben a perköltséget kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja ; egyéb részeiben megváltoztatja akként, hogy alpereseket beszámítási kifogásukkal teljesen elutasítja. Indokok: A másodbiróság 1,883/1901. sz. ítéletének idevonatkozó indokolása alapján, a kir. Kúria is elfogadja a másodbiróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az A. alatti szerződést a felperes szegte meg és hogy az A. alatti szerződés alapján alperesek által felperestől átvett 800 frt nem foglaló, hanem vételárelőleg volt és hogy ehhez képest felperes alperesektől kártérítést nem követelhet és viszont alperesek, a felperes által lefizetett előleget, mint foglalót, ezen minőségénél fogva, felperes szerződésszegése dacára sem tarthatják meg. Ellenben az alperesek által felperes terhére, beszámítási kifogásként érvényesített kártérítési igényt illetőleg, a kir. Kúria nem fogadhatja el az alsóbb fokú bíróságoknak azt az álláspontját, hogy alperesek a vevő szerződésszegése következtében felmerült kárukat ebbe az előlegbe beszámíthatják : mert abban az esetben, ha a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru még átadva nem lett — mint a jelen esetben, — az eladót a K. T. K. 352. §-a értelmében csak az a jog illeti meg, hogy vagy a szerződéstől egyszerűen elállhasson, vagy a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtöritését követelhesse, vagy végre az árut a keresk. törvény 347. §-ához képest a vevő rovására eladhassa és a kár megtéritését igényelhesse, de nem illeti meg az a jog, hogy a szerződéstől való elállás mellett kártérítést is követelhessen. Már pedig alperesek, akik a felperes részére szállított vasúti talpfákat, amelyeknek perben álló felek egyező előadása szerint sem tőzsdei, sem piaci ára nincs, nem az átvétel megtagadása után azonnal és nem a K. T. K. 347. §-ának megfelelően hiteles személy közbenjötlével nyilvános árverésen, hanem tetemes késedelemmel és magánkézből adták el, ezen továbbeladás következtében a szerződéstől elállottaknak tekintendők és mint ilyenek kártérítést nem igényelhetnek. Eltekintve ugyanis attól, hogy amennyiben alperesek a vevő által át nem vett árut, az átvétel megtagadása után nyomban, a K. T. 347. §-ába foglalt határozatok megtartása mellett elárvereztetik, a raktárbér és alperesek által beszámítani kivánt egyéb költségek legnagyobb részben fel nem merültek volna, — a tetemes késedelemmel és különben sem hiteles személy közbenjöttével tartott nyilvános árverésen történt eladás, a vevő rovására történt eladásnak nem tekinthető és igy alperesek, akik az árunak ily módon történt eladása által az áruval, mint sajátjukkal rendelkeztek és az árut tovább eladván, mármost a szerződést a maguk részéről sem teljesíthetik, a szerződéstől elállottaknak tekintendők. Alperesek kártérítési igénye ekként alaptalannak bizonyulván, az általuk felvett vételárelőleget egészben visszfizetni kötelesek. A kereseti váltó lejárata megfelel a v. t. 3. § a 4 pontjában megszabott követelményeknek, amennyiben az a következő kifejezést: «am 13. Juli 1902.» foglalja magában, ami közönséges nyelvtani értelemben azt jelenti, hogy a váltóösszeg 1902. évi július 13-ik napján, tehát egy tüzetesen meghatározott napon fizetendő. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az emiitett kifejezést ez a két szó előzi meg: «von heute» ; mert azzal szemben, hogy a «julius 13ika» (am 13. Juli) kifejezés előtt a váltón nem nbis», hanem «am» szócska áll, az imént emiitett «von heute» szavak nem jelentenek oly kedvező időpontot, melytől számítva 1902. jul. 13-ikáig a fizetés bármikor teljesíthető volna és mert ennélfogva a fenforgó esetben a von heute> szavak,