A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - A titkos vádaskodás és a birói méltóság - A bolti áron alul való eladás mint jogellenes cselekmény [4. r.]

A JOG 157 kétségbe nem vonható, hogy felperes a küldeményekhez csatolt számláira ;Beglcitzettel) ezen föntartás rá van nyomtatva. Ezen föntartás felperes szerint nem bir dologi jelleggel; ilyennek azt a felebbviteli bíróság sem fogja fel. De nem kifogásolható, hogy egy soi timent-könyvárus, aki felperes küldeményét ezen föntartás mellett elfogadja, ezen kikötést hallgatag beleegyezésével szerződési megállapodás erejére emelje. Viselkedése a jóhiszeműség szabályai szerint (nach Treu und Glauben) máskép nem is magyarázható. Evvel szemben jogszerűen nem állitható, hogy ezen kikötés a kereskedelmi forgalom szabadságával össze nem egyeztethető, vagy éppenséggel erkölcstelen korlátozást képezne. Felperesnem akadályozható abban, hogy küldeményei továbbárusitását bizonyos (nembeli vagy más módon meghatározott) tovább árusítóktól elvonhassa; a közönségnek ellenben, melynek ezen füzetek szánva vannak, kész azokat minden korlátozás nélkül ellenérték mellett rendelkezésére bocsátani. Ha már most egy sortimentkönyvárus felperestől az Univ.-Bibl. füzeteit a fönti kikötés mellett megszerzi és azokat előzetes terv mellett (közbenjárás mellett vagy anélkül) alperesnek elárusítja, — aki saját tudomása szerint a szerződési kikötés folytán kizártak közzé tartozik, — ugy ez a jó hiszem ellenére cselekszik. Feltétlenül elfogadandó, hogy ezen cselekvés által ugy a sortiment könyvárus, mint az esetleges közbejárók, akik az üzleti cél tudtával közreműködnek, valamint alperes is a jó erkölcsök ellen cselekszenek. Alperes bizonyára már azon okból is, az Univ.-Bibl. elegendő készletének beszerzése végett — ezen eljárást gyakrabban ismételni kénytelen, viselkedése tehát arra irányul, hogy másnak szerződési hűtlenségét titkon és tervszerüleg a saját hasznára, felperes kárával felhasználja. Alperes részéről felperes ezen jogos szemrehányásaival szemben emelt kifogások alaptalanok. aaj Ha avval érvel, hogy az Univ.-Bibl. vállalatának megindítása és a többi könyvkereskedelemhez való visszonylata nem volt annak idején lényegileg más, — mint ma alperes viselkedése felperessel szemben, — ugy ezen érv se nem irányadó a törvénynek a jelen esetre való alkalmazására, sem pedig nem találó. Elegendő itt annak a kiemelése, hogy az 1807-ben alapított Univ. Bibi. — habár a fennállókkal szemben versenyvállalat volt, — nem titkos harc-szabályok alkalmazása mellett vert gyökeret a könyvpiacon. bbj Alperesnek utalása az ujabbi, különösen az akadémiai körök részvétele mellett a Börsenvereinnal lefolyt harcokra, — éppenséggel nem találó a felperes Univ.-Bibl.-ja tekintetében. Ez éppen a kétségtelenül minden jogos kívánatnak megfelelő olcsósága folytán, áll kívül a harcvonalon. Biichcr könyve : «A német könyvkereskedelem és a tudomány» (Lipcse, Teubner B.-G. 1903.), mely az akadémiai védegylet nevében szót emel, külön hangsúlyozza, hogy «szerző fejtegetéseit szándékosan a tudományos köuyvtermelésre és annak árusítására korlátozta >. Sehol sem állítja, hogy a Reclam-iéle. Univ.-Bibl. olcsóbb árakra szorulna, vagy azok nyújtására képes volna. És igy Teubnernek éppen a tárgy ezen megszorítására irányuló (a Börsenverein álláspontját támogató) védirata -Tudomány és könyvkereskedelem» (Jena, Fischer Gusztáv 1903.) mindjárt elején, 3-ik lapján azt a kérdést veti fel: «mi köze a vagyontalan néprétegeknek ezen tudományos könyvtermeléshez? Ennek irodalmi szükségleteiről nálunk mintaszerű módon van gondoskodva és a vevők rabattjának eltörlése azokat nem is értnti . Alig szükséges a szellemi javak óriási reservoirja-ira utalni, amelyekért más népek méltán irigykedhetnek, mint p. o. a Reclam-íé]e Univ.-Bibi.-ra és több hasonló gyűjteményes vállalatra, melyek csak imént mintájául szolgáltak egy hasonló, az angolszász olvasó közönségnek szánt vállalatnak. Vessünk csak egy pillantást az olcsó klassikus kiadásokra, elbeszélésekre, a különféle tudományágak népszerű ismertetéseire, — ezek mind oly árak mellett kaphatók, melyek más ország kiadói részéről alább nem szállíthatók és melyek tekintetében a most oly heves küzdelem tárgyát képező vevői rabatt kérdése ritkán vagy sohasem létezett>. cc) Az sem tekinthető lényeges érvnek, hogy a sortimentkönyvárust—alperes véleménye szerint — meg nem illetheti az a megmásithatlan jog, hogy a Reclam-féle füzetek utáni 100°/0-nyi nyeerségre szert tegyen. Jly olcsó könyveknél, a sortiment-könyvárusnak juttatandó haszon mértékére nézve, nem lehet annyira irányadó a netto-ár és a bolti ár közti külömbözet, mint inkább a külömbözetbő! származó tiszta összegek mennyisége (die reinen Zahlen der Betráge). A sortiment-könyvárus haszna nem csökkenthető egyoldalulag az árleszállítás érdekében. (L. Bucher és Springer észrevételeit az akad. védegylet és a Börsenverein közt folytatott ' tárgyalások alkalmával. Gyorsírói jegyzet 1904. május 31-ről 79., 96. 1.). Emellett az Univ.-Bibl. jelenlegi árai még a vagyontalanok szükségleteire is elegendő figyelemmel vannak, ugy hogy nem forog fenn szükség azok ujabb leszállítására. Ez különben teljesen közömbös, mert álperes viselkedésének megítélésén még az sem változtat, ha az Univ.-Bibl. ujabb árleszállítása magában véve kívánatos, sőt szükséges is volna. Mert bővebb bizonyítás nélkül feltehető, hogy alperest nem az a cél vezérelte, hogy vevőinek olcsóbb olvasmányt nyújtson, hanem csupán a nyerészkedési szándék. Sőt ha még ezt a közérdekű célt is követte volna, ugy az sem mentené ki a jó erkölcsökbe ütköző eszköznek választását. dd) Alaptalan végül alperesnek az az érve is, hogy felperesnek magának kellett volna az árt leszállítania, hogy az árleengedés által őt fenyegető kárt elhárítsa. Annyira kézen fekvő az ily kívánalomnak a méltánytalansága, — hogy általános árleszállítás alkalmaztassák egy károsító kedvéért, akinek véletlenül tetszik a jogtalan uton szerzett füzetek elárusitásával felperesnek a vevőkkel szemben való visszonyát megzavarni, — hogy az bővebb indokolásra nem is szorul. 4. Meg van tehát adva az áptk. 826. §-ának tényállása. Hogy ez esetben a károsult felperes a károsító viselkedésnek abbanhagyását igényelheti, ez az állandó jogszolgáltatás által el van ismerve. (R.-G. polg. döntvények 48. k. 29. sz. 118. i., a Jur. W. Schr. 1903. évf. mellékletén 111., 23. t.). A felebbviteli kérelem alapján tehát ezen abbanhagyásra való kötelezés itéletileg ki volt mondandó és minden ellencselekvés pénzbirsággal sújtandó, melynek magassága azonban a végrehajtó bíróság megállapításának volt fenntartandó. (Ppts. 890. §.). Helyt kellett adni továbbá felperes végrehajthatóság iránti kérelmének is. De ez csak 1,000 márka biztosíték letétele mellett volt elrendelhető, mert a per tárgya 2,500 márkánál többre értékeltetett. (Ppts. 710., 711., 108. és köv. §.). II. A szerzői jog bitorlása iránti kérelem, bár indokoltan előterjesztetett, de mivel az igényt csak részben és csak eredményes bizonyítási eljárás mellett sikerre vezethette volna, —ily körülmények közt mellőzendő. A tisztességtelen verseny jogalapja már az elsőbiróság előtt sem volt elegendő tényekkel bizonyítva, a másodbiró előtt pedig többé nem emeltetett ki különösen. Révai Lajos dr. Belföld. Imling Konrád. Ami már hetek óta köztudomású volt, amiről már mi is még a mult hóban elismerőleg nyilatkoztunk: Inding Konrádnak államtitkárrá való kinevezése — az most már befejezett ténynyé vált. Imling-et sem a jogászvilágnak, sem olvasóink szűkebb körének nem szükséges külön bemutatnunk. Egy fáradhatlan munkában, nagy sikerekben és közelismerésben töltött birói, szakírói és kodifikátori pálya nyeri most jól kiérdemelt jutalmát, melynek szívből örvendünk, melynek csakhamar a jogszolgáltatás is áldásos gyümölcsét fogja élvezni. Imling uj pályájára a teljes előképzettséget és rátermettséget hozza magával és a birói kar első sorban gratulálhat magának, hogy ügyeinek elintézése ily kézbe van letéve. Imling hosszú éveken át lapunknak is kiváló munkatársa volt és remélhetőleg uj állásában sem fogja a szaksajtóval való összeköttetését megszakítani. Polónyi—Gúnther—Imling'. E trias képes lesz marasmusban sínylődő igazságügyünket uj életre serkenteni és mindazt megvalósítani, amit eddig csak messzetávolból felénk intő utópiának tekintettünk. A birói kar különösen nagy várakozással tekint a saját kebeléből, önerejéből ily magas polcra jutott Imling felé, aki maga is a birói pálya keserveit hosszú éveken át átszenvedte. Sokan azonnal megfeledkeznek sanyarú multjokról, ha a hivatalos létrán feljebb jutottak. Imling, a komoly tanulmányok és munka embere, bizonyára nem tartozik ezek közzé, mert előléptetését csak magamagának és semmi protekciónak nem köszöni. r. I. A Magyar Jogászegylet e hó 12-én Kórnyey Ede elnöklete alatt tartott ülésében Thóf László dr. törvényszéki jegyző értekezett az uj olasz bűnvádi eljárási javaslatról. Előadásában a javaslatnak az előkészítő eljárási részével foglalkozott, s a részletesen ismertetett rendelkezéseket egybevetette a magyar törvény intézkedéseivel. Az esküdtbiróságnak a javaslat lényegileg ugyanoly hatáskört biztosit, mint a magyar törvény, ellenben afiretore (járásbiró) hatásköre jóval tágabb. A bűnvádi eljárás a bárki által tehető feljelentés vagy a hatóságokra kötelező jelentés alapján indul meg. Ismerteti a birói rendőrség szervezetét és jogkörét, mely jóval tágabb a mi rendőrségünkénél. Az előkészítő eljárás alaki vizsgálatból vagy sommás eljárásból áll, a birói hatáskör szerint. A vizsgálat gerince a kontradiktorius eljárás, mely előfeltétele a terhelt előzetes letartóztatásának. A terhelt kihallgatásának garanciái ugyanazok, mint aminőnek a modern bűnvádi eljárás megállapította. A vizsgálat befejezése után a törvényszéki ügyekben a kir. ügyész, az esküdtszékiekben a főügyész tesz indítványt, mely fölött a tanácskamara vagy a vádtanács dönt. Az érdekes előadást a nagyszámú hallgatóság mindvégig figyelemmel hallgatta. A találmányi és védjegyi bejelentések egyöntetűsége. A magyar kir. szabadalmi hivatal elnöke 3,537/1900. szám alatt értesítette a bpesti ügyvédi kamarát, hogy a találmányi és védjegy-bejelentések körül követendő eljárásnak és alakiságoknak nemzetközileg egyöntetűvé és egyszerübekké tétele végett 1904, évi augusztus hó 1 — 5 napjain Bernben nemzetközi értekezlet tartatott, a melyen az ott képviselt államok kiküldöttei az alakiságokra nézve bizonyos szabályokban állapodtak meg. így többek közt abban, hogy a szabadalmi szaklapok által kiadatni szokott nyomtatott szabadalmi leírások hiteleseknek tekintendők, s külön hitelesítésre nem szorulnak; továbbá oly külföldi közigazgatási hatóságok tanúsítványai hitelesítésre szintén nem szorulnak stb. stb.