A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [7. r.]

A JOG 175 mint n. toku hatóság a legfeliiletesebb és legsziikségtelenebb intézményeik egyike. Szerencsére volt még egy fórum : a közigazgatási bíróság. Ennek nagyérdekü határozatát, mely az egész illetik torlését elrendelte, az alábbiakban közöljük: A m. kir. közigazgatási bíróság (4,753/1905. sz. a.) Kőbányai gőztéglagyár részvénytársaságnak, a X. ker. Apaffy-utcában épített csatorna költségeihez való hozzájárulás tárgyában, a székesfőváros törvényhatósági bizottsága által 1905. évi szept. hó 13-án 1,144. szám alatt hozott közgyűlési határozat ellen benyújtott panaszát, 1906. évi március hó 27. napján tartott nyilvános ülésében az 18911. évi XXVI. t. c. 34. szakasza alapján tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak helyt adva, a panaszló részvénytársaság terhére rótt 2,07b' korona 4fi fillér csatornaépítési költség törlését elrendeli. Indokok: A tárgyalási iratok szerint a szóban levő csatornát a székesfőváros a panaszló gőz-téglagyár részvénytársaság tulajdonát képező területen építette, mihez a részvénytársaság az 1903. évi szeptember hó 19-én kelt szolgalmi szerződés értelmében beleegyezését adta. A csatornaépítési járulék kivetésének jogosságát, a panaszolt határozatok arra alapítják, hogy a székesfőváros a panaszló részvénytársasággal szemben nemcsak hogy le nem mondott ezen járulék kivetési jogáról, hanem a jelen esetben a szolgalmi szerződés 1. pontja szerint, a csatornázási szabályrendeletben gyökerező azt a jogát, hogy a csatorna építéséből folyólag a csatornaépítési járulékot kivethesse, kivételesen még külön is biztosította. Ezzel szemben megállapítandó, hogy a székesfővárosnak a csatornák építése körül fennálló jogaira és kötelességeire a csatornázási szabályrendelet határozmányai irányadók— és igy eltekintve attól, hogy a jelzett szolgalmi szerződésben, annak általánosságban történt megemlítésén kívül, hogy a kőbányai gőz-téglagyár részvénytársaság a székesfővárosnak megengedi, hogy «ezen csatornára nézve mindazon jogokat gyakorolhassa, melyek őt a közterületen létesített hasonló közművek tekintetében megilletik,* — a csatornaépítési járuléknak a panaszló részvénytársaságra való kivethetésének joga külön biztosítást nem nyert, ezen kérdés különben is elsősorban a szabályrendelet alapján bírálandó el. A szabályrendelet 9. §-a szerint az utcai közcsatornák építési költségei az utca mindkét oldalán levő házak utcára néző homlok hossza arányában fizetendők. Ebből következik, hogy a csatornaépítési járulék kivetése sem lehet addig jogszerű, míg a fizetési kötelezettség esete be nem következett. A jelen esetben azonban az a terület, melyen a csatorna épült, még nem vált közterületté, illetve utcává és igy a szabályrendelet azon intézkedése sem alkalmazható, hogy az illető házak vagy telkek tulajdonosai az utcára néző homlokzat-hossz arányában a csatornaépítési költségeket fizetni tartozzanak, minélfogva azok nemcsak be nem hajthatók, amit méltányosságból a panaszolt határozatok is elismertek, de jogszerűen ki sem vethetők és nem is biztosithatók. Ehhez képest a panasznak helyt adni és a kirótt csatornaépítési költség törlését elrendelni kellett. A biróság ezen határozat két példányát a ]95,347/1905. számú felterjesztés mellékleteivel együtt Budapest székesfőváros polgármesterének megfelelő eljárás végett, azzal a felhívással adja ki, hogy a határozat egy példányát panaszosnak törvényszerűen kézbesittesse. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1906. évi március hó 27. napján tartott üléséből. Laikóczy s. k. másodelnök, Szinyey s. k. előadő. * A tanulság pedig mindezekből az: Óvakodjál a fővárosnak szívességet tenni, mert sohasem tudhatod, hogy ezért milyen kelepcébe kerülhetsz. Révai Lajos dr. Belföld. A Magyar Jogászegylet már néhány hónap előtt elhatározta, hogy Szilágyi Dezső síremlékére gyűjtést rendez. Az egyesület tagjainak és az összes közhatóságnak gyüjtőiveket küldött szét és a gyűjtés már eddigelé is szép eredménynyel járt. Mivel azonban a gyűjtés határideje május hó végével lejár, az egylet ez uton is azzal a kéréssel fordul mindazokhoz, akik a nagy államférfiú emlékét tiszteletben tartják, szíveskedjenek adományaikat mentől előbb az e célra megküldött postatakarékpénztári befizetési lapok utján vagy akár egyszerű postautalványon a Magyar Általános Takarékpénztár cimére (Budapest, V. ker., József-tér 14.) mielőbb beküldeni, hogy a gyűjtés eredménye méltó kifejezése legyen azon hálás kegyeletnek, amelylyel a magyar közönség Szilágyi Dezső emléke iránt viseltetik. A Magyar Jogászegyletnek járó (bel- és külföldi) szaklapok a nyári szünet alatt is minden szombaton d. u. fi órakor a könyvtárban a tagok rendelkezésére állanak és kölcsön is vehetők. Külföld. A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése. Irta THÓT LÁSZLÓ dr. /(Folytatás.) Fox Morcillus cordobai tanárnak <tDe regni regisque institutione-a című, 1566-ban megjelent munkájában is találunk két nagyobb büntetőjogi tanulmányt. Az tgyik a halálbüntetésről, a másik a büntetési jogról szól. Ez utóbbi — szerinte — az államhatalmat illeti meg, amelynek jogában áll halálbüntetéssel is sújtani a gonosz polgárokat, mert «amint hasznos az államra nézve az, hogy a szilaj ?mbert törvényekkel megfékezze, ugy arra is buzgón kell vigyáznia, hogy a romlott polgárokkal együtt az állam is el ne vesszen.)) A büntetési jog alapjául a boszut tekinti, amely — szerinte — kétféle, u. m. vagy valamely szenvedett sérelemnek, vagy kárnak a kiegyenlítése, amely ismét magán- vagy közjellegü lehet. Magánjellegű akkor, midőn valaki a mástól szenvedett, jogtalanságot megboszulja; közjellegü pedig akkor, midőn azt az uralkodó és a hatóság az egész állam nevében gyakorolja ; az előbbit igazságtalannak és veszedelmesnek tartja, az utóbbit szükségesnek és hasznosnak ismeri el. A büntetési joggyakorlásra nézve azt mondja, hogy a királynak előnyt kell adnia a szigorúsággal szemben a kegyességnek és hogy inkább a szeretetre, mint a gyűlöletre kell törekednie. Vitoria Ferenc uRelectio depotestatecivilt* cimü munkájában szintén foglalkozik büntetőjogi kérdésekkel, amelyek közül különösen a halálbüntetésre vonatkozó nézetei érdemelnek emlitést. Megtámadja azon nézetet, amely az ötödik parancsolatot föltétlen értelemmel magyarázza s azt állítja, hogy arra nézve csak maga, az isteni törvény, állit fel kivételeket s hogy a házasságtörés és a rablás nem tartozik ezek közzé. Vitoria szerint az isteni és természetjog alapján meg lehet ölni az állam ártalmas polgárát, mivel az «az emberi közösségnek a tagja s amint az egész testre nézve ártalmas és megromlott tagot szabad kimetszeni, épp ugy az isteni és a természetjogban is meg van engedve a közjóra nézve veszélyes és romlott embernek a megölése.)) A büntetési jog — az isteni és a természetjog szerint — az államot, vagy az állami hatóságokat és elöljáróságokat illeti, akik az államnak gondját viselik.» Vitoria szerint mindaz, ami az államkormányzásra és föntartására szükséges, a természetjogtól van ; «másként nem is lehetne bebizonyítani, hogy az államnak a természetjogtól van hatalma arra, hogy halálbüntetéssel és büntetésekkel sújtsa azon polgárait, akik reá nézve veszedelmesek.)) Orozco Alíonz « Tractatus de regalibus institutioniöus* cimü munkájában többnyire a már föntebb elmondottakat ismételte.Eredetiséget csupán az uzsoráról szóló fejtegetéseiben találunk, amelyben azt rablásnak és gonosz bűnnek nyilvánítja és az uralkodókat figyelmezteti, hogy vigyázzanak, nehogy «ez a halálos dögvész)) (ccpestis lethalis») a társadalmat megfertőzze. Végül megemlítjük még Chaves Diegót, II. Fülöp király gyóntatóját, aki munkáiban főleg azt vitatta, hogy az uralkodó, bűnvádi eljárás nélkül is, halálra ítélhet bárkit, még a püspököt is, mert föltétlen ura alattvalói és vasallusai életének. A theologiai iskola mellett -— mint már említettük — a praktikitsok iskolája is figyelemreméltó munkásságát fejtett ki a spanyol büntetőjogi irodalomban. Ezen utóbbbi iskola előfutárjaként tekinthetjük Fortun Garcia de Ercillát, aki ajfus punitivumn cimü munkájában (1516) a theologiai irány hívének mutatkozik ugyan, de szabad fölfogása és ama részletesség, amelylyel a büntetőjog kérdéseit szakszerűen tárgyalja s ama figyelem, amelyben a birói gyakorlatot részesiti, munkáját a practikusok iskolájának a termékei közzé sorozza. A büntető törvény célja — szerinte — hármas: a «vakmerők visszaszorítása, az ártatlanok megvédése és a gonosztevőknek büntetéssel való megfékezése, mivel — folytatja tovább — a büntető törvény célja nem állhat abban, hogy a bűnöst megölje vagy, megcsonkítsa, mert ez a föntartási elvvel ellenkezik, hanem abban, hogy általa ugy a rosszak mint a többiek, jók legyenek.* Ezen fejtegetésével arra utal Erei!la, hogy a büntetésnek nem egyszerűen az a célja, hogy öljön, vagy hogy az embert valamely javától megfoszsza csak azért, hogy szenvedést okozzon neki, hanem magasabb cél felé: az emberiség javára törekszik. Egy másik helyen igy szól : «A büntetésnek nem olyan-