A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - Angol parlamenti küzdelmek. Korképek. Irta: Stiller Mór. Budapest, 1906 [Könyvismertetés] [3. r.]

A JOG legerősebb védői voltak a törvényességnek az alkotmány terén is. Legsajátosabb feladatuknak tekintik a kormányhatalom közegeinek túlkapásait büntetni és az azok ellen való ellenszegülést a törvény oltalma alá helyezni. Mert a törvényeket az alkotmány védelmének — és nem az azt megtámadó kormányok érdekében hozták. Alkotmányos felfogásukban ugy gondolkoznak, hogy a törvények az alkotmány nagy biztositékát akarták megteremteni, hogy egy alkotmányellenes kormány további kormányzását az anyagi eszközök megvonásával lehetetlenné tegyék. Ha tehát szabadságára engedik a polgároknak, hogy önkéntes szolgáltatás révén mégis megadják a módját, hogy az ily kormány anyagi eszközökhöz jusson, ezt az alkotmányos biztosítékot teljesen hatálytalanná teszik. Ilyen módon magyarázzák az angol birák a régi törvényeket. Nem azok betűjét, de a bennök rejlő szellemet, céljukat és okait tartják szemük előtt. És ezek a régi jó törvények, mint a mesebeli törpék, — mikor a közszabadság veszedelme hívogatja őket, — egymásután kikelnek mohos sírjukból, hogy őrt álljanak Anglia alkotmánya fölött. . . . Csak néhány sort akartunk írni és ime ugy jártunk mint maga az olvasó. Nem tehettük le a tollúnkat, mielőtt az egész füzetet végig nem böngésztük volna. A rövki bírálatból egy hosszú — talán tulhosszu — ismertetés lett. De ebben rejlik egyúttal a legmegfelelőbb bírálat szerző tanulmánya felett. És ezt teljesen függetlenül mondjuk azon visszonytól, mely e sorok iróját és e lapot a mü szerzőjéhez köti. Tollúnkat mindig csak az igazság érzete vezette. — Amicus Plato,amicus Aristoteles, — sed magis amica veritas ! Hogy azonban némi szépséghibáról se feledkezzünk meg, ugy e munkát is csúfítja a számos sajtóhiba, mely a nyomdának nem különös dicséretére válik. r. I. Eötvös Károly munkái A nagy iró gyűjteményes müveinek XVII—XX. kötete. Budapest, 1906. Révai testvérek irod. intézete. Egy-egy kötetnek ára 4 K. A XVII. kötet címe: Szilágyi és Káldy. Két nagy terjedelmű tanulmány és korrajz. Szilágyi Dezső élete, nyilvános szereplése, egyéni jelleme, lelki erői, szónoki és államférfiúi képességei, — tökéletes ismerettel, mély elemzéssel s ujabbkori történetünk harminc éves korszakának tökéletes jellemzésével vannak itt megírva. Káldy Gyula, az uj életre támadt kuruc-zene hőse áll előttünk a kötet másik részében. Érdekes, sőt csodálatos életet és életpályát találunk föl benne. Le van irva különös pere az Operaházzal. Ezer titokra vet ez világot zenemüvészi közéletünkből. A XVIII. kötet: A Jókai-nemzetség történetet tárgyalja a nemességszerző és családalapitó őstől kezdve a nagy költő gyermekkoráig, 1650-től kezdve 1840-ig. Uj, eddig senki által nem ismert adatok tömege ez a könyv. Az adatok nagy részéről nincs tudomása se Nagy Ivánnak, se a család tagjainak. Nagy művészettel irt korrajzokat tartalmaz ez a könyv. A XIX. kötet cime: Nagyokról és Kicsinyekről. Jellemrajzok, korképek, ismeretlen vagy rosszul ismert történelmi események nagy csoportja van e műben. Irányi Dánielt, Tisza Kálmánt, Kozma Sándort, Bittó Istvánt, Pulszky Ágostont, Falit Miksát s a költő Tóth Kálmánt ismerteti az iró. Vörösmarty előfizetői J 825-ből, Wesselényi utolsó hősies bajvivása 1836-ban, Jókai utolsó betegsége, Kossuth Lajos haldoklása, az országgyűlés kézcsók-háboruja 1741-ben és sok egyéb korrajz és életrajz. A XX. kötet cime: Harc a nemzeti hadseregért. Az iró tiz nagyobb szónoklatát tartalmazza ez a könyv, melyet a törvényhozó és államférfi a parlamentben tartott a nemzeti hadsereg kivívása érdekében 1888-ban, 1889-ben, 190-2-ben, 1903-ban és 1904-ben. Epen időszerű ez a könyv. A közelmúlt évek nagy kérdéseire s alkotmányi harcira világot derítők. A nagy iró ujabb négy kötete előkészület alatt. Ezek közt lesz a Bakony s a Balaton körüli utazás harmadik kötete. Vegyesek. A szabadkai ügyvédi kamara azt a határozatot hozta a március végén tartott közgyűlésén, hogy ez évi jelentését az akkori kormánynak nem küldi föl, hanem megvárja, amig alkotmányos minisztériuma lesz az országnak. A közelebbi napokban felküldte a jelentést, amelyből különösen figyelemreméltó a birák modorára, a birói és ügyvédi kar közt való torzsalkodásokra vonatkozó következő részlet: «A kötelességtudás és a jó modor nincs a birói székek körül veszedelmesen elharapózva. Még a szegedi kir. táblán is megtörténik, hogy a büntető tanács egyik-másik tagja a birótársának az előadása, a felek perbeszédei közepette készül a saját eiőadmányára, vagy újságot olvas. Hogy a szabadkai törvényszék büntető tanácsában is megesik ilyesmi: azon megbotránkoznunk ilyképp naivaságra vallana. A kötelességtudás és a hivatás szeretetének a túltengése felől tehát tartani egyáltalán nem kell, ami pedig a jó modort illeti, ha ennek a hiányára kívánnánk eseteket felsorolni, embarras de richesset éreznénk. A székesfővárosi büntető törvényszék hírneves elnöke maga is dicsvágyát leli benne, hogy kitűnjék ezen a téren. Ha éppen konkrét esetekkel kellene beszámolnunk, az ismeretes Zeysig-ügy tárgyalásán a felekkel, tanukkal és védőkkel való modorára mutathatnánk. Nincs rajta mit csodálni, hogy a vidéken a kisebb rangú istenségek, akiknek képességük nincs az ő széleskörű tudását és nagy törvényismerctét elsajátítani, legalább az tanulták el tőle : wie er sich raeuspert und wie er spuckt. Ezek az urak mindmegannyian el vannak fogulva abba a fogalomzavarba, hogy — bíráskodván — nem az állam hatalmát gyakorolják, hanem a saját egyéni hatalmukat. Ennek az idült eltévelyedésnek az eredménye az is, hogy egyikük-másikuk azzal már meg sem elégszik, ha a felekkel és az ügyvédcikkel érezteti a felsőbbségét, hanem — aminthogy a gyémántot is csak gyémánttal csiszolhatni — a hatalmi érzetének a kitörései a birói testületből is áldozatokat kívánnak. Ez teszi érthetővé, hogy legutóbb a szabadkai törvényszék egyik együttülő tanácsában a hivatását teljesítő biró a társát leszamarazta, emez pedig a másikat arcul ütötte. A szabadkai törvényszék büntető tanácsának az elnöke, Szerdahelyi Sándor felől az 1904. és az 1905. évi jelentésünkben megtettük az észrevételeinket. Azóta csak annyiban észleltünk változást, hogy a nevezett biróra bízták az esküdtbíróság állandó vezetését. Ebből a helyi jogszolgáltatásra az az ujabb disz háramlik, hogy most már az esküdteknek is van állandó botrányköve. Hogy a nevezett biró a tárgyalásokra el nem készül, az a kisebb hiba, ámde az a biró, aki semmi módon sem képes a müveit emberek modorának legalább a mázát magára szedni és aki sorra sérteget minden elébe kerülő egyént, az a biró csak olyan foglalkozáskört láthat el, amelyben leginkább a hivatalszolgákkal van érintkezése.* A budapesti ügyvédi kamara f. hó 26-án rendkívüli közgyűlést tart, a melynek tárgya az 1905. évi működésről szóló jelentésnek az igazságügyminiszterhez való felterjesztése. Kimutatás a magyarországi rabsegélyző egyletek 1903. évi tevékenységéről, tagjainak számáról és vagyoni állapotáról. Az egylet cime Székhelye Tagjainak száma 1 Vagyona' A segélye zések összege "• A segélyezettek száma 1 c = 1 0 " S-f || Az egylet alakítási 1 éve j Az egylet cime Székhelye Tagjainak száma 1 korona I ii ko:ona "• A segélyezettek száma 1 c = 1 0 " S-f || Az egylet alakítási 1 éve j ralis. egyl Budapesti « « Budapest Í62 229,646 47 1,2010 Sí — 78 1870 Brassói « « Brassó ll(i 8.453 78 726 K — — 1883 Debrecen hajdúm.-i « « Debrecen 154 9,092 02 894 — — — 1900 Deési « « Deés Í9 1,759 — 280 — — — 1 sso Dunántúli « « Sopron 220 6,659 Ot 3,805 — — 1 1899 Erzsébetvárosi « Erzsébetv. 100 3,329 09 35 — 7 1887 Győri « « Győr 64 5,332 37 412 — 85 — 1887 Gyulafehérvári Gy.-Fehérvár 1.",., 10,995 01 175 — — — 1887 Jász.-N.-kunGy.-Fehérvár Szolnokm. « « Szolnok 213 5,778 91 1,890 20 — — 1895 Kecskeméti « « Kecskemét 12Í-9,779 £6 633 50 131 — 1887 Lugosi « « Lúgos 29 5,342 48 26 — — 1891 Nagyváradi « « Nagyvárad 11)2 36,128 82 2,008 93 221 — 1881 Pécsi « « Pécs ií'd 13,932 í( 792 61 — — 1867 Szebenm.-i « Nagy-Szeben 60 7,885 — 34 — — 1887 Szekszárdi « « Szekszárd 175 5,039 4,823 27 278 — — IS8S Székesfehérvári « Sz.-Fehérvár 126 5,039 4,823 29 911 _ 7.' — 1887 Szilágym.-i « « Zilah Ul 4.48' 26 327 21 — 1887 Temesvári « « Temesvár 70 3,000 _ 240 — 1887 | Zombori « « |Zombor 17( | 4,78-' 12 514 4( — 1888 A dévai és máramarosszigeli egyletek működésüket beszüntették, éppúgy a karánsebesi, melynek már létezéséről sem tudnak. Felemlítjük végre, hogy a magyar korona területén még Zágrábban van rabsegélyző egylet, amely 1883-ban alakult. 1893-ban 444 tagot számlált 37,143 K. 05 f. vagyonnal bírt s ebből 3,700 K segélyt osztott ki. Az ország területén működő rabsegélyző egyletek és azok vezetőinek névjegyzéke. 1. Budapest : Elnök: bellyei Rickl Gyula, igazságügyi min. tanácsos, 2. Brassó : Elnök : IVeér György, kir. törvényszéki elnök, 3. Debrecen: Elnök: Szűcs Miklós, kir. törvényszéki elnök, 4. Deés: Elnök : Vogt Gergely, földbirtokos, 5. Dunántúli (Sopron). Elnök : Schreiner Károly dr. ügyvéd, 6. Erzsébetváros: Elnök :\Kovácsy Albert, kir. törvényszéki elnök; 7. GyőrMosonmegye : Elnök : gróf Laszberg Rudolf, főispán, 8. Gyulafehérvár : Elnök: Nemes Sámuel, törvényszéki elnök, 9. Szolnok (Jásznagykunszolnokmegye): Elnök: Félix Antal, kir. törvényszéki elnök, 10. Kecskemét: Elnök: Mészáros János, ev. ref. lelkész 11. Lúgos: Elnök: Vojnics Guidó, kir. törvényszéki elnök, 12. Nagyvárad: Elnök: Rádl Ödön ügyvéd, 13. Nagyszeben Szebenvárm.) Elnök: Phleps Frigyes, nyug. kir. Ítélőtáblai biró 14. Pécs: Elnök: Varga Nagy István, kir. Ítélőtáblai biró, 15 Szekszárd: Elnök : . . . Ki. Székesfehérvár : Elnök : Daróczy István kir törvényszék, elnök, 17. Szilágymegye (Zilah): Elnök- Benk József, kir. törvényszék, elnök, 18. Temesvár: Elnök: Gerdánovit Sándor k,r. ítélőtábla, biró, 19. Zombor: ElnökP ÁLLAS RÉSZVÉNY TAB8A8Á0 NYOMDÁJA DUOAfW