A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 22. szám - Szolgalmi szerződésből eredő bajok [2. r.]

174 A JOG keretébe. Mert ezen szakaszokban körvonalozva vannak a legfontosabb tárgyai a szakértőkhöz intézendő kérdéseknek, természetesen csak körvonalozva és a vizsgálat, illetve főtárgyalás hatóságának módjában áll a szakértőkhöz olyan és annyi részletes és detailokat érintő kérdéseket intézni, amenynyit csak az ügy érdeke megkíván. A gyakorlat, amint tapasztalhatjuk, nem nagyon szereti a birói szemle alkalmazását; a biró szeret szakértő lenni a maga személyében, sőt néha acceptálja a nyomozat szakértői becslését és tulajdonképen csak a testi sértések és az emberölés, törvény által követelt'eseteiben és némely speciális szakdeliktumnál: a csalárd bukások kereskedelmi könyvekkel elkövetett eseteiben, látjuk dolgozni a szakértőt. Pedig a bűncselekmények igen nagy számánál lenne helyénvaló, sőt kötelező a szakértő, — a bűncselekmény tárgyát képező dologgenus hivatásánál fogva értőjének — az érték becslése céljából való meghallgatása. Csodálatos, hogy nem gondoltak eddig erre. Az érték a vagyon elleni bűncselekmények jelentékeny részénél az egyetlen határvonal. A minősített elkövetési módokat leszámítva, ami a vétséget a bűntettől elválasztja, a 100 K. értékhatárt a lopáá és csalásnál, a 200 koronát a sikkasztásnál ; az esetek jelentékeny részénél, mikor nem készpénz eltulajdonításról van szó, a sértett vagy laikus tanuk becslése alapján állapítják meg. A nyomozatvizsgálat rendesen megnyugszik benne, az ítélkező bíróság is. Tehát a csendőrőrmester tényvázlatában kitüntetett érték, amelyet a sértett károsodása indulatában mond jegyzőkönyvbe, gyakran a cselekményt minősítő tényállás marad. Az egész bünper folyamán, annak dacára, hogy a káros az ellopott ruházat, fehérnemű vagy egyéb ingóság értékéül, még ha igazat mond is, azt az összeget mondja be, amibe neki a tárgy újkorában került és ezt az értéket a becsületes csendőr arra az esetre, ha a bűnjelül kezébe került tárgy nem túlságosan foszlott, elnyűt és rongált, a legkészségesebben elfogadja és így készülnek lopásbüntettek az érték miatt. Pedig a ruhanemüek értéke a használás vagy a divat alakulásai következtében, természetszerűleg olyan szakértő által állapithatók meg csupán, akinek élethivatását éppen azon genusu tárgyak forgalomba helyezése vagy gyártása képezi. Különösen a szövött áruk tekintetében mondom ezt, ahol a minőségnek ezerféle változata van, továbbá a kész ruháknál, amiknek értékét a használat tetemesen devalválja. Az ilyen dolognak pedig igazán könnyen akad szakértője, és hogy a szakértői vélemény legalább is olyan fontosságú, mint a testi sértések egészségháboritási időtartama, azt a vétség és bűntett közötti óriási büntetésspacium igazolja. Ne takarékoskodjunk a bűnügyi költséggel az anyagi igazság rovására, mert igazán felháborító az a könnyelműség, amelyet a bünper hatóságai ebben a kardinális kérdésben tanúsítanak. Haladiunk tovább ezen az uton. A Btk. 336. §-a 3. pontjának kasuistikus tartalma szerint, értékre való tekintet nélkül büntettet képez a lopás, ha a behatolás céljából valami szilárd szerkezet erőszakkal be- vagy kitöretik és ha a zár vagy a megőrzésre szolgáló tartály mechanikai erőkifejtés mellett feszíttetik ki vagy a behatolás, testi ügyességet igénylő bemászás utján magasabb korlát átlépésével történt, a 4. § pedig hamis vagy ellopott kulcs használatával elkövetett lopást minősít értékre való tekintet nélkül, bűntetté. A kardinális fontosságú minősítő kérdés itt tehát a behatolás erőszakos mivoltának kétségén kívül álló pontos megállapítása, mert hiszen ennek olyan irtózatos kriminális jelentősége van, hogy végső minimumkép hat hónapi börtönnel sújtja a darab kenyérért vétkezőt, míg ha ez megállapítva nincs, a Nothdiebstahl kihág ása lesz a cselekmény, amely magáninditványi, minden percben visszavonható és üldözés esetén is a bagatell kihágások közzé tartozik. Tehát a birói szemlének, az iparos szakértők közreműködése mellett való foganatosítása, a betörés, illetve kitörés utján elkövetett lopásnak vagy a személyes szemlélés céljából való helyszíni kiszállás annak megállapítására, hogy bemászás vagy belépés történt-e, — annyira szükséges kiderítésre való ténykörülmény, amelynek a tettenkapás vagy a drasztikus bizonyítékokkal támogatott tényállás esetét kivéve, szerény nézetem szerint mindig helyt kell foglalnia. A jelenlegi gyakorlat átsiklik ezeken, csak a XIV. fejezet külön szabályozott eseteiben látjuk szakértői szemle foganatosítását és hogy ez mennyiben felel meg a bünper és a tettes lélektanának, azzal a következő cikkünkben foglalkozunk. Szolgalmi szerződésből eredő bajok. V (Vége.) A tanácshatározat tehát a társulati ingatlanokat továbbra is telekkönyvi bekebelezéssel terheli, ellenben az ingókra vezetett végrehajtást hatályon kivül helyezi. A csatornázási illeték behajtását azonban «méltányosságból)) azon időpontig halasztja, mig az a terület, amelyen a csatorna áll, közterületté nem fog válni. Minthogy a társulat sérelme csak részben nyert orvoslást, e határozat ellen a közgyűléshez folyamodott. A fel folyamodásból közöljük az alábbi részleteket. «1. Nagy apparátussal iparkodik a fenti határozat bizonyítani azt, hogy a hatóság azon jogát, melylyel a kérdéses csatornaépitkezésből kifolyólag, a közcsatorna építési járulékot kivethette — kivételesen még külön is ' biztosította és igy mi ezen kivetés jogosultságát el nem vitathatjuk. Ebbeli jogát pedig a szolgalmi szerződés azon szavaiból következteti, hogy mi «annak tűrésére vállalkoztunk, hogy a főváros ezen csatornák tekintetében mindazon jogokat gyakorolhatja, melyek őt a hasonló közmüvek tekintetében megilletik.» Lehet, hogy ez a fővárosi tanác<- előtt nagyon világos és további magyarázatra nem szorul. Annál kevésbbé világos ez előttünkés annál több magyarázatra szorult volna ez velünk szemben. Minden codexben benn találhatja a tek. főv. Tanács azt a jogi szabályt, «hogy minden szerződésnek világosnak és határozottnak kell lennie*, továbbá, hogy «az a szerződő fél, aki homályos kifejezéseket használ, ezekből "semmiféle jogot le nem származtathat, ezek mintha a szerződésben benn sem foglaltattak volna.» A főv. tanács által idézett kitételek ily természetűek. Soha senki nem mondta nekünk azt, hegy ezen rejtélyes szavakban az foglaltatnék, mintha mi csatornaépítési járulékra vállalkoztunk, vagy ilyennek fizetését akár nyíltan és közvetlenül, akár pedig közvetve és burkoltan magunkra vállaltuk volna. Kölcsönös jóhiszeműség minden szerződésnek alapfeltétele ; attól senkinek, semmi körülmények közt nem szaban eltérnie. Mi szívesen és a legnagyobb készséggel — minden ellenszolgáltatás nélkül — megadtuk a fővárosnak a jogot, hogy csatornáját telepünkön keresztül vezethesse. Ebben implicite benn foglaltatik az is, hogy szívességünkért terhet magunkra vállalni nem akartunk — mert ha ezt akartuk volna, akkor ennek nyíltan kifejezést is adtunk volna. A főv. tanács által emiitett clausulátmi nem értettük,— nem érthettük, mert az nekünk nem magyaráztatott, — ebből tehát jogokat leszármaztatni nem lehet. Ez mint érthetetlen annái kevésbbé nem jöhet figyelembe, mert fölösleges óvatosságból még ismételten kijelentettük, hogy engedélyünkkel terhet nem vállalunk és hogy csakis ily kikötés mellett irjuk alá a szolgalmi szerződést. 2. A tek. főv. tanács a szóban forgó csatornaépítési illeték behajtását mindaddig elhalasztja, amig az a terület, amelyen a csatorna épült, közterületté nem fog válni. Ezzel ki van mondva az, hogy ezen időpont bekövetkeztéig a csatornaépítési járulék velünk szemben le nem járt, nem igényelhető és be nem hajtható. Ebből a logika szerint az következnék, hogy a tanács ezen illeték telekkönyvi biztosításáról is lemond és a biztosítéknak telekkönyvi kitörléséről is gondoskodni fog. Azonban ily messzire már a tek. főv. tanácsnak "méltányossága* nem terjed. Dacára annak, hogy önmaga is elismeri, miszerint a csatornaépítési illeték behajtását elhalasztja, — mégis a telekkönyvi bekebelezésről le nem mond. Egy le nem járt, be nem hajtható követelést azonban, — a perrendtartás legprimitívebb szabályai szerint is, — biztosítani, azt telekkönyvileg bekebeleztetni, az administrativ uton kieszközölt bekebelezést fenntartani : nem lehet. Amint a főv. tanács nem követelheti ma tőlünk, hogy ezen illeték fedezésére a megfelelő tőkét birói letétbe helyezzük, épp oly kevéssé követelheti tőlünk azt, hogy ingatlanainkon ezen összeg bekebelezését tűrjük. Vagy jár a városnak ez az összeg, vagy nem jár. Ha jár, akkor érvényesítse ebbeli jogát. Ha pedig nem jár, — amint ezt a jelen esetben önmaga is elismeri, — akkor ne korlátozzon bennünket cselekvési szabadságunkban. A tek. főv. tanács a kérdésnek ezen oldalát éppenséggel nem méltatta .figyelmére, mert különben nyomban tisztában lett volna aziránt, hogy társulatunk ezen csekély összeg erejéig minden biztosítás nélkül is föltétlenül jó és hogy a tlkvi biztosítást továbbra is fentartani, anyagi súlyos sérelmünk nélkül nem lehet, nem szabad. Mindezek folytán azon kérelemmel járulunk a tek. főv. tanácshoz: 1. miszerint minket a csatornaépítési járulék fizetésének terhe alól végleg felmenteni méltóztassék ; 2. miszerint az ingatlanainkra eszközölt telekkönyvi bejegyzést haladéktalanul töröltetni méltóztassék.* A fővárosi közgyűlés 1905. évi szept 13-án 185,460/1905. II. sz. határozatával — morepatrio — a tanácshatározatot «az abban felhozott indokok alapján,» — másodfokulag helybenhagyta. Ujabb bizonysága ez annak, hogy a székesfőváros közgyűlése