A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 20. szám - A szolgálati pragmatika kérdéséhez [3. r.]

OG 155 l'olonyi Géza igazságügyminiszternek a nála tisztelgett főügyészséghez intézett beszédébúi kitűnik, ő sem osztja ezt a nézetet — és az a meggyőződésünk, hogy a birokra és birói hivatalnokokra vonatkozó, jelenleg érvényben levő törvények és rendeletek a rendszeres szolgálati pragmatika törvényét nem eléggé pótolják. Mégis, hogy a szolgálati pragmatika alkotása könnyítessék, gyorsittassék és az ide vonatkozó nézeteltérés ne szolgáljon okul a kérdés megoldásának elodázására, egyelőre elégségesnek tartanok, ha a közigazgatási tisztviselők számára alkottatnék a szolgálati pragmatika. E célra a már elkészített tervezetek és egyéb rendelkezésre álló anyag felhasználásával, egy pragmatika-javaslat a közigazgatási tisztviselők számára, — belefoglalva a vármegyei tisztviselőket is — volna elkészítendő. E javaslat a már rendelkezésre álló bő anyag felhasználásával néhány hónap alatt elkészíthető. Mihelyt a javaslat kész, terjeszsze azt a kormány egy szaktanácskozmány elé és közölje azt a szaksajtóval. Ezek meghallgatása és ezek véleménye alapján eszközölt javítások után a törvényhozó testületek elé. Ily módon, tekintettel arra, hogy a törvényhozó testületek volt tagjai pártkülönbség nélkül a tisztviselői pragmatikának szükségességét és fontosságát nemcsak elismerték, hanem ismételve hangoztatták és követelték és bizonyára az uj parlament sem fog elzárkózni a pragmatika szükségességének és sürgőségének méltánylásától, rövid idő alatt egy szolgálati pragmatika közigazgatási tisztviselők számára törvényerőre fog emelkedni. A közigazgatási tisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotása után azonnal hozzá kell fogni a bírák és bírói hivatalnokok pragmatikája elkészítéséhez, ami nehézséggel nem fog járni, mivel csak némely különleges visszonyok rendezésében fog a közigazgatási tisztviselők pragmatikájától eltérni. Egyidejűleg a vasúti tisztviselők számára is el volna készíthető a szolgálati pragmatika, mely a főbb pontokban ugyanazon elveken alapszik, mint a köztisztviselők szolgálati pragmatikája — és ily módon az államvasuti tisztviselőknek oly gyakran hangoztatott óhajuk is gyorsan volna teljesíthető. Természetesen nagy hiba volna, ha a szolgálati pragmatika alkotása csupán a tisztviselők belső ügyének tekintetnék, melyhez a többi állampolgároknak semmi közük és beleszólásuk nincsen. A pragmatika sikerült vagy sikeretlen voltától jó részben a tisztviselői kar minősége függ és ettől a közigazgatás és igazságszolgáltatás jósága. A szolgálati pragmatika alkotásánál tehát nem csupán a köztisztviselők érdekeltek, hanem az összes állampolgárok, az egész nemzet. Eminens fontosságú tehát, hogy a pragmatika rendelkezései ne csak a tisztviselők igényeinek, hanem az állam és állampolgárok jogainak és érdekeinek is megfeleljenek. Ez érdekek és jogok egymással összhangba hozandók. Sőt az állam és polgárai érdekének a pragmatikában dominálni kell, mivel az állam és nemzet nem hivatalnokok kedvéért létezik, hanem megfordítva a hivatal az állam és közjó érdekében áll fenn. A köztisztviselőknek kielégítő anyagi és társadalmi helyzete rendkívül horderejű kérdés, melyet államférfiaink hosszú ideig nem eléggé méltányoltak. Nem vették számba, hogy a modern jog-, kultur- és gazdasági állam óriási feladatai nem valósithatók meg az állami tisztviselők erkölcsi, anyagi és társadalmi helyzetének radikális javítása és az államszolgálat sikeres teljesítése összes feltételeinek megteremtése nélkül. Mig a vitális érdekeiben kielégített köztisztviselői kar, a nép- és államélet összes területein a legnagyobb haladást, a legjobb sikereket biztosítja. Ily hivatalnokság mellett, a polgár élet- és vagyonbiztonságnak örvend és jog- s érdekkörében a buzgó és jóakaratú tisztviselői kar által védve és támogatva, a megingathatlan jogrend oltalma alatt zavartalanul élvezi munkájának gyümölcseit. A jog uralkodik, a közgazdaság minden ága virágzik, a tudomány és kultúra halad, az erkölcsök nemesbednek, mivel a hatalmas állam szakértő és lelkes közegeivel mindenütt áldást teremt. Az állam ily hivatalnokság mellett minden irányban a legnagyobb erőkifejtésre képes és abban a helyzetben van, hogy összes feladatait megvalósíthatja. A korunkban mindinkább elharapódzó államfelbontó és centrifugális törekvések, ily tisztviselői kar mellett hajótörést szenvednek. A legszebb eszmék, melyek eddig hangoztattak, a legmagasztosabb célok, melyek csak a távoli jövőben megvalósítható utópiáknak látszanak, a megvalósítás stádiumába lépnek. Valóban túlzás nélkül állitható, hogy a politika és államművészet összes eszközei eltörpülnek amellett, amit egy hivatása magaslatán álló tisztviselői karral elérni lehet. Azonban természetesen elkerülhetetlenül szükséges, hogy a sikeres közszolgálat összes feltételei megvalósíttassanak. Az összes jogosult igényeknek megfelelő hivatalnoki kar képződésének feltételei három osztályba sorozhatok: 1. anyagi feltételek; 2. képzettségi feltételek és 3. erkölcsi feltételek Az anyagi feltételeket képezik : elégséges szolgálati jövedelem és helyes nyugdíjintézmény; a képzettségi feltételeket a köztisztviselők minősítését szabályozó törvények és végre az erkölcsi feltételt képezik az államcélok magas szempontjából zserkesztett szolgálati pragmatika. Ezúttal fejtegetésünk tárgyát csupán a szolgálati pragmatika kérdése képezvén, az anyagi és képzettségi feltételek kérdésével jelen cikk keretében nem foglalkozunk. A nemzet összes tagjai jóléte megalapítására, biztosítására és előmozdítására rendelt államnak és következőleg az összes állampolgároknak érdekében fekszik, hogy a közszolgálat a lehető legtökéletesebben teljesíttessék. E cél elérésére szükséges, hogy ugy a közigazgatási tisztviselői, mint a birói állások a lehető legalkalmasabb és legképzettebb egyénekkel töltessenek be, — olyannyira, hogy bátran állitható, hogy a jó igazságszolgáltatásnak és jó közigazgatásnak «Kolumbus tojásán: a hivatása magaslatán álló tisztviselői kar. Igaz, hogy a jó közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak lényeges feltételeihez tartoznak a céljuknak megfelelő anyagi és alaki törvények és szabályok. De nagyon csalatkozik, aki azt hiszi, hogy ha megvannak ezek, már biztosítva van a jó igazságszolgáltatás és a helyes közigazgatás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a törvények és eljárási szabályok helyes alkalmazása első sorban a végrehajtással és alkalmazással megbízott személyektől függ. Hogy ezek a személyek birnak-e a törvények, rendeletek és egyáltalában a jogszabályok helyes és igazságos alkalmazására szükséges minden kellékkel, képzettségi, gyakorlati és jellembeli kvalitással, —az oly nagy horderejű kérdés, hogy e mellett az anyagi és alaki szabályok minősége másodrangú kérdéssé törpül. A hivatása magaslatán álló tisztviselő még hiányos törvény és eljárási szabály mellett is sikeresen működhetik, — mig a képzetlen, képtelen és lelkiismeretlen tisztviselő, akármilyen jó törvény és eljárási szabályok mellett sem fog eredményesen működni. Azért nagy súlyt kell helyezni a szolgálati pragmatika ama részének is helyes konstruálására, mely a hivatalok minél sikeresebb betöltését biztosító intézményeket és garantiákat tartalmazza. Voltak és vannak hazánkban egyes államférfiak, kik a szolgálati pragmatika nagy fontosságát méltányolták. Ezt képviselőházi és programmbeszédekben hangoztatták, de amikor kormányra jutottak és alkalmuk lett volna a szolgálati pragmatikát megvalósítani, — mintha ennek fontosságáról megfeledkeztek volna. Pedig általán el van ismerve, hogy Bismarck államférfiúi éleslátásának fényes bizonyítékát adta akkor, midőn az északi német szövetség alapításakor azonnal és annak német birodalommá való átalakításakor még fokozottabb buzgalommal iparkodott, mihelyt lehetett, egy szolgálati pragmatikát a birodalmi hivatalnokok számára alkotni és életbeléptetni. Nálunk is valódi államférfiúi hivatottságának egyik fényes bizonyítékát szolgáltatná az a kormányférfiu, ki a szolgálati pragmatikát nemcsak megígérné, hanem annak törvény utján való megalkotását és életbeléptetését keresztül is vinné. Utalunk a nyugdijtörvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával 1885-ben Darányi Ignác és Országli Sándor által elmondott beszédekre. Különösen előbbinek következő szavaira : «Hogy a szolgálati pragmatika miben áll, azt a t. Ház előtt részletesen felsorolnom, azt hiszem, nem szükséges. A főjellege nézetem szerint az, hogy a tisztviselő állásának biztositékát ne a változó kormányok jóakaratában, hanem a törvény világos és kétségtelen rendelkezéseiben találja. . . Némelyek a pragmatikát azon szempontból ellenzik, hogy az a hivatalnokok egyoldalú érdekében van és a hivatalnokokat az állammal és polgártársaikkal mintegy szembeállítják. En kijelentem t. Ház, hogy midőn felszólalok, nem az a célom, mintha eme pragmatikával egy kastot akarnék teremteni, mely elzárja magát a földmivelés, ipar és közgazdaság nagy érdekei előb. . «Kijelentem t. Ház azt is, hogy midőn a pragmatikát sürgetni bátorkodom, távol vagyok attól, hogy az államhatalom és parlamenti kormány hatáskörének csorbítását kívánjam, mert értem és érzem, hogy a nagy felelősséggel szemben, — már pedig a felelősséget, azt hiszem, mindnyájan megvárt juk a kormánytól, — kell nagyobb hatáskört és több jogois adnunk és ha valahol, akkor Magyarországon szükségünk van arra, hogy nekünk erős kormányunk legyen. Mert higyjék el uraim, erős Magyarország csak akkor fog lenni, ha Magyarországnak erős kormánya lesz. . . Ha a kötelességek valahol körül lesznek irva, ugy mindenkitől fokozottabban lehet megkövetelnünk, hogy ezen kötelességeket teljesítse is. De az