A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 24. szám - Előleges (praejudicialis) büntetőjogi kérdések a polgári perben - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [9. r.]

94 A JOG csözö birói letétül elfogadtatik, és az elsőbiróság annak foganatosítására utasittatik. Mert V. S. a letéti kérésben azt adja elő, hogy egy a K. E. és nejének vételár fedezetül átadott és 1905. évi okt. 21-én fizetendő 1,000 K.-ás váltó elfogadmánya fizetés végett a lejáratkor be nem mutattatott, ennélfogva, miután a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelt, a váltó összeget 1,Q00 K-t a váltó birtokos veszélyére és költségére a gyulafehérvári kir. adóhivatalnál letett; kéri annak birói letétül való elfogadását. Az 1876. évi XXVII. t.-c. 40. §-a értelmében a váltóadós, ha lejáratkor a fizetés nem követeltetik, a váltóösszeget a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál letenni jogosult, ennélfogva az első bíróság végzésének megváltoztatásával — a váltóadós fennebbi kérése következtében azzal beadott 1,0U0 K. váltóösszeg, gyümölcsöző birói letétül elfogadandó volt. Annak a kérdésnek elbírálása, hogy jelen bírói letét a fenn idézett törvényszakaszban irt joghatálylyal bir-e vagy sem ? nem a jelen perenkivüli eljárásra, hanem a váltóper keretébe tartozik. A m. kir. Kúria (1906. évi február hó 22-én 155/906. V. sz. alatt) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokaiból helybenhagyatik. A váltóeljárási rendelet 21. §-a szerint alperes a kifogásokra kitűzött tárgyalás első napján az eredeti váltó megtekintése után jogosítva van ugyan kifogásainak módosítását vagy pótlását a jegyzőkönyvbe iktatni, de a dolog természetéből következik, hogy ekkor már csak olyan kifogásokat hozhat fel, amelyek a tárgyalás alkalmával megszemlélt eredeti váltó tartalmára vonatkoznak, amelyeket tehát mindaddig, mig az eredeti váltót nem látta, megtennie alkalma nem volt. Minthogy pedig a kereseti Váltónak óvadék jellegét vitató kifogás nem ilyen természetű, amennyiben ezt a kifogást módjában állott volna az alperesnek megtennie már akkor is, midőn a kereseti váltó másolatát a kereset Il-od példányának mellékleteként megkapta, annak elkésett s ennek folytán figyelembe nem vehető volta nyilvánvaló. A szabadkai kir. törvényszék (1905. január 14-én 45. p. sz. alatt) Szokoly Zoltán dr. ügyvéd által képviselt özv. Sz. B.-né felperesnek, K. Gy. dr., ügyvéd által képviselt H. Fülöp alperes ellen 356 K. 24 f. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kifogások részben elutasittatnak s alperes mint a Szabadkán 1904. évi július hó 1-én 500 K.-ról kiállított váltó elfogadója a 17,060/polg. 1904. sz. alatti sommás végzés e részben hatályában fenntartása mellett köteles felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett 178 K. 12 f. tőkét, ennek 1904. évi október hó elsejétől számított 6 °/e-os kamatját és a sommás végzésnek 21 K. 30 f. költségét, beleértve 73 K. 30 f. aránylagos perköltséget, megfizetni. A kifogásoknak részben hely adatik, a 17,060/p. 904. sz. a. sommás végzés egyéb részében hatályon kivül helyeztetik s keresetének többi részével felperes elutasittatik. Indokok: Alperes a sommás végzés ellen azon kifogással élt, hogy a váltóra értéket nem kapott, amely kifogását a tárgyalás első napján azzal egészítette ki, hogy felperes a váltót jogtalanul és megállapodás ellenére töltötte ki, amennyiben alperes a kereseti váltót felperesnek óvadékul adta át, a közte és felperes között a 3'/- alatt másodlatban csatolt szerződés alapján a szerződés 8. pontjában foglalt ama kötelezettség biztosítására, hogy bármely szerződő fél a szerződés be nem tartása esetén köteles a másiknak 1,000 K. kárpótlást fizetni. Ámde alperes szerződésszegést el nem követett, felek egyező előadása alapján megállapíttatik, hogy a kereset tárgyát az alperes közvetítésére F. G.-nak eladott lisztáruk vételára képezi. Annak előrebocsájtásával, hogy alperes a jegyzőkönyvi tárgyalás alkalmával tulajdonképpen uj kifogást elő nem terjesztett, hanem csak az eredetileg előterjesztett kifogása támogatására szolgáló tényeket adta elő, a kifogások részbeni elutasítása mellett alperes a kereseti összeg felében marasztalandó volt, mert az alperes által becsatolt szerződés 3. pontja szerint a vesztességekben peres felek egyenlően vesznek részt, mert E. G. csődbe jutván, ezen összeg rajta be nem hajtható s felperes nem kötelezhető, hogy követelését előbb a csődbe bejelentse s a hosszabb természetű csődeljárás befejezése után lépjen csak fel a külömbözet erejéig alperes ellen s végül mert aiperes nem mutatta ki, hogy a kereseti váltót csupán a szerződés 5. pántjában elvállalt kötelezettsége biztosítására is szolgálónak kell tekinteni. Minthogy azonban felperes a kereseti összeg másik felét külön kötelezettség vállalásra alapítja, de felperes alperesnek ilyen kötelezettség elvállalását nem igazolta, mert sem E. G.-nak, sem a többi tanuknak nincs tudomása arról, hogy alperes felperessel szemben az E. G.-nál elveszett összeg másik felére is külön kötelezettséget vállalt volna, ezért felperest keresetének erre irányuló részével elutasítani kellett. Felperes keresetének fele része erejéig nyertes lévén alperes a felmerült felperesi perköltség aránylagos részében is marasztalandó volt. A szegedi kir. Ítélőtábla (1905. évi márc. 8-án 896. p. sz. alatt) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének az alperest részben marasztaló része helybenhagyatik, a többi része pedig megváltoztattatik s az alperes a 17,060/904. sz. sommás végzésnek egészben való hatályban tartása mellett köteleztetik, hogy a felperesnek a már megítélt 178 K. 12 f. tőkén, ennek kamatán és 73 K. 30 f. perköltségen felül még 178 K. 12 f. tőkét, ezután 1904. évi okt. 1-től járó 60/o-os kamatot, 24 K. perköltséget, valamint 21 K. 30 f. felebbezési költséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Indokok: Alperes az 17,060/904. sz. sommás végzés ellen beadott kifogásaiban csupán azzal védekezett, hogy a kereseti váltóra nem kapott ellenértéket. Ezt a kifogását azonban a kifogásokra kitűzött első tárgyalási határnapon oda módosította, hogy a felperes a kereseti váltót a lejáratra nézve jogtalanul és megállapodás ellenesen töltötte ki, amennyiben alperes a kereseti váltőt óvadékul adta át a felperesnek, a köztük létesült 3-/. alatti szerződés 5-ik pontjában kikötött 1,000 K. kárpótlási összeg biztosítására. Ámde az alperes nem követvén el szerződésszegést, ilyen kárpótlási összeggel nem vált adósává a felperesnek, — tehát ez utóbbi nem nyert jogot a váltó érvényesítéséhez. Alperes az ellenérték nem kapására fektetett eredeti kifogását bizonyítani meg sem kísérletté, de ez a kifogás, tekintettel arra, hogy az alperes nem is állította azt, hogy az ellenértékkapás a váltószerződés lényeges feltételeként kiköttetett, különben sem lett volna sikerrel érvényesíthető. Az első tárgyalási határnapon érvényesített s a kereseti váltónak esedékessé nem vált óvadék jellegét vitató kifogás pedig, annak elkésett volta miatt való figyelembe vétele a felperes által elleneztetvén, a váltóeljárási rendelet 21. §-a értelmében nem jöhetett figyelembe. A váltóeljárási rendelet 21. §-a szerint ugyanis alperes a kifogásokra kitűzött tárgyalás elsŐ napján — az eredeti váltó megtekintése után — jogosítva van ugyan kifogásainak módosítását vagy pótlását a jegyzőkönyvbe iktatni, de a dolog természetéből következik, hogy ekkor már csak olyan kifogásokat hozhat fel, amelyek a tárgyalás alkalmával megszemlélt eredeti váltó tartalmára vonatkoznak, amelyeket tehát mindaddig, mig az eredeti váltót nem látta, megtennie alkalma nem volt. Minthogy pedig a kereseti váltónak óvadék jellegét vitató kifogás nem iiyen természetű, amennyiben ezt a kifogást módjában állott volna az alperesnek megtennie már akkor is, midőn a kereseti váltó másolatát a kereset Il-od példányának mellékleteként megkapta, annak elkésett — s ennek folytán figyelembe nem vehető volta nyilvánvaló. Mindezeknél fogva alperes, minta kereseti váltó elfogadója, a vt. 23. §-a alapján a keresetileg érvényesített egész váltótőkét, ennek a iejárattól járó kamatát és — mint teljesen pervesztett fél — az 1868 : LIV. t.-c. 251. §. értelmében — az egész perköltséget a sikerre vezető felperesi felebbezés költségével együtt megfizetni tartozván a felperesnek: az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amellyel az alperes részbeni fizetésre köteleztetett, helybenhagyni, azt a részét pedig, amely által felperes keresetének egy. részével elutasittatott, megfelelőleg megváltoztatni kellett. A m. kir. Kúria (1906. márc. 8-án 514. p. sz. alatt) következőleg itélt : Á másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. A B. T. K. 91. §. határozott rendelkezése szerint abban az esetben, ha az enyhítő körülmények tulnyomóak, a cselekvényre megállapított büntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó. S minthogy a B. T. K. 306. §. 1. tétele szerinti büntetés 2-től 10 évig terjedhető fegyház s e szerint a vádlottra kiszabott 6 évi fegyházbüntetés annak éppen középmértéke; nyilvánvaló, hogy az Ítéletnek a büntetésre vonatkozó rendelkezéseiben oly ellentmondás van jelen, mely az ítéletet érthetetlenné teszi, minél fogva ez esetben a B. P. 384. §. 10. pontjában meghatározott semmisségi ok forog fenn. Ugyaneme törvényszakasz utolsó bekezdése szerint ez a semmisségi ok mindig hivatalból figyelembe veendő. A m. kir. Kúria (1906. május 23. 5,403/B. 1906. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt vádolt I. Janka elleni ügyben következő végzést hozott: Az esküdtbíróság ítéletének L. József vádlottra vonatkozó része a B. P. 384. §. 10. pontjában meghatározott s hivatalból észlelt semmisségi okon a B. P. 437. §. második bekezdése alapján a B. P. 404. §. első bekezdésének megfelelően megsemmisitettik s az eljárt esküdbiróság arra utasittatik, hogy az esküdteknek már meghozott és hatályában fenntartott határozatának alapul vétele mellett uj ítéletet hozzon. A bejelentett perorvoslatok felülbirálata mellőztetik. Indokok: Az esküdtbíróság ítéletében L. József vádlott javára csupán enyhítő körülmények állapíttattak meg, s ezek méltatásával kimondatott, hogy a büntetés a B. T. K. 91. §. alkalmazásával méretett ki, nevezett vádlott a B. T. K. 306. §. első tétele alapján mégis hat évi fegyházbüntetésre ítéltetett. Minthogy pedig a B. T. K. 91. §. határozott rendelkezése szerint abban az esetben, ha az enyhítő körülmények tulnvomóak, a cselekményre megállapított büntetésnek legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó, s minthogy a B. T. K. 306. §. 1. tétele szerinti büntetés 2-től 10-évig terjedhető fegyház, se szerint a L. József vádlottra kiszabott 6 évi fegyházbüntetés annak éppen közép mértéke; nyilvánvaló tehát, hogy az ítéletnek a büntetésre vonatkozó rendelkezéseiben oly ellentmondás van jelen, mely az Ítéletet érthetetlenné teszi, minél fogva ez esetben a B. P. 384. §. 10. pontjában meghatározott semmisségi ok forog fenn; minthogy továbbá ugyaneme törvényszakasz utolsó bekezdése szerint ez a semmisségi ok mindig hivatalból figyelembe veendő, a B. P. 429. §. esete pedig fenn nem forog: