A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 2. szám - A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban. Észrevételek a m. kir. vallás- és közokt. miniszter által a jogi oktatásról az 1902. évben közzétett előadói tervezetre [2. r.]

10 hoz további felfolyamodásnak van helye s a kir. Kúriának alkalma van a maga eljárási hatáskörében határozni, annélkül, hogy szükséges lenne, hogy ezt a kir. ítélőtáblák ellentétes döntvényeik által idézzék elő. Hogy a kir. ítélőtáblák a most kifejtettek szerint kétféle döntvényeket hozhatnak, és hogy csak az 1890; XXV. t.-c. IS. §-án alakuló döntvényeik alapján eszközölhető ki a kir. Kúria teljes ülési döntvénye, az kitűnik az idézett 13. §. alapján 1891. augusztus hó V2-én 4,214. sz. a. kibocsájtott kir. igazságügyminiszteri rendeletből is, mely | amidőn a kir. Ítélőtábláknak a végérvényes hatáskörükben hozandó j döntvények meghozatala és azok felterjesztése felett rendelkezik, ugyanakkor 22-ik íj-ában fenntartja a kir. Ítélőtábláknak a 3,27 í\ 1881. sz. rendeleten alapuló azt a jogát, hogy ily ügyekben is tarthatnak teljes üléseket, amelyekben nem utolsó bíróságként járnak el, de az ily | teljes ülésekben hozott határozatokra nézve nem terjeszti ki a i,214jl891. számú rendelet szabályait. Ez a határozat a szegedi és a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblákkal közlendő és a m. kir. igazságügyminiszterhez fölterjesztendő. E határozat folytán az uj miniszter a joggyakorlatban beálló zavarok elkerülése végett — kiadott rendeletében szükségesnek jelezte, hogy az 1890. XXV. t.-c. 13. §-a alapján csak oly jogkérdések kerüljenek a kir. it. tábla teljes ülésének döntése alá, amelyek az idézett első bekezdésének a királyi Kúria által adott értelmezése szerint ilynemű eldöntésre alkalmasok. Minden más kérdésben az — ig. miniszter rendelkezése értelmében — az idézett törvény alapján ítélőtáblai döntvény alkotása a jövőben mellőzendő. Egyben azonban az összes kir. ítélőtáblákhoz kérdést intézett, hogy az 1881. évi 3274 sz. rendelet 33. §-a a kir. ítélőtábláknál alkalmazást talál-e és mily módon ? mert a bírósági ügyvitelt szabályozó 4,291/891. sz. rendelet 1. pontja értelmében az 1874. akt. 15-én 3,436. sz. alatt kelt rendelettel közzétett ügyviteli szabályok és az e szabályok módosítása és kiegészítése tárgyában 1881. évi november hó 1-én 3,274. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 1891. évi szeptember hó 15-én hatályon kivül helyeztetett. A 4,291/891. sz. rendelet 1891. évi aug. 19-én, a 4,211/891. sz. rendelet ellenben 1891. aug. 12-én kelt (tehát ez utóbbi hamarább), azonban az ügyvitelt szabályozó 1,2(11. sz. rendelet az 1891. évi R. T. 935. lapján 145- folyószám alatt tétetett közzé, mig a döntvényhozás tekintetében rendelkező 4,214/891. 1. M. E sz. rendelet a R. T. 1,167. lapján 15b. folyószám alatt, vagyis később. A kérdés tehát csak az, hogy a látszólag egymásnak ellentmondó rendeletek intézkedései miként volnának esetleg összeegyeztetendők ; avagy melyik rendelkezés tekinthető hatályban levőnek. Lehetséges és elfogadható, hogy a 4,291/891 I. M.E. sz. rendelet a 3,274/881. sz. rendelet vonatkozó rendelkezését hatályon kivül helyezte, de a később megjelent 4,214/891. I. M. E. sz. rendelet 22. §-a ismét hatályba léptette. A R. T. bekötött példányából nem tudtam megállapítani, hogy a jelzett két rendelet ugyanazon füzetben jelent-e meg ? vagy pedig egy a következőben. A vele járó nehézségek miatt nem tudom megállapítani, azt sem, hogy a különböző királyi ítélőtáblák mily irányú jelentéseket tettek. Én részemről a kir. Kúria álláspontját tartom helyesnek és a gyakorlat is e mellett bizonyít. A különböző jelentések ugyanis esetleg téves alapokon indulhattak el, ha a királyi Kúria álláspontját nem tartják a gyakorlati életben fennforgónak. Esetleg fogalomzavarból is eredhetnek az ellentétes jelentések, mert szerintem a) az 1890, XXV. t.-c. 1. £-án alapuló döntvények és b) a 4,214/891. 1. M. E. sz. reneelet 1. §-án alapuló: határozattárba fölvett «határozatok)) mellett minden zavaró hatás nélkül megállhatnak. c) Azok a királyi ítélőtáblai teljes ülési megállapodások, amelyek a 3,274/881. sz. rendelet 33. ij-a értelmében lettek hozva, minthogy ezek nem tekinthetők egyébnek, mint a kir. Ítélőtáblák följegyzett házi szokásainak, jogásziasan jogszokásainak. (A kolozsvári kir. ítélőtáblán «értekezlet! megállapodások »-nak neveztetnek.) Szerény nézetem szerint tehát a kir. Ítélőtáblák leghelyesebb eljárása az volna, ha a i,2l4/89l. sz. rendelet 11. $-ának alkalmazásával az 1890: XXV. t.-c. 13. i}-a ellenére hozott döntvényeket és «határozataikat)) mint ilyeneket törülnék és a c) pont alatt jelzett kebli megállapodásaik közzé iktatnák. Annak a bizonyítására, hogy a m. kir. Kúria álláspontja a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelő és hogy a c) pont alatti határozatok léteznek, utalok a szegedi kir. Ítélőtábla kebli megállapodásaira, valamint azokra az értekezleti megállapodásokra, amelyeket a kolozsvári kir. ítélőtábla elnöke, a kiváló jogász és administrátor : Fekete Gábor éppen az idén (1905. évben) gyűjtetett egybe s amelyeknek a közlését mellékletünkön folylatjuk. A gyakorlatiasság hiánya jogi oktatásunkban. Észrevételek a m. kir. vallás- és közokt. miniszter által a jogi ok| tatásról az 1902. évben közzétett előadói tervezetre. (Függelékül uj | tanulmányi- és vizsgarendjavaslattal.) Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ ilr. kir. járásbirósági jegyző Tónkén. (Folytatás.)* Helyesen emliti a Tervezet indoklása, hogy adjunctusok alkalmazásával a tanári succrescentia emeléséről is gondoskodva lenne. Mert ma felette küzdelmes módon juthat valaki ahhoz, hogy magas elméleti képzettséget szerezzen. A gyakorlati életpályák teljesen lenyűgözik jogászainkat, önképzésre alig marad idő, de ha marad is, megszenved érte. Így a gyakorlat embere csak nagy küzdelem és szenvedés árán úgyszólván juthat ahhoz, hogy magát tovább képezze. Ez az oka, hogy tanári állásra valóban képesített, alkalmas egyén oly kevés van. De nagy tévedés volna azt hinni, hogy adjunctusok segélyével, kötelező colloquiumok és gyakorlatok tartása által jogi oktatásunk valamennyi hibáját egyszerre elhárítottuk, s az oktatás ügyét eszményi magaslatra emeltük. A Jog 1903. évi 28. számában «Néhány szó a jogásznevelésről, különösen a birónevelésrőlo cim alatt közzétett cikkemben bővebben kifejtettem, hogy a bajnak gyökerei mélyebben vannak, hogysem ily kisegítő eszközökkel orvosolhassuk. Mint már más alkalommal többször is hangsúlyoztam, a baj kezdete ott van, hogy középiskolai, főleg a jogi oktatást megelőző gymnasiumi oktatásunk egész valójában hibás, mert nagyrészt olyan ismereteket nyújt, melyekre az életben semmi szükség nincs, mig az igazán szükséges, sőt nélkülözhetetlen ismereteket teljesen mellőzi; hogy mást ne mondjak, az echinodermatákat és prathalliumokat tanítják, de a rét bogarait és mező füveit a tanuló nem ismeri, sőt időt és alkalmat se engednek neki, hogy megismerhesse, mert az iskola teljesen elzárja az ifjút a való élettől, négy fal közzé zárja, hol felesleges ismeretekkel terhelik és tömik tele fáradt agyát. Az analitika és sphereometria nehéz és rá nézve úgyszólván megemészthetetlen tételeit tanulja, de a kamatszámítást, és más szükséges ismereteket felületesen. A gyakorlat terén működő jogász nap, mint nap érzi a középiskolai oktatási rendszer hiányait, egyoldalúságát. Ujabban felmerült az óhaj e bajokon segíteni. Ausztriában gyakorlati birói cursusok létesítésével akartak a helyzeten javítani, t. i. hogy a fiatalabb bírák az idősebbek vezetése mellett a helyszínén tanulmányokat végezzenek, mert akadt osztrák biró, ki az előtte felmerült gazdasági kérdésben lévén hivatva dönteni, a búzát a rozstól megkülönböztetni nem tudta, ez ugyan nálunk nem igen történhetnék meg, de be kell vallani, hogy bíráink, — különösen vidéken gyakran érzik a szükséges gazdasági ismeret hiányát. így például a vidéki biró gyakran mérnök hiányában mérnöki munkát is kénytelen végezni, egy kis parcellát felmér és erről vázrajzot készit. ilyenkor érzi a reális oktatás hiányát. Nem mondom, igyekezettel, jóakarattal a nevelés hiányait az életben némi részben pótolni lehet, de csak némi részben, mert amit az iskola elmulasztott, azt az élet csak nehezen és részben pótolhatja. A középiskolai oktatás összes hibái folytatást nyernek a jogi szakoktatásban, mely a gyakorlatiasság hiánya tekintetében a középiskolai oktatással méltó versenyre kél. Mintha szándékosan célul tűzetnék ki, olyat tanulnak, ami az életben nem hasznos. Ez nem túlzás, de tény és valóság; erről meggyőződhetünk, ha csak bepillantást vetünk a jelenleg érvényben levő tanulmányi és vizsgarendbe. Az alapvizsgák mindenféle magas tudományokat magukban foglalnak, római jogot, európai jogtörténetet, nemzetgazdaságtant, pénzügytant, stb. de a tételes jogi tárgyakból, amelyek után a jogász majdan kenyerét keresi az egész életéti át, — a végbizonyítvány elnyerése előtt nemcsak vizsgázni nem kell, de tekintettel arra, hogy a kötelező colloqiumok és kötelező gyakorlatok még rendszeresítve nincsenek, tanulni se kell. így elvégezheti valaki a jogi tanfolyamot és az egyetemtől végbizonyítványt nyerhet annélkül,hogy a kétségtelenül legfontosabb jogi tárgyakba, minők a magyar magánjog, büntetőjog stb. akár csak bele is pillantott volna, sőt tekintettel arra, hogy az előadások látogatása, kivált a budapesti egyetem jogi karán, alig ellenőriztetik, bátran elvégezheti valaki a négy évi jogicursust annélkül, hogy e fontos tárgyak*) Elűző közlemény az első számban.