A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 24. szám - Előleges (praejudicialis) büntetőjogi kérdések a polgári perben - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [9. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 24. számához. Budapest, 1906. június 17. Köztörvényi ügyekben. A gyermekek elhelyezésének és tartásának kérdése a H T. 95. vagy 96. §-a értelmeben helyesen csak egységesen oldható meg; nem lehet tehát helye annak, hogy a gyermekek egy részére nézve a 95., a többire nézve pedig a 96. §. szabálya alkalmaztassák ; ugy annak sem, hogy az utóbbi szerinti intézkedés másra, mint az illetékes gyámhatóságra bizassék. A temesvári kir. törvényszék (1905. június 16-án 12,042/905. sz. a.) Reiner G. dr. ügyvéd által képviselt K. Rachel dr. felperesnek, Kisfaludy Kálmán ügyvéd által képviselt K. T. Mihály elleni házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperes keresetének és alperes viszontkeresetének helyt ad és a peres házas felek között Végvárott 1893. évi november 29-én az ev. ref. egyház szertartásai szerint megkötött házasságot a H. T. 80. §. c) pontja alapján mindkét fél hibájából felbontja és mindkét felet a fent hivatkozott törvény 85. §. értelmében vétkesnek mondja ki; a perköltséget kölcsönösen megszünteti; Szölósi Albert dr. ügyvéd házasságvédó'i dija 30 K.-ban megállapíttatik. A Végváron 1894. évi szept. 28-án született Mihály nevü kiskorugyermeket az alperesre, az Aradon 1898. aug. 8-án született Ilona s az ugyanott 1900. szept. hó 8-án született Mária és az ugyanott 1903. aug. 20-án született Juliska nevü kiskorú gyermekeket pedig a felperesre bizza tartás és gondozás végett: Indokok: Felperes a közte és alperes közötti házasságot azon alapon kérte alperes hibájából felbontani, mert alperes vele az életközösséget a házasság megkötése után csakhamar jogos indok nélkül megszüntette, és idegen növel évek óta ágyassági visszonyban él. Alperes tagadta a kereseti állításokat, s kérte felperest keresetével elutasítani, a házasságot viszontkeresetileg a felperes hibájából felbontani, mert felperes idegen férfivel él ágyassági visszonyban, mely visszonyból az Ilona, Mária és Juliska nevü gyermekek is származtak. Felperes beismerte, de a bizonyitásfelvétel adataival is bizonyítást nyert, hogy felperes idegen férfivel, alperes pedig idegen nó'vel él évek óta ágyassági visszonyban, s hogy felperesnek ezen visszonyból gyermekei is származtak, Minthogy pedig peres felek fenti tényei a H. T. 80. §. c) pontjában meghatározott bontó okot képezik, s minthogy sem az újból megkisérlett békéltetés, sem az ágy és asztaltóli ideiglenes elválasztás eredményre nem vezetett és a felek életvisszonyaira való tekintettel, a kir. törvényszék arról gyó'zödött meg, hogy a további életközösség a házastársakra elviselhetetlen, a házasságot a H. T. 80. §. c) pontja alapján, mindkét fél hibájából felbontani s a 85. §-hoz képest minkét felet vétkesnek nyilvánítani s a perköltséget erre való tekintettel kölcsönösen megszüntetni kellett. A kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti intézkedés a H. T. 90. §-án alapszik. A temesvári kir. ítélőtábla. (1905. október 3-án 2,908/1005. p. sz. a.) következőleg itélt: Az elsó'biróság ítéletét helybenhagyja olyan értelemben, illetve részleges változtatással, hogy a házasságot felperes keresete és alperes viszontkeresete folytán mindkét peres fél hibájából veszi felbontottnak, a Végváron 1894. szept. 28-án született Mihály nevü kiskorú gyermek elhelyezésére vonatkozó intézKedést e helyütt mellőzi és ez irányban való rendelkezés végett az ítéletek jogerőre emelkedése után az összes iratokat Temesmegye árvaszékéhez áttétetni rendeli, kimondja továbbá, hogy amennyiben felperes a kiskorú Ilona, Mária és Juliska nevü gyermek eltartására képtelenné válnék, ezek eltartására alperest is kötelezi. Indokok: Az elsó'biróság Ítéletét a házasság felbontását tárgyazó, hivatalból is felülvizsgált részében a kir. ítélőtábla vonatkozóan felhozott indokai alapján és azért hagyta helyben: mert a vétkes nő férje vagyonából tartást nem igényelhet. Az elsőbíróság ítéletét a kiskorú Ilona, Mária és Juliska nevü gyermekek elhelyezésére és tartására vonatkozó rendelkezésében azért kellett helybenhagyni, mivel e részben a peres felek megegyeztek. A kiskorú Mihály nevü gyermek elhelyezésére vonatkozóan azonban az elsőbirósági rendelkezést megváltoztatni és az erre vonatkozó rendelkezést a H. T. 96. §-a értelmében az illetékes gyámhatóság részére fentartani azért kellett; mivel e részben felek között megállapodás nem létesült. A m. kir. Kúria. 1906. május 1-én 139/1906. P. sz. a.) következőleg itélt: Mindkét alsóbiróság ítéletét, a gyermekek elhelyezésére és tartására vonatkozóan, részben akként változtatja meg, hogy abban a kérdésben az alsóbiróságok intézkedését az Ilona, Mária és Juliska nevü gyermekekre nézve mellőzi és azt, ezeket a gyermekeket illetően is, a temesmegyei árvaszékre, mint illetékes gyámhatóságra bizza; ezen változtatással a házasság felbontását tárgyazó hivatalból felülvizsgált részében a másodbiróság ítéletét helyben, hivatalból felül nem vizsgálandó és nem felebbezett többi részében pedig ugyanazt az ítéletet érintetlenül hagyja. Indokolás: A gyermekek elhelyezésének és tartásának kérdése a H. T. 95, vagy 96. §-a értelmében helyesen csak egységesen oldható meg; nem lehet tehát helye annak, hogy a gyermekek egy részére nézve a 95., a többire nézve pedig a 96. § szabálya alkalmaztassék, ugy annak sem, hogy az utóbbi szerinti intézkedés másra, mint az illetéKes gyámhatóságra bizassék; tekintve pedig, hogy a jelen pörben az atya illetősége helyéhez képest mind a 4. gyermekre nézve az illetékes gyámhatóság egyedül Temesmegye és nem egyszersmind Arad város árvaszéke, — helyben hagyva a másodbiroságnak a Mihály nevü gyermekre nézve tett rendelkezését, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával kimondani kellett, hogy ez az utóbbi rendelkezés a másik 3 gyermekre nézve Temesmegye árvaszékére bizatik, annak folyományául pedig az ítéletnek az aradi árvaszékkel való közlése mellőztetett. Ezzel a változtatással egyebekben, s a házasság felbontását tárgyazó hivatalból felülvizsgált részében a másodbiróság Ítélete, az abban felhívott és felhozott megfelelő indokok alapján, hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az 1876. XXVII. t.-c. 40. §-a értelmében a váltóadós, ha lejáratkor a fizetés nem követeltetik, a váltóösszeget a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál letenni jogosult. Ennélfogva a váltóadós fennebbi kérése következtében az azzal beadott 1,000 K. váltóösszeg, gyümölcsöző birói letétül elfogadandó volt. Annak a kérdésnek elbírálása, hogy jelen birói letét a fenn idézett törvényszakaszban irt joghatálylyal bir-e, vagy sem ? nem a jelen perenkivüli eljárásra, hanem a váltóper keretébe tartozik. A gyulafehérvári kir. törvényszék (1905. évi november hó 6-án 8,604/1905. V. sz. alatt) Asztalos Kálmán dr. ügyvéd által képviselt V. G.-nak, K E. ellen 1,000 K. váltótőkének birói letétbe helyezése iránt végzést hozott : V. S.-nak K. E. ellen 1,000 K. váltóösszeg birói letétül elfogadása iránt 1905. évi október hó 28-án 8,436/905. V. szám alatt benyújtott kérvénye elutasittatik és a gyulafehérvári m. kir. adóhivatalnál 188/905. tételszám alatt bevételezett, az elnöki letét nyilvántartási napló 177. tétele alatt bevételezett 1,000 K., azaz egyezer korona birói letétül el nem fogadtatik s egyidejűen ezen letett összeg letevő fél V. S. asszonynépei lakos részére kiutaltatik ; miről a gyulafehérvári m. kir. adóhivatal a 8,436/905. v. sz. kérvény másodpéldányán azzal értesíttetik, hogy ezen 1,000 K., azaz egyezer korona összeget letevő fél képviselője Asztalos K. dr. nagyenyedi ügyvéd vagy igazolt helyettese jelentkezésére, kezéhez, annak bélyegtelen szabályszerű nyugtájára az őrzési díjnak bevételezése után szolgáltassa ki. Miről betevő azzal értesíttetik, hogy ezen egyidejűen utalványozott összegnek ideiglenes adóhivatali kezeléseért, őrzési diját fizetni köteles, mert az elfogadót illetően a fizetés végetti bemutatás és óvás kötelezettsége a váltótörv. 41., 43., 44. §-ainak egybevetéséből folyóan, — csak azon váltókra terjed ki, amelyek valósággal telepitvék, azaz, amelyeken az intézvényezett lakhelyétől különböző földrajzi helyen, az intézvényezettől más különböző személy van telepesként megjelölve. Ámde kérelmező sem 8,436/905. v. számú, sem ezen kérvény hiányait pótló 8,604/905. v. sz. kérvényében nem állította, hogy a szóban forgó váltó telepítve s hogy illetve valósággal telepítve lett volna, azaz hogy azon telepesként a kérelmező intézvényezettől különböző személy megnevezve lett volna. Amidőn ugyanis az elfogadó ama jogával, hogy telepest nevezzen, nem élt, azáltal ama szándéka kifejezetté vált, hogy a lejáratkor a fizetést ő maga, t. i. az elfogadó fogja teljesíteni is így fizetési késedelméről közvetlen tudomással bírván, vele szemben a fizetés végett való bemutatás s óvás felvétele, a jelen esetben sem, hol kérelmező letéti kérvényében kifejezetten beismerte, hogy a váltó lejárati napjáról, illetve hogy azt, t. i. hogy a lejárat 1905. év október hó l-re esik, tudomással birt, — nem volt szükséges, mert kérelmező elfogadónak fizetési késedelme a lejárat napján már beállott. E körülmények között a letételnek a váltótörv. 40. §-ában irt hatály nem lévén tulajdonitható, a kérdéses összegnek s a szóban forgó összeget a letételek kezelésére kiadott rendelet 10. §. 2-ik pontja értelmében a letevő részére egyidejűen utalványozni kellett. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1905. nov. hó 14-én 4,641 905. I. V. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsó'biróság végzése megváltoztattatik és a V. S. által az 1895. évi okt. 28-án 8,436/905. szám alatti kéréssel beadott és a gyulafehérvári kir. adóhivatal által a birói letéti napló 188/905. tételszáma alatt 1,000 K., — további birói intézkedésig gyümöl-